Megkérdeztem az unokámat erről a dologról, és egyáltalán nem zavarja se a vármegye se a főispán, sőt áldását adná egy királyságra is. Hozzászokott az ijesztő dolgokhoz mert Kent hercege a közvetlen uralkodó méltósága, akivel éjszaka találkozva még én is összecsinálnám magamat.
Akik soha nem éltek még vármegyékben vagy grófságokban azoknál előfordulhat hogy a jövőben sem szeretnének vagy egyáltalán olyasmi is hogy valamit akarnának milyen legyen ahol élnek. De minél meszebb vagyunk egy történéstől, annál inkább rendbenvalónak találjuk azt - talán ez is az oka, hogy a magam részéről az észak-koreai közigazgatással is maradéktalanul meg vagyok elégedve. A vármegye is meg fog felelni amikorra meglesz, csak előtte szóljanak idejében.
Azóta már felnőtt pár generáció, amely megszokta így. A legidősebbeknek lehetnek emlékeik a vármegye szó használaráról, bár hétköznapi beszédben akkor is lehetett szimplán megye.
De a megye része megmaradt, szóval ezáltal megvan a folytonosság, mint ahogy az elnevezések nagy részét is átmentették. A Pest, Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Hajdú, Bihar, Szolnok, Békés, Csongrád, Bács, Kiskun, Tolna, Baranya, Somogy, Zala, Vas, Sopron, Győr, Veszprém, Komárom, Fejér végig megmaradt.
Az 1950-ben elhagyott megyenevek közül 1990-ben vissza lett véve a Bereg, Jász-Nagykun, Moson, Esztergom, 2020-ban pedig a Csanád.
1950-ben el lett hagyva és nem tért vissza a Pilis, Solt, Hont, Gömör, Bodrog.
1945-ben lett elhagyva a trianoni országterületről a Kishont, Torna, Ung (bár ami abból a trianoni határon belül maradt, 1938-ban Szabolcshoz került), Ugocsa, Arad, Torontál, Pozsony.
Franciaországban Napóleon óta prefektúrák vannak az élükön prefektusokkal, Svájcban már hosszú évszázadok óta kantonok és félkantonok vannak, Lengyelországban vajdaságok, Angliában grófságok, Németországban Landok etc.
Ez senkit nem zavar, bezzeg a vármegye az rögtön szemet szúr.
„Mondják, lesz vármegye. Lesz ispán is? De, kedveseim, ispánban én jobb vagyok. Szó szót követ. Mert ha ispán van, nincs mese, gróf is kell. Na és akkor én végre visszavonhatom a »Földet vissza nem veszek!«-et, és grófi előjogaimnál és főleg hajlamaimnál fogva elzavarok mindenkit hatfele korpára malacnak, mindenkit, ispánostul, hitvallásostul, és persze, ne tévedjünk, Lúdas Matyistul – hát a bánatba.
Ezzel az új szomorúsággal üdvözlöm herceg, őrgróf, gróf, báró és lófő (nem, Zsozsóka, ez nem egy csúnya szó) honfitársaimat, a többiek nem számítanak, servustok, kérlek: Répavár és Salátakatáng grófja, Petrezselyemvár, Hagymafok és Murokháza örökös ura, a szuverén Macskagyökér-Rend lovagkeresztese, az Arany Uborka-Rend nagykeresztese, valóságos belső és titkos satöbbi, stb., stb.
Tévedések elkerülése végett: vármegye, ispán, hitvallás, ennek így semmi köze a tradícióhoz vagy mondjuk a nemzet múltjának tiszteletéhez, ez csak dagály és fuszekli, olyan, mint az étlapon a tikmony, miközben a konyhában a mangalica-levespor az úr."
Ez igaz lehet, de csak amiatt, mert - akár a mozifilmeket, akár az egyes TV - műsor-csatornák mozifilm-kínálatát tekintjük, messze nyernek (persze számosságban, minőségben nem) az amerikai és emellett az amerikát sohasem látott un. olasz (a Cinecitta-ban készült) "makaróni" westernfilmek). És ezekben még-csak mutatóban sem főispánok fordulnak elő, hanem cowboyok és sheriffek, de tonnaszámra.
Főispánok és egyéb, a magyar történelem lapjain megjelenő figurák csak és csakis az idehaza készült
magyar gyártású, történelmi tárgyú filmek "hősei" között voltak - vannak, mint például a Mikszáth regények film - adaptációiban, avagy Várkonyi Zoltán történelmi tárgyú filmjeiben. Legalábbis azok
között, amelyeket a ma is élő nemzedeék látott, láthatott a mozikban.
De komoly pénzzel fogadnék, hogy ha felsorolnánk néhányat az utóbbiak közül és valamint néhányat
az előzőekből, utcahosszal nyernének a mai magyar közönség szemében a Terrence Hill - Bud Spencer fémjelezte weastern - paródiák, hogy már - csak a valódi amerikai, Hollywood-i gyártásuakról ne essék
Egész jól emlékszem, hogy anno nagyjából sokkot kaptam, mikor az Antall-kormány alatt egy parlamenti közvetítésen bedobták: mi lenne, ha visszahoznák az ispánságot.
Csak néztem és nem hittem el, hogy nem valami történelmi vetélkedőt látok a tévében, hanem az országgyűlést, élőben. Akkor nem hozták vissza, pedig Antalléktól mennyivel hitelesebb lett volna egy ilyen lépés, különösen a rendszerváltás hőskorában, amikor a szovjetizáció előtti magyar államiság elemeinek visszaállítása a legitimitás helyreállításának szinonimája volt.
Ma viszont a NER újfeudális törekvéseinek hosszú sorába simul bele inkább, és a Louis Vuitton-táskás kokókeresztény kurzusban a hitelesség kérdése sem nagyon merül fel már mindezzel kapcsolatban.
Mikszáth odáig jutott, hogy leírta, milyen főispántípusok vannak.
Az első a már említett csibukozó.
A második, a mutatós főispán. Mindenbe beleavatkozik, de azért semmi sem úgy történik, ahogy ő akarja.
A harmadik a becsületes, derék főispán, aki se nem csibukozik, se nem avatkozik.
A negyedik a legrosszabb szerinte, az agilis főispán, akit rendesen nemzetiségi megyébe küldenek. „Amint a kinevezést megkapta, keres magának egy újságírót, és elviszi a megyéjébe lapot szerkeszteni a magyar állameszme védelmére ... addig dolgoznak, míg végre meglesz az eredmény, hogy ahol meglehetős béke volt azelőtt, egy-két évi működés után fenekestül fordulnak fel az állapotok.”
Végül „a legritkább példány, az úgynevezett erőszakos főispán, aki nem ismerve se sógort, se komát, se istent, se befolyásos megyei virilistát, végrehajtatja a törvényeket úgy, ahogy azokat az országgyűlések hozták. De hát az ilyen ember nem lesz hosszú életű a maga polcán”.
Csodálkozni fogsz, nem tudtam róla, ez szerintem is gáz, annak ellenére, hogy Gelgőék képtelenek normális közterület fenntartásra. Mindezeken túl, általános propaganda célokra remekül használod egy tervezet megtörténtnek való beállítását.
Az államosítás jogi aggályaira a hvg.hu információi szerint a javaslatot formailag jegyző Pénzügyminisztérium is felhívta a kormány-előterjesztésben a figyelmet, mondván: a tulajdonjog elvesztése a főváros részére – mivel csak a feladat- és hatáskörrel kapcsolatos anyagi kiadásokat takarítja meg – “megkérdőjelezhető módon ellentételezett”. Sőt – írják – “ez a megoldás az önkormányzati tulajdonjog Alaptörvényben foglalt sérelmének megállapításával járhat”.
"Emlékszel: amikor a hátsó füstös szobákban dőltek el a dolgok két féldeci szabadkai Napóleon konyak és egy Csongor szivar vagy egy Fecske "cigeretta" mellett"
ez most is így van, csak mást színak, meg vedelnek !
Nyilván fogsz tudni törvénytelen módon elvett önkormányzati ingatlanokról pontos adatokat hiszen különben elég hamar kiderülne, hogy megint beégetted magad.
A képlet egyszerű. A HVG hazudik, Nyári csak finoman csúsztat. Nem vesznek el senkitől területeket, erre törvények vannak. Kövér pedig - nem véletlen, hogy a HVG nem idézte - nem azt mondta amiről Nyári ír.
