"1: SOK hangalaknak van jelentése. Ezt onnan tudhatjuk, hogy kimondjuk és megértik.)) "
Csak azért mert megtanultad. Egy kínainak semmit nem jelent...
"Ha csak elkezdesz sisteregni és azt mondod SSSSSS, akkor elég hülyén fognak visszanézni."
Ma igen, de egy millió évvel ezelőtt valószínűleg megértette volna a másik ember. Gondolkodj az ősember fejével!
"2: A SOK és a SÁG/SÉG képzőnk nyilvánvaló kapcsolata: Ezzel már többször is egyetértettél, sőt kiváló észrevételnek tartottad. Ma meg épp vitatod.)) "
Így van, valóban jó ötletnek tartottam az általad leírtak alapján. Azonban jobban utánajártam, s kiderült, valószínűleg tévedtem.
"Ha SOK van a jóból, az a jóSÁG"
A jóból nem kell soknak lenni ahhoz, hogy jóságról beszéljünk. Íme a definíció:
Egy sík terület nem sok sík területből áll, hanem egyetlen olyan tér, ahol nincsenek dombok, hegyek, völgyek.
"Szilárd jellemzőkből SOK=SZILÁRD-SÁG."
Itt is egy tulajdonságról van szó, valaminek a merevségét, teherbíró képességét jelenti.
"Ma kipipáljuk. Holnap meg vitatod, persze ezzel saját magadnak is ellent mondasz akkor meg."
Viszont nem zárkózom el az érvek és a kérdés megvitatása elől...
Elvben elfogadható a SOK jelentése, de a hangalak ezt egyelőre nem támasztja alá. Meg kell vizsgálni, van-e a G hangnak is SOK jelentése. (nem zárható ki, hogy van. Ha van, visszavonom utóbbi véleményemet.)
Nézzük, mit találunk:
Inog, billeg, csillog, szipog, írogat, eszeget, iszogat, nyomogat szavak gyakorító képzőinek jelentését a G hang adja. A gyakoriság szinonim jelentése a SOK-nak.
Te is találtál valamit?
Futottam egy kört más nyelvekben hogyan mondják a 'kemény' szót:
Úgy tűnik elég elterjedt a KEM gyök CSEM, CSIM, KAM, KOM változatokban is.
Megfigyelhető, hogy a K hangot sok nyelvben CS-vel helyettesítik. A magyarban is előfordul: -KA, -KE, -KI, -CSI, sőt CI változatban is...
A baszk nyelvben a kemény=tximinia (valószínűleg csimina kiejtéssel)
Ugyanitt a kicsi=txikia (csikia?)
Emlékeztetőül a kínaiban a kicsi=Xiǎo - itt nincs -csi/ki kicsinyítő képző, csak az ősgyök, a KI. (amit ők ksiao-nak ejtenek)
Hát nem érdekes? A txi-kia szóban ott a magyar -KI/-CSI kicsinyítő képző, lehetséges, hogy eredeti (magyar)alakjában?
De akkor miért van a mi nyelvünkben CSI/CI változatban is? Lehetséges, hogy ez hun hagyaték...
"De azt tudhatjuk hogy a KŐ szó lehet a szótő. Na már most a KŐ egyet jelent : Azt hogy KŐ )) Ez nem jelent még így keményet, mert ez főnév, azonosít valamit."
Mi a fenét jelentene, ha nem kemény dolgot? A KŐ nem kemény? De igen.
Ha a K hang egyik jelentése nem KEMÉNY, akkor miért van benne a KEMÉNY és még sok más rokon jelentésű szó gyökében?
"Persze jellemzője ez a kőnek, de egy tárgy neve nem annak jellemzőjével egyenlő. "
Amikor elődeink ezt a hangot (K(ő) mai értelemben vett szóként használták valaminek (történetesen egy szikladarab, kavics) a jelölésére, akkor annak jellemzője (kiadott hangja) alapján tették.
"Egyébként meg fordítva van: nem a KŐ lett a kemény fogalmából, hanem a KŐ már létező és meglévő szóból lett létrehozva a KE--MÉNY szó. Nagyon nem mindegy."
Ez teljesen nyilvánvaló... A nyelvészek szokása ilyen sületlenségeket (gyökelvonással készült szavak) kitalálni.
"A KANY-KÁNY-KENY és stb... mint azt többször is átvettük már, a KANY-argósság gyökszava, a szavak megmutatják ezt nekünk."
Az igaz, hogy átvettük, de a jelentését én sokkal tágabb értelműnek találom most is. Különösen azért nem, mert ez egy igen szerteágazó gyökcsalád sokféle alakkal, és mindben ott van az NY (N) hang.
"Az embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítsék előnyben, amelyek igazolják saját prekoncepciójukat (előfeltételezéseiket) vagy hipotézisüket, tekintet nélkül az információ igaz vagy nem igaz voltára"
Cz-F és még néhányan azóta írtak a hangokról, egyikük sem adott nekik önálló jelentést, mert nem is tudtak. Leírtak kategóriákat, akár 8-10-et hogy mely dolgokhoz van köze szerintük, de igazán kielégítő egy irányba mutató jelentéstartalmat nem tudtak megállapítani.
Azzal a téveszmével meg nem is foglalkozom, hogy az ember 1 hangokkal beszélt volna valaha, ez egészen abszurd. Ketten találkoznak az őserdőben, mert szerinted ugye eleve kizárt a régebbi fejlett civilizációk, amelyekre egyébként bizonyítékok is vannak. Na de mindegy, vissza az őserdőbe.))
Találkozik két ember és akkor csak Ú , Á, R S K, E Í ZS beszélnének?...)) Ilyen elmeháborodott ötletet már rég hallottam. Ezt filmre kéne vinni, lehet Oscar lenne.)) Ellopom az ötletet !
A többi dolog amire reagálnom kéne, azokat már mind átvettük, némelyiket többször is megtettem. Nem vagyok papagáj, hogy folyton ismételgessek. Sőt, sok dologgal még egyet is értettünk. Gondolom az már nincs meg a "raktárban". Már mind lett magyarázva, nem tudok mit csinálni ha valaki elfelejti jövő hétre. Amúgy is idegőrlő a folyamatosan ellentmondásos kettős beszédhez viszonyulni.
Meg amatőr evidens dolgokat 25-ször megválaszolni : példa : "A FOR mióta víz hang ?" ----- mondjuk tán azóta amióta FORR, FOR-tyog, FORR-ások vannak. De a FRR a valós hangja ekkor, ezeket halljuk közben. Innen az egész. 100x megvolt már ez dumálva köbö... De tök mindegy, úgy is elfelejted, meg hol érted hol nem, szóval ismételgetni annyi értelme van, mint árvaházban a szülői értekezlet.
2: Igen, de mint utána még ezt írtam a KEMÉNY szó már a KŐ származéka, ilyenkor már rég létezett K hang, és ezzel megalkotott szókészlet. Kőből lett a kemény fogalom jóval később és nem a keményből kő. A KŐ a saját hangjából készült valószínűleg. Összeütődésük, vagy ha rá épp rájuk lépnek/mozgatnak a kavicsokon bármit, stb... Itt csak a hangját jelentette még.
3: A nyelv épülése csak akkor történhet meg, ha képes az ember a hangjait láncban kimondani. Egyszerűen másképp ez nem működhet. Például én olyan kakasról sem tudok, aki a KUKURIKÚÚÚ hangjelenséget egy hangonként gyakorolná. Egyszer csak eljön az idő és mondja. A KAKUKK szóhoz sem kell különösebb, az ember valamennyire képes utánozni a hangját és ezt megtette. Nagyjából a világ nagyobbik része a hangját örökítette meg. Mondjuk vannak ebben kissé botfülű verziók is, bár arra sem esküdnék meg hogy világszerte egyféle a kakukkhang, bár nagyjából bizonyára hasonló mindenütt.
Kazah például KÖKEK mondja. Litván GEGUTÉ azért már közel sem adja vissza úgy a hangját mint a magyar KAKUKK. Vagy Litvániában mutáns kakukkok élnek.))
4: Az lehet hogy a zümmögő rovar hangjához hozzátartozik a mozgás is, de ettől még egyszerűen a hangja van megjelenítve, és ennyi. Én nem tudom miért nem jó a kézenfekvő és magától értetődő indok, nem muszáj mindent megbonyolítani, van mikor egyszerű az egész. Mint most. Amúgy is sokszor ezt a hangot a pókhálóban hallatja, akkor meg nem is nagyon tud mozogni, persze a szárnya rezeg úgy az mozog, azt halljuk. De amit hallunk, az a hang lesz. Vannak képi szavaink is, ez itt hangszó.
5: ÉN: "Tucatnyi más oka is lehet egy K jelölésnek"
TE: "Mondj legalább egy példát. (megindokolva természetesen) "
Mondok néhányat, ami most eszembe jut:
1: Egyszerűen hangutánzó szavakban anélkül hogy bármi mást mögé gondolnánk. K hangú dolgokban. Hangábrázolás céljából: KAKUKK , KAKAS, KUKURIKÚ, KOTKODA, TYÚK, PUKKAN, KRÁKOG, KOPOG és stb... Megjegyzés: igen, szivaccsal nehéz kopogni, de némi szilárdságú mutatóval már lehet. Meg az eső is tud kopogni, az pedig vízből áll nagyjából. De maga mint hangmegjelenítés a lényeg.
2: KICsinyítő szerepe létező itt-ott, csak ne soroljunk ezért ide minden átlagostól kisebb dolgot csak azért mert szerepel benne K hang, mert sokszor ettől függetlenül lehet nem ehhez lesz épp köze. De létezik a dolog, ahogy a kemény hangok megjelenítésében is szerepe. Csak ne vigyük túlzásba, és ne kizárólagos okként ezt keressük mindenhol. Így oké a cucc.
3: KI(felé) fogalmának a megjelenítése bizonyos szócsoportokban, természetesen nem csak igekötőként felhasználva. KILINCS, KÜLÖN, KÉ-mény (kimenő) , KI-ABÁL, KI-RÁNDUL, KIFLI, KIKELET, KIKERICS, KÍNA KINN a picsába van majd mindenkinek.)) Ezt most vegyük poénra, de én nem zárom ki hogy lehet köze ehhez. Továbbá: KÜL-D szó, KÜLLŐ, KÜLÖNC, KIBIC, KILENC (tán különc), KÍMÉL, KÉMLEL, KÍSÉRTÉS, KÍSÉR és még sok ilyen...
4: KI mint személy : akárki, bárki, kicsoda, mindenki, KIes helyek valaKIÉ, KIetlenek a senki földje.És stb...
5: Többes szám, ami nem csak a SOK fogalma, hanem több mint egy. Persze épp sok is lehet. De kevés is. De több mint egy. De a KETTŐ már az, meg a KÉT szavunk is az. Elég ha van Kettő. Az IKER is legalább kettő. A TüKörkép is. KÉPmás ! Ami KATT-an, az KETTŐS hang legtöbbször. Ketyegés is, még illusztráljuk is ezt egy TIK-TAK dologgal. És a KÖTÉL-nek is KÉT vége, mintha összefüggnének a kettővel...
"És hogy miért épp BE +N a bensőség kifejezése?... Honnan a picsából tudjam hogy mittudomén x sok 10 ezer évekkel ezelőtt ki milyen gondolat alapján hozta ezt létre?... Találgathatok, meg mögé magyarázhatnék dolgokat, de ez itt már a spekuláció zónája,"
Pontosan ezt teszed... Csak találgatsz minden bizonyíték nélkül, csupán a látszatból indulsz ki, s nem próbálsz magyarázatot találni az okokra, sőt, minden más kísérletet mereven elutasítasz. Így nem lehet egy lépést sem előre jutni.
Amúgy lehetséges több tízezer évvel ezelőtt élők helyzetébe beleképzelni magunkat, tudván, hogy nem tudtak még tagoltan beszélni, csak néhány hangot voltak képesek kiejteni, azt sem összefüggő hangsor formájában, és az is tudható, hogy ezekkel a hangokkal tudatták gondolataikat másokkal. Ehhez nem kell időutazónak lenni, mivel a logikus gondolkodás (és ismereteink) elegendők rá. És akkor itt van még a nyelvünk is, mely törvényszerűen őrzi mindazokat a rétegeket, amelyek az évezredek során bekövetkezett fejlődés jelentősebb fázisairól informálnak bennünket.
"egy biztos hogy a szavainkban lévő kapcsolatokban és az értelmeket felismerjük ebben a BA(n) és BE(N) formákban, hiszen ez toldalékként is ugyanazt jelenti szóvégen, mint gyakran szó elején. BANDA---BENDŐ----BUNDA egy logikájúak."
Ez rendben is van, de a probléma ott kezdődik, mikor nem ilyen egyértelmű a dolog. Mert azt már nem tudod megmagyarázni ezzel a hangvázzal, miért rokon a jelentése a BURok, BUBorék, BUGYog, BARlang... szavak gyökeinek, és azt sem, miért pont ebből a három hangból áll a BAN gyök.
De ez még semmi, mert azt sem tudod megmagyarázni, miért van Z, R, L, D, G, hang az igék végén, vagy miért K a többesszám jele,
A hangváz kialakult, s nem öröktől fogva volt. Nos ennek kialakulása a kérdés, nem pedig a meglévők, látszatra épülő s ezért sokszor téves értelmezése.
A gyökök kialakulásának, különbözőségének és rokonságának magyarázatául a hangok jelentése megkerülhetetlen.
"A szótárírók a nyelv „alaptörvényeit” a filozófiából igyekeztek megmagyarázni, sőt Fogarasi a betűk jelentését is vallotta (H. Bottyánfy‒Horváth‒Korompay‒D. Mátai 1990: 16)."
Tehát egyáltalán nem új dologgal álltam elő, mikor a hangok jelentésére fektettem hangsúlyt...
"De hogy miért BE a BE és miért N a helyrag?... Most kitalálhatnék rá valami hihetőnek tűnő fantasy történetet, de ez akkor sem lesz több, mint fantázia, és spekuláció. "
Az attól függ, hogy tudod-e igazolni. Ha nem tudod, akkor nem ér semmit, ha tudod igazolni, akkor számolni lehet és kell is vele...
"Nekem konkrét kimutatható kapcsolatok kellenek, és nem találgatások."
Nekem is. Ezért fordultam a hangok felé, mert azok igazolható kapcsolatokat teremtenek a gyökök és toldalékok között.
"Mi köze van a magyar nyelvben a KUNYHÓ szónak a KICSI szóhoz?... A nyelvünkben semmi az fix."
Nagyon is sok köze van... Persze, látszatra valóban semmi közük egymáshoz, de mivel a gyökeikben legalább egy hang közös bennük, törvényszerű a köztük lévő rokonság.
Ugyan az a K hang van mindkettőben.
Éppen erre hoztam a felsorolt példákat: a kínai kunyhó jelentésű "kicsi ház"-at, a hindi chhota (kicsi) és a finn kota (kunyhó) jelentésű szavakat igazolandó a K hang 'kicsi' jelentését.
"Az átvevő nyelvek torzítják az átadott szavakat."
Vagy nincs is átadás-átvétel, hanem egyszerűen másképp ejtett hangokat használnak, és/vagy más hangokból építik fel a szavakat ma különböző nyelvek.
Az átvételnél valóban előfordulhat torzítás, ha a saját nyelvük hangkészletéhez, kiejtési szokásaikhoz igazítják az átvett szó kiejtését.
"És ez igen is torzítás. Ha egy LENT szó LAND lesz, akkor az torzítás."
Feltéve, ha valóban átvételről van szó! De ezt bizonyítani kell ám! Mi van, ha nem átvétel, hanem saját "gyártmány"?
"Mi is használjuk már a LANDol kifejezést ami azt jelenti hogy földet ér valami, tehát LENT van ! "
Ó hogyne, csak az a baj, hogy ezt a szót tényleg átvettük...
Ti. nálunk semmilyen szóbokrot nem képez és csupán "föld" jelentése van szemben az angollal, ahol 30-35 jelentéssel bír a földtől a bérházig...
"Az IGE szóra van nekünk frappáns értelmezés : "Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó" ------
Szerintem ez mindent elmond tömören, nem mozgást kifejező dolog még akkor sem, ha gyakorta mozog az igénk körül valami. "
Hűűű... Ezzel alaposan megleptél... Méghogy az ige nem mozgást fejez ki? A cselekvés, történés micsoda?
"VÁG--hÁG--RÁG nem rokon, semmit sem jelent hogy két második hang egy, ha a kezdőhang más."
Ok, akkor a FOR-, GÖR- PÖR-, KÖR- sem rokon...
"A PIR-FOR sem rokon hangalak tekintetében, mert az egyik a VÍZ, a másik a TŰZ szava."
Látod, ez a baj, mikor csak a látszatra adsz... ráadásul átgondolatlanul. A FOR mióta VÍZ hang? Ha a víz is tud forogni nem azt jelenti mindjárt, hogy az a VÍZ hangja...
"Ami GÖRdül az KÖRdül, KÖRöket ír le ! Ez működik, akárhogyan nézem."
Ja, meg a király is köröket ír le, meg a karó is, vagy a kóró...
"A RÁG illetve RAG gyök jó eséllyel toldalékolt már egy G-vel. Hiszen a rágásnak, meg a ragadásnak alapvető eleme hogy X RÁ fog kerülni Y-ra. Épp ez a lényeg."
Aki RAK, az miért nem RAG? A RÁK miért nem RÁG?
Az a baj, hogy továbbra sem tudod megmagyarázni a jelentésbeli különbségeket, s csak mechanikusan próbálsz a látszatból következtetni, ami egy darabig még helyes is, de semmiképp nem általánosítható.
"2: A nyelvünk nem egy összevisszaság, hanem abban viszonylag elég jól lekövethetőek a közös szótöveink és gyökeink. Ez arra utal, hogy a nyelvünk már nagyon rég óta tisztán elkülönített hangokból építkezett."
Úgy van csupán egyetlen szóval kiegészítve: "...tisztán elkülönített jelentéssel bíró hangokból építkezett."
Mert egyébként semmi oka nem lenne a gyökök-családok kialakulásának.
"Tehát ez a KŐ, ami megszületett mint hangalak, logikusan feltételezhetjük hogy valamiféle hangutánzás által jött létre, amit te sem vitatsz különösebben. És miért az a K a hangja?.... Pont azért mert K a hangja.))"
Így igaz! Viszont ennek a hangnak szükségszerű, hogy az legyen a jelentése, ami ezt a hangot kiadta. Tehát arra dologra vonatkozott ami kiadta, és azt jelölték vele.
Illetve azt a mozgást, ami által a hang megszületett, sőt, azt a tulajdonságot is, ami jellemző volt azokra a dolgokra.
"Azt mondja a madár KAKUKK, és ezáltal a neve KAKUKK. Ebben 3 K is van, nem azért az a neve, mert szuper kemény egy kakukk.))"
Ez így van, de a K hang jelentése nem is ebből a hangsorból származik, mivel a beszélni nem tudó ember örült, ha két hangot ki tudott ejteni egymás után...
Következésképp az első hangutánzó hangjaink - ebben a csoportban - a K, illetve: (K(ö) K(a), K(o), K(e), K(u)) Ezzel a hanggal a KÖvet nevezték meg őseink, és egészen biztos, hogy nem fáradoztak a kakukk kimondásával, mert baromira nem érdekelte őket ez a madár, viszont a kő annál fontosabb volt számukra, mert ezzel ütötték agyon a zsákmányállatot, ezzel törték föl a csonthéjú gyümölcsöket (mint azt a majmok is megteszik, viszont egyik majom se mondja ki, hogy kakukk). A dolgok megnevezése mindig a szükségszerűség felmerülésének sorrendjében történik, ez alapvető törvény.
A hangutánzás nem a kukuríkúval, kakukkal kezdődött, hanem egyetlen hanggal...
Tucatnyi más oka is lehet egy K jelölésnek.
Mondj legalább egy példát. (Megindokolva természetesen...)
"7: A SZILÁRD--- MASSZÍV---ERŐS--ROBUSZTUS szavak ábrázolása, mely a kemény szóval rokon értelmű és nem gyökű nyilván azt a célt szolgálta hogy szemléltesse hogy K nélkül is kifejezhetőek a keménység fogalmai. Akár a TÖMÖR is ide férhet. Csak annyit mutattam ezzel, hogy más hangokkal is simán működik ez, nem kizárólagos közel sem hogy K kell legyen."
Ezt senki nem is vitatta... Ellenkezőleg! Számtalanszor leírtam, egy dolgot sokféleképp lehet megnevezni attól függően, ki milyen tulajdonságát helyezi előtérbe, s ennek megfelelően milyen jelentésű hangot, hangokat fog használni a megnevezésére.
"A vita azon van, hogy az előzőekben írtak okán te az egész Z hangot a zümmögés miatt felruházod folyamatos mozgás jelentéssel, mintha az ember ezt meghatározta volna előre hogy ez a Z gyerekek, mert a légy zizeg.))"
Felruházom??? Dehogy ruházom fel! A zümmögő rovar hangjához szükségszerűen hozzátartozik a mozgás is, különben nem zümmög...:D
Namármost, ha ezt a hangot valaki utánozza, akkor egyszerre jelentette azt, hogy valamilyen rovarra, és/vagy annak mozgására gondolt. Nem tehetett mást, mert agy-két tucat hanggal nem lehetett 50 000 különböző dolgot megnevezni. Nem tudom, hogy ennek elfogadása miért jelent számodra hónapok óta olyan nagy problémát...?
Ráadásul kézenfekvő bizonyítékként ott van a szavak végén mint mozgást kifejező igeképző. Milyen bizonyítékra van szükséged, hogy ezt minden ellenkezés nélkül belásd?
"Ettől még az egész Z nem csak a légy miatt lesz használva, egyébként is szükséges hangunk lesz."
Ok nélkül egyáltalán nincs rá szükség! Vannak nyelvek, melyek sokkal kevesebb hangot ismernek, mint mi. Pl. a Pirahã törzs mindössze 9-10 különálló hangot ismer... Igen szerény szókincsükhöz ez is pont elegendő.
CSAK szó, ha az elénk rakott mennyiség nem kielégítő. CSAK ennyi?... Aztán CSIK-Ó a kicsi ló. CSIKK lesz az elszívott dohánytermék maradék KICSi része. CSEK-ély szavunk is ilyen. És ennek kialakult egy S kezdőhangos változata is, a SEKÉLY. CSÖK-KEN szavunk kicsivé válik. Viszont a CSUK már a CSUKlás emberi hangjából lehet, a valós hallhatóból.
KIS szó K_S váz, fordítva S_K a SOK. De az S_K az nem CS_K még ha valamiért a csekély- sekély viszonylatában mindkettő meg is található. A SOK az bőséges mennyiség, nem lehet KIS mennyiség mert ezek meg ellentétek. Felvetődött bennem az is, hogy a SOK szónak köze lehet a ZSÁK szóhoz. A ZSÁK megtalálható más hasonló hangokkal is a ZOKni szóban vagy a SZOKnya szóban, itt a zsákszerűsége okán. Még ma is használjuk viszont nagyobb mennyiségi értelemben is: Van otthon egy ZSÁK (sok) ruhája a szekrényben. Vagy Sándor, József, Benedek aki zsákban hozza a meleget, meg az ilyenek.
ZÁPOR : itt végre egy örömteli fejlemény van, ezt a szót nemrég még kajakra szlávnak hazudták el a hivatalos szótárakban. De most már ott is az van, amit már itt beszéltünk nem egyszer, hogy ez bizony a SZAPORA eső megnevezése, ebből van a ZÁPOR mai formája.
VÁSÁR: ez viszont még mindig baromság, hiszen iráni nyelvből akarják magyarázni még mindig. VAS+ÁR a szó, ez még vaspénzes időkről árulkodó szó. Ennyi a lényege, nincs mit túlmagyarázni rajta.
ÜRGE : "valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből" ---- no komment . Kurva nehéz összepárosítani egy ÜREGlakó állatot az ÜRGE hangalakkal. )) De van, kiknek ez kihívást okoz.
CSUKLYA: "latin jövevényszó" ---- mondják tévesen. Ezt a dolgot az ember a fejére CSUKJA, ennél többet nem is kell itt mondani, magyarul toldalékol szó magyar értelemmel...
5: A KATEG-ória KATEG része nálam KÖT-EG szóval azonos. Azt nem írtam korábban hogy a KÖTEG szó szótöve a KÖT szó, gondoltam hogy ez egy kicsit is komolyan vehető nyelvészkedők közt eleve evidens dolog. Igen, pont az a szép ebben, hogy mint ez megannyiszor megtörténik, hogy onnan (is) tudhatjuk hogy egy idegennek tartott szó valójában magyar, hogy ezen szavak "idegen" formáiban ott van a csak magyar nyelvre jellemző toldalékolások is. Mert a KÖT-EG szó is már ilyen. Csak egy kis eltéréssel KATEG lett.
Nem zárom ki hogy a finn KOTA szónak köze van a KÖT igénkhez. Bár ez kevésbé érdekel, a magyar szavaink felépítése érdekel főleg. Hogy miből állt össze, a finn alak nélkül is eljutottam odáig hogy a KÖT szavunk az alap, melyből KÖTEG lett. A mondanivalóm lényege az lett volna, hogy ez semmiképpen sem latin szó, már a KATEG-ÓRIA, hanem egy magyar szó elváltoztatása a KÖTEG által. A "K" hang okára meg nem térnék ki, mert a kÖTEG szó 5 hangos szó, miért is kéne önkényesen csak egyetlen hangot kiragadni egy 5 hangos elemből?... Együtt 5-en alkotják azt a szót, amit megértünk jelentésre.
Eszemben sincs a kínai BÁNG szót találgatni, épp elég sok magyar szó vár még megoldásra. De így első blikkre hangutánzónak néz ki szerintem.
6: Nevetséges kötekedés mit írsz. Van egy szavunk egy hangszerre, aminek a neve HÁR-FA. HÚR-os FA anyagú hangszer. Ráadásul eredetileg HÁR-omszög formára tették a HÚRokat. Szinte orrba b-assza az embert a valóság és a konkrét hangalak nyilvánvaló kapcsolata. Amatőr dolgokon nem fogok leállni vitázni, mert sok idő megy el ilyen hülyeségre, meg kell állni az egyértelműt magyarázni, ahelyett hogy némi tempóval haladnánk tényleg előre...
1: SOK hangalaknak van jelentése. Ezt onnan tudhatjuk, hogy kimondjuk és megértik.)) Ha csak elkezdesz sisteregni és azt mondod SSSSSS, akkor elég hülyén fognak visszanézni.
2: A SOK és a SÁG/SÉG képzőnk nyilvánvaló kapcsolata: Ezzel már többször is egyetértettél, sőt kiváló észrevételnek tartottad. Ma meg épp vitatod.)) Nekem nincs kedvem disszociatiív zavaros vitákba bonyolódni olyannal akinek naponta változik az álláspontja. Ja most páratlan nap van, akkor másképp gondoljuk amivel tegnap egyetértettünk.)) Vagy hányan írtok egy név alatt?... Mert folyton mást mondtok.))
Amúgy az "ellenpélda" szavak is pont erről szólnak. Ha SOK van a jóból, az a jóSÁG. Ha a SÍK SOK akkor SÍKSÁG, épp az a lényege hogy amerre nézünk csak ezt látni az alföldön mondjuk. Szilárd jellemzőkből SOK=SZILÁRD-SÁG. Ha a gyerek felnő és már nem kevés ÉRETT jellemzőkkel bír, hanem SOKkal, akkor ÉRETTSÉG-ről beszélhetünk. Működik ez, de hát bohózat veled vitázni, mert ezekkel már több ízben is maximálisan egyetértettünk. Átvettük, fixáltuk. Aztán meg folyton ugyanazokat a köröket futjuk. Ma kipipáljuk. Holnap meg vitatod, persze ezzel saját magadnak is ellent mondasz akkor meg.
Egyébként ez nem is az én találmányom, több gyöknyelvész felvetette már ezt. Kiss Dénes könyvében hosszabb elemzése is van ennek a kapcsolatnak, jó dolgokat ír le, én egyetértek vele mert látszik hogy értelme van az egésznek.
3: A KEMény szót nem tudod rövidebben kimondani, mint szilárdsági jellemző. De azt tudhatjuk hogy a KŐ szó lehet a szótő. Na már most a KŐ egyet jelent : Azt hogy KŐ )) Ez nem jelent még így keményet, mert ez főnév, azonosít valamit. Ez még nem jelent keményet. Persze jellemzője ez a kőnek, de egy tárgy neve nem annak jellemzőjével egyenlő. Két külön dolog ez. A VÍZ neve nem = a folyékonysággal, a KŐ neve sem egyenlő a keménységgel. Azt mondom hogy ez a könyv KŐBORÍTÁSÚ, akkor nem azt mondom hogy kEMÉNY borítású.
Egyébként meg fordítva van: nem a KŐ lett a kemény fogalmából, hanem a KŐ már létező és meglévő szóból lett létrehozva a KE--MÉNY szó. Nagyon nem mindegy.
4: Nem ugyanaz a KANY gyök, meg nem ugyanaz a szóvégi VÁNY képzés sem. A KANY-KÁNY-KENY és stb... mint azt többször is átvettük már, a KANY-argósság gyökszava, a szavak megmutatják ezt nekünk.
5: Már túl hosszú, úgyhogy ezt már a következő részben. 1. rész vége...
"SOK : Rokonságban állhat a --ság és --ség képzőnkkel."
Ez nagyon valószínű, hiszen van egy közös hangjuk, aminek a jelentése minkét gyökben benne kell, hogy legyen.
"Hegy---hegy+SOK gondolata HEGY-SÉG, amit eredményez,..."
Az a baj, hogy, sokszor alkotsz ilyen hasraütésszerű véleményt anélkül, hogy utánanéznél...
Nézzük, mit is jelent ez a SÁG-SÉG képző?
Hegység, dombság, őrség, emberiség szavakban valóban érezhető valamiféle többesszám.
Ugyanakkor más szavaknál nyoma sincs: apaság, uraság, síkság, mélység, kékség, érettség, sötétség, szilárdság, jóság, kívánság, biztonság...
Mi ezekben a közös jelentés? Hát nem a SOK... Ellenben az alapszó TULAJDONSÁGA az, amire a képző utal. Ráadásul ez a képző némiképp általánosít is, mivel nem egy konkrét dologról szól, hanem úgy általában... Persze, ez az 'általában' többnyire egy szűkebb körre vonatkozik. Van, amikor csak egy dologra (uraság, síkság), és van mikor tényleg általánosságban: (jóság, apaság)
Pl. a dombság olyan terület, amire a dombok jellemzők (ezért is érződik a többesszám), ugyanígy a síkság esetében a táj sík mivoltára utal. De itt csak egyetlen sík terep van...
A sötétség sem több sötétről szól, hanem általában olyan meg nem nevezett helyről, ahol sötét(ség) van.
"KEMÉNY: Ha pusztán a K már kifejezné a keménységet, akkor nem 5 hanggal mondanánk."
Megint a hasadra ütöttél és bedobtál valami átgondolatlan zöldséget...
KEM-ény. A végződés egy elég gyakori képző, lásd: serény, tömény, remény, lepény, örvény...
Te is tudod, hogy a gyök jelentését nem változtatják meg a toldalékok.
Tehát a gyök az, ami a jelentést hordozza. Ez pedig a szokásos három hang. Abból is a K. Ezt alább éppen Te bizonyítod:
"Kő lehet a szó alapja, "
Ha nem zavar, ez éppen az a hang, amit (aminek a jelentését) tagadsz. (KŐ= K, egy Ő hanggal kiejtve) Mert mit is jelent a K(Ő)? Ugye, egy kemény tárgyat..
"KÖVÉNY szavunk bizonyosan volt, még vármegye neve is volt ez egykor. Érdekes, a szóvég NY, kemény dolgokra nem állíthatjuk hogy NYÚLnának,"
Nem hallottam még erről a névről, de ez nem is érdekes.
A szó láthatóan képzett, hasonló módon mint a serény, szerény, tömény, lepény, növény, kem-ény, stb...
A képző az alapszó tulajdonságára utal, mint a -ság, -ség képző esetében.
Az -ÉNY képző a KÁNY gyökcsalád tagja, aminek egyik jelentése a 'hajlandóság' (abba az irány-ba nyúlik)
A kövény szó jelentése: köves terület.
KÖTEG az a KATEG !
Jónak látszik, de mennyire jártál utána? Gondolom, semennyire, megint csak a felületes látszat vezetett...
Nos, nézzük az eredetét: [kategória < latin: categoria (osztály, faj) < görög: kata (együtt, össze) + agora (gyűlés)]
Tehát nem KÖTEG..., hanem csak KATA. Hirtelen eszembe jutott a finn KOTA, ami szintén lehet valamilyen kötegekből épült kunyhó...
Ez a KAT(A) viszont már nagyonis hasonlít a KÖT gyökre mind alakilag, mind pedig jelentésében. A KOT(A) is...
Kutakodjunk tovább...
A KÖT a kínaiban ősi nyelvjárásokban: kien, kián, kui, koán, kjwenX - A K hang ezekben is közös.
A KÖTEG a kínaiban KÜN. - Ez is rokonítható a K hang okán.
A KÖTEG egyik szinonimája a kínaiban: bānjí. Két betűvel írják, az első betű kiejtve: bān, és a jelentése köteg, csokor...
Ez azért érdekes, mert a kötegel=ban-dázsol szóban is ez a gyök szerepel, és több más nyelvben megtalálható valamilyen változata.
És persze, ami köteg-BEN van, az bizony BAN van... Azaz BELÜL van. Egy Burok veszi körül és hosszú (elnyúlt) is.
Ezek után az sem meglepő, hogy a kanai KÖTöz szó első betűje is BÁNG..
"HÁRFA : Teljesen butaság ezt német jövevényszónak eredeztetni. HÁR-FA ez magyarul felbontva."
Ez elég egyértelmű... Viszont az már kevésbé, hogy a HÁRom, pláne a HÚR szóval lenne kapcsolatban. Lásd még HÁRs, HÁRít, HÁRtya.
De ez már nem is olyan fontos... Illetve annyiban igen, hogy jó lenne ennek a gyöknek a jelentését is közelebbről megvizsgálni.
HARaszt, HARsog HARgita, HORog, HORkol, HORány, HÖRög... Elég sokféle jelentése van, s egyik-másik nagyon nem illik a sorba...
1: Egy BENNFENTES szót vissza tudunk bontani egy BEN(N) formára. Vagyis egy BE+ N helyrag formára hiszen ez az N ez minden bizonnyal ugyanaz mint a székeN lévő N hang. És lásd ez sem nyúlik.
És hogy miért épp BE +N a bensőség kifejezése?... Honnan a picsából tudjam hogy mittudomén x sok 10 ezer évekkel ezelőtt ki milyen gondolat alapján hozta ezt létre?... Találgathatok, meg mögé magyarázhatnék dolgokat, de ez itt már a spekuláció zónája, egy biztos hogy a szavainkban lévő kapcsolatokban és az értelmeket felismerjük ebben a BA(n) és BE(N) formákban, hiszen ez toldalékként is ugyanazt jelenti szóvégen, mint gyakran szó elején. BANDA---BENDŐ----BUNDA egy logikájúak. Felismerem őket és ezzel értem a dolgot, eddig tudjuk bontani úgy a dolgot, hogy igazolhatóan EGY dolog felé mutat a hangalak. A B_N vázon már az X dolog Y hely eN , azon a BE +N van.
De hogy miért BE a BE és miért N a helyrag?... Most kitalálhatnék rá valami hihetőnek tűnő fantasy történetet, de ez akkor sem lesz több, mint fantázia, és spekuláció. Épp az is lehet pont betalálnék vele, de mivel ezt igazolni már nem igen tudjuk, így ezek csak hipotézisek lesznek, amit mindenki a szája íze szerint magyarázhat. Nekem konkrét kimutatható kapcsolatok kellenek, és nem találgatások. De a lényeg hogy egy alapgyökünket felismerjük az összes megnyilvánulási formájában, és tudjuk annak a pontos jelentését.
Ez a fő, az csak másodlagos hogy miért úgy nevezték meg . Jó azt is tudni, ha úgy van hogy vissza tudjuk vezetni egy hangutánzásra, vagy egy ösztöni megnyilvánulásra, sőt igen gyakran meg is teszem ezt , úgyhogy nem kerülök én meg semmit sem, viszont van hogy nem tudjuk pontos okát hogy miért BE a BE.
De legalább felismerem, és tudom mi ez, és tudom hogy akkor is az, ha BAN-ÁN a szó. Meg ha BUN-DA. Mert értem, és ez a fő. De ilyen ősember mesékbe nem megyek bele, amit úgysem tudok kimutatni. Meg tucatnyi oka lehet hogy XY alakot öltött.
Dehogynem, csak azt nem a magyar teszi jobbára, mert a hivatalos állásponttal szemben éppen hogy átadónyelv, és kevésbé átvevő. Az átvevő nyelvek torzítják az átadott szavakat. Azért mert nekik csak egy üres tartalom nélküli hangalak lesz a szó, az átvevő nem is nézi benne a gyököt meg semmit, csak módosítja a hangalakot. És ez igen is torzítás. Ha egy LENT szó LAND lesz, akkor az torzítás. Mert kétség se legyen, például ez a germán szó ezzel egyenlő. Mi is használjuk már a LANDol kifejezést ami azt jelenti hogy földet ér valami, tehát LENT van !
De van ilyen is hogy például angol azt mondja a többféle SOK-ra az egyikkel, hogy MANY. Vajon ez melyik szavunk is lesz?... Ez is magyar szó ! MENNYI, a MENNYISÉG szava lesz. És itt még szerencsénk, mert ez csak kicsit torzult, felismerhető teljesen. Sokkal durvább torzítások is vannak, amikor jóformán alig ismerjük fel az eredetit.
Az IGE szóra van nekünk frappáns értelmezés : "Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó" ------
Szerintem ez mindent elmond tömören, nem mozgást kifejező dolog még akkor sem, ha gyakorta mozog az igénk körül valami. A fent idézett a jóval pontosabb meghatározás.
VÁG--hÁG--RÁG nem rokon, semmit sem jelent hogy két második hang egy, ha a kezdőhang más. BIKA-FIKA esete. Írtam miért. A PIR-FOR sem rokon hangalak tekintetében, mert az egyik a VÍZ, a másik a TŰZ szava. MÉLYHŰTŐ és FAGYASZTÓ példája, tökéletesen egyet jelent, de mégis 2 úton született...
A GÖR-KÖR páros esete más, ezek ikertestvérek közel azonos jelentéssel. Ami GÖRdül az KÖRdül, KÖRöket ír le ! Ez működik, akárhogyan nézem. GURIGA--KARIKA --- ez szinte egy dolog. G_R és K_R hangpárok igen hasonlóak a fülnek, kialakulhatott kétféleképpen. Gyakorlatilag csak az nem veszi ezt észre aki nem akarja.
A RÁG illetve RAG gyök jó eséllyel toldalékolt már egy G-vel. Hiszen a rágásnak, meg a ragadásnak alapvető eleme hogy X RÁ fog kerülni Y-ra. Épp ez a lényeg. A FOG ige és főnév más dolog, de a két FOG dolgot (ige és főnév) is egy gondolat köti össze...
"És például ez a BENN fogalma is olyan, hogy semmi nyúlós jelentése nincs, egyszerűen arról van szó hogy X dolog már Y dolog BENső (belső) részében van."
Értem én, hogy benn van, de hogyan lett ennek a gyöknek ez a jelentése? Vagy fordítva: a bennlévőséget miért ezekkel a hangokkal (gyökkel) nevezték meg?
Ez az a kérdés, amit Te mindig megkerülsz...
"Nekünk is van CSATA szavunk, itt például ez a TA nem is önálló egység,"
Igen, van, de mi köze van a "kunyhó"-hoz, vagy a 'kicsi'-hez???
"3: Hát ha egy CHATA CS-vel valósan és eredetileg kiejtve HATA lesz, az nálam torzítás."
Azt sem tudom, miről beszélsz, mert a CHATA a lengyelben kiejtve: HATA, és nincs ott semmiféle CS. A lengyelek a CH betűt H-nak ejtik.
A kínaiban meg XIÁO-nak írják és az első hang nem CS, hanem inkább KS. De ott meg nincs utána TA végződés...
Amúgy milyen torzításra gondolsz? Valaki szántszándékkal eltorzította? És mit torzított el? Ha bedobsz valamit, meg is kell indokolni, hogy mi volt a torzítás oka!
Torzítás egyébként nem létezik a nyelvben...
"Viszont ez a szó végi -AZ/EZ/IZ/ OZ/ÖZ majd hogy szinte mindenre rátoldható dolog."
Természetesen... Minden igére, hiszen igeképző.
"Nem kell mozognia sem, bár mivel igét képzünk vele, gyakran fog."
Hogy érted ezt? Ha egyszer valami ige, akkor az cselekvés, mozgás lesz. És tőled teljesen függetlenül, bármit is próbálsz ebbe belemagyarázni!
"De jó gondolat hogy Z végű szónál is mindig számolni kell vele hogy egy főnév esetén is egy valamikori igeképzővel találkozunk."
Nnnna, végre, hogy valamiben egyetértünk.
"VÁG HÁG RÁG egyáltalán nem rokonok."
De a GÖR, és a KÖR az igen? Vagy a FOR és a PÖR igen? Pedig ez utóbbi kettőben csak egyetlen hang azonos, míg a többiben kettő!
"Pont nem rajongsz az ilyen kezdő mássalhangzócserésektől, erre meg ilyet dobsz be?... "
Soha nem tiltakoztam ellene, csupán azt tagadtam, hogy a hangcserével nem változik a gyök jelentése, amit Te előszeretettel favorizálsz, mikor különböző gyökökre ugyan azt a jelentést húzod: Szerinted KÖR-értelmű, a kóró, a kerék, a gördül, a fúr, a sürög, stb... Lásd még alább a FOG, RÁG.
És igen, a VÁG, HÁG, RÁG gyökök esetében is megváltozik a szó jelentése, de attól még a gyökök egymással rokoni viszonyban vannak, köszönhetően annak, hogy két hang is közös.
"RÁ szó lehet a dolog legalapvetőbb eleme."
Megint egyetértünk. Ma már másodszor!!!
Igaz, csak félig-meddig, abban az értelemben, hogy ez egy ősgyök, ami hordoz valamilyen jelentést. Viszont abban nem, hogy ez lenne a legalapvetőbb eleme a gyöknek.
Ti, épp Te hoztad egy kalap alá a RÁG és FOG gyököt, mondván, idézlek: "a FOG az FOGja az ételt, RAGadja azt,"
Na, most hol van a FOG gyökben a RÁ ősgyök? Sehol, tehát nem lehet alapvető elem, ha nincs benne....
Viszont mindkettőben benne van a G hang... A logika azt kívánja, hogy ez legyen az alapvető elem. Nem így van?
Kicsit rendezzük a sorokat, mert nagyon összekeveredtek itt dolgok, amellett hogy telitalálat is akad épp közte.
CIKK-CAKK és CIKK fogalma : semmi köze a SOK szóhoz szerintem. A SZAK gyökhöz, a SZAKaszoltság fogalmához viszont nagyon is lehet. A kérdés leginkább számomra az, hogy miért C itt az eleje. Én ezt idegenben történt átírásnak gondolom. A hosszabb CIKKELY szóból kiolvasható a SZAK-OL szó. KörCIKK, kör SZAK-asza.
De a SZAK gyök az nem keverendő össze a TAK gyökkel. Egészen más egy SZAKÁCS meg egy TAKÁCS. Ez utóbbi a TAKaró készítő eredetileg. TÁG sem TAK, ha valakinek azt mondják TÁGULJ innen, akkor TÁvolodásra szólítjuk fel.
TAKARODJ esetén viszont ahhoz lesz köze, ami a szóban van, mégpedig a valódi TAKARÓ-hoz. Ugyanis van TAKARODÓ szavunk, amit tábori körülmények közt még ma is divatos használni, a TAKARODÓ a lefekvés ideje a nap végén, kvázi TAKARÓZÁS lesz ! TAKARODJ felszólítás legeredetibb formája ez lehet, mondjuk a szülő a kisgyereket felszólítja hogy most már idő lefeküdni, azaz TAKARODÓ van.
SOK nem lehet SZAK, épp ellentétesek. SZAK egy része az egésznek. SOK meg inkább azok összessége, de lényegében egy mennyiségi szó, a bőséges mennyiségé.
CSOKOR : ez viszont telitalálat, ez valóban a SOK szóval indíthat, valamiért be CS hangosodott. Talán csak nehéz úgy kimondani rendesen hogy VIRÁGSOKOR, és ha másért nem, akkor ezért.
CSUK: tisztán hangutánzó lehet. Gondoljunk csak a CSUKlásra, és ez választ ad mindenre. 1. lépés: a valós csuklásos hangja az embernek. CSUK megnevezéssel. 2. lépés : mivel ilyenkor valódi záródás következik be csuklás esetén, így ezáltal megszületett a CSUKlás hangjaiból összepárosított záródás szinonimája a CSUK szó immár ilyen értelemmel használva.
De ennek nincsen köze a SOK szóhoz, mert tisztán hangutánzó az eredete...
A „csuk” egy-egy formája (hangalakra nézve) része a hármas jelentésű csukódás, (összezáródás) fogalmának:
1. összetömörül, záródik, 2. kevés-kicsi és 3. sok.
Csukott > csökött, csak, csökken, illetve sok.
A gondolatmenet: amíg szanaszét van valami, egyedül, kevés számban vannak. Amint összezárjuk, csukjuk, látszik, hogy több. Azaz össze-csukósodott > össze-sokasodott állapotban vannak.
(sok: török čok, tunguz-mandzsu čak) (angol chock: ék; thick: vastag)
Ugyanígy: zömített, zömök, és valami zöme (sokasága), zömmel = többségében (lásd még: latin summus, summa)
Csomó: összecsomósodik = egybe áll (pl. ételben vmi) és „nagy-csomó” = sok
A SŐT és a CSŐD is „sok” értelmű, ill. a csőd összetömörülést is jelent: összecsődül, csődület.
(csőd-ös-ül-ék > csőd-’s-ül-ék > csőcselék)
Proto-Turkic: *som
Meaning: 1 number; honour 2 shape, silhouette
tokhár nyelv. Ott a Sok ( śäk ) jelenti a tízet, és a *šand- > ẋant- > känt pedig a százat. Tokharian: A śäk, B śak (PT *śäk) 'ten' ( < *gek'mt) (Adams 619); A känt, B kante (PT *känte) 'hundred' (Adams 139)
1: Az ITT és OTT mutatószavakról írtam, és azokról is amelyekben ezek a szóvégeken megtalálhatóak.
2: A nyelvünk nem egy összevisszaság, hanem abban viszonylag elég jól lekövethetőek a közös szótöveink és gyökeink. Ez arra utal, hogy a nyelvünk már nagyon rég óta tisztán elkülönített hangokból építkezett.
3-6 egyben: A példám arról szólt hogy egy K hang mindenféle beszéd előtt nem lesz "kemény" jelentéssel felruházva, lévén maga a szó sem létezik, sőt még a KŐ szó sem létezik, amiből származik. Tehát ez a KŐ, ami megszületett mint hangalak, logikusan feltételezhetjük hogy valamiféle hangutánzás által jött létre, amit te sem vitatsz különösebben. És miért az a K a hangja?.... Pont azért mert K a hangja.))
Aki hangot utánoz, az megpróbálja megközelítőleg másolni a megnevezett dolognak a valós hangját. Azt mondja a madár KAKUKK, és ezáltal a neve KAKUKK. Ebben 3 K is van, nem azért az a neve, mert szuper kemény egy kakukk.)) Gránitból kéne minimum lenni.)) Hanem a kibocsátott hangját efféleképp másolta le a magyar nyelv. És ennyi az egész, nem kell mindent túlgondolni. Persze nyilván egy kemény tárgy átlagostól gyakoribb hangja lesz egy K hang, de ez ennyit jelent és kész. Nem többet, nem kevesebbet. Tucatnyi más oka is lehet egy K jelölésnek.
7: A SZILÁRD--- MASSZÍV---ERŐS--ROBUSZTUS szavak ábrázolása, mely a kemény szóval rokon értelmű és nem gyökű nyilván azt a célt szolgálta hogy szemléltesse hogy K nélkül is kifejezhetőek a keménység fogalmai. Akár a TÖMÖR is ide férhet. Csak annyit mutattam ezzel, hogy más hangokkal is simán működik ez, nem kizárólagos közel sem hogy K kell legyen.
8: Igen a légy ZÜM-mög, vagy épp ZIZ-eg. Hangját utánozzuk, mint oly sokszor most is. Ebben egyetértünk, nem itt van a vita. Ezt értem én is. A vita azon van, hogy az előzőekben írtak okán te az egész Z hangot a zümmögés miatt felruházod folyamatos mozgás jelentéssel, mintha az ember ezt meghatározta volna előre hogy ez a Z gyerekek, mert a légy zizeg.)) Pedig csak simán a hangját utánozta sallangmentesen. Ettől még az egész Z nem csak a légy miatt lesz használva, egyébként is szükséges hangunk lesz.
A TÁRGY--ÉLŐLÉNY-- FOGALOM besorolásom ha nem tűnt fel esetleg valakinek, az félig irónia volt. Meg félig bemutatása annak, hogy 3 jól megválasztott szóval 100% lefedettség érhető el.))...
"1: A HOL helyre kérdező mutatószavaink sokaságának a közös pontja a kettőzött TT hang,"
Majdnem jó, mert egy T-s helyhatározók is vannak: alant, fent, lent, bent, kint, ....
De mi nem helyhatározó, hanem mutató szavakról beszéltük. Ez két dolog.
"2: Nincs rá bizonyíték semmi, hogy bármikor is kétféle Ö hangot használtunk volna."
Biztosra vehető, hogy őseink sokféle hangot használtak. Még ma is 100 körül van a megkülönböztetett hangok száma, valamikor ennél több is lehetett. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy őseink pont úgy és annyi hangot használtak, ejtettek ki, mint a mai magyarok....
"De nem azért KŐ a KŐ mert KEMÉNY,"
Hanem mert puha, vagy lágy, vagy nyúlós... (Kőkemény...)
"eleve ez utóbbi szó minden bizonnyal a KŐ szó származéka."
Ami ugye, kemény. Keménymag... Köménymag...
"Az összeütKÖződő dolgok, például KÖ-vek hangja okán inkább, ami egy K féle hang lesz."
Úgy van! és milyen tárgyak adnak ilyen hangot? A kemények. Tehát logikus, a K hanggal az ilyen tárgyakat jelölték.
"Senki sem filozofálgatott azon hogy a szilárdsága okán nevezze ezt meg K-nak, egyszerűen olyan a hangja "oszt jónapot","
Persze, hogy nem... De miután a lágy dolgok nem adnak ki K hangot, így maradnak a kemények...
"KEMÉNY legközelebbi szinonimái: SZILÁRD MASSZÍV ROBUSZTUS ERŐS
Még véletlen sincs bennük K hang, pedig ezen hangunk relatív gyakorisága okán már bőven kéne lennie, kiváltképp ha a hangnak volna olyan jelentése hogy K = KEMÉNY. "
Miért jössz ezzel a sületlenséggel? A TÚZ gyökben hol van P, I, vagy R hang? A lakás, villa, palota gyökeiben miért nincs H, Á, vagy Z hang? A rokonértelmű szavak nem arról híresek, hogy ugyan az, vagy hasonló lenne a gyökük...
"Tehát ez azt jelzi hogy maga a hangot nem ruházta fel ilyen értelemmel valaki, különösen nem a beszéd létezése előtt, nem is tudom hogy kéne ezt elképzelni, mert annyira irreális ez a figura így nekem... Hogy rekonstruálnád ezt?..."
Már leírtam jópárszor.. Mi több, Te is leírtad éppen ebben a hozzászólásodban: "Az összeütKÖződő dolgok, például KÖ-vek hangja okán inkább, ami egy K féle hang lesz."
"Mert amiről beszélsz, azt utólag a már kialakult szavak tükrében teszed,"
Mi másból? Van száz.ezer, vagy millió éves írásos emlék?
"ha volna ilyen jelenség azt kizárólag a beszéd előtt kéne leegyeztetni az embereknek, és tudatosan a hangot felhasználni minden egyes új születő dolognál."
Mit kell azon egyeztetni, hogy a légy Z(ümmög)? Mindenütt a világon ezt a hangot adja ki.
""kicsi, kemény, sok" ----- A világ dolgainak 90 %-ra ez ráhúzható, legalább is az egyik kitétel minimum. Akkor mondok jobbat: a K hang jelentése teszem azt: TÁRGY--ÉLŐLÉNY---FOGALOM hármas. És figyeld meg hogy minden K hangos szavunkra ez stimmelni fog.))"
Gondolkodás nélkül fecsegsz össze vissza... Ne haragudj, de ez válaszra sem érdemes...
SOK : Rokonságban állhat a --ság és --ség képzőnkkel. Hegy---hegy+SOK gondolata HEGY-SÉG, amit eredményez, Dombból SOK együtt DOMB-SÁG. ŐR ha egy van, őrSÉG ha SOK őr együtt van. SOK ember emberiSÉG lesz. És akkor most itt G vagy a K lehet eredeti?...
Mert gyaníthatóan a SOKÍTÁS a SEGÍTÉS is. Illetve K-val viszont a SIK-ER szó tűnik a SOK képzésének...
KEMÉNY: Ha pusztán a K már kifejezné a keménységet, akkor nem 5 hanggal mondanánk. Kő lehet a szó alapja, ez a mai hangalak már módosulhatott az idők folyamán. KÖVÉNY szavunk bizonyosan volt, még vármegye neve is volt ez egykor. Érdekes, a szóvég NY, kemény dolgokra nem állíthatjuk hogy NYÚLnának, ezt csak azért mert felvetődött a hang efféle kizárólagos szerepe. Nem általánosíthatunk ez ügyben, úgy néz ez ki. ÉSZT KŐVA verzió mintha azt mondaná KŐVÉ vagy KOVA . Igen, ami kővé válik, kemény lesz.
KATEGÓRIA: nemzetközi szónak mondják latin eredeztetéssel. De nem az, legfeljebb a szóvég latinos, ez az ÓRIA dolog, ezt vegyük ki szépen belőle, szépen látszódni fog a lényeg magyarul : KÖTEG az a KATEG !
Termények, mondjuk gabona kötegek esetén is egyfajta dolog egy helyre megy.
HÁRFA : Teljesen butaság ezt német jövevényszónak eredeztetni. HÁR-FA ez magyarul felbontva. Eredetileg HÁR-om szögletű FA dologra helyezik el a HÚRokat. Úgy is nevezhetnénk hogy HÚRFA akár.
ORFEUS(Z) is HORFEUS(Z) volt eredetileg, zenész volt a fickó, és lássunk csodát HÁRFA nevű hangszeren játszott, magyarul mondva ő volt a HÁRFÁS ember...
1: bekezdés : még van, amin gondolkodnom kell. De tuti nem a BONBON dolgon, különös jellemzője hogy duplán BENN van, és épp véletlen a hangalak is ebben partner, csak épp O hangokkal. Ha még épp a készítése során van is jelen bármi nyúlósság, a hangalak lényege hogy BEN(N).
És például ez a BENN fogalma is olyan, hogy semmi nyúlós jelentése nincs, egyszerűen arról van szó hogy X dolog már Y dolog BENső (belső) részében van. A többire még később visszatérek...
2: Több oka lehet hogy TA legyen egy szó végen, a magyar nyelvben különösen. Nekünk is van CSATA szavunk, itt például ez a TA nem is önálló egység, mert a szótő egy hangutánzó elem, a CSATT lesz, mindenféle kézifegyverek fognak CSAT-ogni a helyszínen. Itt például sem távolító értelme, de talaj értelme sem lesz, mert a CSAT(T) mint hangutánzó gyökszó a dolog lényege. A CSATT kapott egy A toldást és ennyi jelen esetben. Ilyenek miatt kell mindig egyénenként vizsgálni szavaink. Néha nem olyan egyértelmű a helyes felbontása, mint látszik elsőre.
3: Hát ha egy CHATA CS-vel valósan és eredetileg kiejtve hATA lesz, az nálam torzítás. Mert gyanús a CS lehagyása. Persze nem zárható ki hogy az egy másik dolog odaát, majd megnézem egyszer (gyűlnek szépen ezek az egyszerek).
4: Kunyhós dolog oké. Viszont ez a szó végi -AZ/EZ/IZ/ OZ/ÖZ majd hogy szinte mindenre rátoldható dolog. Nem kell mozognia sem, bár mivel igét képzünk vele, gyakran fog. De ha szobr-OZ-unk is ott lesz. Meg múltkor soroltam sok ilyet, és ettől még ez bizony akkor az ilyen esetekben is ott lesz. Azaz ez itt valami mást kell hogy jelentsen, mert szobrozáskor épp lecövekel valaki, és az ilyen és ehhez hasonló dolgoknál is ugyanúgy mondjuk.
5: PIR/TŰZ egy, de kétféleképp: saját hangjával, meg az emberi ösztönhanggal is elkészült ez. A Z hangos rövid sorolt szavak egy része valóban igeként kezdhette a pályafutását, például ez a TŰZ is, bár ez igeként is használatos, mikor TŰ-ZŐ napról van szó. Ugyanakkor itt is egyénenkénti vizsgálat, mert azért szerintem nem mind olyan. A MEZ-MÁZ-MÉZ csoport mint valami BEVONAT valamin, az így is főnév gyanús, ahogyan a MEZŐ is az. De jó gondolat hogy Z végű szónál is mindig számolni kell vele hogy egy főnév esetén is egy valamikori igeképzővel találkozunk.
VÁG HÁG RÁG egyáltalán nem rokonok. Pont nem rajongsz az ilyen kezdő mássalhangzócserésektől, erre meg ilyet dobsz be?... "há de most ezt mééé" ))
A VÁG szónak inkább a VÉG szóhoz köze, amit leVÁGUnk annak épp ott a VÉGE. A HÁG és HÁGÓ szavaknak a HEGhez van köze, azaz a HEGY szóhoz. Ott szokás HÁGni, ennek fikarcnyi köze sincs a vágáshoz, HEGY értelmű szó, de még csak sima G-vel. A mássalhangzóváz valóban rokonít, láthatjuk hogy itt találunk valós kapcsolatot megint, mint oly sok esetben, HÁGni HÁGÓn lehet a HEG(Y)EN. Ezek tartoznak össze.
RÁG szó meg a RAGasztás gyökszavához való, a FOG az FOGja az ételt, RAGadja azt, mint a RAGadozók is a zsákmányukat. A szó végi RAGok is RAG+AZ-tások, RÁ szó lehet a dolog legalapvetőbb eleme.
"1: Azért van még itt RON(da) vagy RON(t) is, meg TON-hal is meg, BON-BON is meg HON szavunk is, ezek azért közel sincsenek olyan kapcsolatban egymással mint a VON-FON ."
Első ránézésre tényleg nehéz kapcsolatot találni...
A RONda szót először valószínűleg a visszataszító nyúlós dolgokra értették, Így már érthetőbb a kapcsolat.
A RON(t) szó etimológiája is e gondolat menetén válik érthetővé: Amit őseink elRONtottak, az szétesett, szétfolyt, szétmállott, megrothadt (hús, szöldség) kvázi nyúlóssá vált.
A TONhallal nem tudok hirtelen mit kezdeni, hagyom...
A BONBON állítólag a francia udvar kedvenc csemegéje volt, és a francia 'jó', azaz bon szóból származik. Ennél tovább ezen a vonalon nem jutottam.
Viszont az elkészítési módja már tartogat meglepetést, mert az alapanyaga ízesített sűrű, nyúlós cukorszirup, amit lehűtve darabolva csokoládéba, és /vagy másba beleforgattak, így a B hangnak is megvan a saját benn, burok jelentése.
Elképzelhető, hogy a francia BON (jó) jelentése is hasonló eredetű, ha valami burokban van, az jó (helyen van...)
A HON gyökben lévő N hang a hosszabb, elnyúlt tartózkodási helyre utalhat.
"Az indonéz kICSI ismeri ugyanazt a szót, amit mi is, de a hindi forma szerintem nem idevaló, csak épp abban is van egy CS, ettől független az valami más ügy lesz már."
A hindi chhota kicsi jelentésű magyarul, és a tatár hata, cseh hata, a lengyel chata (hata) finn kota szavakkal azonosítható, csak itt már kunyhó a jelentése.
Most jön a csavar!:
Viszont a kanaiban a kicsi=Xiǎo (ksa, vagy csa), a kunyhó=xiǎo-wū (kicsi-ház) első tagja a 'kicsi' az előbbiekre hajaz, (KSA/csa, HA, CHA) de hiányzik a végéről a TA. - Kivéve a hindit...
Szerintem a Ta azért került a végére, mert azon a területen egy földbe mélyített, védelmül szolgáló ideiglenes építmény lehetett. Kisebb, mint a lakóhelyül szolgáló nagyobb társai.
Igaz, hogy ez csak találgatás, de a szavak jelentése erre enged következtetni, és példa arra, hogy egy szót hogyan lehet különbözőképp megalkotni hangokból, szavakból.
"Ezáltal jelentősen torzították az alapszót."
Nem torzítás ez, csupán más jelentéssel más hangot használtak. Nem lehet az egész világon mindenki tudtára adni egy új szó keletkezését, ki így, ki úgy oldotta meg.
Hiába azonos nagyjából a hangok jelentése (a hangutánzás miatt), egy új fogalom (gyök) összeállításánál már sokféle lehetőség kínálkozik, s nem törvényszerű, hogy csak ezt, vagy azt a hangokat lehet összerakni ugyanazon dolog megnevezésére Lásd tűz, pir.
"A KUNYhó szavunk meg a KANYar gyökszavát viseli, a régi KONYuló teteje okán, akárcsak a pásztorok főzőkunyhója, ami meg KONYha lett ezáltal. Összefüggőek."
Így van, mi erre a gyökre, ennek a gyöknek a jelentésére asszociáltunk, mikor ezeket a szavainkat megalkottuk. Ez is mutatja, sokféle lehetőség közül lehetett választani, és ez így is történt, ezért különböznek egymástól a nyelvek, miközben a hangok jelentése nagyjából azonos lehetett még a megelőző időkben.
"A hangutánzó dolgok megnevezésekor először pusztán hangot ábrázolunk. Független attól hogy most nyúlik, mozog, repül, csörög, vagy csináljon ez akármit, eleinte a kiadott hangját fogjuk megjelölni egy hangalakkal."
Pontosan!
"De attól még hogy valami mozog (rengeteg dolog) , még nem feltétlen ezt jelzi a konkrét hangalak ."
Nem azt jelzi, hogy mozog, hanem azt, ami mozog, ami a hangot kiadja. A mozgás jelentést később kapja, amikor már nem csak különböző tárgyakat, jelenségeket kívántak megnevezni, hanem elvontabb dolgokat is, mint a cselekvés. És ugye, a cselekvésnek nincs egyértelmű hangja, viszont amit csináltunk azt hasonló természeti jelenségek hangjával lehetett azonosítani, így már valamilyen cselekvést fejeztek ki, s ezek a hangok később toldalékként - mint igeképzők - funkcionáltak, méghozzá úgy, hogy a természetes hang és a cselekvés hangja, jellege közt megmaradt a jelentésbeli hasonlóság, ami nem más, mint az utánzott hang jellege. Ezért a Z hang olyan igék képzője, ahol a Z hangot adó mozgás (mint cselekvés) tulajdonsága jellemző. Ebben az esetben egy folyamatos, egyenletes mozgás, ami az igében is tetten érhető: halmoZ, áraZ, utaZ(ik), sebeZ...
Gyökök végén is ugyan így megtaláljuk ezt a jelentést, de itt még nem beszélünk toldalékról: meZ (takar) kéZ, méZ, máZ, néZ, húZ, háZ, hoZ, nyúZ, tűZ, fűZ, fáZ(ik), ráZ, ... Ezek mind igék, függetlenül attól, hogy némelyiket főnévként használjuk.
"Már nem tudom, hogy érted e, tehát attól még hogy egy VÁGTATÁS egy igen élénk valódi mozgás, a hangalak nem ezzel foglalkozik, hanem azzal hogy a ló patája a vágta során beleVÁG a talajba."
Tökéletesen értem, azt is, hogy a VÁG gyök miért szerepel a szóban (pont azért, amit írtál) Viszont a kérdés az, miért van a VÁG szóban az a három hang, ami benne van? Miért nem más hangok vannak benne?
Ha ismerjük a hangok jelentését könny(ebb)en meg tudjuk magyarázni, miért rokonítható a VÁG, HÁG, RÁG, gyökök rokonsága. Más szóval, könnyebben magyarázható a legalább egy hangban azonos gyökök/hangvázak rokonsága, amit azért Te is elfogadsz.
"ÍZE az ételnek : ez egy érzés, sós, édes stb... nem a mozgásról szól."
Ez a szó az ÍZ gyökből képzett, s a gyök végén levő E hang birtokviszonyt fejez ki, (valaminek a....) nem igeképző van a szó végén, ami így már nem mozgás, de a mozgás az ÍZ gyökben megtalálható. Lásd még IZZ(ik).
"ŐZ : Ő-ző állat, a hangja a lényeg."
A hangja csak az Ő... Amikor mögé kerül a Z, attól kezdve lesz Ő-ző, azaz Ő hangot adó.
"IZÉ : ez nem mozgós dolog"
Nem valószínű, hogy ez egy ősi szó lenne, ez egy mindent helyettesítő szó, talán az ÍZ szó kérdő alakja: ÍZ-e? Régiesen ÍZ-é?
AZ és EZ. Eredetileg csak A és E lehetett, később ragasztották hozzá a Z hangot, ami a távolabbi, ill. a közelebbi mozgó dolgokra vonatkoztatta ezt a két mutató (A, E) hangot.
Van rá más elfogadható magyarázatod? Ha nincs, akkor jobb híján fogadd el...
Ha nekem nem hiszel (nem kell, de belátható), itt van a C-F definíciója is:
"A 1), távolra mutató szócska, mely bizonyos távolságra vonatkozó szóknak mintegy nyomatékot ad, p. ott van a ! oda menj a l olyan a ! úgy a! ellentéte a közelremutató e : itt van e ! ide jőj e ! így e ! [...] a hol a ! és így : e hol e !" Az igaz, hogy a C-F a Z hangot csak magánhangzók előtti "illesztő" hangnak tartja, de megemlíti, hogy régen az AZ névelőt előszeretettel alkalmaztuk: az király, az tatár, az magyar, az menyekezőnek, az haza... stb. Valószínűleg azért, mert a mozgó/élő dolgok sokkal többször fordulnak elő, mint az állók, s ezért ez a változat terjedt el, de valami oknál fogva (egyszerűbb esetben a könnyebb, gördülékenyebb beszéd okán) az A névelőhöz visszatértünk, miközben mindvégig megtartottuk az A mutatószót saját funkciójában.
Megemlíti továbbá, hogy:
"Eredetre és fogalomra nézve a fentebbi mutatóval egy, mennyiben a névelő mintegy rámutatva határozza meg az illető nevet. A mutató névmás az abban különbözik tőle, hogy a névelő csupán határozó, emez pedig bizonyos meghatározott személyt vagy dolgot képvisel,"
A C-F nem gondolt még arra, hogy itt esetleg az A mutató szó általános, és az AZ pedig annak szűkebb értelmű változata, ami a mozgó dolgokra (személyekre) utal.
1: A HOL helyre kérdező mutatószavaink sokaságának a közös pontja a kettőzött TT hang, számos szavunkban összefoglalóan mutatja meg az ITT-OTT értelmét egyesítve . Feltételezhető hogy későbbi fejlemény a helyre mutatás távolságára vonatkozó megkülönböztetés. De alapból : bármely magánhangzó+TT a lényege. T nélkül értelmetlen volna az egész.
2: Nincs rá bizonyíték semmi, hogy bármikor is kétféle Ö hangot használtunk volna. Sőt, a világ nyelveiben sok helyen még egyet sem használnak fel igazán.
Legfeljebb a szláv népeknél, akik a "kemény" milyenséget kifejező melléknevünket használják fel a saját KŐ szavukra. De nem azért KŐ a KŐ mert KEMÉNY, eleve ez utóbbi szó minden bizonnyal a KŐ szó származéka. Az összeütKÖződő dolgok, például KÖ-vek hangja okán inkább, ami egy K féle hang lesz. Senki sem filozofálgatott azon hogy a szilárdsága okán nevezze ezt meg K-nak, egyszerűen olyan a hangja "oszt jónapot", kezdetben ez max. ilyen egyszerű.
KEMÉNY legközelebbi szinonimái: SZILÁRD MASSZÍV ROBUSZTUS ERŐS
Még véletlen sincs bennük K hang, pedig ezen hangunk relatív gyakorisága okán már bőven kéne lennie, kiváltképp ha a hangnak volna olyan jelentése hogy K = KEMÉNY. Tehát ez azt jelzi hogy maga a hangot nem ruházta fel ilyen értelemmel valaki, különösen nem a beszéd létezése előtt, nem is tudom hogy kéne ezt elképzelni, mert annyira irreális ez a figura így nekem... Hogy rekonstruálnád ezt?...
Összeült a tanács bármilyen beszéd előtt, és előre megbeszélték szavak nélkül (!) hogy mától X hang márpedig Y és Z fogalmak lesznek?...)) Mert amiről beszélsz, azt utólag a már kialakult szavak tükrében teszed, ha volna ilyen jelenség azt kizárólag a beszéd előtt kéne leegyeztetni az embereknek, és tudatosan a hangot felhasználni minden egyes új születő dolognál. Úgy hogy erre kurvára odafigyel mindenki, máskülönben jön a fekete malac.)) De ez irreális, hiszen még itt ezen a ponton a képzeted szerint eleve nem beszélnek. UFF-UFF mondja egyikük. Majd valakik esetleg brekegnek.)) Összebrekegték hogy mi legyen, de mindezt okosan, és mindenki megértette hogy később hogyan kell cselekedni? Tényleg hiteles.)) Így nem épül fel egy szervezett gyöknyelv, ezt már értelmes és hangjait sorozatban is kiejteni képes emberek rakták össze. Nem bonobók a fákon ugrálva. Mi rá a bizonyíték?... Hát a nyelvünk maga !
Sokszor volt már szó róla, hogy az egy hangalakú "több"jelentésű szavaink mögött túlnyomórészt kimutatható EGY fogalom. Asztalra CSAPÁS így ige, az ösvény CSAPÁS főnév, de ugyanaz a logikája, machete félével kicsapkodták ezt. Ahol nem ismerjük fel a közös pontot, 2 dolog lehet:
1: ott az a közös pont, csak fel kéne ismerni. (legtöbbször így lesz)
2: avagy tényleg nincs közös pont, mert mint mindig mondani szoktam, többféleképpen és több módszerrel képzünk szavakat, így előfordul hogy egy XYX forma 2 úton is létrejöhessen. Például az APÓKA szóban benne van hogy PÓK, de itt szerintem ne keressünk valódi PÓKokat ha lehet.))
"kicsi, kemény, sok" ----- A világ dolgainak 90 %-ra ez ráhúzható, legalább is az egyik kitétel minimum. Akkor mondok jobbat: a K hang jelentése teszem azt: TÁRGY--ÉLŐLÉNY---FOGALOM hármas. És figyeld meg hogy minden K hangos szavunkra ez stimmelni fog.)) És ez 100%, hogy így lesz. Hoppá, megvan a jelentése.)) Egy kis bűvészet mire képes... Nekem valódi kimutatás kell, nem ilyen gumiként önkényesen magyarázható, és kedv szerint értelmezhető tágan értelmezhető fogalmak. Ha valami jelent valamit akkor ez látszódjon meg egy meggyőző százalékban valósan és egyértelműen... Máskülönben a fene ette az egészet meg, látszódjon egyértelműen !
A többesszám fogalmával úgy látom gondban vagy. Ez 2. osztályos tananyag, lehet át kéne újra venni hogy mi ez: Több mint 1, azaz bármi amiből már van 2, az több. És ez nem a sokat jelenti. 2 ember egy koncerten az szerintem nem sok, sőt az kevés lesz. A kevés meg a sok ellentétek, kicsit a dedóba érzem most magam, hogy ilyen triviális dolgot magyarázni kelljen. A kevés az nem egy megszámlálható fogalom, 1 is lehet... Meg folyadék is lehet, és levegő is. Sok is lehet valamiből, amikor mondjuk baromságokba kell belemenjek, és az pont az ellentéte lesz ennek.
Sok sok 10 ezer éves dolgokat csak fantáziálni lehet, ha ez nincs megörökítve. Természetesen megpróbálhatjuk kitalálni hogy ki mit és hogyan gondolt akkor, de ez nem több mint spekuláció, ami éppen vagy úgy volt, vagy nem. De az nem megoldás hogy kiragadunk egy előre elképzelt jelenetet és csakis ahhoz ragaszkodunk, több kombinációban érdemes gondolkodni.
Ezt csűrheted és csavarhatod a KIS mennyiségű víz ami a pohárba kerül az bizony épp a SOK ellentéte lesz.
"Amiből sok van az kicsi" -----
A fákra gondolsz az erdőkben meg a világon?.)) jó nagyok és jó sokan vannak. Szerintem. A tengerben meg nagyon de nagyon SOK víz van, és a jellemzőjük nem éppen az hogy kicsi. Sőt, ha az óceánokat is idevesszük, akkor őrült nagyok. Úgyhogy bocs, de ez nem állja meg a valóságot. Szerintem.
"A G hang a szaggatott, rendszertelen mozgás hangja "
Egy frászt, ez is csak egy szükségtelen belemagyarázás, de nem is oké mert : bú-G, zú-G, csor-GÓ, zuhoGÓ, és most nem írom végig, ezek folyamatos történések. Az igétől függ hogy milyen az a mozgás, pör-ög és forog szavakban is folyamat. Egy Guruló tekegolyó folyamatosan, akadálytalanul fog Gurulni amíg nem ütközik a bábukkal és esik le. De az OG--ÖG gyakorító igeképzés lényege, mint a megnevezése is mutatja a gyakorítás, ergo többszörözés . Azaz a többesszám rokona itt ezekben a G, és a G más egy szó elején egy GÖRbe szóban mondjuk. Általában természeti jelenségek/hangok többszöröző (akár folyamatos) megnyilvánulásai, igétől függ a mozgás jellege...
- "Hogyan alakultak ki a jelcsoportok, illetve maguk a jelek? És a rendszer hogyan alakult ki?"
- "Nem tudom."
Pedig a válasz nagyon egyszerű. Ha megnézzük, ma hogyan pontosítunk egy fogalmat, akkor azonnal kiderül minden. A képlet (szabály) semmit nem változott az évezredek során.
Ugye, ha ha azt mondom fa, akkor sokmindenre lehet gondolni, sokféle tárgyra lehet mondani, hogy FA. Ha azonban egy konkrét dolgot akarok megnevezni, hozzá kell toldanom valamilyen jelzőt, ami leszűkíti a FA értelmezési tartományát, pl: talpfa, amiről tudni fogjuk, hogy az a vasúti sínek rögzítését szolgálja. A fejfa pedig az elhunytnak állít emléket. A sámfa a cipő/lábbeli formájának megtartását célozza, stb...
Pontosan ugyan ezt tették őseink, mikor a jelentéssel bíró hangokat gyökökké, a gyököket szavakká rakták össze, ha valamit - amire addig nem volt hangjuk - meg akartak nevezni.
A hangokkal nem lehetett korlátlan számú dolgot jelölni, ahogy ma sem lehet a sok-ezer szóval...
A hangok valójában a mai szavaknak, fogalmaknak feleltek meg, mivel valamilyen dolgot jelöltek, megneveztek, azonosítottak.
Pl: T a földre leeső tárgy hangja magát a földet(talajt) jelentette, azzal azonosították. Az Ú az erőkifejtésnek (is) a hangja, az R a ciklikus, folyamatos mozgás/cselekvés hangja (rrrrr)
Ezek megléte után már lehetett ezeket a hangokat egymással kombinálni, új dolgokat megnevezni. (összetett szavak, itt összetett hangok) Pl. Az említett háromból kettőt összerakva lehet TU, vagy ÚT, ÚR, vagy RÚ esetleg TR, vagy RT. De idővel ezeket is kombinálni lehetett (nem sorolom föl az összes lehetőséget) így jöhettek létra a háromhangú gyökök. Pl: TÚR.
Ha L hangot tettek a végére, mert olyan jellegű mozgást akartak megnevezni, ami az L hang sajátja, akkor TOL gyök keletkezett (Az O hang távolba mutat, s amit TOL-unk, azt a földön, az itteni helyétől távolabbra helyezzük)
- "...arra kérem a válaszod, hogyan és miből alakult ki a nyelv?"
- "Honnan tudnám?"
Ezt is megválaszolhatjuk egyszerű logikai következtetéssel: Minden dolog valamilyen egyszerűbből épül föl, a ház téglákból, az autó egyszerűbb és összetettebb alkatrészekből. A szavakra is érvényes ez a szabály, ahol a jelentéssel bíró szavak egyszerűbb, szintén jelentést hordozó elemekből, gyökökből (a toldalékok is gyökök) a gyökök pedig (ugyancsak jelentést hordozó) hangokból állnak. És itt eljutottunk a kezdetekhez, a hangokhoz.
Ugye, nem olyan bonyolult. Persze, nem árt igazolni a feltevést. Tudjuk igazolni? Igen. Erről szól a hónapok óta tartó beszélgetésünk itt a fórumin is.
"Amikortól beszél az ember, akkor már nem ősember."
Ha az állatok is hangokkal kommunikálnak, akkor nem állíthatjuk, hogy az ősember - aki már kiemelkedett az állatvilágból - ne tudott volna hangokkal egymás tudtára adni fontosabb (persze, egyszerű) gondolatokat, olyanokat, amik a mindennapi életben a számára közlendőnek bizonyultak. Pl. érzelmeket, szándékot, valamilyen esemény, tárgy hangjának utánzásával utalhatott a hangot kiadó dologra. (a hanggal azonosította a tárgyat, mint ma a mozaikszavaknál tesszük, egy hang egy fogalom)
"A gond viszont az, hogy nincs rá elfogadható módszertan.
Azt nem mi és nem itt fogjuk kitalálni."
Miért? Mi akadályoz bennünket ebben? Szellemi fogyatékosak lennénk? Nem tudunk gondolkodni? Ki fogja kitalálni, ha nem az, aki foglalkozik vele?
Csak súgom, más is ugyan erre a következtetésre jutott tőlünk teljesen függetlenül...
Lesz mivel nem értek egyet és lesz amivel meg igen. Menjünk sorban végig ezeken:
1: VARAS, VAR-OS, VAR(angyo)S --------- Valóban összetartozó szavak, de a szótő okán : VAR(r) , és így 2 R hanggal étjük ezt meg jobban. A VAR mint hegesedő gyógyulófélben lévő seb volna, amit már őseink is ha kellett összeVARRtak, a szónak köze lehet nyilvánvalóan a VÉR szóhoz is, hiszen az ilyen sebek VÉRESesk is. De nem a varangyos szóból lett a VAR-OS, nem esett ki sehonnan semmi toldalék, hanem a VAR a szótő, és erre került rá az -OS melléknévképző, illetve az ANG a békafélére. Egy szótővel rendelkező szavak, VAR alappal, eztán már más szóelem kerül a szavakra. AZ ANG/ENG/ONG/ÖNG/ING egy gyakori toldalékunk és ez került a VAR dologra rá. Itt semmi nem esett ki sehonnan sem.
Ugyanakkor van ahol már túl hosszúvá válna a szavunk és tömörödik:
De nem a GÖNDÖR húzódott össze GÖR formára, GÖR az alapgyök/szótő ! Amit toldalékolunk. Ez valójában GÖRÖNDÖR lehetett valaki haja mondjuk, de így már kicsit körülményes beszédben használni.
Ahogyan egy SÜRÖNDÖRÖG is az volna, így lett sündörög, meg sürög belőle. De a szótó az SÜR, melyből SŰRŰ, SÜRGŐS, SÜRÖG, SURRAN, SÜRGET, SÚROL stb... szavaink lettek.
A FINT-or és a FONT-ol szavunk alapja a FENT fogalma. Ezeknek nincs köze a forgáshoz.
KÖR-KER oké de a HER az nem idevaló. A HENG-GER : HANG+GUR tömören, érthetően egy HANGos GURuló tárgy. A HENG az HANG ! A GER az a GURulás szótöve. GÖRdül például, azaz G_R váz.
És ide passzol tökéletesen a HANGÁR szavunk is amit latin-franciaként kamuznak össze. Magyarul a fenti logika által értelmes, épp oda is hangosan gurulnak be dolgok. Micsoda véletlenek.)) Nagyon rég lovas futárt is hívtak így hogy HANGÁR, de hát rá is passzol a HANGOS érkezés.
HEM-PEREG és HEN-TEREG : ezek sem egy szavak, nem váltott hangot "csak úgy" senki sem, külön logika a szavakban, nem véletlen tagoltam ketté. Az első szó utolsó 5 hangja PEREG, ez jelzi a forgó mozgást. Nem a HEM. A második szó utolsó 5 hangja TER-eg, azaz itt az elTERülés a lényeg. Nem egy szavak, mert 2 külön fogalom került beléjük direktbe . Az első szó PEREG fogalmát visz bele, forgolódik az ágyon mondjuk, míg a második szónál csak kiTERÜL valaki.
A TENG- TENGŐ---TENGER levezetés az jó, eddig oké. De nem a tamil és perzsa verziókat vágtuk meg, mert ők nem a TENG-ből vezetik le hanem a TER(j)ENG-ből, azaz a TÉR szóból. Más a kettő ! Ők a szintén magyarul érthető TÉR szót használták fel, mi meg a TENGŐ dolgot. Különbség, nem kicsi.
A GÖMB féle szavak levezetése egészen jó, bár abban nem vagyok biztos hogy mindig a megjelölt hang esett volna ki. Például a GUBANC szerintem kevésbé GUMBANC-ból, mint inkább GURbanc-ból lehetett, így a GÖRBE-ségből létrejőve. GIRBE--GURBA ikerítve. Ja és szerintem a GÖMB szó az ami már eleve egy tömörebb forma lehet, árulkodó a mássalhangzó torlódás. GÖRÖMB lehet az eredetije...
"Ennek képletét úgy írnám le hogy bármely magánhangzó + 2db T hang. Szerintem ez valaha még nem volt így megkülönböztetve talán"
Pedig az a logikus, hogy először ezt a két pozíciót jelölték, hiszen szükségszerűen ez volt a legfontosabb megkülönböztetés. Nem a lent és fönt, hanem az I, (E), valamint az A (O).
Ezek a legősibb gyökök ma is élnek nyelvünkben így önállóan. E helyen, ill A névelőként. Sőt, névmásként is, aki távolabb áll: Ő...
Az É(n), (m)I, Ő, Ő(k) névmások ma is őrzik ezt a jelentést. A MI névmás régen MIK alakban volt ismert (Mik vogy muk...), jelezve, hogy többen vagyunk.
Ebben az esetben a mássalhangzók pontosítás végett később kapcsolódtak a magánhangzókhoz.
Ami mozgott, azt a Z hanggal jelölték és toldották a magánhangzókhoz: AZ, ami a földön állt a T hanggal jelölték: OTT.
A T hang helyet határozott meg, azt a helyet, ahol a megnevezett dolog volt, történetesen az első és legfontosabbat, a földet jelölte meg. Ezért lett a 'föld' jelentésű T hang a helyhatározó rag. Az iTT és oTT, a melleTT, alaTT, benT, kinT, mögöTT, előTT, közöTT, stb gyökök utolsó hangja mindenütt a T. Később a fenti, lenti dolgok jelölésére is - mint helyhatározó hang - ezt a már megszokott jelentésű hangot használták: fönT és lenT.
Ami másutt, fölött, vagy alatt, mögött volt, már nem volt számukra különösebben érdekes, ezért nem is foglalkoztatta őket az, hogy a különböző távolságokat is jelöljék, mivel elegendő volt számukra annyi, hogy valami között, mögött, alatt, vagy fölött volt az a valami, amire céloztak a mutató szavakkal.
"Ő: személyes névmás Ő hangot kibocsátó állat Ő-zik azaz ŐZ. Máris két külön okú Ő van."
Nem zárható ki, hogy kétféle Ő hangot (lehet, hogy többet is) használtak egykor.
De a látvány is egyértelművé tehette, hogy éppen őzre, vagy egy másik személyre gondolt a hang kiejtője, így nem okozott számára problémát az Ő hang kétféle jelentése.
"VÖDÖR szóban máris 2 Ö is van, semmi köze se lesz a fentiekhez. Akkor meg nem gyök , hanem hang."
A vödör szóba sem véletlenül került. Ahhoz, hogy az okát megtudjuk, alaposabb vizsgálat szükséges a szó eredetéről.
"Volt szó már a KAVICS dologról, az ICS teszi kicsivé és nem a K, hiszen a KŐ az alapszó,"
Meglehet, hogy a kavics gyökben a K hangnak nem a 'kicsi', hanem a 'kemény' jelentése rejlik.
"De a KŐ szóban már van K !"
Mert a K hang jelentése a 'kemény'. (IS)
"Az Ő személyes névmás kap egy K hangot, akkor lesz ŐK."
Mert ŐK sokan vannak. Meg a bogaraK, fáK, farkasoK is...
Egyszerűen nem értem, miért berzenkedsz annyira a hangok többféle (rokon) jelentésétől, mikor teljesen kézenfekvő, hogy pár tucat hanggal NEM LEHET (mert matematikai képtelenség) ugyanannyi dolgot megjelölni, mint sok-ezer szóval....
Nota bene, egy-egy szónak ma is több jelentése van, s a pontosítás végett más szavakat kell hozzá ragasztani: Ablakkeret, ajtókeret, képkeret, pénzügyi-keret, hímzőkeret, tartókeret.... Ágyláb, székláb, asztalláb, harangláb, gólyaláb, kamatláb, versláb, lóláb, műláb, faláb, ikszláb, óláb, mezítláb, illetve: lábas, lábfej, lábgomba, lábjegyzet, lábnyom, lábrács, lábtörlő, lábikra, lábmasszázs, lábszár, lábujj, lábtyű...
"Kicsik lettek?... nem hinném. Sőt a kettejük térfogata már majd duplázódik.)) Sokan lettek?... ---hát ketten vannak mindössze, az meg nem épp sok."
Próbálj meg egy beszélni még nem tudó, de valamit közölni akaró ember fejével gondolkodni!
Őseinket qrvára nem érdekelte, mennyi lesz kettejük tömege, és az sem, hogy kettő, három, vagy százan voltak a nevezettek, őket csak az érdekelte, hogy többen voltak, s ezt akarta kifejezni. Mi ebben olyan bonyolult?
"Kevés szó is K hangos, meg a soK is, és egymás ellentétei."
A kevés is sok, mert mindkettő egynél többet jelentett (ma is).
"Mennyiségi értelemben a KICSI ellentéte a SOK szónak."
Nem ellentéte, hanem éppen a velejárója. Amiből sok van, az a kicsi. De ezen nem kívánok újra vitázni, ha nem érted, nem érted és kész. Nem tudok ezzel mit kezdeni...
Azt tudom tanácsolni, győződj meg magad is ennek valóságáról, menj el a sivatagba, számold meg miből van több, a kicsi homokszemekből, vagy a tevékből... De azt is megnézheted, hogy egy alma súlyának hány mákszem felel meg, s rájöhetsz, hogy bizony a kicsi mákszemek sokan vannak, az alma meg egyszem magában.. Ilyen egyszerű ez.
"Kérsz egy KICSI kávét még?... Akkor pont nem SOK, hanem az ellentéte."
Most mit tegyek? A szellemi képességedet kérdőjelezzem meg, vagy elfogadod, hogy a kevés is több, mint egy, és az már a számolni még nem tudó ősember számára, sok volt. Ők ugyanis nem a presszóban egy kávé mellett, hanem a természet körülményei közt alkottak maguknak fogalmakat. - Bocs' nincs bennem sértő szándék, de ez a csökönyös értetlenséged már kiveri nálam a biztosítékot...
"Van különbség a szavak közt, hogy K vagy G végű lesz, hiszen eleve külön szófajok."
Ez lényegtelen. Senkit nem érdekelt, akkoriban, hogy milyen szófajhoz fog tartozni egy megalkotott szó, az volt a lényeg, MIT AKARTAK JELÖLNI vele.
Már azért is, mert mindkettő valójában ige. A SER is, meg a SERCEG is.
A SER gyök egy folyamatos jelenség, amire mind az S mind az R hang utal, a végéhez ragasztott G hang (ma gyakorító képzőnek nevezett) pedig arra utal, hogy ez a folyamatosság meg-megszakad.
"Ha hallasz VIH-okat , és ezt mint itt még főnevet igésíteni akarjuk, akkor a VIH-ok kibocsátásának a hangjai a VIHOK lesznek VIHOG."
A VIHO-K nem lesz ige, hanem 'sok VIH' lesz. Mint ceruzák, fák...
A K pedig nem lesz G és fordítva.
"Miért épp a G lett?..."
Már több hozzászólásomban leírtam, de a kedvedért újra megteszem: A G hang a szaggatott, rendszertelen mozgás hangja, valószínűleg a legördülő kövek hangját utánozva. (GÖ...GÖ,GÖ....GÖ...... GÖ,GÖ...)
Éppen ezért került a gyök végére, mert aki vihog, az nem folyamatosan csinálja, hanem szaggatottan.
"Mert ez kimondva és hallva hasonlít a K-ra, bizonyos szövegkörnyezetben (LAKzi---LAGzi) még eggyé is válnak, gondolom ezért."
Itt a kiejtést segítő hangváltozás az oka a kétféle hangnak. Eredetileg a LAK- a helyes, (lakodalom, lakás, lakik...)
Ugye, a jáccik szó gyökéről is tudható, hogy az a JÁT, s nem JÁC...
1: Azért van még itt RON(da) vagy RON(t) is, meg TON-hal is meg, BON-BON is meg HON szavunk is, ezek azért közel sincsenek olyan kapcsolatban egymással mint a VON-FON . A többi szónál erőltetett volna nyúlósságot erőltetni a szóba. Amúgy is a BONBON az BENN-BENN, a dobozába + a kijelölt helyén a dobozán belül. Értelme van ennek a hangalaknak így. És ez a BENN szó például egyáltalán nem arról szól, hogy bármi nyúlna, a bensőségről szól. Meg az N például helyrag is, X dolog Y helyeN van. Semmi sem nyúlik például itt sem. Nem általánosítható ez így le.
3: Szerintem sem fánkos az a vánkos. Az indonéz kICSI ismeri ugyanazt a szót, amit mi is, de a hindi forma szerintem nem idevaló, csak épp abban is van egy CS, ettől független az valami más ügy lesz már.
A HATÁ-sok bizonyosan kapcsolatban vannak a CHATA dologgal, de ők valamiért azt a Cs kezdőt leszedték. Ezáltal jelentősen torzították az alapszót. Ami meg hangutánzó lehet, CSATT-CSATT, KAT-KAT KOT-KAT, és összetákolnak valami fedezéket. A KUNYhó szavunk meg a KANYar gyökszavát viseli, a régi KONYuló teteje okán, akárcsak a pásztorok főzőkunyhója, ami meg KONYha lett ezáltal. Összefüggőek.
A hangutánzó dolgok megnevezésekor először pusztán hangot ábrázolunk. Független attól hogy most nyúlik, mozog, repül, csörög, vagy csináljon ez akármit, eleinte a kiadott hangját fogjuk megjelölni egy hangalakkal. A valós hangjelenségek szülik a hangalakot. Ami utána gyökké is válhat. De attól még hogy valami mozog (rengeteg dolog) , még nem feltétlen ezt jelzi a konkrét hangalak . Már nem tudom, hogy érted e, tehát attól még hogy egy VÁGTATÁS egy igen élénk valódi mozgás, a hangalak nem ezzel foglalkozik, hanem azzal hogy a ló patája a vágta során beleVÁG a talajba. Vagy a LOBOGÓ szavunk is magától értetődő hogy mozog, nem is ezzel foglalkoztak hanem azzal hogy a szélben LEBEG és ezáltal a zászló másik neve.
"Nem véletlen nem írtam akkor a VONAT-FONAT párost, mondom ezt könnyű lesz összeboronálni, eleve passzosnak éreztem."
Annak ellenére, hogy nagyon nem ugyan az a vonat és egy hajfonat, mégis össze lehet boronálni, s ez nem véletlen, mert mindkét gyökben ott van az N nyúlós, hosszú, keskeny... jelentésű hang, ami által a két gyök értelme rokonná lett, hiszen kizárásos alapon csak ez a hang jelenti mindkettőben a közös vonást. Apropó, a VONás is a rokonuk... Pedig ennek sincs semmi köze sem a vonathoz, sem a hajfonathoz...
"Aztán egy CZ-F előtti nyelvészkönyv szabályosan egyenlőségjelet húz a VON-FON mellé."
No, és? Megállt a tudomány?
"A tortabevonat esetén már húzósabb ez a kapcsolat."
Semmi húzós nincs benne, mivel itt egy egyszerű képzettársításról van szó: A tortára "ráhúzunk" egy "kabátot" azaz bevonjuk pl. csokival, vagy valamilyen mázzal.
"Annyit tennék hozzá, hogy a VANDÁLOK kifejezetten VÁNDOROK voltak,"
Ez egy jó ötlet!
"Hát már csak nem a FÁNK-ról nevezték meg.))"
Ez nekem nem jön be, mert következetesen azt vallom, hogy nincs hangváltozás! Legalábbis a gyökökben nincs, hacsak a gyökvégi hang valamiért nem illeszkedik (nehéz kiejteni) a toldalékgyök kezdő hangjával. Más esetben más hangokból összerakott gyökről kell beszélnünk, mert ilyenek bőven akadnak. Kiváló példa erre a TŰZ és a PIR gyök, amelyekben egyik hang sem egyezik, mégis csontra ugyan az a jelentésük. Még árnyalatnyi különbség sincs köztük. Vagy a másik kedvencem a KOTa - KUNYhó páros, ahol a K hang a közös, semmi egyéb, mégis rokonítható gyökökről beszélünk a K hang okán. De itt sem történt semmilyen hangváltozás.
lásd még: tatár hata, cseh hata, a lengyelben chata (hata)
az indonézeknél a kicsi=kecil, (kecsil) de már a hindiben: chhota (csota)
Hogy lehet az, hogy a világ másik végén a KiCSi-KeCSil hangváz szinte azonos, de a hindiben már CSoTa? Ez utóbbi inkább hajaz a KOTa, ill. a HaTa gyökre.
Az egyik nyelvben volt hangváltozás, a másikban nem? Hogy van ez?
Nézzünk egy másik példát:
török külübe, üzbég kulba, bosnyák koliba, horvát koliba, görög kalýva (magyar kaliba/kalyiba) - Ugyan az a K_L hangváz maradt semmilyen hangváltozás nincs.
Vagy ezt: kirgiz kepe, albán kasolle, latin casa (kázá) - Más a hangváz, csak a K hang közös... Tehát más "kép" szerint lettek összerakva ezek a gyökök.
"Persze, nem is a vállát vonogatja a kutya, a hangját legfeljebb.."
Pedig C-F innen vezette le...
"De ez az NY-L átírva NY_R , már nem igazán lesz nyúlós. NYÁR, NYER, NYÍR, NYER-EG és már itt valami más lesz."
Persze, hogy más lesz, mert ezekbe a gyökökbe az R hang, illetve az erre jellemző 'mozgás' jelentése került.
"5: Te, tudod hányféle hangunk vesz részt igeképzésben?... Van vagy tizenvalahány, most akkor mind mozgást jelent, hiszen az igék többnyire eleve mozgással fognak járni ?... Minek egyetlen hangnak ilyen jelentést adni, mikor konkrétan több ezer számra léteznek helyváltoztatással összefüggő szavaink."
Előszöris, mikor a hangokkal elkezdtünk valamit jelölni ("megnevezni"), akkor még nem voltak szavak...
Másodszor: A természetes hangokat utánzó emberi hangok szükségszerűen mozgásról szóltak, mert az álló dolgok rendszerint nem adnak ki hangot...
Harmadszor: Azért van sokféle hang az igék képzésére, mert a hangok különböző mozgásokat voltak hivatottak leképezni, különböző hangokat utánoztak.
Való igaz, a szavak gyöke eredendően ige, hiszen a végén levő hang is mozgást fejez ki (no, meg az elején levő is....) Később a megkülönböztetés, pontosítás okán ragasztották hozzájuk, rendszerint a hozzáragasztott hanggal jelölt mozgás hangját amivel módosították /pontosították a gyök jelentését. Pl. moz-og. A mo-z eleve mozgásról szól úgy általában, de elődeink meg akarták különböztetni a rendszertelen, szakaszos mozgást a többitől, ezért odabiggyesztettek a végére egy G hangot, ami pont az ilyen mozgások utánzó hangja.
Persze, egész gyököket is használtak képzőként, mint pl a -DUL képző, (ami eredetileg szintén egy önálló jelentésű gyök volt) és szintén mozgásról szól. Ha hangok jelentését nézzük, a D(u) ősgyök (mint a T(u), T(a), R(o), P(a), stb...) is mozgást fejez ki, de ehhez egyes területeken, pl. a sumereknél a "csinál", "elkezd valamit" jelentés társult, amihez az L hangot rakták, s így összeolvasva a gyök jelentése: csinál mozgást, azaz elkezd mozogni. És lám, a toldalék jelentése is ugyan ez: "Elindít valamilyen cselekvést" jelentésű: for-dul, jaj-dul, moz-dul...
Önálló szóként is létezik: DÚL, DŰL/DŐL, DAL, (a DŰL/DŐL kifejezetten kezdeti állapotra vonatkozik) És itt van még gyakorító képzővel is a DOL-og, ...
Miután az igeképzők feladata a különböző cselekvések, mozgások szétválasztása, pontosítása, ezért nyilván sokféle megoldás létezik.
Ez is lehetne egy járható út, de ott van a SZŐG-GEL szavunk. Miért maradt volna el a G hang belőle?
Egyébként is, ha SZÖG-VEL lenne az eredeti változat, mi adja a "foglalkozik" jelentést? Vagy a SZÖG-EL(ÜT) esetében mi jelenti az ÜT szót?
Ebben nincs logika. Ha viszont az L hangnak cselekvés (mozgás) jelentése van, akkor egyértelművé válik, miért került a szög végére. (lécel, fércel, vedel, földel, jegel...)
És ugye, ott vannak a SZÖG-EZ, LÉC-EZ, JEG-EZ szavak is, ezeket miként magyarázod?
Ha tudjuk, hogy a Z hang is egy mozgás kifejezője, akkor semmi gond nincs... Igaz, nem olyan mozgásé, mint az L hang, de elődeink nem mindig beszélhettek össze, mikor melyik hangot használják egy adott mozgás kifejezésére, ezért olykor több változat is kialakult egymással párhuzamosan, bár némi jelentésbeli különbség azért érezhető... s nem kizárt, hogy ennek megvolt az oka, csak mára már feledésbe merült.
Megjegyzem, a Z hang lehetséges, hogy a munkával járó ZAJ miatt került a gyök végére, arra asszociált aki oda tette.
Vegyük ezt az ITT és az OTT esetét. Ennek képletét úgy írnám le hogy bármely magánhangzó + 2db T hang. Szerintem ez valaha még nem volt így megkülönböztetve talán, mint közelre és távolra mutatás.
Legalább is nyelvünk más szavai ez irányba mutatnak.
FEL-ETT : a szó 2. fele az ETT =ITT/OTT . Igazából jelen esetben a szó nem mutatja meg hogy menyivel van X dolog Y felett, csak az biztos hogy felette van. De hogy ez éppen jóval felette van, vagy mondjuk csak éppen hogy felette van, azt ebből nem tudjuk meg. Ugyanez a szituáció az AL-ATT esetén is fennáll.
MÁS-UTT : AZ UTT itt is OTT. Itt a MÁS szó okán ezt inkább a távolra mutatással , az OTT dologgal tudjuk inkább összehozni. ugyanez a szituáció az EM-ITT szó esetén is, csak ez meg a közelre mutatás inkább már a szó kezdése miatt.
KÖZÉP-ÜTT : KÖZÉP+OTT --- vagy KÖZÉP-ITT, itt sem eldönthető hogy közelre vagy távolra mutatunk. Annyi bizonyos hogy X dolog Y dolgok közepén helyezkedik el.
MÖG-ÖTT : MEG+ITT/OTT : nem tudjuk meg hogy X mennyivel van Y mögött.
FÖL-ÖTT : ugyanez a helyzet, annyi a bizonyos hogy felette van. De hogy rögtön fölötte van, vagy jócskán fölötte van az már nem derül ki. Sok méterrel, vagy csak 1 centivel?... Az nem derül ebből ki.
MINDEN-ÜTT : itt is a szó vége az egyszerre jelenti az ITT+OTT szavakat, ami mindenhol van, az ITT is és OTT is megtalálható.
Ő: személyes névmás Ő hangot kibocsátó állat Ő-zik azaz ŐZ. Máris két külön okú Ő van. A hang a valós hallható hangot jelenti. Egyik ösztöni mutató, másik meg egy állathang. Egy VÖDÖR szóban máris 2 Ö is van, semmi köze se lesz a fentiekhez. Akkor meg nem gyök , hanem hang.
Volt szó már a KAVICS dologról, az ICS teszi kicsivé és nem a K, hiszen a KŐ az alapszó, ami ezek alapján inkább nagy az őseink szerint, mivel szükségét érezte hogy külön jelölje meg a kicsi követ. De a KŐ szóban már van K !
Meg különben sem érdemes csak 1 jelenetben gondolkodni a kismillió lehetségesből. Az Ő személyes névmás kap egy K hangot, akkor lesz ŐK. Tehát Béla mellé megérkezik Mariska, akkor már ŐK vannak.
Kicsik lettek?... nem hinném. Sőt a kettejük térfogata már majd duplázódik.)) Sokan lettek?... ---hát ketten vannak mindössze, az meg nem épp sok. Kemény lett a halmazállapotuk?.)) Aligha, szóval ezért tartom ezt így hülyeségnek, mert ráadásul a Kevés szó is K hangos, meg a soK is, és egymás ellentétei. Mennyiségi értelemben a KICSI ellentéte a SOK szónak. Kérsz egy KICSI kávét még?... Akkor pont nem SOK, hanem az ellentéte. Tehát bármit akkor tudunk tényként kezelni, ha kimutatható. Ezt meg az efféle komoly ellentmondások miatt nem tudjuk egyelőre. Marad mint érdekesség.
Van különbség a szavak közt, hogy K vagy G végű lesz, hiszen eleve külön szófajok. De mégis van mögötte egy egységes gondolat. Ami SERC-EG (ige direkt) az hangok, a SERC-EK hangjai. Ha hallasz VIH-okat , és ezt mint itt még főnevet igésíteni akarjuk, akkor a VIH-ok kibocsátásának a hangjai a VIHOK lesznek VIHOG.
Ez egy szándékos és tudatos szóképzés, akárki és akárhol találta ezt ki. Miért épp a G lett?...
Mert ez kimondva és hallva hasonlít a K-ra, bizonyos szövegkörnyezetben (LAKzi---LAGzi) még eggyé is válnak, gondolom ezért. Amúgy ez az OG EG ÖG gyakorítós igeképzés a hangutánzó szavakon igen gyakori főleg...
1: Nemrég írtam ilyen példákat, hogy X és Y hangok esetén mennyire nem jó ötlet a kezdő mássalhangzót felcserélni, mert miféle hülyeségek jönnek ki többnyire és kevésbé rokonságok. De azért hozzátettem hogy néha ez is működhet. Nem véletlen nem írtam akkor a VONAT-FONAT párost, mondom ezt könnyű lesz összeboronálni, eleve passzosnak éreztem.))
Aztán egy CZ-F előtti nyelvészkönyv szabályosan egyenlőségjelet húz a VON-FON mellé. CZ-F "csak" rokonította őket. Ha eltekintünk a FON szó azóta már csavarodottság értelmétől, akkor megáll a HÚZÁS értelem itt is. Fonni bármit, független annak a csavarodós értelmétől, húzással lehet. Összefonáskor összehúzunk, egybe VONunk. A haj összefonva, a vonat meg összevonva van. Persze ha ez egy dolog is volt, azóta már megváltozott szövegkörnyezetekben már nem mindig passzol. A tortabevonat esetén már húzósabb ez a kapcsolat. Úgyhogy egyelő még nincs jobb ötletem, addig egybeVONom őket, vagyis egybeFONom.))...
2: A VAN/VÁN/VÉN dolgok egybe VONása egészen jól sikerült, nem is bolygatnám meg túlságosan. Annyit tennék hozzá, hogy a VANDÁLOK kifejezetten VÁNDOROK voltak, őket egybe húzhatjuk szerintem nyugodtan. Illetve a VÁNKOS szót még per-pill én sem tudom hová tenni, az ismert indoklások egyike sem kielégítő számomra sem. Hát már csak nem a FÁNK-ról nevezték meg.)) Talán a vánkos legősibb készítési módja/jellemzője elvezet a szó hangalakjához, lehet arról kéne informálódni, sokszor akkor esik le, hogy jéé így már érthető minden...
4: A NYÚL-ásról majd még később. De a NYÚ az egy hangutánzó dolog. A NY_L meg tudatos váz ebből. NYAL-NYÁL-NYEL-NYÉL-NYÍL-NYOL(c)-NYÚL szülei egy dolgok. De ez az NY-L átírva NY_R , már nem igazán lesz nyúlós. NYÁR, NYER, NYÍR, NYER-EG és már itt valami más lesz. A KÁNY gyökkel foglalkoztunk már, KANY-argósság gyökszava. Ami gyakran KÁN csak N hanggal.
5: Te, tudod hányféle hangunk vesz részt igeképzésben?... Van vagy tizenvalahány, most akkor mind mozgást jelent, hiszen az igék többnyire eleve mozgással fognak járni ?... Minek egyetlen hangnak ilyen jelentést adni, mikor konkrétan több ezer számra léteznek helyváltoztatással összefüggő szavaink.
Ja és ezek teljesen változatos hangokkal fordulnak elő, nem köthető 1, vagy kettő hanghoz, teljesen színesen alakul ez. Sokféle egyéb oka lehet, hogy X szóelem kerül a már elkészült igénk végére. Például az -al --el --ol -öl stb... formák mögött érdemes megvizsgálni vagy az EL szó szerepét, vagy a VAL/VEL toldalékunk szerepét, mert sokszor mintha ez volna a szavakban.
példák: SZÖG-EL : 1: szöget EL (üt) 2 : szögGEL (VEL) foglalkozik. Vagy épp mondjuk legyen a MAG-OL valaki, és akkor vagy a MAG + EL (hiszen elveti) vagy a MAG-VAL azaz MAG(V)OL a földet művelő. Ami LÁNGGAL ég, az LÁNGOL, aki GYALOG-OL, az GYALOG-EL fog valahová menni az biztos. TANKKAL foglalkozó TANKOL. A ZSÁKKAL foglalkozó ZSÁKOL. Ilyenekre gondoltam.
6: Az összegzéssel egyetértek, épp fentebb is egyik igeképző toldalékunkban találok értelmeket meg, csak én épp itt egy igekötőben meg egy eszközhatározóban találtam ezt meg...
