Egy ókori jóslat szerint akkor szűnik meg a járvány, ha a templom előtt lévő kocka alakú kőtömb térfogatát pontosan a kétszeresére tudják növelni. Persze ezt a jóslatot nem szó szerint kell érteni. Azt mondja virágnyelven: majd ha több eszetek lesz és jobban megértitek a világot.
Topológiából nem vagyok jó.
A gömbre vetített komplex számsíknak van egy pólusa és egy zérusa, vagyis két szingularitása.
Miféle szimmetria teljesülhetne? Van két kitüntetett pontja.
De ez csak a szerencsétlen koordinátázás okán, mert egyébként a gömb felszínén kitüntetett pont nincs.
Talán ha egy körtére vagy egy banánra próbálnád renderelni...
abból is kiindulhattunk volna, hogy az anyag összenyomható,
és szépen dobáljuk rá a szükséges mennyiségig.
Vigyázva, hogy naprengéseket ne okozzunk.
Álljunk meg ott az adagolással, ahol a fiktív eseményhorizont éppen a felszín alatt lenne, epszilon mélységben.
Megfúrhatjuk? Ássunk egy gödröt. Kutat ásni egy jó kutatási téma. ;)
Nem fog sikerülni benézni az eseményhorizont alá. Mert az nincs ott.
Nincs hozzá energiája.
Mit nézhetünk meg?
Például a metrikát. Célszerűen a függőleges síkban egy zárt görbe mentén.
Arról azonban semmit nem fog nekünk mondani, hogy az eseményhorizont alatt mit találnánk.
Nekem a TDK témám az volt, hogy nullába extrapoláltam egy görbeillesztést,
majd elektronmikroszkóppal ellenőriztem. Ezt most nem tudom megtenni.
Kísérleti igazolás hiányában sajnos nem tudom elfogadni, hogy az eseményhorizont "alatt" az van, amit extrapolálunk. Nem egyeztethető össze a kvantumelmélet az általános relativitással. A kvantumgravitáció elmélet még nincs meg.
Arra is gondolhatunk, hogy a neutronok is csak hullámokból állnak.
Hogyan próbálhatnánk a határozatlansági relációt megszegni?
Ha megpróbálnánk egyelen pontba összenyomni a hulámfüggvényt, ahhoz annyi energia kellene, hogy bármilyen részecske megjelenhetne. Még akár a láthatatlan rózsaszín egyszarvú elemi részecskéje is.
Már sokkal kisebb energiaszinten megjelenik a részecskezápor az ütközéseknél.
Egy ilyen összepréseléből esetleg kvark-lecsó keletkezhetne. Vagy ki tudja...
„Azaz így nézve csak egy pont, míg úgy nézve egy végtelen vonal. Talán egy ilyen transzformáció lenne szükséges ahhoz, hogy megértsük a Swarzschield felületen a szingularitást.”
Amennyiben egy kiterjedés nélküli matematikai pont egy esemény helyét jelöli, azt idő nélkül nem lehet értelmezni. Ha időben akarjuk értelmezni, a pontnak mozognia kell az IDŐ koordináta vonalán. Ez az is eredményezi, hogy az időben mozgó esemény kiterjed egy vonallá, amit egy térdimenziónak is tekinthetünk. Amennyiben az esemény már nem pontnak, hanem terjedésnek minősül, egy dimenzióban vonalat, két dimenzióban síkot, három dimenzióban teret produkál. Ha megfordíthatnám az idő irányát, akkor az esemény térből síkká, síkból vonallá, vonalból ponttá degradálódna. Egy olyan különleges hellyé, amivel csak a matematika tud „manipulálni”, a fizika viszont nem. :)
Egy ehhez hasonló a lehetetlenségnek egy matematikai realitása pl. a komplex számsík transzformálása a komplex számgömbbé. Itt a gömbön egy pontban van a végtelen (a 0-val átellenben), és ez az egy pont a számsíkon egy végtelen sugarú kör vonalán helyezkedik el. Azaz így nézve csak egy pont, míg úgy nézve egy végtelen vonal. Talán egy ilyen transzformáció lenne szükséges ahhoz, hogy megértsük a Swarzschield felületen a szingularitást. De ilyen matematikai transzformációval még nem állt elő senki.
Valósággá csak akkor válik, amikor eléri a "szükséges értéket".
Egy azelőtti valóságról semmit sem tudunk. Azt sem, hogy létezik-e benne anyag. Létezik-e tér? Addig azonban csupán gondolat az egész. Szép, érdekes gondolat, mint a rózsaszín elefánt. Vagy mint az, hogy valaminek a valószínűsége: 2.
Nagyon tudnék örülni, egy ilyen gravitációs feltekerőnek. Hol lehet kapni? Az Amazon-on? Vagy az E-bay-en? Vagy már a Vaterán is feltett egyet valaki? Vagy kénytelen vagyok a húrelmélet eszköztárának boltját megkeresni az interneten?
Mintha 2 cm hiányozna a sugarából, mert olyan mélyen lenne az eseményhorizont. De nincs.
És egy méterrel mélyebben? stb. stb.
Egészen le a közepéig.
(Tegyük fel, hogy a sűrűsége mindenütt azonos. Homogén izotróp. Egyszóval gömbtehén.)
Megtehetnénk, hogy veszünk egy jókora csillagot, és a gravitációt képzeletben feltekerjük nulláról a jelenlegi értékre, mert a húrelmélet megengedi ezt a gondolatkísérletet. Vagy vehetünk egy neutroncsillagot, és szép lassan csepegtetjük rá az anyagot bürettából. Persze nem túl magasról, hogy ne fröcsköljön szét a becsapódáskor. Azt is megtehetnénk, hogy infravörös fotonokkal hízlalnánk. Megközelítési lehetőség rengeteg van. A neutroncsillagok maximálisan össze vannak préselve. Az alsó rétegeket a felette lévők nyomják, a felsőket pedig az alatta lévők húzzák lefelé. A sűrűséget azonosnak vehetjük. (Habár még ezt sem igazolták kísérletileg.)
A gravitációs szingularitásról akkor beszélünk, ha végtelenné növekvő mennyiségről van szó. Vagyis van egy hely, (szingularitás) amelyen túl végtelenné válik a tömeg. A matematika csak a szingularitás felé növekvő véges mennyiségeket tudja leírni, azon túl nem értelmezi végesnek. Amennyiben a szingularitás egy különleges hely, az azt jelenti számomra, hogy tér-idő realitása van. Tegyük fel, hogy ezen a helyen, mint egy átjárón átjutva, az anyag tiszta energiává, anyagtalanná változik. Amennyiben az anyagtalan téridő nem egy fikció, hanem a végtelen potenciát dinamizált állapotban, rezgésben tartó végtelen struktúra, akkor egy különleges helynek, „végtelen szingularitásnak” is tekinthető. Ebből „kilépve” lesz véges az anyag, aminek tömege, töltése, lendülete, stb. van.
W P: ”Mivel azonban az ősrobbanás-elmélet jelenleg még nem tartalmaz kvantumos hatásokat, ezért előrejelzései csak az ősrobbanás pillanata utáni időpillanatban válnak érvényessé.”
Ez azt jelenti számomra, hogy ma a véges anyagi oldal felől tekintünk a szingularitásra, mint az ősrobbanásra. Viszont egy végtelen kiterjedésű, görbületlen téridőben végtelen mennyiségű anyag is elférne. Amennyiben véges mennyiségű az anyag, akkor két alternatíva lehetséges. Az első szerint, folyamatosan keletkezik, és folyamatosan megszűnik, de tapasztalhatóan véges mennyiségben van. A másik esetben öröktől fogva volt, van, lesz, egy végtelenített átalakulási folyamat részeként. Vagyis a téridőből keletkezik, egy tapasztalható világot alkot, majd téridővé alakul vissza.
A fekete lyukak szingularitásai pontszerűek, vagy forgás esetén gyűrű alakúak az elmélet szerint. A fekete lyukakban lévő gravitációs szingularitások, jelentik számomra az átjárót, az átváltoztatót.
A fekete lyuk szingularitásán belépve, lesz az anyagból energia, amit a téridő felszív magába.
Mivel fehér lyukat még nem sikerült beazonosítani a csillagászoknak, tételezzük fel, hogy a „fehér lyukak” szingularitása, maga a végtelen téridő-struktúra. Ezen a „különleges helyen”a fehér lyukon kilépve lesz a téridő energiájából anyag. A téridő lokális helyein keletkezik az anyag, ami porfelhőként, nebula-ként regisztrálható először. Majd az ismert módon alakul objektumokká, csillagokká, végül fekete lyukakon át „folyik vissza” a téridőbe. ;-)
Attól, hogy nem tudomány, még nem illegális a neten, ebben igazad van. A Tudomány fórumban azonban nincs helye. Nem véletlen, hogy nem itt tevékenykedett.
Egy már elhunyt Magyar fizikus szerint is van tömegük, de tömegnélkülinek mutatják magukat.
" az elektron és pozitron nemsemmisíti meg egymást a találkozáskor, hanem a kötésben semlegesítik a gravitációs töltésüket." Ezért tűnik az elektronneutrínó tömegnélkülinek. Másféle tömegsemleges több részecske rendszerek is vannak. Azonban anti anyag nemlétezik.
Köszi, akkor már értem, hogy miért kérdezted. A választ továbbra sem tudom, de legalább el tudok indulni. Találtam is egy ilyen linket (nem, ezt sem olvasom végig most, sorry), és számos publikációt, napjainkból is, pl. ezt (gyönyörű - de hogy Cartezianizmus vagy Spinozismus "bűnébe" esett-e, arról fogalmam sincs).
