Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
Az olaszok színtúgy alkalmaztak hajóágyukat a szárazföldi fronton.
Arról nem is beszélve, hogy a Távol-Keleten, Csingtau német gyarmat védelménél a KAISERIN ELISABETH osztrák-magyar nagycirkáló két 150 mm-es lövegét (az orr, és a farlöveget) valamint 4 gyorstüzelő lövegét is beépítették a parti állásokba 1914-ben.
A búr háborúban is csináltak ilyen lövegleszedést az angolok. A lövészárkokat pedig kézzel ásták. Kb 2 millió katonának kb 300 km, az fejenként 15 cm frontszakasz. A katonák ki voltak rá képezve, hogy tüz alatt is beássák magukat, láttam róla fényképet is.
Úgy látszik azért nem mindent olvastál a topicban :P ugyanis már írtam róla, hogy az olasz fronton a monarchia is alkalmazott hajóról leszerelt lövegeket a szárazföldön. Szóval szegény amik ebben sem fedezték fel a spanyolviaszt. Elképzelhető, hogy máshol is alkalmazták ezt a módszert, csak nekem nincs róla információm.
Szívem örvend hogy beindult a topic. Csoda hogy eddig másnak nem jutott eszébe, hiszen lám, van miröl vitatkozni való ! Én mindenestre sokat tanulok, új dolgokat az eddigiekből is.
1-Lövészárok. Ugye, ha ez a háború kerül szóba, a tömegrohamokon kivül még ez ugrik be. 4-5 évig éltek benne a csapatok, a nyugati fronton, és ahogy mondják az óceántól Svájcig ért.
Kérdés hogy ezt mind kézzel-lapáttal ásták ki? Vagy volt valami árokásó szerkezet amivel ezt a hatalmas földmunkát elvégezték?
2- A haditengerészeti óriáslövegekhez. Én úgy tudom az amerikaiak megcsinálták hogy hajórol levett lövegeket alkalmaztak. FDR egyik életrajzában olvastam hogy haditengerészeti államtitkárként amikor Európában járt meglátogatott egy ilyen löveget és ekkor támadt az a gondolata hogy jelentkezik katonai(tengerésztiszti) szolgálatra a frontra. (Wilson ezt megtiltotta mert sejtete hogy FDR igy akar magának Teddy bácsikájához hasonló hírnevet szerezni akar.)
Szóval ameikaiak megcsinálták ezt, igaz 1918-ban. Másoknak ez biztos nem jutott korábban eszébe?
(ugyanitt olvastam hogy FDR szerint legnagyobb eredménye franciaországi tárgyalásainak az volt hogy a franciák nem kértek pénzt az amerikai hősi halottaknak kijelölt temetők területéért....)
Azért az oroszokat még kiüthették volna hamarabb, úgy 17 elejére, és akkor Ukrajna 17-ben már nekik terem... sok minden alakulhatott még másként. Kétségtelen, hogy a kezdeti erőviszonyokat az amerikai belépés valószínűségével kombinálva a tényleges volt a legvalószínűbb kimenetel, de ha másként alakul a történelem, akkor meg lehet az tűnne valószínűnek...
WWII-ben láttuk mennyivel jobb megszállni Szerbiát. Azok a 16-17 éves szerb kölykök nem úgy gondolkoztak, mint te, vagyis nem akartak alattvalóvá válni... Le is kötöttek folyamatosan 5-6 hadosztályt. Nem véletlen, hogy Hitler nem akart belemenni a Balkán dzsungelébe.
Szerintem a központi hatalmak ott megbuktak, mikor 14 őszén nem sikerült a franciákat villámháborúban kiütni. A többi már csak felőrlés kérdése volt.
Azt az érvet egyszerüen nem tudom elfogadni, hogy Szalonikiben a semmiért álltak antantcsapatok német erők lekötése nélkül. Egyrészt nem a semmiért álltak, óriási politikai jelentőségük volt és később végzetesnek bizonyult a jelenlétük, másrészt lekötötték Bulgária összes erőforrásait, a 3 hadsereg fenntartása gazdaságilag összeomlásba döntötte ezt a szövetségest, holott emberi erőforrásaik sokkal jobban felhasználhatóak lettek volna, akár élelmiszertermelésben, akár megszállási feladtokban. Az, hogy Romániát nem a bolgár csapatoknak kellett "lerendezniük" hanem németeknek, egy az egyben átkonvertálta a bolgár csapatlekötést németté. Ha az antantot megverik szalonikiben, akkor nagy valószinüséggel a géppuskákat, tüzérséget és jelentős készleteket hátrahagyva kell menekülniük. Egy újabb partraszálláshoz ezt a nyugati frontról kell elvonni - hogy utána megint otthagyják.
Szerintem alapvetően azzal a gondolkodással van baj, hogy vannak un. "mellékhadszinterek" amelyek nem fontosak, meg van a fő hadszintér. A kp hatalmak központi elheleyezkedésüket kihasználva olyan stratégiát kellett volna követniük, mint a vörösöknek az orosz polgárháborúban. Minden fronton minimális védelem, és egy fronton koncentrált támadás az ellenfél végső felőrléséig. Így egyenként szétverni az ellenséget Az, hogyták körbevenni magukat önmagában "jelentéktelen" mellékhadszinterekkel gyengítette el őket végzetesen. Soha nem mentek odáig, hogyu megsemmisítő csapást mérjenek, mindig megverték az ellenséget valamelyik fronton, aztán adtak időt rá, hogy újraszervezze magát. Ennek példája az orosz feltámadás 16ban, az olaszok újjászerveződése Caporetto után, vagy a végzetes Szaloniki hídfő. A mellékhadszintereken való támadás azért sokkal ésszerübb, mint a főhadszintéren való, mert a főhadszintéren maximum a cserére van lehetőség. Katonát katonáért, golyót golyóért. A mellékhadszintereken viszont át lehet törni, és az antant hadipotenciálját gyengíteni. Mennyivel jobb megszállt alattvalóvá tenni a 16-17 éves szerb kölyköket, mint 1-2 évvel később katonaként szembenézni velük. A német hadsereg megfelelő átcsoportosítással elfoglalhatta volna Szalonikit (= Románia kiesik az antanttól effektive, akár úgy, hogy be se lép effektíve, akár úgy, hogy a bolgárok leradírozzák őket), olaszok ellen minimumk eredményként elfoglalhatta volna a Pó síkságot ( rengeteg kaja) de az olaszok kiütése sem elképzelhetetlen, elfoglalhatta volna a Szuezi csatornát és a Nílus deltáját ( ami hatalmas csapás az angoloknak ). Ezenkivül elfoglalhatta volna Ukrajnát már jóval hamarabb, ami szintén kajaügyileg nagyon fontos ( +kaja a németeknek, - kaja az oroszoknak ), Oroszország kiesését meggyorsítva. Persze mindez jóval nagyobb kooperációt követelt volna meg kp hatalmak között, az erőforrások egy kalapba dobását. De pl miért ne harcolhattak volna KuK csapatok a nyugati fronton, miután kivégzik az olaszokat és oroszokat? A déli frontovonalon, ahol csak védekezésre volt szükség ők is megfelelőek lettek volna. Nyilván támadásra már kevésbé alkalmasak, de ha 1 millió amerikai katona helyett 1 millió KuK katona jelenik meg a nyugati fronton, az végzetesen átbillenthette volna az erőviszonyokat 18ban.
Már csak egyetlen praktikus megjegyzés. A németek logisztikailag szerintem megoldhatatlan helyzetben lettek volna, lévén a csapatok ellátása egyetlen, gyenge minőségű vasátvonalra terhelődött volna a Vardar-völgyében. Bulgáriába sem német, vagy K. und K. minőségű vasút ment Szerbián át, s az utolsó szakaszon közúton kellett volna szállítani. A légierő pedig rohamosan fejlődött.
Egyébként visszatérve az eredeti álláspontomhoz: csak annyit akartam bizonyítani, hogy nem baklövés - mint Julier állította, aki, ha jól emlékszem vezérkari százados volt, s a német fővezérek nyilván nem vele, max. Conraddal vitatták meg döntésüket - a szaloniki hídfő elleni támadás elmaradása, hanem realitás mérlegelés eredménye. Mellesleg, ha Szalonikiből kihajóznak az Antant csapatok s valamelyik görög szigeten dekkol jó részük pár hónapot, a németek kénytelenek lettek volna csapataik és a tüzérség nagy részét átdobni más frontra. Akkor meg gond nélkül partra szállhattak volna megint - mondjuk Albániában, vagy Montenegróban, s kezdődhet minden előlről...
Német szemszögből sokkal jobb volt, ha Szalonikiben dekkol - karanténban egy jelentős Antant csoportosítás, s terheli a szállítókapacitásukat. A blokkolásuk pedig alig igényelt német erőkifejtést. A Szaloniki témát ezzel a magam részéről kivesézettnek tekintem.
Igen, igazad van, nagyon közel volt a két csata időben, DE! Nézzük stratégiailag a dolgokat: A kp hatalmak úgy döntenetek, hogy felszámolják az antant balkáni hídfőjét, mert az mérges tüske a körmük alatt. Erre az antant úgy dönt, hogy márpedig ők a szaloniki hídfőt minden áron megvédik. Nyilvánvaló, hogy csak egy szük tengerparti sávot tudnak tartani, hisz a kp hatalmak túlereje óriási. Átalakítják Szalonikit erőddé, a védekezéshez legalább 2-300.000 antant katonára van szükség a felsorakozó min. 1.000.000 kp hatalamak katonái ellen. Meg kell szervezni az utánpótlást, (emberben is, hiszen az ostrom során sok sebesült keletkezik) csatahajókkal támogatást kell biztosítani a kp hatalmak egyre erősödő tüzérsége ellen. Mit tehet erre a német hadvezetés? Dönthet minden gond nélkül úgy, hogy az antantot Verdun helyett Szalonikinél próbálja meg kivéreztetni. A tengeralattjáróflotta felét stratégiailag átcsoportosítják a Márvány tengerre vasúton ( hiszen most már adott a vasúti összeköttetés a törökökkel ), és csapást mérnek a Szaloniki utánpótásra. Ha kell török és német felszini hajókkal is tudják támogatni a tengeralattjárókat. Legalábbis a rombolók ellen. Az orosz flotta nyilván nem tud kijönni az égei tengerre a Boszporusz és Dardanellák miatt. Az eredmény: előbb utóbb az antantnak el kell pucolnia Szalonikiből, potenciálisan némi flotta és óriási emberveszteséggel. A presztizsveszteség szintén óriási. De szerintem tudta ezt az antant nagyon jól, ezért elhuztak volna hamarosan, nem állnak le ott makacskodni.
Mondhatnám, hogy Montenegro 1916 januárban kapitulált ( a németek előbb visszavonták a balkáni csapatok jelentős részét, de, ha nem vonják ki, bekerítik a szerb főerőt akkor is hasonló időbe telt volna a felmorzsolásuk) s ugyebár Verdun 1916 februárjában kezdődött, s elég merész elképzelés lett volna mondjuk azt hinni, hogy a szaloniki antalt csoportosítást 3-4 hét alatt a tengerbe szoríthatták volna a németek nem túl nagy számú csapatai és a bolgárok.
No meg az általad emlegetett nehéztüzérséget le kellett volna vonatoztatni, megfelelő állásokat kiépíteni a hadművelet indítása előtt... s kicsit elhúzódik az ostrom, akkor várnak a csapatok Verdun körül, mivel a nehéztüzérség harmada, negyede a Balkánon kirándul...
A németeknek nem volt felesleges nehéztüzérségük. Azt csak valahonnan elvenni lehetett volna... pl. Verdun alól. Az pedig sokkal fontosabb volt a németeknek, mint a Balkán.
Ugyan már, minden csak a mennyiségen múlik, abból meg a németek jóval többet tudnak leszállítani vasuton, mint az angolok hajón. Galipoli iszonyú bukta lett volna az antantnak.
Antantnak nem volt gond a tengeri utánszállítás, lévén a Mediterránumban abszolut tengeri fölényben voltak, Gallipolit is el tudták látni, csapatokat veszteség nélkül partra tenni és evakuálni ( egyébként meg ez is Szaloniki békénhagyása mellett szólt német oldalról, lévén legalább lekötötték a hajókat, s nem nemtek pl. az Adriára ellenséget keresni).
A német nehéztüzérség meg mint korábban említettem értelemszerűen csak a front mögött jóval mehetett volna állásba, amiről a hídfőt tudják lőni, de a hajókat nem, mert lőtávolon kívül van. Amennyiben előre jönnek, akkor meg az Antant tábori tüzérsége dolgozza meg. Sok löveg, nagy tűzgyorsaság... ráadásul a hajók manőverezhetnek, mesterséges ködfelhőbe bújnak, közben lövik a Kruppok pontos koordinátáit... Beton lőállások építése pedig igen időigényes játék. Márpedig hajótüzérséggel csak innen vívhatnak eredményes harcot. (azért fejtegettem ennyire a tüzérségi témát lévén 152-es ágyútarackos ütegnél voltam katona, némi sejtelmem van a gyakorlati oldalról is).
Olyan sokáig nem fogják tudni tartani azért azt a hidfőt- 100.000 aktivan harcoló katonának rengeteg utánpótlás kell, aztán a hajóknak arra nem biztos lesz elég erejük, hogy a kikötőt is védjék, meg az utánpótlást is biztosítsák. Meg hozhatnak vasúton messzehorddó ágyút a németek is - végülis Kruppéknak abból nem volt hiány.
Azért fejlődik álláspontod, mert elismerted, hogy a hajótüzérség képes megvédeni a hídfőt.
A tengeralattjáró elleni védelem más kérdés, akár az is, hogy szétszerelésük, majd Polában összeszerelésük nem két napos meló, aztán próbautak... Minden valószínűség szerint jó pár hetet igényel, aztán át kellett jutni az otrantói záron, megkerülni Peleponnészoszt, felhajózni az Égei-tengeren.
Aztán nyilván kétszer nem lehet egy komoly flottát meglepni, a rombolók a nagy hajóktól jó messze gyűrűt képezve őrjáratoznak, vízi repülőkkel együtt, s még a műszaki zárról, aknákról nem is beszéltünk ... szóval érdekes helyzet lett volna. Nem zárható ki, hogy valamilyen eredményt elérnek a tengeralattjárók. Kérdés mi mennyit ér?
A WWII-ben Leningrád megmentésében nagy szerepe volt a Balti flottának ( és ladogai flotillának), amely gyakorlatilag úszó ütegként tevékenykedett ( szállítási feladatokat is elláttak). Voltak veszteségek, azonban, ha jól emlékszem első sorban a stukák jóvoltából. A német tengeralattjárók a hálózárak és aknák miatt a közelébe nem tudtak szagolni az öbölnek. WWI-ben pedig könyebb volt zárni, mivel csak mintegy 50 méteres merülési mélységgel kellett számolni...
Hát akárhogy is nézzük, szvsz a csatahajó az egy taktikai tényező volt. Ha a németek, magyarok, bolgárok beszorítanak százezer antant katonát egy tengerparti zsákba, akkor ott a védekezést egy idejileg kibekkelhetik hadihajók támogatásával, de utána a németek megint átvasútaznak egy pár tengeralattjárót, azt annyi. Nagyon nem egészséges egy hadihajónak az, ha az ellenség tudja, hogy kb hol van.
Tűzvezetésre használták a ballonokat ( még a telefont is fel lehetett drótozni) , vagy, ahol ez veszélyes volt a repülőgépeket ( mielőtt mosolyognál rajta, hogy nem volt fedélzeti rádiókészülék leírom a módját: a megfigyelő röztítette a felfedezett célpontokat, vagy a lőtt célpontokhoz képest a becsapódást, fémhengerbe tette a papírt, majd a saját vonalak fölé ereszkedtek, s kidobta, amint felszedték azonnal beolvasták a tüzérségnek, így pár perc alatt pontosítani lehetett a tüzelést).
A több napos pergőtűz nem ezért volt, hanem a teljes frontvonalat le akarták fogni az élőerő pusztítása miatt. Sokadszor, de most utoljára írom le, a nehéztüzérségnek más volt az alapvető feladata, pláne nem a hajótüzérségnek, ha parti célpontokat támadt. Egyébként előrenyomulás viszont beásott ellenség ellen nem volt pl. támogató tüzérség nélkül, na a hajók ezt tudták kiiktatni, vagy a közlekedési (utánpótlás szállítási) csomópontokat, raktárakat, parancsnoki fedezékeket, vezetési pontokat...
szvsz 1.vhban nem volt még rádiós tüzvezetés (ezért is voltak a több napig tartó pergőtüzek), így a hadihajók a mozgó, előrenyomuló csapatok ellen nem sokat érhettek
Abból az 1500-2000-ből mennyi is lehetett a 150 mm feletti nehézlöveg? Összesen 15-20 db, s hány km-re egymástól? Haditengerészeti tüzérség: erőkoncentráció.
A nehéztüzérségnek sosem volt feladata a rohamozó ellenség élőerejének a lefogása ( ezért van a tábori tüzérség), valódi célja az erődítések rombolása, az infrastruktúra pusztítása. Ha tehették az ellenséges tüzérség hatótávolságán kívülről lőttek. Egy 30-40 km széles 10-15 km mély hídfő tűztámogatására tökéletesen alkalmas volt a flotta - ezt számtalan esetben bizonyították. Itt pedig Szalonikiről és térségéről lett volna szó, nem egy 200 km-es frontról. Ráadásul az axis nehéztüzérsége nem érte volna el a hajókat, mivel jóval a front mögött mehettek volna állásba, hogy az antant tábori tüzérség ne tudja lőne. Ezzel szemben a hajótözérség kedvére lőhette volna az axis tábori tüzérségét, fronthoz közeli teljes infrastruktúráját. Ha a pusztítás miatt a front közelbe hozza az axis nehézlövegeit, akkor nem csak a tábori tüzérség támadásának tették volna ki ( sok löveg, nagy tűzgyorsaság), ráadásul a hadihajók mikor beusznak azonnal belőhetik az ismert koordinátákat, őket viszont be kell mérni... Ha csak nem sok méter vastag betonbunkerekbe rejtik a nehézlövegeket semmi esélyük nem lett volna a tüzérségi harcra. A csapatok közvetlen tűztámogatására bőven elég lett volna a cirkálók ereje is. Egyébként haditengerészeti lövegeket hajóról leszerelve bevettek az olaszok ellen. A WWII-ben pedig a Balti-flotta gyakorlatilag tábori tüzérségként védte Leningrádot.
Nincs erőd, ebben igazad van. De misztifikálod a csatahajókat. Egy-egy nagyobb támadásnál százas nagyságrendben vonultatták fel az ágyúkat a küzdőfelek. Ebben az esetben meg volnék lepődve, ha 1000 alatti löveggel indultak volna meg a központi hatalmak, de inkább 1500-2000 db. Persze végig a fronton elterítve. Ezzel szemben a csatahajóknak meg mondjuk van darabonként 20. Ha öt hajójuk felvonul, az még mindig csak száz. Ezzel jó, ha egy várost hatásosan tudnak támogatni, Görögország többi része eleve lefedetlen.
És roham esetén nem tudom elképzelni, hogyan lehet hatásos támogatótüzet adni anélkül, hogy a saját csapatokat ne lőnék ugyanolyan mértékben, mint az ellenséget. A Gallipolit környéki harcokban sem tudtak vele semmire menni. Ez nem állította volna meg az offenzívát.
A KUK északitáliai dúlása semmiféle élőerőket nem tört meg. Arra volt jó, hogy a vasúti csomópontok és közlekedési vonalak szétlövésével vagy három hétig hátráltassa az olaszok felfejlődését a Monarchia határára. Nagyon hasznos volt, de ez nem harcászati támogatás, ez az infrastruktúra támadása.
Ha a tengerészet olyan hatékony lett volna a szárazföldi támogatásban, hogy mondod, a KUK hadsereg nem féltette volna Triesztet az olasz támadásoktól, hanem kacagva beengedi őket a város közelébe, Horthy pengemosollyal az arcát össztüzet vezényel és a porfelhő elülése után Olaszország utolsó haldokló katonája még aláírja a kapitulációt, majd exitál.
"A görögöknek a török olyan volt, mint nekünk a román, sőt, talán rosszabb, amit a véres felkelések, háborúk is mutattak korábban. A bolgárokkal sem voltak puszipajtások, viszont érdekszövetségben álltak, s állnak ma is a szerbekkel. A WWII-ben is megmutatták, hogy megszállás esetén inkább harcolnak, mint lapítsanak."
-- Mindenáron bele akarsz kötni a bolgárokba, de a hadjáratban még rajtuk kívül vagy ötféle nemzetiség vett részt. Öt-tíz nap alatt bármikor megoldható lett volna, hogy a bolgárok foglalják el Montenegrót és Albániát, a német-osztrák-magyar-horvát stb. csapatok meg Szalonikit és no problem.
De nem hiszem, hogy az amúgy nem mozgósító görögök hirtelen tömegeket tudtak és akartak volna talpra állítani egy bolgár betörésre. És ha mégis, hát jön a főerő, ami maga előtt söpörte a szerbeket.
Malária ügy: hát a falul az lehet, hogy oké. De Tirana, Durres meg Vlora ettől még nyugodtan lehet egyetlen óriási szemétdomb akár.
Szalonikit nem lehet Galipolival párhuzamba állítani, előző helyen ugyanis volt egy rakás török erőd, nehéztüzérség - még, ha elavult is, s takarékoskodni kellett a lőszerrel. Ezen túl a törökbe menekült egyik német hajó is beszállt a tűzpárbajba. S akkor megjött Hersing U-boatja, amelynek a szűk helyre összetorlódott, tengeralattjáróra nem számító flotta kitűnő célpont volt.
Ezzel szemben Szaloniki az Antant kezében volt. A hajóknak lett volna helyük manőverezni, ráadásul az előretörő csapatok legfeljebb néhány 30,5-össel rendelkeztek nehéztüzérség címszó alatt. Ráadásul a hajóknak meg van az az előnye, hogy beúsznak az öbölbe, a szárazföldi csapatoktól megkapott, előre felderített pontokat ( lövegállások, raktárak, közlekedési útvonalak, parancsnokságok) egy oldalsortűzzel megszórják, aztán a becsapódások alapján pontosítanak, s lőnek még egy sortüzet, s pár perc alatt elintézték az ellenséget, majd szép kényelmesen kiúsznak a nyílt tengerre... (lásd a már példaként hozott K. und K. olasz akcióját). Később, ha kell, az akciót megismételhetik.
A görögöknek a török olyan volt, mint nekünk a román, sőt, talán rosszabb, amit a véres felkelések, háborúk is mutattak korábban. A bolgárokkal sem voltak puszipajtások, viszont érdekszövetségben álltak, s állnak ma is a szerbekkel. A WWII-ben is megmutatták, hogy megszállás esetén inkább harcolnak, mint lapítsanak.
Julier lehet, hogy valóban Szkutari-tóra gondolt, mivel nem pontosított, így csak tippelgetni lehet. A mai viszonyok nem mérvadóak a múltra, pl. még 30 éve szinte tisztaságtól ragyogott minden magyar falu, most meg nézd meg, a fele, harmada elhanyagolt, szemetes, romosodik...
"Ha neki is indulnak Szalonikinek egy apróság még ott uszikált az Égei-tengeren, az angol-francia flotta, amely szükség esetén bármikor tűzcsapást tudott volna nyitni a támadó csapatokra, s már a város előtt szétlőtte volna. Ha kell erősítés Máltáról 2-3 napon belül odaért volna..."
-- Igen, hát ezt a "majd mi hadihajóinkkal szétlőjük a parti ütegeket" dolgot egyszer próbálta eljátszani az antant tengerészet. Gallipoli előtt behatoltak a Márvány-tengerre és megpróbálták a tengerről kiharcolni az átjáráshoz szükséges fölényt. A végeredmény - 2 angol hajó, - 2 francia hajó és - 2 súlyosan megsérült hajó lett. Ezzel Szaloniki elfoglalását ugyanúgy nem tudták volna megakadályozni a szerb front áttörése utáni visszavonuláskor. Ha Falkenhayn nem vonja ki a német egységeket és nem vezényel stopot a Szalonikiből már a szerbek segítségére kitámadt antantot szépen visszanyomó bolgár hadseregnek, akkor ebből olyan evakuáció lesz, hogy nosza. Persze Conrad csak a Monarchia csapataival is volt elég erős a befejezéshez, de Falkenhaynnal már így is olyan mértékben összevesztek, hogy a központi hatalmak közös hadvezetése teljesen szétesett - mindegyikük a saját feje után kezdett menni: Falkenhayn rendkívül bölcsen nekiugrott Verdunnek, Conrad meg változatlanul nem bírta fölfogni, hogy a Monarchia képtelen télen hegységben támadni és Olaszország ellen kezdett támadni. Mindkét művelet tökfölösleges és káros volt, a Balkán teljes meghódítását nyugodtan be lehetett volna fejezni. Már csak Románia és a később hadbalépő Görögország pacifikálása miatt is.
"A bolgárok egyszer próbálkoztak Szaloniki ellen, az 5 hadosztályuk felaprítását eredményezte. Egyébként meg a bolgár cár eléggé önálló politikát folytatott, tehát semmi garancia arra, hogy hajlandó lett volna Albániába, vagy a Balkás más, az érdekszféráján túli területre csapatokat küldeni. Tegyük fel bevették volna a bolgárok (és németek) Szalonikit, az a két ország közötti viszonyt tekintetbe véve azonnali görög hadbalépést eredményezett volna az Antant oldalán."
-- Ez worst case scenario.
- közel sem biztos, hogy a görögök egyáltalán hadakozni akartak volna - különösen abban a helyzetben nem, hogy az épp megvert antant helyett ők állítsák meg a Belgrád óta tartó előrenyomulást. Az újonnan belépő hatalmak jellemzően nem szar stratégiai helyzetben tolongtak a háborúba való belépésért.
- az antant sértette meg a görög semlegességet, mikor Gallipoliból Szalonikibe kényszerült visszavonulni (utána meg innen támadt észak felé); innentől teljesen természetes, hogy ha az antant hadműveleti tereppé teszi az országot, akkor a központi hatalmak is annak fogják tekinteni
- nyugodtan lehet szólni a görögöknek, hogy nem hódítani jövünk, csak az angolokat kiverni. Ezt, az antant veresége idején, valószínűleg örömmel elfogadták volna magyarázatnak.
- a bolgár hadsereg szépen fegyelmezetten megállt a teljesen sikeres előrenyomulásban, miután már visszanyomta a szaloniki antant erők elhárító támadását. Falkenhayn szólt, a bolgárok leálltak és semmiféle galibát nem okoztak görög viszonylatban. Ugyanilyen fegyelmezetten végrehajthatták volna az antant teljes kiverését. És ha a görögök nagyon nem akarják megérteni, miért szükséges ez, akkor megszállás. Erre használni a bolgárokat hatványozottan értelmesebb, mint Szaloniki előtt várakoztatni, míg 16-ban és 18-ban aztán onnan ki nem törnek az antant seregek. Annál is hatványozottan értelmesebb, hogy jóval később Falkenhayn végül mégis megparancsolta a Szaloniki elleni támadást, csakhogy az akkor már kudarcba fúlt.
A maláriát illetően: én a Skutary-tóra gyanakszom, mert ott dögivel lehetett a szúnyog. Meg a köztisztasági állapotokra.Montenegroban volt szerencsém látni albánok lakta országrészt, hát egy merő szemét ma is. Száz évvel ezelőtt középkori állapotok lehettek. Azt meg tudjuk, hogy a középkori Itáliai városok, Nápoly, Róma mind maláriasújtotta területek voltak. Nyáron nem lehetett megmaradni bennük.
