Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ha már szó volt arról, hogy a Szankovits bicskákat senki nem dícséri, idézném egy jó hónappal ezelőtti hozzászólásomat (04.01):
"Tavaly nyáron Szentendrén voltam az üzletükbe. Tényleg nagyon igényesen kidolgozottak a bicskáik. Tökéletes munkák. Drágák, de akkor is lesz egyszer tőlük bicskám."
A tökéletest komolyan gondoltam. Többet alaposan megnéztem, és csont nélküliek voltak (penge középre zárt, illesztések szépen eldolgozva, stb...) Igaz írtam, hogy drága, de komolyan gondolom, hogy lesz tőlük majd egy. Van valami varázsa, ami miatt kell. Az sem érdekel, hogy krupp acél (van jobb acélból is). A zsemlével sokáig megírkózna az élezés nélkül szerintem. Régen is készültek abból bicskák, és apáink-nagyapáink sokáig használták.
Az árképzésről még annyit, hogy szerintem Szentendrén a sétálóutcán nem lehet olcsó egy üzletet.
Ugyan a késekhez nem értek, csak egy Hárpiám van, de mivel a gitárok szóbakerültek...
Általában citromolajat haszálnak a nem lakkozott részek kezelésére, bár van amelyik gyártó ezt nem javasolja. Amit én használok, azt lehet pl. deszkára is alkalmazni:
A wengét, ha gitáron van, méhviaszos kencével szokták kezelni. A színén csak minimálisat sötétít, de használat során is sötétedni fog. A Warwick gyárt ilyet pl. Gondolom, ha fogólapra jó, jó nyélre is az ilyesmi.
Én nem éreztem ilyesféle leereszkedő modort ebben a hozzászólásban.
Kérdés:
Megvettem azt a pattintott kést, amit a múltkor hirdettek az adok-veszek topikban. Nagyon megtetszett és használatban is elégedett vagyok vele. A pengéjéről kevest tudok, mindössze annyit, hogy Böhler. használat után rendes eltörölgetés mellett korrózióra utaló nyomot nem látok rajta.
Írnátok erről nekem pár szót, amit érdemes tudni róla? (Pl, hogy milyen karbantartást igényel, ilyesmi.) A markolat wenge. Ennek valamiféle állagmegőrző beeresztés szükséges? Olyan kéne, ami nem változtatja meg a színárnyalatát. Köszi.
Ha komolyabbat kell főzni, viszem a konyhából a nem túl puccos, de jól bevált, pár évvel ezelőtti (talán) Kaiser's akcióban beszerzett konyhakéseimet, a kedvenc kis opinel zöldséghámozó kést, meg pár amolyan mindenest, amit nem sajnálok más kezébe adni, mert nem kár értük (régi fiskarsok, ilyesmik) sőt a megszokott deszkámat is, mert elfér a kocsi csomagtartójában. Tudom, van ennél jobb, de rendes karbantartás mellett megállják a helyüket. Ha nagyon ismeretlen helyen kell kaját rittyentenem, akkor előfordul, hogy aznap reggel otthon előre dolgozom egy kicsit és feldarabolom a nagyját, főleg időnyerési céllal.
A rendes késeim nem kerülnek más kezébe, van olyan, amit a feleségem sem használhat, pedig ő is megtanult már rendesen bánni velük.
Én az ilyen fokozó, javító, színező cuccokkal nem bartákozom. Néha fűszerkeverékek, de az a max, és ott is megnézem, mi van bennük. A HA (házi arany) márka egész elfogadható, ha valamit gondolkodás nélkül kell összedobni.
Hús ügyben alapvetően nincs gondom, tizenéve ugyanannál a hentesnél vásárolok, nem ad nekem vackot (olyan szinten, hogy ha sertéscombért megyek, de nincs megfelelő áruja, akkor ajánl mást, vagy mondja, hogy jöjjek másnap, miközben láthatóan van comb a pultban). Madár ügyben most gondban vagyok, mert bezárt hasonlóan szelidített baromfisom (pedig a legutóbbi kacsacombok - amiket almával, aszalt szilvával puhítottam saját zsírjában, majd a zsírt leöntve ropogósra sütöttem a bőrét, és a egészet száraz pezsgőn átpárolt lila káposztával és enyhén fűszeres burgonyapürével tálaltam a kis családom legnagyobb megelégedésére - kitűnőek voltak), kell keresni másikat.
No lám, nemcsak a késekért vagyunk oda, de még használni is tudjuk őket valamire. :-)
Ti milyen késeket használtok kerti, kültéri főzőcskére? Én bevallom őszintén, hogy a Mora-k játszanak, és nem a Fallknivenek, főleg az elvesztés, vagy az illetéktelen kezekbe kerülés miatt, ahol is nem rendeltetésszerű használatba lesznek véve (gyerek célba dob, asszony kövön vág, hasonló borzalmak).
Az ízfokozó/állományjavító/színezék/természetazonos aroma kört én is kerülöm. Egyedüli bajom, hogy egyre többet zsugorodnak az ugyanott vásárolt húsaim - lelki szememmel látom a hentest injekciós tűvel vizet fecskendezni a húsba súlynövelés céljából. Vagy csak a génmanipuláció mellékhatása? Ti mit tapasztaltok?
Hát ott nem volt mese, nekiálltak lábatlankodni, hiába mondtam, hogy menjenek libikókázni, vagy patakba beleesni a lurkókkal. Aztán nagyon sokat nem tudtak rontani a dolgon, mert kés nem volt náluk, az enyémeket meg nem adtam a kezükbe.
Én a konyhában is ügyködöm, de nincs vita, mert a párom is ügyes(ebb nálam), vele szívesen főzök együtt akár kinn, akár benn, mert ő már tudja, mire vagyok háklis. Csak idegenek ne akarjanak megtanítani hagymát pirítani, meg szallonnát irdalni.
A borókás, erdei gombás dolgokat én is szeretem, bár én eddig csak marhahúsból csináltam olyat. Ezek mellé nagyon izgalmas, ha valami édeskés ízt is keversz, sokan egy kis aszalt szilvát főznek hozzá (persze akkor a pirított szalonnás, hagymás alap már talán túlzás).
Az ilyen kockák meg ízfokozók teljesen feleslegesek, amikor lehet rendes fűszerekkel is dolgozni. Csak hát ez már nem divat. Bemész egy hipermarketbe, a húspult tele van előre pácolt, fűszerezett húsfélékkel, ami azért jó, mert be van kenve a cucc pirosra, nem látod, milyen minőségű a hús és így a vackot is el lehet adni (annak, aki megveszi). Egyébként ma láttam ennek az eddigi csúcsát, olyan virslit árulnak, ami már előre be van tekerve baconbe, hogy a kedves háziasszonynak még ahhoz a csúnya zíros dologhoz se kelljen hozzányúlnia. Párommal szénné röhögtük magunkat rajta - ez biztos olyanoknak van, akik a ph*szt is zsebkjendővel fognák meg -, de azért ez igazából szomorú. Van egy 17 éves tanítványom, kedvenc étele a mirelit pizza. Szerintem még életében nem evett rendesen megfőzött ételt.
Sajnos szétoszlott az a társaság, ahol kiélhettem a szabadtéri sokfőre főzős hajlamaimat, úgyhogy ilyesmiben mostanában nincs részem. A jómúltkor csináltam ugyan egy nagy bográcsozást, amikor a kisfiam osztályával amolyan szülőkkel együtt kirándulást szerveztünk, de abba csúnyán belekotnyeleskedtek az anyukák.
Ez szerintem egyértelmű. Ha hasznos ajándékot akar az ember adni, akkor semmiképpen nem "fiókbicska" a jó döntés. A hagyományos bicskával egy nő nem sokra megy, hacsak nem aktív túrázó, vagy hasonló. A svájciban pont az a lényeg, hogy igénytelen és többfunkciós. Az átlag női felhasználó a csipeszt, a körömreszelőt és az ollót többet fogja használni, mint a pengét. Örülni fog egy szépen kivitelezett kézműves bicskának is, de soha nem fogja betenni a retikülbe.
Újabb tesztet végeztem, más eredményt kaptam. Megkérdeztem egy nőt, akinek van fogalma a késekről. Elé tettem egy kis Victorinoxot és ezt a kézműves kést, és megkérdeztem: ha nem lenne késed, és szükséged lenne rá és ajándékba kapnál egyet, melyiket választanád? A válasz: egyértelműen a svájcit. Mivan? - kérdeztem vissza. Azt mondja, ezzel csak a dolog van, azt meg az ember egyszerűen csak használja. Hát igen, az illető tudja, hogy kell bánni egy rendes bicskával, nála most a funkció volt a nyerő.
Ezt például el tudnám képzelni, mint egy hölgy kollégának kiválasztott ajándékot. A kép sajnos nem jó, nem érzékelteti, hogy a kis méret ellenére egy nagyon jó mechanikájú bicskáról van szó. Szépen, finoman, de határozottan nyílik és csukódik, a fa, a réz és az acélrugó szépen össze vannak csiszolva. Kicsit szélesebb pengéje pont kiáll annyira a markolatból, hogy két ujjbegy közé szorítva is ki lehet nyitni, ha valaki félti a körmét, de egyébként a körömnek köszörült mélyedés is elég nagy és határozott ahhoz, hogy a köröm sérülése nélkül biztonságosan nyitni lehessen. Nem olyan tökéletes, mint egy kínai vagy svájci CNC-vel gyártott darab, de pont ettől egyedi. Nem volt nagyon drága (legalábbis én akkor nem sokallottam), a tokot megkaptam ajándékba. Több hölgyismerősöm is látta, nézegette, és egyöntetű tetszést aratott. A lazán lelógatott papírlapot szépen elvágja. Ha én egy megajándékozott nő lennék, egy ilyen kézzel készített, réz szegekből kirakott virággal díszített késnek lehet, hogy jobban tudnék örülni, mint egy Victorinox bicskának a vonalkódos dobozból. Három hagyományos anyagból készült: acélból, diófából és rézből, látszik rajta a kézimunka, de jól érezhető az is, hogy nem csak egy jó iparostól, hanem a munkáját igazán szerető mestertől származik, igényes munka.
Klassz. Én ezt úgy szoktam, hogy a gombafejbe belerakok 2-3 szem egész borsot, kicsi sót és egy pici juhtúrót, ezzel mintegy megágyazok a kolbászkarikának. Utána teszem bele a kolbászt, arra ráhelyezek még egy evőkanálnyi juhtúrót (a jól megsült juhtúrót szinte bűnös mód szeretem), szépen kúpos alakúra megformázom, hogy amolyan süveg alakja legyen, majd körbetekerem, betakargatom hártyavékonyra szelt kolozsvári szalonnával, hogy meg ne fázzon. Persze ezt nem grillen, hanem sütőben készítem el. Kicsit pepecselős, de higgyétek el, az íze és a vendégek elismerő szavai megérik a munkát.
"Tényleg úgy érzem, hogy nincs itt keresnivalóm. Mert ez az az ország, ami nem képes megbecsülni az értékeit..."
Akkor hullajtsunk egy könnycseppet az asztalosokért, a bőrdíszművesekért, a kovácsokért, a bölcsődei gondozókért, a tűzoltókért stb, és még fel lehetne sorolni az országban űzött foglalkozások talán 70%-át, amit rohadtul nem becsül meg a társadalom, nem is fizeti meg, mégis vannak olyan szent őrültek, akik ennek ellenére beállnak a sorba és húzzák az igát. Észre kell venni, hogy az ország jelentős részének kilóg a s*gge a gatyájából, jelenleg nem tudja eltartani maradéktalanul az iparosokat. Szerencsés az a mester, akinek olyan helyen van a székhelye, ahol jelentős mennyiségű külföldi vásárló is megfordul. Ugyanez mondjuk az Alföldön vagy a Mezőföldön, esetleg Baranyában vagy BAZ megyében nem így megy, az árak ezt tükrözik, nem pedig a színvonalat.
Azt kifogásolod, hogy csak az árba köt bele mindenki, és egy jó szót sem tud mondani az amúgy príma minőségű termékről. Ha kimész a piacra, és látsz csodaszép almát 1000 Ft-ért, meg hasonlóan szép almát 500 Ft-ért, akkor mit fogsz mondani az előbbiről? Hogy milyen drága. Nem pedig azt, hogy micsoda pompás alma, és milyen érzéketlen bunkók azok, akik nem becsülik meg a hazai mezőgazdaságot, mint kihalóban lévő szakterületet.
Ők, amikor az árképzésüket kialakították, lemondtak a hazai közösságről, és a rövdgatyás, hawaii inges, fényképezőgépes külföldi turistákat célozták meg. Tehát NEM "Ennek a közösségnek egyszerűen nem fontosak, nincs rájuk szükség" - hanem számukra nem fontos a hazai közösség!
Szerintem...
De ez nem baj! Ők is megtalálják a számításukat, meg mi is - más mestereknél.
csak egy apró észrevétel. az már kiderült, hogy az említett késgyártó nem feltétlenül ennek a fórumközösségnek készít bicskákat, nem a hazai árakkal akar versenyezni, stb.
akkor miért vársz itt magasztaló írásokat?????
menj egy osztrák fórumra és biztosan találsz majd kedvedre való hozzászólásokat.
amúgy én régebben egy debreceni késkészítő műhelyben dolgoztam, szeretem is a magyar késeket, van is belőlük jónéhány. az egyetlen amit a vásári és az egyedi magyar bicskáknak fel lehet róni, hogy a felhasznált acélok az alsó kategóriásak, nyilván az ár alacsonyan tartásának céljából. ha Szankovitsék prémium acélokat használnának, senki sem nyavajogna az áraik miatt. mivel ugyanazt pakolják a késeikbe mint a többi kézműves, érthető a fanyalgás.
néhány késkészítőt azért ki lehet emelni akik prémium acélokat is használnak és ráadásul az áraik sincsenek elszállva. a személyes kedvencem Tóth Pál a Vanadis10 acéllal, de például Szalontai is jó az RWL34-el. ezen kívül a késeik kidolgozottsága sem hagy kívánnivalót maga után.
Tudnátok segíteni, az új Web-áruházunkat, amely úgy érzem, hogy minden késbarát közös érdeke is lenne, hogyan tudnám hivatalossá téve reklámozni ezen oldalon?
Túlreagálod szerintem, de ez a te dolgod. Szerintem ezt fejezzük itt be, mert elbeszélünk egymás mellett, vagy nem akarjuk egymást (kölcsönösen) megérteni, vagy front van, vagy nem tudom, mi van.
Viszont a késed tényleg bemutathatnád. Tényleg.
Osztán olvasd el figyelmesen Kocsis Feri véleményét, főleg az első mondatot.
Tényleg úgy érzem, hogy nincs itt keresnivalóm. Mert ez az az ország, ami nem képes megbecsülni az értékeit, csak akkor, amikor azok már nincsenek többé, és akkor is csak szavak szintjén. Az az ország, ahol senki nem lehet próféta saját hazájában. Valóban egy kicsit provokatív voltam, de Kocsis Ferin kívül mástól nem tudtam egy jó szót kiprovokálni egy olyan késes mesterről, aki ennek a kihaló szakmának egy képviselője. Olyan dolgokról olvastam, mint ár-érték arány (én azt a Tesco újságban keresem), bár arról nem esett szó, hogy szerintetek megfizetitek-e Kocsis Ferit, mikor azon a sokkal jobb áron megkapjátok tőle a kést (szerintem nem).
Olvasd vissza a harminckétezer hozzászólást Magyarország legnépszerűbb (de legalábbis legnagyobb hozzászólás-számú) késes fórumában, és őszintén válaszolj arra: ha már fizetni nem akarunk nekik, mert szarnak találjuk az áraikat, legalább szavakban kaptak-e ettől a fórumtól annyi elismerést, amennyiért megdolgoztak a minőségi, kézműves késkészítés magyar hagyományának fenntartásáért, ápolásáért.
Segítek. Nem kaptak. Ennek a közösségnek egyszerűen nem fontosak, nincs rájuk szükség. Ezért nincs itt keresnivalóm.
"És mutass egy hasonló késest, aki készít is, és saját üzletet is vezet, ahová minden nap be lehet menni, ahol csak saját gyártmányait árulja, és mindent meg lehet nézni, ki lehet próbálni."
Révész Késes Műhely
Sárbogárd, Ady Endre út 157.
Szerintem picit túlreagálod a dolgot, senki sem bántja a szentendrei bicskákat, egyszerűen arról van szó, hogy hasonló kidolgozottságú és minőségű terméket (tehát nem a termék közel egyező, hanem a minőség) más késestől olcsóbban is meg lehet kapni. És ha valaki nem kötődik Szentendréhez, de jó kést/bicskát akar, akkor lehet, hogy inkább Tóth Árpádtól vagy Kocsis Ferenctől rendel. Ennyi. Azt kellene megfejteni, hogy miért van a fórumon minden hónapban képcsokor egy újabb Révész vagy Kocsis szerzeményről, és miért nincs Szankovitsról. Nagy a piac, elfér egymás mellett mindenki, és a jelek szerint mindhárom idézett mester megél a mesterségéből, szóval emiatt sincs okod aggódni.
