Szerinted mi a baj a nézeteimmel? Hogy ostorozom az emberi balgaságot? Ezt hányod a szememre? Én ezt nem csak a filmek, hanem az élet sok más területén is megteszem...
Hórusz, kedves, kérlek, kérlek, kérlek, nyiss egy propagandafilmek topicot!!!! Olyan nagyon sokan várjuk már (szerintem), hogy újraolvashassuk a véleményedet a hollywoodi agymosásról, az emberiség nevelhetőségébe vetett hitedről - főleg ez utóbbiról!!!
Hórusz, kedves, kérlek, kérlek, kérlek, nyiss egy propagandafilmek topicot!!!! Olyan nagyon sokan várjuk már (szerintem), hogy újraolvashassuk a véleményedet a hollywoodi agymosásról, az emberiség nevelhetőségébe vetett hitedről - főleg ez utóbbiról!!!
Nem tartozik szorosan ide, de azért ideírom, mert A bennfentes is, mint az AB vagy az FC: propagandafilm. Lassan nyitok egy propagandafilmek topicot.
A film úgy állítja be a médiát, hogy az végső soron bemutatja az igazságot. Mert itt vannak tisztességes emberek, akiknek a szava érvényesül. Az igazság a dohánygyárak esetén szerintem nem elsősorban a média, hanem a közvélemény miatt derült ki. Tovább ugyanis már nem lehetett eltussolni a sok beteg, tüdőrákos ember nyomorúságát. A filmben viszont azt állítják, hogy a média az igazság bajnoka.
Miért nem azokkal az IT-cégekkel foglalkoznak a filmek, amelyeket a trösztellenes törvény megsértésével vádolnak vagy vádoltak? Miért nem foglalkoznak azzal, hogy milyen kémiai anyagok vannak az ételekben (pl. E XXX)?
(A filmet a WCC-ben néztem meg, a film előtt nem volt reklám, pedig máskor negyedórán keresztül ment a (kizárólag) töményszesz- és cigarettareklám. Legalább ha nem ilyen reklámokat nyomnának a könnyen befolyásolható fiataloknak... Hanem mondjuk: védd a természetet, élj egészségesen stb. Egy egészséges ember is fogyaszthat sokat, ráadásul minél tovább él, annál többet fogyaszt... :) )
A Happiness szerintem is király, olyannyira, hogy 1998 LEGJOBB amerikai filmjének tartom (pedig ott volt a Mint a kámfor is). És ha mindenáron versenyeztetni kell a Jenki Csinivel, akkor egy kurta centivel a Happiness a befutó.
DE:
Ne felejtsd el észrevenni, hogy a két film teljesen más megközelítést alkalmaz. A Happiness könyörtelenül vitriolos, gyilkosan szétalázza az amerikai kertvárosi idillt tokkal-vonóval, és végig KÍVÜL marad.
Az AB-ban viszont szerintem pont az a zseniális, hogy kemény szatírának indul, de az irónia mellé észrevétlenül belopódzik a megértés, sőt együttérzés, a hősőket megszeretjük, és a film mindenkinek megadja a feloldozást. (Ebből a szempontból olyan, mint az Ivan Iljics halála.) És szerintem hitelesen oldja meg ezt az elbeszélői nézőpontváltást. Minden szereplő a történet végére "erkölcsileg kiemelkedik" - magából és a kertváros hazugságaiból egyaránt. Végül minden a szeretetről szól, és ettől emberi.
A szomszéd srác és a barna lány egymás iránti szeretete végig az egyetlen igaz dolog a filmben.
A buzi katona - talán életében először - őszintén kitárja magát, és kiderül, hogy ami a legjobban hiányzik neki, az a szeretet. És ezt a sebezhetőséget - hogy kiadta magát - nem képes megbocsátani, ezért öli meg Lestert.
A feleség még úgy száll ki a kocsiból, hogy megöli Lestert, de ráébred, mennyire szereti, és sírva öleli az ingeit.
A szösziről kiderül, hogy nem nagy ribanc, hanem szintén szeretetre éhes kisgyerek.
Lester pedig ezt érti meg, ezért nem dugja meg a szöszit - feloldozás. És boldogan hal meg, mert azt is megérti - fokozatosan a film során, hogy az élet szép, vagy kevésbé közhelyesen "múló földi életünk mégis nagyszabású dolog" (Ottlik, Kosztolányival kapcsolatban). Megszereti az életet.
Szóval szvsz nem érdemes a Happinesst számon kérni az AB-n, mert mást üzen. A Happiness ereje a gyűlöletből fakad, az AB-jé pedig a szeretetből. Szerintem testvérfilmek - Káin és Ábel.
Kicsit kemény a véleményem, de annyira nem túlzó. Ismétlem: a film jó, jól szórakoztam rajta. De a vagány lázadó alakot a végén lelövik, mint ahogy az FC-ben is meghalt Tyler. A másnak meg kell halnia. Tehát: éljen az átlag amerikai, aki lehetne vagány is, de jobb, ha nem lóg ki a
sorból, mert az súlyos következményekkel jár (pontosabban: nemkívánatos a hatalom számára).
Azt persze én sem mondom, hogy ezt egy-két fizette. Általánosságban az elit érdeke az, hogy az a rendszer, amelyben ő van a hierarchia csúcsán, minél tovább fennmaradjon, ezért nem szereti a lázadást.
"de ha csak tiz..." klisé:
Az semmi! A számítógépes programok meg csupán 2 db klisé ismételgetéséből állnak (0 és 1). Hogy azok milyen k*va unalmasak tudnak lenni (:-)))!
Azazhogyvárjunkcsak! Ha az elemi klisék valamilyen kombinációi is számítanak, akkor csak az tudja helyesen megítélni e kombinációk (pl. művészi) értékét, aki azokat fel is tudja ismerni! Segítséggel, vagy anélkül.
Nem a mintazat lete a problema, hanem a milyensege. Termeszetesen fellelhetsz utalasokat es kliseket egy Jarmusch filmben is, sot sokkal nagyobb szamban. A bonyolultsag a sokretuseg a hitelesseg, ami szamit. Ha tizezer klise van egy filmben, akkor szuper, de ha csak tiz...
Szerinted mennyit von le a különféle zenék értékéből, hogy ugyanazt a néhány tucat kottát (mint klisét) ismételgetik szüntelenül bennük? Vagy hogy irodalom címén ugyanazokat a sablonos betűket vetik a papírra rakásra?
Lehet, hogy Horusz kisse kemeny, de nekem is
ugy tunik, hogy a filmben a legjobb a cime:
ugyanis a film tetotol talpig amerikai a szo
legvulgarisabb ertelemben. En nem mennek olyan
messze a paranoiaban mint Horusz, hogy valami
hatalmas lobby altal vezerelt tomeghipnozist
keeressek, de az teny, hogy a film budos. Buzlik
a sablonoktol, klisektol tetotol talpig. Ez az
amerikai tomegember "avantgardja": van benne
minden, amitol alternativnak erezheti megat, anelkul,
hogy le kene mondani a jol megszokott bullshitrol:
jelenetekrol, melyek a legocskabb szappanoperaba
is tokeletesen beillenenek. Meg azt sem mondhatnam, hogy szorakoztatobb lennne
egy atlagos Hollywood filmhez kepest.
Es ebben az esetben a "szorakoztatot" nem pejorativ,
hanem pozitiv ertelemben ertve: izgalmas eredeti
otletek, fordulatok, tobbretu jelentes.
Manapsag szerencsere sok hollywoodi "szuperprodukcio"
keszul olyan igenyesseggel, hogy ha jonak nem is,
de legalabb elvezhetonek mondhato, legalabbis
a nyolcvanas evek termesevel osszehasonlitva.
Igy merve ez a film is meguti a mercet, de kiemelkedonek semmikepp sem neveznem. Bar a tobbszor emlitett "Happiness"-tol sem voltam elragadtatva, de az ugyanezt a mufajt szvsz jobban gyurte, es lenyegesebben tobb csavarral es gunnyal.
Nem is csoda, hogy az amerikai kozonseg kisse fanyalgott.
Az igenyes es kritikus alkotasok kedveloinek pedig igencsak tudom ajanlani pl. a dan dogma filmeket.
Viszont az sem igaz, hogy az Amerikaiak ne lennenek kepesek normalis filmeket
kesziteni: pl ott van a Fargo, vagy Jim Jarmusch
filmjei, mind klasszisokkal melyebb es izgalmasabb
alkotasok.
Az hogy az AB ennyire fel van fujva, annak okat csakis abban
latom, hogy a film annyira hasonlit a benne szerplo szoke szepseghez:
nem tul mely, de minden erejevel csak azon van, hogy csak szokvanyos ne legyen.
Hogy ezekutan a "szepsegversenyen" (oszkaron)
ilyen jol szerepelt nincs mit csodalkozni.
És szerinted az _átlag_ plázás közönség megérti a buddhista utalásokat? Nekik csak annyi csapódik le, hogy mennyire jó hogy szétlőnek mindent meg agyonvernek mindenkit, és abszolút nem érdekli őket, hogy ez most a valóság vagy film vagy más világ, mert tudják, hogy mozi, és ők jól szórakoztak - az erőszakon.
Erre a kérdésre már egyszer válaszoltam, de akkor mégegyszer:
Annie Lennox: Don't let it bring you down, a Medusa c. albumán van, feldolgozás, de arra már nem emlékszem, hogy ki az eredeti előadó, talán galaxie megmondja neked (egy kicsit lejjebb) :))
ugye milyen jó az a jelenet ami alatt a dal szól? nekem az a kedvencem.
Megint mellé, Horusz...
Te vagy az, aki NEM ÉRTED a filmet. A Mátrixban Neo nem fog tudni kungfuzni, a valós világban. Ez kicsit elvont dolog, mint ahogy abban a filmben sok minden (tele van buddhista utalásokkal).
Mellesleg meg ne beszélj már nekem ilyet, hogy "az erőszak soha nem megoldás", pláne ne a Mátrix kapcsán... ha neked az jött lát, hogy abban Neo jól megver mindenkit, akkor még annyit se értettél belőle, mint a magastalpú hölgyek a nézőtéren. És egyébként is, hogy a retekbe jön a kungfu az erőszakhoz????
Úgy látom, el kell oszlatnom néhány félreértést, de szeretném, ha továbbiakban a vita nem rólam, hanem az érvekről folyna:
1. Én alapvetően vidám, optimista ember vagyok. Nem egy életunt, kiégett pesszimista, aki csak hőbörög, és mindent fikáz, ami csak útjába kerül.
2. Nem úgy ülök le filmet nézni, hogy eleve előítéleteim vannak, pl. hogy adott film kommersz hollywoodi(as) szemét, és már jó előre azon gondolkodom, hogy milyen paneleket építek a kritikámba. A filmeken pedig általában jól szórakozom. Élvezem a látványt, a hangot, a zenét, ugyanúgy, ahogy mások. Aztán kijövök a moziból, és azt mondom, hogy jól szórakoztam, ahogy mások is teszik ezt.
Aztán elkezdek később jobban belegondolni a filmbe, és megpróbálom megfejteni azt is, hogy mit sugall, mi a rejtett üzenete, tehát feltárom úgymond a film mélyrétegeit is, nemcsak annak közvetlen "mondanivalóját". Nem szabad beletörődni az ostobaságba, a hazugságba.
Végül egy apróság a filmből: a szélben táncoló zacskó. Ezzel fejeződött be a film. Hogy ez milyen szép. És tkp. ez minek lehetne a szimbóluma? A sodródásnak... hogy minden magasabb erőknek van kiszolgáltatva. Minden és mindenki. És hogy miért mondja ezt a hatalom? Azt találjátok ki...
Azt a nézetedet pedig, kedves La-Yosh, hogy nem vagy az USA rabszolgája, vizsgáld felül, ha ezektől a filmektől hasraesel. Ugyanis csak az emberi ostobaságtól esel hasra. Szerintem. Mert szerintem az erőszak sohasem megoldás. A Mátrixban meg kapásból kung-fuprogramot töltenek az agyba... Szomorú.
Nekem tetszett a film.
Az ezzel kapcsolatos vitá(k)hoz nem is szeretnék hozzászólni,
csupán egy kérdésem lenne, remélem valaki tud segíteni.
Annak a számnak a címe kellene nekem ami akkor ment,
amikor Szpészi barátunk sörözgetett a lánnyal a film vége felé és utána majdnem...
Ha jól hallottam Annie Lennox énekelte.
(Sajnos az Am. B. soundtrack CD-n nem találtam.)
Valaki segítsen, plíz!
Szerintem az American Beauty (1999) remek film, melynek értékét még az is növeli, hogy manapság egyre kisebb számban készülnek "gondolkodtató" filmek, mert hogy a moziba járó korosztály rohamosan fiatalodik, és elméjét korábban csak rajzfilmeken csiszolhatta. Ami egy kevéssé zavart a filmmel kapcsolatban, az csupán az, hogy az egyébként zseniális szemléletmód nem eredeti, hanem legalábbis az 1996-os Mon Homme (francia film) koppintása. Szóval az Amerikai szépség szemléletmódjának az amerikaiságáról tulajdonképpen szó sincs. Itt valami egyetemesebb dologról van szó. (Egyébként az "Az én pasim" is kapott díjakat, de mert nem amerikai, hát nem is annyit és olyat. Ettől függetlenül, akinek tetszett az Amerikai szépség, az ne hagyja ki Az én pasim-at sem (talán videóból kölcsönözhető)!)
Említetted még a
The Matrix (1999) c. filmet, mint ami a "nagyon hülyéknek" való (:-))). Nos tény, hogy a lövöldözős-verekedős jeleneteket még a nagyon-nagyon-nagyon hülyék is képesek lehetnek felfogni és élvezni, és ezen illetők csakis ezt látják meg a filmből. Akik viszont mélyebbre ásták magukat a témában, azok sokkkkkkkalta többet fognak felfedezni a filmben, és leginkább csak azt kifogásolják, hogy ez is mertít, ráadásul igen sokat és sok más filmből. (Szerintem csakis azért nem kapott több Oscar-t, hogy az Amerikai szépséget lehessen megkoronázni.)
A Star Wars: Episode I (1999) tényleg kisgyerekeknek készült, de ha egyszer ők járnak moziba, akkor ez így is van rendjén.
Bocs, hogy belepofátlankodom a topicba, de szeretnék hozzászólni a véleményedhez.
Előrebocsátom, hogy nekem tetszett a film.
Szerintem nem jól fogod meg, hogy a film szerint mi a rossz, és mi a helyes. Ez a film, szerintem nem egyszerűen társadalomkritika, hanem hét (ha jól számolom) ember meglehetősen jól körüljárt története. Ezért nem is lehetnek túlzottan leegyszerűsítő és általánosítható válaszok arra nézve, hogy mi a helyes, és mi nem. Egy dolog biztos. Többségük nem szeret úgy élni, ahogy él. Épp attól társadalomkritika IS a film, hogy azt mutatja, másképp nem nagyon lehet. Persze, felnagyítva és szelektálva. Mert ettől műalkotás. Az átlagamerikai életéről teljes hitelességgel csak kandikamerák segítségével lehetne meglehetősen unalmas filmet forgatni. De ez a film szatíra (is). Ezért lehet rajta rengeteget röhögni.
A homoszexualitásba nem kell belehalni, lásd a szomszéd párt. A főhős sem a pedofíliájába hal bele, mert hiszen semmi nem történik közte és a lány között, csak lelki síkon. A férfi nem magába a lányba, hanem a lehetőségbe, a fiatalságba, a szépségbe szeret bele. Ő az, akinek ezek után már nincsen semmi vesztenivalója, mert ő mindent megtett, amit tehetett. A másik, akinek már semmi vesztenivalója nincs, a gyilkos. Elvesztette mindazt, amit elveszthetett. Az egyedül fontos dolgot, a fiát. Ráadásul a főhős miatt, akire féltékeny a fia miatt, akitől várna valamit, amit már régen szeretne megkapni, és aki pont ezt nem adhatja meg neki. Hiába taszította el magától a fiát. A főszereplő miatt, és saját maga miatt. Ez a szál legalább olyan fontos, mint a "társadalomkritika". És hát van még számtalan másik is, de már így is eleget dumáltam.
Kedves Horusz, nemtom emlexel e ram az SW kapcsan, a "lufi/mese" vitabol...
na mind1
nekem az a velemenyem, h tulsagosan sarkalatos vagy.
epp azt kritizalod, aki azt mondja, hogy van feher meg fekete, es ekozben te is ezt csinalod (vagy csak az erthetoseg szempontjabol hasznlod ki a lehetosegt?)
na mind1, ha itt elkezdunk veled vitazni, annak nem lesz vege...
:)))
Régen rossz amikor egy filmet ennyire "élve boncolsz"
Olyan ez mintha egy szép festményt mikroszkóp alatt vizsgálnál..."Hátrább kell állni" a vászontól és hagyd hogy impresszióként hasson Rád a mű!
Nehezen tudunk előítéletek nélkül beülni egy filmre, hiszen annyiféle információ ér minket a világban, hogy bármilyen témában "szólít" meg egy film mi képesek vagyunk már a film előtt "tálalni" a véleményünket...!
Én soha nem ülök be előítéletekkel a moziba, hagyom hogy a film "legyőzzön", de pontosan tudom hogy nem az élet győzött le hanem "csak" egy film.
Film és valóság között "közös halmazt" kell kialakítani, de veszélyes ha teljesen le akarjuk fedni egyiket a másikkal.
Ha valamiért nem tetszik nekünk ez a világ, nem kell feltétlen egy filmen "bosszút állni", nem a "tükör" a hibás ezért! Ettől persze lehet még egy film rossz, csak hát ez annyira szubjektív dolog..erről nehéz vitatkozni!
A lényeg hogy egy film (vagy akár az élet)minden emberből mást hoz ki.
Az életünk során mindannyian ugyanazt a "filmet nézzük" és mégis mennyire másnak látjuk...!
Horusz, ha nálad ez a végsőkig elborult paranoiás mindentfikázás a tisztánlátás, akkor inkább lennék kultúrvak. Van egyáltalán valami örömed az életben?
Csak mert eddig csupa alázgatást olvastam tőled olyan filmekről, amelyek igencsak bejöttek nekem, mi több, sok-sok ismerősömnek, barátomnak is. Ha neked van igazad, akkor mindannyian agymosott rabszolgái vagyunk az Amerikai Egyesült Államoknak, és az életünk csak értelmetlen színjáték...
Most láttam csak az AB-t . "Jó" film volt, Kevin Spacey jól játszott. De a színészi játék nem minden: lássuk, mi van a mélyben.
A film első látásra kritikának tűnik, de valójában egy emberről szól, és arról, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
Mi a helytelen, ami ezért szükségszerűen tragédiába torkollik?
- ha keményen megmondod a véleményed a munkahelyeden (ezzel elveszted jól kereső állásod)
- ha füves cigit szívsz
- ha tizenéves lánnyal akarsz kefélni
- ha elidegedsz a családodtól (a lányod elhanyagolod, a feleséged nem keféled, hanem rejszolsz az ágyban mellette)
- ha buzi vagy (vagy annak látszol) stb.
vagyis ha deviáns vagy, mert úgy viselkedsz, ahogy azt a közvélemény elítéli, ha túl szabadon akarsz élni, pontosabban: ha más vagy, mint az átlag!!!!!!
Az átlagamerikai ebben a filmben nem ismer magára, mert annyira tele volt zsúfolva problémákkal az egész, és annyira nem valószerű volt, hogy az ember inkább tarthatja tragikomédiának, mintsem társadalomkritikának.
De ha elfogadjuk kritikának, és a FC mellé tesszük, akkor láthatjuk, hogy a két film alaphangja hasonló: a rendszer elbaszott, mert a fogyasztói társadalomban az ember csak egy kanapéra és egyéb szarságokra gyűjtögető csődtömeg.
Mi akkor a megoldás?
1. FC: romboljuk le a bankokat, stornózzuk a bankszámlákat? Nyilván nem ez a helyes út. A gonosz Tylernek halnia kell, hogy ottmaradjon újra az átlagfogyasztó kispolgár. Mert az erőszak és az anarchia útja nem járható, káoszba torkollik. Nem szabad lázadni, a leghelyesebb, ha beépülsz a rendszerbe.
2. Éljünk máshogy, mint az átlag, rúgjuk fel a társadalmi normákat? Nem szabad, abból tragédia származik. A másnak itt is halnia kell. Nem szabad lázadni, a leghelyesebb, ha beépülsz a rendszerbe.
Mi szükség van álkritikára?
Hollywoodban úgy gondolták, hogy nem árt némi pluralizmus, egy kis kritika, csipkelődés, de persze nem úgy igazából, csak egy picit. Ez a gondolkodásmód Móricz: Rokonok című regényében jól tettenérhető: ellenzékre szükség van, de azért legyen gyenge. Itt: mondjuk meg keményen azoknak, akik intellektuállisabbnak tartják magukat annál, minthogy bedőljenek a Mátrix-féle ostobaságoknak, meg hogy beépülsz a rendszerbe, ezért kapjanak ők is valamit, amit mindenki nézhet, meg jelöljük Oscarra őket, ne rejtsük a propagandafilmeket véka alá, a legszínvonalasabb pedig kapjon a film egy csomó Oscart, hogy lássa a nép, itt aztán foglalkoznak a problémákkal, mert ők látják, hogy mi a baj, de a vége mégis ugyanaz legyen, mint mindig: ez a rendszer jó, csak nem szabad kilógni belőle, mert az tragédiát okozhat.
Végkövetkeztetés:
Hollywood most is azt állítja: éljen az átlagamerikai polgár és a fogyasztói társadalom! Szerintem mindig a ténylegességet tarsuk szem előtt, ne azt, hogy mit mondanak, sugallnak vagy mi van a papíron! A hatalomnak mindig az az érdeke, hogy a rendszer mellett propagáljon. A tömegnek viszont az az érdeke szerintem, hogy ne fogadjon el egy olyan rendszert, amelyben anyagilag és szellemileg nem (vagy egyre kevésbé) élhet függetlenül, nem bontakoztathatja ki a képességeit, mert a rendszer prostituálja őt. Vagy beépülsz és elfogadod, amit kínál a hatalom vagy vegetálhatsz pénz és siker nélkül. Egy demokráciában nem egyetlen értékrendszer van, hanem sokféle. Ma viszont egyetlen _hivatalos_ értékrendszer van: az élvezet és az egyéni boldogság. Minden más: deviancia, ezért "káros" (hisz a változtatás lehetőségét rejti magában, így nem kívánatos a mindenkori hatalom számára). Bulizz, szórakozz, és akinek mégsem tetszik ez vagy azt hiszi okos, az nézze az álkritikákat, és örüljön, hogy kimondják a rejtett gondolatait.
Egy apróság:
Ment itt a vita arról, hogy az az ürge buzi-e vagy sem. Tökmindegy, hogy buzi vagy nem buzi, mert ezzel csak azt akarta sejtetni Hollywood, hogy minden más, mint aminek látszik.
Hát szerintem is: azt hinnéd, hogy a két film kritika, valójában: öntömjénezés! Egy "hülyéknek" (FC) és egy "okosaknak" (AB) szóló rejtett propagandafilmről van szó. A "nagyon hülyéknek" pedig a Mátrix való, ami nyílt propagandafilm. Aki pedig infantilis vagy kisgyerek még, annak ott a Star Wars.
Bocs, ha kicsit hosszú voltam, de akarom: tisztán lássatok. Persze, mint mindig, most is szívesen szállok vitába...
