9-én reggel Puertoból visszarepültünk Manilába, Manilából busszal elmentünk Angelesbe. Ott elég nehezen találtuk meg a kinézett szállást, mert az útikönyv térképén nem jól volt feltüntetve és akiket megkérdeztünk, azok sem nagyon tudták, hogy merre van. Végül is a bárnegyed környékén egy csendes kertvárosias részben volt. Meg is lepődtem, hogy a bároktól néhány száz méterrre ennyire normális környezet is lehet. Keresés közben a bar-ok előtt sátáltunk fel, s alá. Leginkább levitézlett 50-60 éves fószerokat lehetett látni, mint "törzsközönség". Az utcán folyamatosan próbáltak nekünk eladni Cialis és Viagra tablettákat, ebből is látszik a törzsközönség kora. Itt célszerű lett volna egy "Mine is working" feliratú póló.
A bargirl-ök között voltak szebbek és rondábbak is, de az öreg fószerokat látva az egész olyan viszataszító volt (mondjuk itt biztos jóval kevesebb "ladyboy" fordul elő, mint Thaiföldön, de van belőlük, mert abba az internet kávézóba ismét betértünk, ahol már az érkezéskor jártunk és ott volt kettő). A szállásunkon is leginkább öreg csókák voltak, viszont a személyzet kedves volt, másnap reggel még emlékezett a nevemre a recepciós csaj.
Kis pihizés után este még felmértük a terepet, de a délutánihoz képest nagy újdonságot nem láttunk.
Másnap reggel elindultunk, hogy kijussunk a reptérre, de számításunk ellenére a triciklik nem mehettek oda. Kicsit elb...tuk az időt reggel, ki volt számítva az időnk, ezért ez elég nagy meglepetés volt, más eszköz meg nem nagyon került elő. (Egy-két bárból még csak ekkor vánszorogtak ki a delikvensek, falfehér arccal.) Magyaráztak taxikról mutogatva egy irányba, de nem egészen értettük, hol is kéne keresni azokat. Így baktattunk előre, mikor megkérdezte egy Jeepney-s, hogy hova megyünk. Mondtam, hogy hova, kérdeztem, hogy mennyi? Mondta, hogy 200-ért elvisz. Kérdeztem, mi lesz a többi utassal, aki már benn ül? Azt mondta, hogy őket átteszi egy másikra. Úgyhogy azoknak le kellett szállniuk. Mi néhány sorry-t elejtettünk az utasoknak, de örültünk , hogy végre kivisz valaki a reptérre. A gép kb. időben indult, elhagytuk a Fülöp-szigeteket Malajzia irányába.
Az itt töltött 8 napról elmondható, hogy azért meglátszott a rövid szervezési idő (kb. egy hónappal előtte kristályosodott ki, hogy a Fülöp-szigetekre is megyünk), de akár így is lehetett volna szervezve. Életem egyik leglátványosabb úticélja volt.
Tehát: A következő napon bancával mentünk a földalatti folyóhoz, mert nem akartuk kockáztatni, hogy esetleg lekéssük a déli Jeepneyt Puertoba. A 14 órásban már eleve nem bíztunk. Úgy számoltunk, ha 8-kor nyit a nemzeti park, a séta kb. 2-3 óra, be kell menni, vissza kell jönni stb. Tehát ücsörögtünk a kikötőnél, először, hogy kinyisson a bancaeligazító bódé, majd további embereket várva, de mindenki sétálni akart, mint ahogy általában normális is. A banca oda-vissza 600-ért, csak vissza 500-ért megy (max. 6 ember). Jött egy fülöp család, 4 felnőtt és egy kisgyerek, de melléjük már nem engedtek beülni (business is business). Érdekes, hogy a családfő küzdött a legjobban, hogy mi is mehessünk. Nem sikerült. Egy idő után meguntuk, és mondtuk, hogy akkor megyünk ketten. A nő egy hangosbemondóval elkezdte felszólítani a soron következő 38-as számú bancást, de az csak nem került elő. Úgyhogy egy másik jött helyette. Fel kellett venni a mentőmellényeket, azt mondta követelmény. Eddig ilyennel nem találkoztunk. Kb. 15 perc alatt oda is értünk, egy kicsit várni kellett, addig a napozó varánuszokat(?) nézegettük. Továbbirányítottak a beszállóhelyre, ahol mentőmellények és műanyag sisakok serege várt, a csónakos ember is nemsokára előkerült. Én ültem elöl a csónakban, én lettem a lámpás ember, világítgattam ide-oda, meg ahova mondta. Bent egy rakás denevér taláható, különböző cseppkő- és sziklaformák, amiket elneveztek így, meg úgy. A csónakos fickó egy kicsit beljebb vitt, mint a szokásos távolság, mondta, hogy némi jatt fejében szó lehet róla. A fölgalalatti "folyó" a száraz évszakban inkább csak állóvíz, azt mondta, hogy esős évszakban azért van sodrása. Mindenestre az apály-dagály itt is érvényesül, úgyhogy inkább földalatti tengernyúlványnak nevezném. Két nagyobb belmagasságú "terem" volt , az egyik kb. 65 méter magasságú. Azt is mondta, hogy volt itt egy olasz kutatócsoport pár éve és az egyik "teremben" kiszállt az egyik a homokpadon és megcsípte egy óriáspók (már nem emlékszem milyen fajtát mondott). Azt hiszem túlélte. A vége felé már kicsit unalmas volt, hogy "look that formation, it looks like a...,úgyhogy másról kérdezgettük: Jönnek-e ide barlangi merülni, milyen mély a legmélyebb pontján, stb. A fickó már tizenakárhány éve evezget itt, úgyhogy elég sok mindent tudott, az volt az érzésem, ha lekapcsolnám a lámpát, akkor is kitalálna. Mondjuk a barlangi merüléstől érezhetően fo.ott.
11 előtt pár perccel értünk vissza Sabangba, épp ott állt egy Jeepney, amit pakoltak, meg már egy csomóan ültek benne. Kérdeztem, mikor megy, azt mondták 11-kor. Gyorsan összepakoltunk, kerestek helyet nekünk benne (a tetőn nem akartunk ülni, mert a szétégett fejünk még nem "gyógyult" meg). Persze majdnem dél lett mire elindult. A belmagasság az elég kicsi volt, a fülöpök úgy bámultak, mintha először látnának fehéreket (csak nem így volt?). Az út első kétharmadán az út minősége az iszonyatos volt, rázott a Jeepney mint a fene, az emelkedőkön dőlt a lyukacsos padlóból a füst. Úgy felmelegedett gondolom a kardántengely, hogy füstölt. Az elején nem értettük miért tart kendőt az arca elé az egyik nő, az út végére megtudtuk. Egy fehér póló volt rajtam, az út végére szürke lett, főleg a háta. Amúgy út közben nem lehetett érezni semmit, nem volt büdös vagy ilyesmi. Az is érdekes volt, hogy egyesek teljesen nyugodtan aludtak, miközben összevissza dobált a Jeepney. Végül is megérkeztünk Puerto-ba, útközben a tetőn lévők egy része is levánszorgott a kabinba, úgy látszik ott sem volt valami jó. Az előre kinézett szállás családiasnak, csendesnek bizonyult, rajtunk kívül akkor nem volt ott túrista.
1. a sabangi flotta 2. varánusz 3. földalatti folyó bejárat kívülről... 4. ...és messzebbről
Azt a hangot hallottuk, de nem Sangaton hanem Sabangban a dzsungliban. Megmertem vólna esküdni arra, hogy madár adja ki ezt a hangot.
A legilyesztőbb itt az volt, hogy bandukoltunk, én elöl, barcsi mögöttem. Az istenért nem láttunk majmot. Majd egy elkeseredett pillanatomban visszafordultam és akkor láttam, hogy az út mentén egy sziklán ül egy fekete majom, fél méterre barátnőmtől, aki ahogy észrevette felsíkított a nemvárt találkozás miatt. A majom persze elillant.
5-6-szor ismétlődő elég erős hang. Először mi is azt hittük, hogy madár, de aztán mondták, hogy ez egy nagyobb testű gekkó hangja. Este, meg hajnalban lehetett néha hallani.
Sangaton éppen kajáltunk az étteremben, amikor hírtelen csattan valami. Nézek körbe, majd látom, hogy egy gekkó ott hever a földön. Valószínűleg elengedett a lába (fejjel lefelé kapaszkodott) és leesett. Szerencséjére talpra esett, de dermedten állt egy helyben jónéhány percig, majd lassan elvánszorgott. Fájdalmas lehetett szegénynek.
Nagy gekkó? Varánuszra gondolsz? :-)
Hát hallottunk jónéhány furcsa és szokatlan hangot, elsősorban Sangat dzsungeltúrán, de nem vágom, hogy mejik hang lehetett a nagy gekkóé.
Mi a Pat&Let-ben voltunk, közvetlen a "kikötőnél". Végső megoldásnak ajánlom. Volt a kunyhónknál egy elég béna gekkó, úgy csinált mintha vak lett volna. Nagy mellétrafálálsok különböző lepkéknél stb, és utána nem folytatta, mintha egyszerre csak egyszer lehetne megmozdulni. Tényleg, a nagy gekkó madárra hasonlító hangjával találkoztatok?
"Hagyd a francba a költözést, ülj le és írj." :) - Jó lenne, de muszáj elmenni.
Na folytatom, mert úgy érzem, egyre nehezebb erőt venni magamon (közben költözni is kell).
Hagyd a francba a költözést, ülj le és írj.
Egyébiránt hol szálltatok meg Sabangban? A leírás emlékeztet a mi bunginkra.
Arra azért kiváncsi lettem volna, hogy ezek a bankások emlékeztek-e még a velünk átélt januári kalandjukra. Merthogy akkor azt mondták, hogy eddig még soha nem volt precedens arra, hogy aznap ne jutottak volna el El Nidóból Sabangba vagy vissza.
Na folytatom, mert úgy érzem, egyre nehezebb erőt venni magamon (közben költözni is kell).
Tehát 7-én reggel felültünk a nagy bancára, amely némi szarakodás után elindult. Az út közepétől a hullámzás és az oldalirányú szél miatt egyre jobban felspriccelt a víz az üléssorra, úgyhogy szinte mindenki elhagyta a padokat és a kabin tetejére, ill. a hajó orrába (ezt később nem engedték) ült fel. Egy német csajszi dacolt az elemekkel, de ő a végére majdnem teljesen vizes lett (fehér bőrű volt, gondolom félt a naptól). Ahogy már korábban írtam, nekünk is ezt kellett volna tenni, mert a felhős ég ellenére sikerült rendesen megégni. Volt a hajón 4 német, 1 svájci, 2 Hong Kong-i, 2 francia, és felszállt Port Bartonban egy nem tudom milyen nemzetiségű pár. Ezt csak azért írom, hogy érzékeltessem, milyen vegyes volt a mezőny. Az elején a két Hong Kong-i gyerek (először japánoknak néztük őket) kis "gagyi" fényképezőgépekkel kattintgatott (csodálkoztunk is), mígnem megjelent egy madárraj, és az egyik előkapott egy teleobjektíves cuccot a hátizsákjából és lelkesen fényképezett, még távcsöve is volt. Lám, milyen sokfélék az emberek, mindenkit valami más érdekel. Egyébként az alkarjuk úgy nézett ki, mintha hangyabolyba dobták volna őket, fejenként legalább 50 csípés volt rajtuk. Azt mondták, hogy medúzák voltak.
Röpke 6-7 óra alatt megérkeztünk Sabangba. Nekünk elég szétesőban lévő kunyhó jutott, pedig mi választottunk először a hajó utasai közül. A zár nem működött, még szerencse, hogy lakattal fel voltunk szerelkezve. A németek is ott kötöttek ki a szomszédunkban. Áramszünet is volt egy rövid ideig, a generátor rendetlenkedett. A hátizsákom alját pedig megmártottam a tengerben, mert a hajó elég messze kötött ki a parttól és én azt hittem kiérek a közelgő hullám előtt. Tévedtem. Kipakolás, szárítás, stb. Sabang tengerpartja igen impozáns, itt is El Nido-hoz hasonlóan az egy m2-re eső túristák száma kevés. Még a délután megvettük a belépőt a Nemzeti Parkba (200 P/fő), és érdeklődtünk, hogy mikor mennek másnap Jeepney-k Puertoba. 8, 10, 12, 14 óra volt a válasz.
1. A banca 2. Port Barton partja 3. Sabang partvonala 4. Éppen beérkezik Puerto-ból a Jeepney 5. Helyi gyerkőcök produkálják magukat
Nem, mi nem aludtunk ott, mert egy kicsit idillikusabb helyet kerestünk, amit a Krystal Lodgeban megtaláltunk. Kerekekkel ebben ne is gondolkozz. Bambuszstégen jutsz el oda.
Amúgy seadiversort valóban a vizen van, betoncölöpökön áll.
Neked találták ki Coronban a Seadiveresortot. Előtte betonút, ami egy síkban van a szálló földszintjével. A többi szállás itt ilyen szempontból körülményesebb lehet.
Esetleg te is szálltál meg itt? Ha jól néztem a vízparton van...
A bankák valóban nem bírnak olyan jó konzisztenciával mint a longtailboatok. Én is láttam sok roncsot, elsősorban Busuangán, part mentén. Ezek egyértelműen nem bírják a viharos időt. Ettől függetlenül talákoztunk nyílt vizen jónéhány evezős kisbankával.
Matinloc északi része tényleg olyan vad és monsztrőz élmény. Főleg ha nagyok a hullámok. Secret beachet megnéztétek? Bár nagy hullámban kicsit parás lehet oda beúszni, nem is szokták ilyenkor javasolni. Viszont nagyon érdekes belülről.
Matinloc mögött láttunk mi jónéhány delfint. A 2 sziget között meg tekit.
A Fülöp konyha nekem is bejött. Bár se kutyát se egyéb belsőségeket nem fogyasztottunk.
Még a "C" túra végén megállapodtunk az olaszokkal, hogy másnap a "B" túrára megyünk (a svájci csaj és az angol fickó már voltak ezen). Reggel, amikor készülődtünk a túrára az olaszok kinyögték, hogy ők nem jönnek, mert nem süt a nap. Minket ez nem zavart (sőt kicsit örültünk is), különben is az utolsó napunk volt El Nido-ban, ki kellett használni az időt. A túravezető mondta, hogy egy ezresért elvisz kettőnket, miután nem sikerült más utastársakat szerezni. Volt egy négyes csapat, de azokat korábban elhajtották, mert az olaszok még nem nyilatkoztak. Az olaszok egyébként meglepően jól beszéltek angolul, biztos nyelvszakosok voltak. (Velük egyébként teljesen véletlenül összefutottunk Borneon is, a Sepilok orángután rehabilitációs központnál).
Mindenesetre elindultunk a "B" túrára. Aznap napos és felhős időszakok váltották egymást, két kisebb záporral, egyáltalán nem volt vészes. Az egyik barlangban (a nevére már nem emlékszem, egy kis nyíláson lehetett bebújni) épp egy emelvényt ácsoltak, kiderült, hogy a holland-belga Survivor "Best of" szériájához készül. Az ott lévő fehér "munkafelügyelő" nem árult el többet.
Snake Island-nél (ahol viszonylag normális volt az élővilág és onnan kapta a nevét, hogy egy homokpad húzódik a sziget és a "szárazföld" között) összefutottam egy tengeri kígyóval. Egy darabig figyeltem, hogy mit csinál, aztán továbbáltam. Közben beugrott a Jurrasic Park, a Velociraptorok vadászási technikája, gyorsan körülnéztem, aztán jót röhögtem magamom. Itt elég szép (narancssárga) tengeri csillagokat lehetett látni.
A túráról hazaérkezve el kellett döntennük, hogy miképpen folytatjuk utunkat Sabang irányába. Az El Nido Boutique & Art Café által árult hajójegy (1500 peso/fő) épp másnapra szólt (megint kicsit lehúzósnak éreztem), de inkább ezt választottuk, mint a buszozást Puertoba és onnan újra valamilyen szállítóeszközt. (Az olaszok egyébként buszoztak, azt mondták, hogy kibírható.)
1. Inabuyatan Island 2. Malapacao Island 3. Halász gyerekek Snake Island-nél 4. Snake Island a homokpaddal 5-6. Snake Island magaslatról (mezítláb nem ajánlott) az archipelago
Igen, a "C" túrán már többet láttunk, sajnos teknősöket nem. Visszafelé megálltunk Cadlao Island-en is. A tenger e napon kicsit viharosabb volt, Matinloc északi részén a magas sziklafalak tövében elsuhanva meggyőzödhettünk a természet erejéről, ahogy a hullámok nekicsapódtak a szikláknak.
Visszatérve a hajókhoz, azt meg kell állapítani, hogy sokkal gyengébb konstrukciók, mint pl. a thai longboatok. A kazattás vázon a hajó oldala egy néhány milliméter vastag (vékony) falemez. Jó pár törött hajót láttunk a parton a különböző helyeken. Ami még kicsit meglepő volt (számomra), hogy El Nidoban van parti őrség. Egyik este a kikötő felé sétáltunk, és a parti őrség bódéjában írógéppel gépelt valamit az egyik tiszt.
Az éttermeken kívül utcai árusok faszénen sült csirkebelet és májat (ne ezt nem próbáltuk ki), sertéshúsdarabkákat árultak. Egy nőci naponta egy csirkét sütött meg darabokban faszénen, ez nagyon finom, valami erős ízesítésű volt.
1-2. Matinloc Island 3. Tapiutan Island Star Beach 4. Már nem tudom 5-6. Cadlao Island
Hajóbérlés, igazad van asszem keresek egy szimpatikus palit, egy szimpatikus dzsunkával (végül is ez már máshol is bevált)
Elfelejtettem, hogy nekik ez mekkora érték, látszik a hülye európai gondolkodásom :) meg az is látszik, hogy több mint egy éve voltam trópusokon...
Nem egyedül mennék mint írtam, barátom is és én is gyerekkorunk óta hajózunk, úgyhogy elboldogulnánk...hát majd meglátjuk.
Na most azért ne egy Phuketet vagy Pattayát képzelj el tömeg alatt.
Uhhh, megnyugtattál. Valami olyasmiben gondolkodom, hogy itthonról keresek egy jónak tűnő szállást, aztán onnan kirándulgatva, hajóval-kocsival egy még jobbat.:)
Ez az illegalitás menni fog Busuangán is. Eddig azt írtam, hogy ne a Divecallal merülj, de most kifejezetten ezt javaslom neked. Az öreg beesettszemű John biztosan vevő rá. A lényeg a zsé. Mondjuk a felszerelés nem éppen megbízható, de úgyis masterral fogsz merülni, így nem kell nagyon parázni. Végülis én sem paráztam, csak nem volt jó érzés azt a sok elillanó buborékot látni.
Ez a tömeg-sziget-túrizmus nem hangzik jól, elkerülhetem busuangán? Abban gondolkodom - amit te is írtál - hogy bérelek egy hajót, adnak vezető nélkül is?
:-)))
Na most azért ne egy Phuketet vagy Pattayát képzelj el tömeg alatt. Én 20-30 emberről beszélek, akik tömeges látvány nyújtanak (merthogy a kis szigetek többnyire túristamentesek). Ráadásul japánok, akik mentőmellényben lebegnek a derékig érő vízben (de tényleg).
Ez Fülöp-szigetek és nem Thaiföld. Boracayon találkozhatsz tömeggel.
Most ezt a hajó bérlést hogyan gondolod? Te akarsz vezetni? Biztosan megoldható, de lehet hogy több pénzbe fog kerülni mint ha kapitányt is bérelnél hozzá. Egyébként ezeket a bancákat úgy féltik mint a szemük fényét. Ez mindenük (egy banca soxor több család tulajdona és egyetlen jövedelemforrása). Nem értem a megfontolásodat, hiszen ezek tákolt kis hajók, amit jóesetben a tulaja ismer és ha tönkremegy, merthogy tönkremegy, akkor mit csinálsz? Ráadásul akarsz az irányítással bajlódni? Bérelj egyet vezetővel és mondd meg neki, hogy hova menjen. Ez a legegyszerűbb és legkényelmesebb. Ráadásul segít is neked, ha esetleg kell.
És vizsgád van? Van ilyen speckó tanfolyam? Azt elhiszem, hogy fárasztó. Gondolom a nagyon meredek merüléseket nem választod, de Busuanga ideális. Minden olyan kellemes mélységben van.
illegálisan merülök már lassan 10 éve :) szintén illegális bányatavakban kezdtem, persze búvároktató barátommal és akkor még nem voltam csapágyas.
Jó ez a Jensen könyv épp most csorgatom a nyálam rajta.
Ez a tömeg-sziget-túrizmus nem hangzik jól, elkerülhetem busuangán? Abban gondolkodom - amit te is írtál - hogy bérelek egy hajót, adnak vezető nélkül is?
"Mindegyikőjüknek több hónap állt rendelkezésre utazásra a térségben. Irigylésre méltó. Gondoltuk, ehhez képest mi igen kispályások vagyunk."
A belgáknál ráadásul van egy ilyen intézmény: az államilag támogatott hosszú szabadság, amelynek annyi a lényege, hogy elmehetsz akár 1 évre is a munkahelyedről szabira, amit az állam havi min 500 Euróval honorál. Természetesen ilyenkor fizetést nem kapsz, de a munkahelyed köteles visszavenni miután visszajöttél. A mi 2 belgánk is így járta be 7 hónap alatt Ázsiát, 1 év alatt Dél-Amerikát, pár hónap alatt É-Amerikát stb. Az egésznek a célja, hogy mesterségesen alacsonyabban tartsák a munkanélküliséget, hiszen arra az időre amíg nem vagy ott pótolnak ideiglenes munkaerővel. (ezt a belgák mesélték, én meg így interpretáltam)
"Így utólag visszagondolva a lagúnáknál volt a legnagyobb tömeg. A japán hordák itt is kitettek magukért."
Mi is itt találkoztunk japánokkal, meg tömeggel. A lagúnákban valóban siralmas a korall állapota, de asszem pont simisiunál van az a homokdűne a 2 sziget között. Na ott voltak azért szép korallok. Bár Busuanga nyújtotta a legnagyobb élményt ebből a szempontból .
"Azon már Thaiföldön is gondolkodtam, hogy egyes túrák esetén miért mindegyik hajós ugyanabban a sorrendben veszi a célpontokat, mert ha egyik-másik fordítva csinálná, a tömeg csökkenne pl. a kezdőponton. "
Ezt megkérdeztük, amire az volt a válasz, hogy többnyire azért mennek egy helyre, hogy ne vesszen el semmelyik hajó. Nomeg a hajók nagyrészét a svájci csaj rendeli, és ők mindig egyszerre mennek, nem lehet külön menni. Csak akkor tudsz ezektől elszakadni, ha saját bancát béreltek. A ti esetetekben véletlen egybeesés volt szerintem, hogy pont aznap mentek ők is A túrára.
"A korallok állapota az elég siralmas volt."
Remélem a C túrán találkoztatok azért élő korallokkal, mert mi igen, sőt.
A következő nap nap reggelén érdeklődtünk a tulajtól, hogy nem jelentkezett-e valaki túrára. Nem volt a válasz, de elkezdtünk ott forgolódni és a szomszéd vendégek közül két olasz gyerek, egy svájci csaj meg egy idősebb angol fickó is érdeklődött a túrák iránt. Úgyhogy megalakítottuk ideiglenes kis csapatunkat és fél óra múlva elindultunk az "A" jelű túrára (lásd mellékelt kép). Az angol fickó tudott pár szót magyarul. Mindegyikőjüknek több hónap állt rendelkezésre utazásra a térségben. Irigylésre méltó. Gondoltuk, ehhez képest mi igen kispályások vagyunk. A Bacuit archipelago nyitány elég látványosra sikeredett a lagúnákkal, meg a csipkés sziklákkal. Így utólag visszagondolva a lagúnáknál volt a legnagyobb tömeg. A japán hordák itt is kitettek magukért. Mindegyiknek egységesen volt gumicipője, egyik másiknak vízhatlan tokja a fényképezőgépén. Kajakban evezgettek és idétlenkedtek. Azon már Thaiföldön is gondolkodtam, hogy egyes túrák esetén miért mindegyik hajós ugyanabban a sorrendben veszi a célpontokat, mert ha egyik-másik fordítva csinálná, a tömeg csökkenne pl. a kezdőponton. A korallok állapota az elég siralmas volt. A mindenhol emlegetett dinamitos és cianidos halászat mellett a túravezetőnk szerint a pár évvel ezelőtt Palawant elérő tájfun tette tönkre őket. Amit még mondott, hogy Abu Sayaf után idén kezdtek jönni túristák ismét nagyobb számban. A túra végén megállapodtunk a csapattal, hogy másnap a "C" jelű túrára megyünk.
1. Bacuit archipelago túrák 2. Kilátás az erkélyről reggel a tenger.. 3. és az udvar felé 4. Small Lagoon környéke 5. Big Lagoon 6-7. Simisu Island 8. Viasszatérés El Nido-ba
Thaiföldön is Banana Caket ettél, nem pancaket? Merthogy ott (Thaiföldön)én azt favorizáltam nagyon. Rizstésztába (palacsintatészta) burkolva banánkrémen banándarabkák egy kis mézzel ízesítve. Ez maradandó kulináris élmény volt.
Azt a Banan Caket én is próbáltam, de őszintén szólva olyan volt mint egy amerikai palacsinta banándarabokkal. Ez abban az étteremben volt Ricossal majdnem szemben, pontosabban a karaokebárral szemben. Na ott ettem nagyon finom langusztát is.
Az Lp-ben ezt a megjegyzést én is csak akkor olvastam el, mikor már rég ott laktunk (a másik könyvből néztem ki a szállást). De még később olvastam el a törölközőre írt Rico's Cottages feliratot, miután megnyugodtam.
Ebben a pékségben tényleg mindegyik egyforma ízű volt, de itt nem volt BANANA CAKE, ami a kedvencem (még Thaiföldön vettem az elsőt). Ez is egy piskóta, csak banán van a tésztába keverve. Vannak jobb és rosszabb változatok, de a jók nagyon finomak. El Nido-ban is volt egy egészen jó fajta (10 peso/szelet, 70/egész), az island hoppingokon többnyire ezt fogyasztottam.
Sabang és El Nido közötti út előtt bementem egy ilyen helyre és tetszetek a sütik. Szép színesek voltak, különböző volt a formájuk is. Így vettem minden fajtából 2őt. A végén rá kellet döbbennem arra, hogy mindegyik sütinek ugyanaz az íze (teljesen). A különbség csupán a formából illetve színből (ételszínezék) áll. Ízre ugyanazok. Piskóták.
