Azért szerintem azt is elkéne fogadnunk axiómaként, hogy van aki szereti az analóg üzemet. Nem kényszerből, nem financiális okokból, hanem mert pl. szeret barkácsolni, kiépíteni a szigetelt szakaszokat, kapcsoló relével, zongorával, jelzővel megbütykölni a vonatbefolyásolásokat, A vagy Z kapcsolást építeni 3-4-5...25 trafóval... Tiszta politechnika! Azért van ennek bája. És, hogy ez relatíve olcsóbb, nemhogy a hátrányára, de az előnyére válik.
Persze, hogy van, aki pedig a digitális technikára esküszik, szíve joga. De azért mert valami régi, még nem biztos, hogy ki kell dobni a szemétdombra. Mert van aki ezt szereti. Az analóg üzemet.
Elhiszem Neked, bár mivel magam is majd' húsz éven keresztül gyűjtöttem veterán hangszereket (a Jupiter 4-estől, a Polysixen át, a MOOG Prodigy-ig sok minden megfordult nálam), van némi affinitásom a dologhoz. De ez tényleg nagyon off iTT. (Általában vonzódom ahhoz, ami régi, de nem feltétlenül írtózom az újtól sem. I'm a low tech man in a high tech world.) :-)
Kezdjem azzal, hogy a 8-9-10 éves unokáim még soha nem ütköztettek szembe vonatot, pedig 2 Multival játszanak egyszerre.
Az egész témához:
Tudod ez olyan dolog, mint a kiskutya, valahogy elkezdi az ember és nem is gondol rá, hogy egyszer nagykutya lesz belőle és él legalább 9- 14 évet.
Én hiszem, hogy aki modellezik, az nap mint nap fejleszt éveken, évtizedeken keresztül és talán még az unokái is.... Ezt vedd figyelembe és úgy tervezz, hogy 3-8 év múlva se kelljen kidobni, váltani, megbánni, mert az a drága!
Talán egyszerűbb kisebb lépésekben, de a legkorszerűbb lehetőségekkel indulni. Én 61 éves koromban kezdtem, de teljes digitális rendszerrel és ma boldogan kapcsolom a hangokat Mozdony, kalaúzfütty, lapátolás, ajtócsukódás, stb. a lámpákat, zárfényeket, belső világításokat. Ha hiszed, ha nem tervezem a komputeres irányítás megvalósítását is.
Azt is vedd figyelembe, hogy most 1 -2 mozdonyt kell(ene) digitalizálni - ami a legnagyobb költség, utána pedig általában egyesével. A teljes vezérlés meg valójában egyszeri beruházás.
Itt a topikokon is találkozhatsz olyan régi motorossal, aki nagyon szívja a fogát, mert 50-100 mozdonyát kellene digitalizálni, pedig nagyon szeretné a MINDENBEN korszerűbb és jobb digitális üzemet.
Szóval, kis - pénztárca által megengedett - lépésekben, de a legkorszerűbb technikával. Ez a tanácsom.
Jó, igen mondhatnánk azt is, hogy aki hülye, álljuk körül és röhögjük körbe, mert két vonatot szembeütköztett. Ilyen a való életben is előfordult már a vasút történetében meg egyéb is a közel múltban. Mondhatjuk azt is, hogy ha a valódit akarjuk vissza adni arányosan kicsinyítve, nem élethű az, hogy egy (elektronikailag folytonos) vágányon csak az egyik irányba képesek közlekedni a járművek. Szerintem nem érdemes piszkálni a régi modelleket, mert úgymond nem "korhű" egy Zeuke T 435 a Tilligéhez képest szóval ami 50 éves, az maradjon meg olyannak amilyennek megszületett annak az a varázsa, ha eredeti. Majd ahogy többet fogok az idő múlásával foglalkozni a digitális üzemmel, majd beletanulok. Én egyelőre nem félek attól, hogy az analóg vezérlés el fog tűnni. Ha meg igen, hát... több is veszett Trianonnál. De azt akkor is túlzás állítani, hogy ugyanaz lesz a digitális modellvasúttal, mint a digitális szintetizátorral. Mindenki a maga pénztárcájának "mérete" szerint eldöntheti, hogy milyen módon szeretné a terepasztalán a mozdonyokat járatni. És amíg a Tillig forgalmazza (azt nem merem állítani, hogy gyártja is) a Zeuke relét, a BTTB kapcsolópulttal (biztos van másik helyette modernebb kivitelben, csak ez fogott most így hirtelen meg a '14-es katalógusban), addig lehetőség is van a döntésre.
Mosolyra késztettél.:-) Ez kb. olyan volt, mint annak idején lehetett, amikor megjelentek az első automobilok.
Azért ennyire nem vészes a helyzet.
A mozdonyok között rém egyszerű az átlépés és valóban ott a stop gomb, ha már minden kötél szakad.
A digitalizálás árairól meg annyit, hogy megint csak ésszerű számolás eredménye a döntés.
1. Régi mozdony digitalizálása a dekóder árán felül többletköltségeket generál, illetve sok esetben nagyon nyögvenyelősen kivitelezhető az átalakítás.
2. Új mozdony esetében már a legolcsóbb előkészített modell is 20-27 ezer között mocorog (TT-ben, Piko pl.) Egy dekóder alsó hangon 5800-6200. Ez már nem akkora árnövekmény, hogy az embert eltántorítsa a digitális világtól. Egy normális központ (nem feltétlenül a túlértékel Roco Multimaus) 15 ezernél kezdődik. De ez csak egyszeri költség.
3. a digitalizált járművekkel egy rakás elektronikai költséget meg lehet sórolni, amit nem kell beépíteni a pálya többkörűségébe, szakaszolásába, stb.
Mindemellett egy pálya vezélése maradhat analóg üzemben, annál érdekesebb és életszerűbb. A szembemenesztett vonatokra meg oda kell figyelni.
"Személy szerint engem a digitális vasút nem vonz, úgyis pár éven belül az fog itt is történni, mint a szintetizátoroknál, mindenki analógot akar majd. De akkor már horror ára lesz! :-)) (Ez utóbbi bejegyzésemet kéretik szigorúan a szmájlival értelmezni.) Habár..."
Érzékelem az öniróniát és ezért itt a szmájli.:-)
De azért tudjuk, hogy ez, így ebben a formában nem helytálló. Mint egykori zenésznek és hangstúdiótulajdonosnak, nekem elhiheted, hogy azért az említett analóg retró (a legtöbb esetben) merőben más technológia, mint a Theremin pl. De ez egy másik topik...
Könyen kiszámolható, hogy az I profilos sínanyag kétszer többe kerül, mint a legjobb állapotú U profilos egy fm-re lebontva. Ezt mindeninek el kell döntenie, hogy a (köz)alkalmazotti bére mit tesz lehetővé. Azt szoktam mondani, hogy a vasútmodellezés sem olcsó hobbi, ennek tudatában érdemes belevágni. Még akkor is, ha eltökélt szándék csak olcsó és csak használtpiacon beszerezhető modellek futtatása. Azt kevesen tudják a megrögzött (vagy kényszerből) Zeuke és Bttb rajongók, hogy egy-egy ilyen korú, de hibás modell felújítása igen komoly költség. Alktarészellátás 0, a beszerzés már sokkal nehézkesebb, mint pár évvel ezelőtt, ezért dinamikusan mennek fölfele az árak. Egy modell valóban szakszerű javítása, felújítása csak anyagköltségben annyi, mint a bekerülési ár. Tehát egy lerágott csont, de ezért jól felértékelt Nohab, a maga 12-13 ezres beszerzési ára után még egyszer ennyit generálhat akár, ha eredeti alaktrészekkel akarjuk rendbetenni. És 25 ezerért már Tilliget lehet kapni...
Csak azért írom le mindezt, hogy érzékelhető legyen, nem minden olcsó, ami annak látszik. Ma már sokszor a legolcsóbb a ledrágább.
Nyilván egy több tíz méternyi sínanyag költségvonzata nem két fillér, ezért a sínszálak mellett a váltók és állítóművek kérdése is kényes. Az U profilos váltók használata nem idegen a német példákon sem. Jó elektromos kapcsolattal sokáig megbízható maradhat. Van aki a Zeuke fix állítóművekre esküszik.
Viszont árban ma egy szervó a leggazdaságosabb és ha valaki ügyes, akkor pár ezresből egy vezérlőt is összedob hozzá és ez minden tekintetben verhetetlen.
Érdekes egybeesés, hogy a klubtopikon és éppen erről volt szó nem rég.
Valóban erős dilemma és pont én, aki mindenben a változást és az idővel haladást propagálom, tettem be egy linket egy olyan asztal építéséről, ami egyszerűen csodálatos és az a meglepő, hogy minden Bttb sínállományból van. Vadonat új, fémtiszta anyagból.
Lehet ma is találni gyári új állapotú U profilos anyagot, nem feltétlenül kell az első, ócska, rozsdás halmot megvenni, vagy használni. A hibásakat, elhajlottakat olcsóbb kidobni, mint időt, anyagot szánni arra, hogy felújítsd. Helyette keresni kell szépeket és azzal pótolni a hiányokat.
Köszönöm az U/I kérdésben történt diskurzust (itt és mailban is), remélhetőleg hozzásegít a megfelelő döntés meghozatalához. Előszöris fogom a BizTrainTrackot, és megnézem, mit lehet Modellgleisből kihozni (a BTTB U-síneket magam alkottam meg a programhoz, aztán a program alapján el is próbáltam, és elég pontosan összejött:). Aztán költségvetek, amúgy én is a Közt tisztviselem, szóval nem feneketlen a büdzsé. :)
Ezzel a példával arra akrtam utalni, hogy felesleges minden apróságon aggódni. Ennyi erővel az ember fel se keljen az ágyból, mert amint kilép az utcára, szőrnyű veszélyek leselkednek rá. :-)
Amint elkezded használni a maust, rá fog állni az agyad a stopra, nem lesz ezzel gond. :-)
Eladó használt PIKO FZ1 táptranszformátor. Alkalmas vonat és a tartozékok működtetésére is. Nem törött, nem repedt, jól működik. A vezeték, a villásdugó és a szabályozója nem sérült, minden rögzítőanya és alátét megvan. Saját, kissé viseletes eredeti dobozában.
Ára: 4.500 Ft.
Személyes átvétel Budapesten lehetséges, vagy előre utalás után postázom. Csak csomagként lehetséges postázni, mert a súlya jóval meghaladja a levél kategóriát.
Tudod van egy személyes ismerősöm, aki egyszer azt mondta nekem, hogy a modelleket biztos kézzel kell fogni, mert ha óvatosan fogom meg a mozdonyt, akkor ejtem le... azóta nem finomkodom, hacsak nem egy mindenféle csingilingivel felszerelt gőzösről van szó. Egy önjáró ládikát majdhogy nem ott fogsz meg, ahol a kezed éri, viszont egy gőzös egyáltalán nem hasonlítható dobozhoz...
Ehhez a sín dologhoz én is hozzászólnék. Sokat gondolkodtam a dolgon melyik lenne jó. Az U olcsó és van bőven belőle használt, de elég sok a hibás.
Az sem olcsóság ha egy részét szanálni kell az állapota miatt.
Az I profilos ára pofátlanul magasan van mesterségesen tartva. Főleg a rövid szakaszok és az összekötő papucsok. Az én döntésemet a 1m-es sín száll és síntalpfa párosítása mellett tettem le. Egyszerűen 3 tagokként összefűzőm őket, ha kell a szakaszba egy rövid azt egy vágott darabból középre toldva oldom meg, így a végén mindig megmarad a sínösszekötő rész. Így a papucsból is jóval kevesebb kell. 3 tagnál nem alkalmazok hosszabbat a hődeformáció miatt. Így mivel az I profil formája miatt a vezetőképessége is sokkal jobb az U-nál és nálam általános a fél méteres egyben hosszúság, a betáplálás is jóval ritkább lehet. Így számolva nem is drága azért hogy új sín, jobb az összekötési módszer és kevesebb a betáplálási szükség. ezzel a sínpapucs szükség megoldva a rövid szakaszok megoldva. Viszont ezzel adódnak nehézségek is. A vágót talpfák miatt előre meg kell tervezni mit hogyan fűzöl össze, hogy mindkét végén legyen sínpapucs hely. A fűzés lehetőség miatt csúszkál a sínszál erre is számolni kell. A flexi tapfát csak a szükséges helyen ajánlom mert csak azzal készítve még nehezebb a pálya ív tartása.
Így már csak a váltók a kérdéses pont, ez az új állítóművel együtt elég drága a régihez képest. De itt is vannak lehetőségek: 1. a régit átsínszállazod, itt is volt fent hogy hogyan csinálták ezt meg. 2. I és U profilos közti váltó szakaszt is használhatsz 3. váltógyártóval is csináltathatsz vagy az ő útmutatásával saját magad is készíthetsz váltót, már vannak követők akik próbálkoznak.
Ha valaki leleményes olcsóban (sokkal olcsóban)is meg lehet az I profilos sínpálya.
Isten őrizz, hogy Váltógyártó üzletét rontsam, de egyéb megoldás is van. Kivághatod a BTTB váltó rögzítő füleit sínvégeknél és az U-profilt óvatosan laposfogóval összenyomod, hogy az I-profilos illesztő papucs rácsúszhasson (hasonlóan a Tillig átalakító vágányhoz) Így a geometria marad, csak el kell viselned azt a kompromisszumot, hogy a flexi sínhez U-profilos váltókat használsz... ha viszonylag olcsón szeretnéd megoldani, akkor ez is megoldás. Mert egy kitérő biza nem kis lóvé főleg, akkor ha egy egész terepasztalt akarsz építeni.
Vess költséget, hogy mennyire jönnél ki új vágánnyal (akár összerakós flexivel) és hogy ezt be tudod-e vállalni. Illetve a geometriánál azt is nézd, hogy 15° a kitérők hajlásszöge (Váltógyártó készít Neked 22,5°-os BTTB hajlásszögűt, ha megkéred :) )
Nem feltétlen akar majd mindenki analógot... Én még csak most kezdtem ismerkedni a digitális vezérléssel, vannak előnyei, és vannak hátrányai.
Saját vélem szerint sokkal veszélyesebb üzem a digitális vezérlés, mint az analóg. Az egyik ilyen veszély forrás az, hogy egy vezérlő egységgel csak éppen a kiválasztott mozdonyt tudod irányítani (amíg a másik megy az utolsó parancs szerint). A másik a beállított gyorsítás-lassulás. Reflexből a menetszabályzó potméterének a lecsavarásával próbálkozik az ember, ha esetleg túlfutna a vonat, de a beprogramozott lassulás miatt nem sikerül időben megállítani, hacsak nem kap a fejéhez, hogy van stop gomb is. A harmadik veszélyforrás, a két vonat egymással szembeni közlekedtetése. Ha két vonat egymással szemben közlekedik egy vágányon, az igencsak csúnya balesethez vezethet. Mindegy, nem erről akartam beszélni, csak ennek most ki kellett jönnie.
Viszont vissza témához: Valószínüleg mindig lesznek a szaküzletekben kapható analóg mozdonyok, mert egész egyszerűen olyan drága bele a dekóder, hogy senki nem venné meg, ha csak digitális lenne. Összehasonlítva a gyárilag dekóderes és a szimplán előkészített modellek árát, nem jelentéktelen különbséget lehet észrevenni.
Amint lesz hely a szobában, én is beújítok egy kis gyakorlóterepasztalt, természetesen a készleten lévő U profilos sínekből. Nem csak azért, mert az van, hanem mert még kissrácként elhatároztam, hogy nekem retro terepasztalom lesz analóg vezérléssel, régi modellekkel, és minden ami rajta lesz, az retro lesz, kivétel a felhasznált szóróanyag (azokban a bontatlan, régi zacskókban jó helye van az NDK levegőjének).
Nálam ez nem volt dilemma, a közalkalmazotti fizetésem egyértelműen és határozottan terelt az U profil birodalmába.
Nálam itt kezdődött a kompromisszum, amivel minden terepasztal építőnek számolnia kell, kinek az elején, kinek közben, apránként.
Dehogy mégis élvezhető, játszható legyen a pálya, a következő lépéseket foganatosítottam: első körben 1200-as vízpapírral, nagyon gyengéden - nem csiszoltam -, végig simítottam az összes sínt. Ezután forrasztó ónnal tettem ugyanezt, a végén alkoholos ronggyal letisztítottam a pályát. (Van aki a sebbenzinre esküszik.)
A vágányzat lefektetése után kb. 60-70 cm-ként adtam betáplálást, természetesen a szigetelt szakaszokon kívűl. Ezzel elértem, hogy analóg üzemben, tökéletesen üzembiztossá vált a vágányzat. Személy szerint engem a digitális vasút nem vonz, úgyis pár éven belül az fog itt is történni, mint a szintetizátoroknál, mindenki analógot akar majd. De akkor már horror ára lesz! :-)) (Ez utóbbi bejegyzésemet kéretik szigorúan a szmájlival értelmezni.) Habár...
Nekem van több ilyen jelzőm, először úgy gondoltam ilyennel lesz a terepasztal, de aztán rátaláltam a fél-házi TT-s jelzőkre, és az tényleg jobban mutatna.
Ha már az élet nagy kérdéseinél tartunk, én meg azon tanakodok, hogy BTTB U-profilos sínből kezdjem-e el építeni a terepasztalt, amiből egy fél szekrénnyel van, átlagos állapotban, de a terepasztal teljes sínigényét bőven lefedi, vagy dobjam/adjam el az egészet, és váltsak Tillig Modell sínrendszerre sok százezerért. Amúgy BTTB és Zeuke járművek mennének rajta. :)
Futni képesek, de nem minden esetben maradéktalan az élmény. Egyes régebbi, főleg Zeuke mozdonyok (pl. Nohab) nyomkarimája leér az újabb Tillig ágyazatos sínrendszer csavarimitációihoz és kerregve fut rajta. Semmi gondot nem okoz, de hangos.
A Tillig profilsínjei 2,07 mm korona magasságúak és az alkalmazott talpfarács függvénye, hogy mennyire magasak a csavarimitációk.
Nagyobb a gond a Kühn sínrendszerénél, ahol alacsonyabb a koronamagasság.
Ifjú padavan ismeretanyaga kétségkívül megfelelő, de azt hadd hangsúlyozzam, hogy a TT-sek körében meglehetősen ismert jelenség ez a cink, vagy ónpestis. Mint ahogy lentebb írtam, de a másik topikon (mely lényegesen szakmaibb szempontokat követ a TT világában) igen sok példát felhoztunk mindennek illusztrálására. Az egyik ilyen éppen a Szergejek betétjének deformálódása, de hasonlóan esik szét az 1988-89-től gyártott BR01-esek szekocsi betétje és a mozdony főkerete. Hegyekben áll nálam az ilyen leporlasztott alkatrész. Sőt itt kell megemlíteni a hasonló időben gyártásba került Eilzugwagen-ek fém forgóváztartóját is. Nekem nem egy ilyen modell volt a gyűjteményben, melyek simán a dobozban állás során elszenvedték ezt folyamatot és nálam normális szobahőnérséklet van.
Egész egyszerűen az ötvözet minősége nem volt megfelelő a nagyjából 88-92 közé tehető időszakban. Ez ugye a Parisel korszak is és ebből kifolyólag elég sok fehér dobozos modell szenved ettől a betegségtől.
Mivel ebből az időszakból jellemzően csak külföldi aukciós oldalakon lehet vásárolni, így a modell vásárlás előtti vizsgálata nehézkes. Egy német vásáron jártam úgy, hogy kinéztem egy szép BR01-est és kibontva egyből tapasztaltam a főkeret görbülését és repedését. Közöltem az eladóval és simán elfogadta az így adott árajánlatomat, így elég gazdaságosan jutottam egy olyan mozdonyhoz, aminek a sérült alkatrészét pillanatok alatt tudtam pótolni.
Ráadásul ezt az alattomos hibát nem mindenki veszi észre, akár az is előfordulhat, hogy megveszi a mozdonyt, otthon használja, majd egy év múlva éri el azt a kritikus pontot, hogy az anyag eldeformálódik. És ez sem az eladó, sem pedig a vevő hibája. Ezért vállalta a gyártó 2010-ig ezek garanciális cseréjét. De azóta több modell műszaki tartalma megújult, ezért ennek az időszaknak is le kellett zárulnia.
