Amennyire tudom a különböző teológiai főiskolákon a szentírás szövegét vizsgálják azt hogy mit állít ás a világról és az emberről.
Csak az a bibi hogy a világot és az embert a szentírástól függetlenül is vizsgálja a természettudomány és ehhez semmi újat nem ad hozzá a Biblia.
Merthogy nem az teszi egy dolgot tudománnyá, hogy logikai következtetéseket végez. Ugyanis a logika csupáncsak a premisszákra alapozva a logikus konklúziót vezeti le. Hogy a premisszák IGAZAK-E a valóságra, azt bizony nem vizsgálja! És a valóságra nézve hamis premisszákból a konklúzó is hamis lesz, és akkor az egész logikázással csak adtunk a sz@rnak egy pofont.
"Példa: „Minden ember halandó” (általános igazság); „Péter ember” (konkrét eset); tehát „Péter halandó” (biztos következtetés)."
Hogy értsed is: miből tudod, hogy a premisszáid "általános igazságok"? Lehet, hogy egyáltalán nem azok, és akkor az egész logikázásod tűzrevaló szemét és nem tudomány.
Van módszere annak, hogy a premisszákat leellenőrizzük: a valóság megvizsgálásának nevezzük. Azaz végső soron ott vagyunk, ahol a part szakad: kell a természettudomány, hogy megmutassa valójában milyen a valóság. És csak EZUTÁN lehet logikázni.
"és hogyan bizonyítja a tomizmus Isten létét?
A tomizmus nem bizonyítja Isten létét.
Merthogy a fentiek alapján: ha a premisszák hamisak, akkor a konklúzió sem lesz igaz a valóságra nézve.
"Kiindulás: Minden, ami mozog, valamilyen ok által mozog (okság elve)."
Hamis premissza.
A kvantumfizika kimutatta, hogy ez a valóság a leges-legalapjainál a Heisenberg-féle határozatlansági reláció szerint működik. A határozatlanság egyik formája, hogy egy fizikai mező pontbeli értéke és az érték változási üteme egyszerre nem lehet egzakt nulla. Azaz minden mező VÉLETLENSZERŰEN ingadozik, amit úgy hívnak hogy "kvantumfluktuáció". És bizony a mezők ezen szükségszerű ingadozása közvetlen kiváltó ok nélkül "mozgatja" a dolgokat. Semmi sem állandó, semmi sem merev és rögzített, minden ingadozik véletlenszerűen. Nincs mozgást okozó a dolgok legalapjánál.
"Kiindulás: Semmi sem lehet önmaga oka, mert akkor előbb léteznie kellene, mint önmagának (ellentmondás elve)."
Tévedés.
A kvantumfizika határozatlansága egyértelműen megmutatta, hogy a szavannamajom emberi okságban-gondolkodás hibás. A kvantumfolyamatokban lehetséges az ok nélküli "okozat" megtörténte is csupáncsak azon az alapon, hogy az "okozat" valószínűsége nem nulla.
Tehát az oksági lánc egy hamis emberi idea, mivel vannak dolgok, amik megelőző ok nélkül léteznek. És ha nincs oksági lánc, akkor nem kell egy "első okkal" sem megszakítani a végtelen regressziót.
Látod? Erre vezet a valóság igazán alapos megvizsgálása, és hogy a valóság felületes ismeretéből felállított premisszák a valóságra nézve hamis konklúziókra vezetnek. A tomizmusod hibás premisszákból indult ki, mert nem ismerte a valóság legalapvetőbb dolgait, amit a kvantumfizika tárt fel. Nem tudomány, hanem csak rossz logikázás.
Azt meg se kíséreld, hogy a Biblia ismerethiányos, ismeretlen szerzőinek a mitológiai műve alap bárminemű komoly vizsgálatra.
Miféle "tudomány" az, ami olyasmit vizsgál, amiről semminemű tudást nem birtokol?
Mert csak szólok, ha létezne Isten, akkor sem bír senki semmiféle ismerettel róla.
Nincs alap, öregem!
Csak a puszta hit!
Ami meg ha hited szerint mákszemnyi lenne, hegyeket mozgathatnál vele.
Rajta!
:-O:-P:-)
Nem én hiszek légből kapott meselényekben, angyalok, ördögök, és a főnökük létében!
Amit hiszel, az a "meg vagyon írva" szitu, noha katolikusként már gyomlálod mi az ami teljes ostobaság.
Arra rányomjátok, hogy metafora, vagy valami költői kép....stb.
Mi közben hittársaid egy része szó szerint szopikázza.
Mi tart vissza attól, hogy belásd, csupán egy irodalmi alkotást hiszel, aminek a műfaja mitológia?
Pont annyira, mint a görögöké, vagy más vallások "szent könyvei"-é.
Mit ír a teológiád Síváról, Krisnáról, vagy más vallások isteneiről?
Beismeri, hogy kitalációk, mint a zsidóké? Vagy elismeri, hogy hulla nem támad fel, pattan meg meztelen a sírjából, majd 40 nap kolbászolás után katyusaként eltűnik a galileai égbolton, ahol két alak narrátorkodik, hogy akik együtt estek, keltek, ürítettek vele, tudják már meg mit is látnak?
Nem is mondta senki, hogy a sörivó, vagy a sok sört ivó buzi a sörivásban.
De azt mondta valaki (én), hogy a szenvedélyes minőségi sörivót sörbuzinak nevezzük, és a sörbuzi szóban levő buzinak SEMMI köze nincs a buzgóhoz, buzoghoz, buzgólkodikhoz, de bezzeg a bolgárhoz, bulgárhoz DEIGENIS van köze.
"Amikor elterjedt a magyar nyelvünben az hogy autóbuzi, sörbuzi, akkor a nyelvhasználok még ösztönösen és véletlenül se gondoltak arra hogy buzgó, hanem arra, hogy buzerálja, fogdossa"
a buzi azt jelenti, hogy fogdossa? az űrbuzik fogdossák az űrt?
A tudomány a tekintély/hatalmi/többségi elveket elvető módszertan, aminek az alapja a logika, az ok okozati összefüggések, a helyes érveléstan és a bizonyíthatóság. Fő eleme a kritikai vizsgálat és a tesztelés. A tudomány módszertana, ha valami nem működik leírásának megfelelően, akkor pontosítja azt, vagy elveti.
Csak az a tudomány, ahol a tudományos elvek és módszertan maradéktalanul van betartva. Ha csak úgy nagyjából .... na az még, és pont az áltudomány definíciója.
A vallások, a teológia, politika jog ... és az ateizmus sem tudomány, mint ahogyan a metafizika sem. Ezek áltudományok. Tekintélyelvek, dogmák, közvélekedés elfogadására épülnek főként. Állításaikat nem hogy nem tudják igazolni, de nem vetik alá kritikai próbáknak sem, és ez alapján nem vetik el és javítják a hibás dolgaikat. Továbbá nem tudományok a művészetek és az ismeretek sem. Nem elégséges feltétel a valamiről sokat és rendszerezve tudni a tudományosságnak.
áltudomány:
Magát tudománynak beállító gondolati és eszmerendszer, ami nem teljesíti maradéktalanul a tudományos módszertan követelményeit, azokat figyelmen kívül hagyja, vagy éppen szándékosan áthágja, és tesztelhetetlen és bizonyíthatatlan állításokat tesz.
"Nos, akkor elmagyarázom lassan és érthetően, hátha egyszer el is gondolkodsz rajta: minden tudomány, így a matematika is, axiómákból indul ki, amelyeket nem bizonyít, hanem elfogad."
No ez egy HAZUGSÁG nevezetű érvelési hiba.
A valóságos tudományok és tudomány ágak ELNEVEZÉS ALAPUAK. Az elnevezéseket meg lehet vitatni, megcáfolni, változtatni, elfogadni és pontosítani is.
Amikor elterjedt a magyar nyelvünben az hogy autóbuzi, sörbuzi, akkor a nyelvhasználok még ösztönösen és véletlenül se gondoltak arra hogy buzgó, hanem arra, hogy buzerálja, fogdossa
Ugyanis a buzerálni szó azt is jelenti hogy fogdosni.
Példamondat:
Lajos, ne buzeráld már azt a csengőt mert az a vészcsengő.
Ez a megfelelés: buzi = buzgó, a te agyament hülyeséged, nulla a valóságalapja.
És én emlékszem arra a személyes találkozásunkra, amikor a beszélgetésben felvetetted hogy a buzi talán esetleg a buzgó szóból származik.
De én már akkor leintettelek.
Meglepő módon a nagyon más hangzású és más jelentésű bulgár szóból származik. Vannak csudák.
Üres állítás, vagy ál-állítás. Amikor az állítás, amire irányul vagy nincs is logikusan meghatározva, vagy számtalan értelmezése van és nincs tisztázva, hogy az most melyikre vonatkozna. Vagy egyet a sok közül önkényesen használ.
A teológia tudomány, mert szigorú logikai elveken (ellentmondás és okság) alapul, deduktív módszerrel dolgozik, és a kinyilatkoztatott igazságokat racionálisan vizsgálja.
A teológia NEM tudomány, mert "kinyilatkoztatott igazságokat" vizsgál.
Jó hogy nem már Istent vizsgálja tudományosan és racionálisan.
Hogy a francba lehet Istent (vagy kinyilatkoztatott igazságokat) vizsgálni. Pláne tudományosan.
Miért tudomány a teológia és hogyan bizonyítja a tomizmus Isten létét?
Bevezetés
A modern világban sokan úgy tekintenek a teológiára, mint szubjektív, érzelmi vagy tetszés szerinti kérdésre, amit gyakran a „Wagner vagy Verdi?” típusú vitákhoz hasonlítanak. Ez a felfogás különösen elterjedt a pluralista szemléletben, amely relativizálja a vallási igazságokat. Ezzel szemben a tomista hagyomány, Aquinói Szent Tamás örökségeként, azt állítja, hogy a teológia nem csupán hitbeli meggyőződés, hanem tudomány – méghozzá a legmagasabb rendű tudomány –, amely szigorú logikai alapokon nyugszik. Ebben a cikkben részletesen kifejtem, miért tekinthető a teológia tudományos diszciplínának, és hogyan bizonyítja a tomizmus Isten létét a Summa Theologiae alapján.
Az ellentmondás elve és az okság elve: A gondolkodás alapjai
A teológia tudományos jellegének megértéséhez először az emberi gondolkodás két alapvető logikai elvét kell tisztáznunk, amelyek minden tudomány, így a teológia számára is nélkülözhetetlenek:
Ellentmondás elve (principium contradictionis)
Definíció: „Lehetetlen, hogy valami igaz is legyen és ne is legyen igaz ugyanabból a szempontból és ugyanabban az időben.”
Példa: Nem állíthatjuk egyszerre, hogy „Isten létezik” és „Isten nem létezik”, mert ez logikai ellentmondás.
Bizonyítás: Aki tagadja az ellentmondás elvét (pl. azt mondja: „Nem biztos, hogy igaz”), máris különbséget tesz igaz és nem igaz között, így önellentmondásba keveredik. Ezért az elv tagadhatatlan, és az igazság végső kritériuma az ellentmondás-mentességre való visszavezethetőség.
Okság elve (principium causalitatis)
Definíció: „Mindennek, ami létrejön, szükségképpen megvan az elegendő létrehozó oka.”
Példa: Egy fa nem jöhet létre önmagától; kell egy mag, amelyből kinő, és egy környezet, amely lehetővé teszi a növekedését.
Bizonyítás: Ha feltételezzük, hogy valami önmagát hozza létre, akkor annak előbb léteznie kellett volna, mint önmagának (hogy okot adjon), és nem létezhetett volna (mert még nem jött létre). Ez ellentmond az ellentmondás elvének, tehát az okság elve igaz.
Ez a két elv, amelyeket Arisztotelész és Szent Tamás is alkalmazott, minden racionális gondolkodás alapja, és a teológia ezekre építve működik.
A teológia mint tudomány
Mit jelent a „tudomány”?
A tudomány fogalma a modern korban gyakran a természettudományokra („science”) szűkül, amelyek induktív módszerrel dolgoznak: egyedi megfigyelésekből általános következtetéseket vonnak le. Az indukció azonban nem vezet teljes bizonyossághoz, mert nem vizsgálható meg minden eset (pl. nem figyelhetünk meg minden embert a történelemben, hogy igazoljuk: „minden ember halandó”). Ezzel szemben a dedukció – az általánosból az egyesre következtetés – logikai bizonyosságot kínál:
Példa: „Minden ember halandó” (általános igazság); „Péter ember” (konkrét eset); tehát „Péter halandó” (biztos következtetés).
Szent Tamás a Summa Theologiae-ban (I. q1 a2) a deduktív módszert részesíti előnyben, és azt állítja, hogy a teológia tudomány, mert szigorú logikai rendszerben, az ellentmondás és okság elveire támaszkodva vizsgálja tárgyát.
A teológia tudományos jellege
A teológia nem pusztán hitbeli állítások gyűjteménye, hanem olyan diszciplína, amely:
Logikai alapokon nyugszik: A teológus deduktív módon igazolja a kinyilatkoztatott igazságok ellentmondás-mentességét.
Kinyilatkoztatásra épít: Isten tudása, mint abszolút igazság, a teológia kiindulópontja, hasonlóan ahhoz, ahogy a fizika a matematikára támaszkodik.
Kritikai módszert alkalmaz: A Szentírás és a Szenthagyomány forrásait történeti megbízhatóságuk szempontjából is vizsgálja (pl. az evangéliumok egykorúsága, szava hihetősége, szövegépsége).
Ellenvetésként felmerülhet: „A teológia nem tudomány, mert nem bizonyítja saját alapelveit, hanem tekintélyre (Szentírás, Szenthagyomány) hivatkozik.” Szent Tamás válasza: más tudományok sem bizonyítják saját alapelveiket, hanem magasabb rendű tudományokból veszik át őket. A fizika a matematikára épít; a teológia pedig Isten kinyilatkoztatására, amely – mint mindentudó és igazmondó forrás – megbízhatóbb, mint az emberi ész egyedül. Így a teológia „szubalternált tudomány” (alárendelt), de ez nem csökkenti tudományos jellegét.
Filozófia és teológia kapcsolata
A teológia a filozófiát „szolgálóleányként” (philosophia ancilla theologiae) használja. A filozófia az ész fényénél bizonyítja, hogy Isten létezik, az ember értelmes lény, és az erkölcsi törvény egyetemes. A teológia ezen túlmenve a kinyilatkoztatott igazságokat (pl. Szentháromság) vizsgálja, de soha nem mond ellent az észnek. Ez a „fides quaerens intellectum” (értelmet kereső hit) és „intellectus quaerens fidem” (hitet kereső értelem) harmóniája, amely a tomista teológia lényege.
A tomizmus és Isten létének bizonyítása
A tomizmus, Szent Tamás rendszerében, az „öt út” (quinque viae) révén bizonyítja Isten létét, szigorúan az ellentmondás és okság elveire támaszkodva. Nézzük meg röviden az első két utat:
A mozgásból (ex motu)
Kiindulás: Minden, ami mozog, valamilyen ok által mozog (okság elve).
Érvelés: Nem mehetünk végtelenül visszafelé az okok sorában, mert akkor nem lenne első mozgató, és semmi sem mozogna – ami ellentmond a tapasztalatnak (ellentmondás elve).
Következtetés: Kell egy első, önmagától létező mozgató, akit Istennek nevezünk.
A hatékony okokból (ex causa)
Kiindulás: Semmi sem lehet önmaga oka, mert akkor előbb léteznie kellene, mint önmagának (ellentmondás elve).
Érvelés: Az okok láncolata nem végtelen, mert akkor nem lenne első ok, és semmi sem létezne – ami ellentmond a valóságnak.
Következtetés: Kell egy első, önmagától létező ok, vagyis Isten.
Mind az öt út hasonló logikai szerkezetet követ: a világban megfigyelhető jelenségekből (mozgás, okság, lehetőség, fokozatosság, célszerűség) kiindulva bizonyítja, hogy kell egy végső, önmagában létező ok, amely nem más, mint Isten. Ezek nem „hitbeli” érvek, hanem filozófiai bizonyítások, amelyek a logika eszközeivel igazolják Isten létét.
Összegzés
A teológia tudomány, mert szigorú logikai elveken (ellentmondás és okság) alapul, deduktív módszerrel dolgozik, és a kinyilatkoztatott igazságokat racionálisan vizsgálja. Nem szubjektív „tetszés kérdése”, hanem objektív diszciplína, amely az emberi értelem és a hit harmóniájára épít. A tomizmus ezt a tudományos jelleget példázza azáltal, hogy Isten létét logikai bizonyítékokkal támasztja alá, az „öt út” révén megmutatva, hogy a világ rendje egy első okot feltételez. Szent Tamás rendszere így nem csupán a teológia, hanem az emberi gondolkodás csúcspontja, amely minden relativizmus és szkepticizmus ellenében állítja: az igazság létezik, és az értelem képes azt megtalálni.
Kezdjük rögtön azzal a "módszeres" hozzászólásoddal, amelyben a tudományos vitakultúra helyett inkább az iskolás szintű gúnyt választod: „nem tudok végigolvasni tengeri vizikígyót”. Hát igen, aki már az elején feladja, hogy legalább elolvassa, amit kritizál, az nyilván nem a gondolkodás arisztokráciáját képviseli, hanem a szellemi restséget. De nézzük, mit lehet kihozni ebből az “érvelésből” — hátha végre tanulsz is valamit arról, mi az, hogy tudományos logika, s nem csak az internetes mémek szintjén akarod “megmondani a tutit”.
Először is, hogy a matematika és a teológia axiomatikus felépítésének párhuzama „butaság” volna, azt ki is fejthetted volna legalább egy mondatban, ha már ekkora intellektuális hadvezérnek gondolod magad. De nem — neked elég, hogy „ez butaság”, mert te mondod. Ez ám a cáfolat! Nos, akkor elmagyarázom lassan és érthetően, hátha egyszer el is gondolkodsz rajta: minden tudomány, így a matematika is, axiómákból indul ki, amelyeket nem bizonyít, hanem elfogad. Az euklideszi geometriában a párhuzamosok axiómája éppúgy posztulátum, mint ahogy a matematika egész logikai szerkezete nem önmagából, hanem alapvető, meg nem bizonyított tételekből építkezik. Ezt hívják “axiomatikus módszernek”. Aki ezt nem érti, az nemcsak a teológiát, de a matematikát sem érti. Ugyanezt teszi a fizika is: nem a matematika axiómáit igazolja, hanem alkalmazza őket — ez evidens mindenki számára, aki tanult valaha természettudományt. A teológia ugyanezt az analógiát követi, csak az axiómák forrása más: nem emberi megegyezés vagy tapasztalat, hanem a kinyilatkoztatás. És akkor mi van? Ha a matematika attól “tudomány”, hogy axiómákból építkezik, akkor a teológia miért ne lehetne tudomány ugyanazon logika mentén? Erre egyetlen épeszű, logikailag konzisztens ellenvetést sem mondtál, csak pökhendi “butaság” bélyeggel leintetted. Bravó, te “racionalista”!
Most jön a következő bravúros “érv”: „Isten nem téved? Bizony nem! A Biblia téved? De még mennyire! Hiszen még a Földet is laposnak mondja. Nem véletlen, hogy sok lapsiföldes (például Uzoni Dávid) a Bibliára hivatkozik, amikor azt állítja, hogy a Föld egy nagy palacsinta.”
Itt már tényleg elérkeztünk a kocsmai színvonalhoz. Te komolyan úgy gondolod, hogy “a Biblia lapos Földet tanít” — hát, gratulálok! Legalább a középkorba visszarepültél, ahol már a legalapvetőbb kozmológiai tudással rendelkező keresztények is halálra nevették volna magukat ezen. Mondjuk Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, vagy Beda Venerabilis, vagy bármely középkori szerzetes, aki világosan ír a Föld gömbölyűségéről. Csak szólok: a keresztény tudománytörténet sosem tanította, hogy a Föld lapos. Egyetlen dogma, zsinat, sőt még patrisztikus vagy skoláris tekintély sem tanít ilyesmit. Ez egy szalmabáb-érv, amit csak azok vesznek elő, akik soha nem olvastak komolyabb bibliamagyarázatot — vagy direkt hazudni akarnak.
Hogy a Biblia “lapos Földet tanít” — ez annyira közhelyes, hogy már a 19. századi ateista propaganda is szégyellte volna. A “négy szeglet”, a “Föld szélei” és ehhez hasonló kifejezések nyilvánvalóan metaforák, a költői nyelv eszközei, nem pedig kozmológiai tankönyv fejezetei. Ugyanígy, amikor a Bibliában az “égboltozat” vagy a “Nagy Mélység” szerepel, az éppúgy szimbolikus, mint ahogy minden ókori szöveg, amely a világ rendjét szemlélteti. De hogy neked még mindig az a problémád, hogy “lapos Föld”, miközben a középkori keresztény világ tudósai már csillagászati mérésekkel is igazolták a Föld gömb alakját, az mindent elmond arról, milyen szintű a te “tudományos” műveltséged. Komolyan: még egy ateista enciklopédiát is érdemes lenne fellapoznod, hogy ne égj le ennyire egy teológiai vitában.
De menjünk még mélyebbre, hátha sikerül előcsalogatni benned legalább némi intellektuális igényt! A Szentírás nem kozmológiai szakkönyv, hanem üdvtörténeti forrás, amely az isteni kinyilatkoztatás igazságait közli az emberi nyelv, kultúra, és szimbolika keretei között. Senki nem állította soha, hogy a “Biblia minden egyes sora” szó szerinti fizikai igazságokat közölne, és főleg nem tanít tévedhetetlenül geometriát vagy geofizikát. Ha ezt várod el, akkor azzal csak saját magad előtt csinálsz bohócot. Az “inerrancia” a hit és erkölcs dolgaira vonatkozik — vagyis arra, amit Isten közölni akart a kinyilatkoztatás szándéka szerint. A keresztény gondolkodás sosem volt olyan ostoba, hogy a költői képeket összekeverje a természettudományos állításokkal. Te viszont ezt várod el — vagy csak úgy teszel, mintha tényleg nem tudnád, miről szól a Biblia. Ebben az esetben: olvass legalább egy kis teológiai bevezetést, mielőtt tovább égeted magad!
Ráadásul az egész lapsiföldes hisztéria tipikusan az internetes “ateista klubok” szintje — ahol már mindenki csak egymásnak játszik, és senki sem gondolja komolyan, hogy a Biblia valódi értelmezésére vállalkozik. Sajnos ezt a színvonalat hozod. “Uzoni Dávid” meg a többi sarlatán, aki “Biblia alapján” bizonygatja a Föld laposságát, pont annyira képvisel keresztény tudományosságot, mint aki a horoszkópból akarja megmondani az ősrobbanás dátumát. Komolyan: legalább egy kicsit nézz utána, mielőtt ilyen önleleplező butaságokat írsz.
De most jöjjön a lényeg, mert a “lapsiföldes” cirkuszodon már csak mosolyogni lehet: a teológiának pontosan az a tudományos karaktere, hogy axiómáit — vagyis a kinyilatkoztatás igazságait — éppúgy rendszerbe szervezi, logikai szigorral vizsgálja, mint bármely deduktív vagy formális tudomány. Ezek az axiómák Isten kijelentéseiből fakadnak, aki a filozófiai (nemcsak bibliai!) bizonyítás szerint nem csalhat, nem tévedhet, és nem is hazudhat. Ez a filozófiai istenérv első, elementáris feltétele: különben a “mindenható Isten” fogalmát magad cáfolod, amikor azt mondod, hogy “hazudhat” — ilyen istenkép egyenesen önellentmondás, vagyis logikailag értelmezhetetlen. Ha nem hiszed, olvass utána legalább a legalapvetőbb filozófia-kézikönyvekben (mondjuk, Aquinói Szent Tamásnál vagy Descartes-nál).
Hogy “a Biblia téved” — ezt nem bizonyítottad, csak odavetetted, mintha a te állításod is “axióma” volna. Ez nem bizonyítás, csak üres szavak puffogtatása. Ha fel tudsz mutatni egyetlen valódi, teológiailag érdemi “tévedést”, amely a Szentírás kinyilatkoztatott, hitre és erkölcsre vonatkozó tanítását érinti, na, akkor kezdődhet a vita. De hogy “lapos Föld” — hát, barátom, ezzel a középkorban már elhasaltál volna egy elsőéves teológiai vizsgán.
Összegezve: az egész “cáfolatod” nem más, mint egy intellektuális karikatúra, amely egyetlen érdemi ellenvetést sem tudott megfogalmazni. A tudományos gondolkodás minimuma a logikai következetesség, a szövegértés és a forráskritika — ezek közül neked egyik sem megy. Marad tehát az, hogy ironizálsz, gúnyolódsz, és szalmabábokat püfölsz, mintha tényleg cáfolnád a teológia tudományosságát.
De a valóságban csak azt bizonyítottad, hogy sem a matematikai axiómák jelentését, sem a teológia tudományos módszertanát, sem a Biblia értelmezési keretét nem érted. Aki tehát ezt a színvonalat kínálja, az nemhogy nem cáfolta, de még csak meg sem karcolta a tomista teológia tudományos presztízsét. Sőt, igazából csak tovább erősítetted: hiszen egy tudományos érv sosem attól lesz érv, hogy te végig tudod-e olvasni, hanem attól, hogy logikailag konzisztens, és minden támadásnak ellenáll — beleértve az ilyen szintű “ellenérveket” is.
A végső tanulság: legközelebb, mielőtt belemászol egy teológiai vitába, tanulj legalább minimális szövegértést, némi logikát, és ha már a Bibliát akarod “cáfolni”, legalább olvasd is el — ne csak a YouTube-kommentekből “művelődj”.
Mert jelenleg nem a teológia, hanem te magad vagy a “lapsiföldes” gondolkodás csúcsa.
Nos, akkor vegyük csak sorra ezt a szellemi magasröptűnek szánt, valójában azonban nevetségesen sekélyes „kritikát”, amivel megpróbálsz egy egész filozófiai és teológiai hagyományt lezárni egyetlen sóhajtással – mondván: „Hibás premisszák által. Amit te az életben nem fogsz felismerni!” Hát gratulálok, tényleg, ilyen szintű intellektuális igénytelenséghez manapság már tényleg csak az internetes fórumokon van mersze bárkinek. De nézzük végig, hogy mit mondasz (pontosabban: mit NEM mondasz).
Először is, amikor valaki azt írja, hogy „szófosás hibájába estél”, általában már ott elárulja magát: elfogyott az érv, elfogyott a gondolat, marad a frusztrált, gyenge személyeskedés. Ez egy intellektuális önleleplezés: nem tudsz mit mondani, ezért az előadott gondolatmenet hosszára hivatkozol. Mintha a gondolatmenet részletessége, strukturáltsága maga lenne a hiba – miközben ez csak azt mutatja, hogy neked soha nem volt türelmed vagy képességed elmélyülni bármiben, ami túlmutat egy posztmodern mém szellemi igényén.
Most viszont nézzük, mi a tényleges, konkrét ellenvetésed: „A filozófia és a teológia tehát két tökéletes tudomány, mert a teljes bizonyosságot logikai úton el tudják érni abban, ami a hatókörükbe tartozik. Hibás premisszák által.” Nagyon érdekes! Mely premisszák? Melyek ezek a hírhedt „hibás premisszák”? Ez volna a nagy ateista „lelepőzés”? Kár, hogy konkrétumot, érvet, példát egyet sem tudsz felmutatni. Ez pont olyan, mint amikor valaki az egész matematikát akarja cáfolni azzal, hogy „a matematika hibás axiómákon nyugszik” – csak éppen elfelejti, hogy minden axiómát vagy önmagában igaznak, vagy egy felsőbb igazság alapján elfogadunk, különben semmilyen rendszer, tudomány, vagy akár a saját hétköznapi gondolkodásod sem működne.
Az az „érv”, hogy a filozófia és a teológia „hibás premisszákból” indul, csak akkor lenne legalább elvben tárgyalható, ha legalább egyetlen (!) konkrét premisszát meg tudnál nevezni, sőt, be is tudnád bizonyítani, hogy az hibás. Persze ezt soha egyik szkeptikus sem tette meg – csak fröcsögni könnyebb. Mi az? Az ellentmondás elve? Az okság elve? Vagy az, hogy az igazság egyetemes? Mindegyiket az emberi gondolkodás legalapvetőbb működése igazolja, sőt, lehetővé teszi. Ha ezt tagadod, önmagad alatt vágod a fát: érv, tudomány, következtetés, igaz-hamis megkülönböztetése – mind értelmetlenné válik.
A te szellemi „kifogásod” így tehát pontosan olyan, mintha valaki az orvoslást akarná leírni azzal, hogy „csak hibás biológiai ismeretekre épül”, de persze soha nem tudná megnevezni, melyik törvényt tartja tévesnek. Dehogy is akarja! Csak az a lényeg, hogy intellektuálisan kívülállóként játszhassa a „felvilágosult” szerepét – miközben a valódi tudáshoz, tudományhoz, sőt még a saját életéhez sincs elég bátorsága vagy alázata.
Ráadásul azt sem érted, hogy a tomista érvelésben – és általában a klasszikus filozófiában – minden premissza vagy önmagában bizonyítható, vagy első elvként axiómaként elfogadható. Például: „Lehetetlen, hogy valami ugyanabból a szempontból, ugyanabban az időben egyszerre legyen igaz és hamis.” Ha ezt tagadod, még azt sem tudod mondani, hogy „nem értesz egyet”, mert maga az ellentmondás elve az, ami az egyetértést és a nem-egyetértést is lehetővé teszi. Ezt hívják úgy, hogy performatív önellentmondás: miközben tagadod, máris igazolod.
Ami pedig a teljes bizonyosságot illeti: amikor a filozófia vagy a teológia „tudományról” beszél, soha nem arról van szó, hogy minden kérdésben minden ember számára „tapasztalatilag kényszerítő” igazolást tud adni – hanem arról, hogy a saját hatókörében, saját alapelvei alapján, szigorú logikai úton, következetesen építi fel az igazság rendszerét. Pontosan úgy, ahogyan a matematika: senki nem várja el, hogy az euklideszi geometria axiómáit „kísérlettel” bizonyítsd, és mégis minden eredménye tudományosan bizonyos azok számára, akik elfogadják az alapokat. Vagyis: nem a te személyes elfogadásod vagy szubjektív érzésed teszi tudománnyá, hanem a rendszer következetessége, logikai szigora, s az, hogy a valóság legmélyebb törvényeire épül.
Hadd világítsam meg még egyszer, hogy miért tökéletes tudomány a filozófia és a teológia: mert saját tárgykörükben teljes bizonyossággal, ellentmondás nélkül képesek eljutni az igazsághoz – nem véletlenül mondja Aquinói Szent Tamás, hogy a teológia a „tudományok királynője”. Ha ezt nem tudod felfogni, az nem a teológia vagy a filozófia hibája, hanem a te intellektuális restségédé.
De hogy világos legyen: ha egyszer legalább egyetlen premisszát sikerülne megcáfolnod (nem csak odavágni, hogy „hibás”, hanem tényleg logikailag vagy tapasztalatilag alátámasztani), akkor lenne értelme beszélgetni. De te még odáig sem jutsz el, hogy legalább a saját tagadásodat végiggondold. Ehelyett inkább felhúzod az orrod, lekezelően szólsz, majd azt hiszed, hogy ezzel már ki is ütötted a több ezer éves keresztény tudományos tradíciót. Gratulálok.
Az pedig, hogy „az életben nem fogod felismerni” – nos, ez már tényleg csak a sértődött óvodás szintje. Nem is kívánsz érdemi vitát, hanem csak ki akarod jelenteni: „Én nem hiszek ebben, tehát nem igaz.” Ez kb. annyit ér, mintha azt mondanád: „Nem szeretem a matekot, tehát a matematika hamis.” Komolyan? Tényleg ilyen intellektuális színvonalon akarsz érvelni?
Összefoglalva: minden tudomány alapelveket, axiómákat, tapasztalati vagy logikai törvényszerűségeket fogad el – enélkül semmilyen tudomány nem létezne. A filozófia és a teológia a legalapvetőbb, minden tudomány számára elengedhetetlen törvényeken alapul. Ha ezeket tagadod, az egész emberi gondolkodást tagadod. Ha pedig ennyire rest vagy, hogy még csak azt sem tudod végiggondolni, mit jelent egy állítás premisszáit cáfolni, akkor sajnos nem az én „hibás premisszáim”, hanem a te hibás gondolkodásod az, amit „az életben nem fogsz felismerni”.
De legalább te őszinte vagy: a semmitmondásod vállalod, csak kár, hogy közben mindent, amit emberi értelemnek hívunk, önként dobsz a szemétbe. Ez pedig nem a filozófia, hanem a szellemi középszer tragédiája.
de mi az hogy sörrel buzul? sörrel csak sör tud buzulni.
tökmindegy az etimizélógia, a nyelv nem mindig logikus. pont azért lett buzgó értelme, mert hasonlít a szó... de te mint szakértő, biztos tudsz hasonló szavakat mondani.
