"Én úgy gondolom, hogy a legmagasabb minőségi kategória (pl. aszú) [+ az egyéni igények. :) ] kivételével minden esetben tökéletesen kiválthatja az emberi munkaerőt"
Ez mind szép-szép, de hogyan válogatja ki az egészséges szemekből a rothadtakat, hogyan szelektálja a fürtöket aszerint, hogy melyik érett leszedhető, és melyik az amit még két hétig a tőkén lehet hagyni? No és hová lesz a napsütéses szüret semmivel sem pótolható hangulata, varázsa, csendje? :-) (Költői kérdéseimre nem feltétlenül várok választ)
Kartács :) az előbb olvastam egy másik fórumban, és ráállt a billentyű :)
Én konkrétan Rizlingszilváni, Bianka, Eger2, Zöldveltelini és Piros szlanka fajtáknál használtam és fogom is, de tudomásom szerint a legtöbb fajtánál használható. Egyedül talán az alább említett Kövidinkánál vannak fenntartásaim, bár ha az Olaszrizlinget leszedi, akkor a Kövidinkát is. Az előbbinél már próbáltuk, működött.
Szaki pali kartács feltett nekem egy kérdést, hogy mi a véleményem a gépi szüretelésről.
Én nem teszek olyan összehasonlításokat, hogy mi az előnye és a hátránya . Itt minden attól függ, hogy mi a szőlész-borász célja. Amit tudni kell: a szőlő támrendszerét a gépi szürethez kell igazítani(kordon vagy egyes függöny művelésű kell hogy legyen) A támrendszernek egészségesnek és homogénnek kell lennie, a korhadt oszlopot azonnal megtalálja gép és ki is töri, ha nincs elég mélyen, akkor kilazítja. A szőlő fajtája is alkalmas legyen a gépi szüretre, a gép le tudja rázni a bogyókat. Pl. a Kövidinka erre nem alkalmas. A leszedett szőlő állaga a zúzott-bogyózott cefrének megfelelő, ezért haladéktalanul a fel kell dolgozni. Sokszor emlegették már, hogy a gép rázólécei nagyon elverik a vesszőket, én ilyent csak rosszul beállított gépnél láttam. Tehát ha ilyent tapasztalunk, az inkább a gépész hibája, mint a gépé. 1 hektár szőlő leszedése kb. 1-1,5 óra, attól függően, hogy milyen fajta és mennyi van rajta. Hogy mégiscsak említsek egy előnyt, hihetetlen jó érzés egyszerűen csak sétálni a gép mellet (kb. egy sétáló ember sebességével halad szüret közben) és látni, ahogy szépen leszedi a szőlőt, csak a kocsányt hagyva a tőkén. Én úgy gondolom, hogy a legmagasabb minőségi kategória (pl. aszú) kivételével minden esetben tökéletesen kiválthatja az emberi munkaerőt
Fiuk (bocsika hogy belekotyogok) de szerintem hanyagolni kellene a témát. Egy röpke hasonlattal élve lehet büszke valaki a honi földön elért eredményeire anélkül is hogy a szőlő vagy bármi más echte magyar lenne. és akkor jöjjön a hasonlat. Az angolok ugye marhára büszkék az angol telivér nemesített fajtájú pacijukra. PEDIG LEVEZETVE ARAB!
vannak dolgok amelyek csak ránk jellemzőek és vannak olyanok melyet nekünk tulajdonítanak pedig nem is oly régen vált a mi szokásunká. lehet a sort folytatni de szerintem egy-egy példa aztán legyen békesség.
a csikós meg a gulás a pusztában echte magyar, a paprikát meg mióta is ismerjük?! de minkettő ungarische kunst!
" Szerintem a lényeg a kompromisszum; haladjunk is, de őrizzünk hagyományt is. Vagy ha éppen mindegy, hogy hol mit választunk akkor ha lehetőleg inkább magyar legyen. "
Én pedig megkérdeztem, hogy mitől magyar neked egy fajta és mennyi idő után hagyomány a hagyomány... tény ezt némi szándékos szarkazmussal tettem ami miatt te primitívnek nevezted a kérdést, pedig komolyan kérdeztem. Tényleg érdekelni, hogy milyen hagyományokat tartasz őrizendőnek és mit tartasz magyar fajtának.
Ez egy nyilvános fórum... ha írsz valamit akkor megeshet, hogy belekérdeznek vagy válaszolnak rá :) Nem kell egyből megsértődni.
Nem is fogok válaszolni, hiszen olyan dolgokkal jössz nekem amit én nem is mondtam. Ergo nem figyelsz, tehát a további vita (nevezzük inkább eszmecserének) értelmetlen.
De őszintén mondom, hogy nem akartalak megbántani, biztos nem vagy primitív, csak az a mondat volt az. A részemről tényleg vége, bocs.
te már lassan ott tartasz, hogy primitívnek nevezel engem, miközben nem válaszoltál arra a roppant egyszerű és egyenes kérdésre, hogy mitől tartasz magyarnak avagy nem magyarnka egy fajtát?
Amúgy hány év után lehet szerinted hagyományosnak tartani egy fajtát?
ki hogyan van megelégedve az idei nedüvel? nálam alakul a dolog. két fajta lépett frigyre a minőség érdekében. nem sokára teszem fel a képet ha persze sikerül a lényeget megragadnom.
Egy szóval se mondtam, hogy a pl. a furmint magyar lenne, de mindegy. A Kossuth címer alakú levél felemlegetése kezd átmenni primitívbe, úgyhogy hagyjuk.
Szép dolog a hagyományőrzés, de szerintem hülyeség különbséget tenni "magyar" és "nem magyar" fajta között. Egyáltalán: mitől magyar egy fajta? Jó, erre lehet azt mondani, hogy pl. magyar szőlészek nemesítették (Cserszegi). A hagyományos fajták nem biztos hogy színtiszta magyar eredetűek. Én például most a Piros szlankát pártolom, amire lehetne azt mondani, hogy hagyományos homoki szőlőfajta, hisz már nagyapáink is termesztették, de mégse mondhatjuk, mert balkáni eredetű. Úgy gondolom, hogy mindenki mérje fel a termőhelye adottságait és annak megfelelő szőlőfajtát ültessen, tökmindegy hogy az a fajta honnan származik.
de mitől magyar egy szőlőfajta? Kossuth címer formája van a levelének, vagy karimáskalap alakja van a fürtjének?
Mi az, hogy magyar fajta? Mert a magyarországon kitenyésztett és kikisérletezett fajtákat még csak-csak értem...de mitől magyar a hárslevelű vagy a furmint?
Én nem viszem túlzásba a magyarkodást és nem azt akartam írni, hogy Magyarországon csak magyar fajtákat ültessen mindenki. Remélem ilyen hülyeségre egyikőtök sem gondolt. A piros szőlőm pl. egyáltalán nem magyar. Szerintem a lényeg a kompromisszum; haladjunk is, de őrizzünk hagyományt is. Vagy ha éppen mindegy, hogy hol mit választunk akkor ha lehetőleg inkább magyar legyen. Ha mindegy!
A csakazértismagyartól, vagy ahogy írtad félművelt magyarkodástól ugyanúgy irtózom én is, meg a külföldimajmolástól szintén. Ma Magyarországon az utóbbi jelent nagyobb problémát, szerintem. Európa más országaiban járva mindenhol a saját preferálását látja az ember, nálunk egyből soviniszta hülyéknek nézik az ilyeneket. Hiába, Európa még messze van, mentálisan meg főleg.
A Védegyletet se félműveltek találták ki, szerintem valami hasonlóra gondoltak.
én is veled értek egyet... szeretem a hagyományos fajtákat, mint a furmin, hárslevelű és hasonlók... és szeretem az olaszrizlinget, juhfarkot, de szeretem a nagyon szépen beilleszkedő kereklevelűt, pino-blancot, rajnait, traminit
Érdekes lenne még kisérletezni más fajtákkal amik a világ megannyi részén szép bort adnak.
Szerintem nagyon fontos kérdést vetettél azért föl. Én ebben kerülöm a szélsőségeket, pontosabban két eltérő szempontot látok. Egyrészt, ha van egy olyan szőlőfajta, amiből kitűnő bort lehet szűrni, az jöhet felőlem az Antarktiszról is, akkor is telepítenék belőle, attól hogy valami nem őshonos, nem kell eldobni. Ha mindenki állandóan tradicionalista lett volna, akkor most csak Kaukázusból való borokat ihatnánk.
Viszont szerintem nagyon fontos, ha vannak értékes régi fajtáink, akkor azokat azért pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Ugyanis kultúránk, múltunk részei, számomra személyesen már az is érdekes, hogy déd vagy ükapám milyen ízű bort ihatott. Másfelől pont Olaszország példája mutatja, hogy nagyon is jövedelmező a régi fajtákkal foglalkozni, ugyanis sokkal kevesebb versenytárssal rendelkező terméket tudnak így készíteni.
Harmadrészt konkrét bizonyítékok is vannak, pl Gróf Buttler Kadarka, személyesen a kedvenc magyar vörösborom, meg Szentesi Józsi pincéjében is hatalmas csodákkal lehet találkozni a régi magyar fajtákból.
Viszont az az érv, hogy úgy általában ellenállóbbak lennének a régi magyar fajták, az nem igaz. Sőt. Leginkább 3 ok miatt kerültek ki a termelésből:
1: keveset teremtek
2. rendszertelenül teremtek, pl azért mert sokuk csak nővirágú volt
3 betegségekre, extrém időjárási helyzetekre fokozottan érzékenyek voltak.
Egy személyes bosszúságomat hadd osszam meg veletek a témában: a Mátrában borászkodunk, és itt is, sok más borvidékhez hasonlóan, több száz éven keresztül a kadarka adta a termés javát. Hogy van az, hogy most meg én nem telepíthetek, csak a területem 5 %-án, kísérleti fajtaként, kadarkát? Pedig tényleg ez a fajta izgatna a legjobban:(
Nahát, nem gondoltam volna, hogy többen is reagálnak a kérdésemre. Habár a szakmai okok eddig elmaradtak a kérdésemmel kapcslolatban, örülök, hogy ennyien véleményt tudnak alkotni a témában, és nem is akármilyet.Szerintem eddig nagyon tanulságosak voltak a hozzászólások. Köszönöm, és remélem, még sokan reagálnak a témára.
Mondj egy magyar szőlőfajtát... de vigyázz ki ne derüljön, hogy egy horvát, szlovén, német, bolgár lesz az amit mondasz?
Én rajongok a magyar borért...de nem azért mert magyar szőlőből van, hanem azért mert magyar szőlőmunkás gondozza a szőlőt és magyar borász mesterkedik a pincében.
Az én hátam borsózik a félművelt magyarkodástól... sorolj fel tíz világszerte elismert magyart, aztán próbáld meg ugyanezt úgy, hogy nem mondasz olyant aki a vérmagyarok elől menekült el az országból és alkotott nagyott valahol máshol...
Teljesen jogosnak és aktuálisnak érzem a kérdésed. Én nemrég telepítettem szőlőt, és a fehérnél ügyeltem arra, hogy kizárólag magyar fajták legyenek. Ez nem magyarkodás, hungarikumozás, meg ki tudja hogy hívják egyesek, hanem szerintem tök természetes dolog. Lehet mondani, hogy különböző okok miatt (talaj, csapadék, hőmérséklet, stb...) az én földembe pont a pinot noir kívánkozott. Még az is lehet, hogy igen. Egy francia földje hiába kívánná pont a Zenitet vagy a Juhfarkot, a büdös életbe se ültetne magyar fajtát. Meghogy a külföldi fajtákból lehet csak minőségi bort csinálni? Ezt se hiszem. Ha a magyar fajtákkal nem kísérletezik senki, honnan tudjuk? Egyszerűbb átvenni azt, amit már kifejlesztettek, mert ott van rá pénz? A hagyományőrzés nem maradiságot jelent, attól még lehet haladni a korral, nem értem miért kéne visszatérni a gyalogtőkéhez. ha ősi magyar fajtát akarunk? Ha nem bírja úgy a magasművelést, akkor addig próbálkozunk vele, amíg alkalmazkodik. A híres fajták se maguktól lettek olyanok, hanem mert sokat dolgoztak velük.
Mindenféle nációtól való átvétel előtt is világhírű volt már a magyar bor. Még mielőtt a jelenleg divatos külföldi fajták léteztek volna.
Más: Amikor külföldi barátaim (utoljára angolok) jönnek látogatóba, borkóstolásra, városnézésre, stb., ők kifejezetten speciális magyar dolgokat keresnek. Ha nem tudnék nekik igazi magyar fajtát mutatni, azt hinnék hülyéskedek és néznének furcsán, hogy ez Magyarország, vagy nem?
Szerintem két értelmes megközelítés: - A világot érdekelhetik az új fajták. (Legalábbis az első palack erejéig, mert onnantól a minőség fontosabb.) - Azok a fajták, amelyek idehaza régóta teremnek, azok (statisztikailag) megfelelnek a helyi viszonyoknak. (Igaz, a modern ízlésnek, vagy a jelenlegi technológiáknak nem biztos.)
És a kettő együtt megtalálható néhány fajtánál, mint pl. a furmint, vagy a hárslevelű. És ezt így együtt még akár hungarikumnak is hívhatjuk, ha ez egy jó marketingcímke (és nem tudományos igényű leírás, osztályozás).
