Ahogy írtam, Tami nálunk és előtte Nagyatádon is jobblövő volt.Úgy látszik a lövőt jobban tudja jobbkezes pótolni, ezért teszik a balkezeseket szélre. (Tamara, Kürthi Laura)
Nálunk pedig van pár ügyes balkezes szélső, körül nézhetnének az Akadémiák.
Jobb híján a meccs eleji bemutatásból próbáltam megjegyezni, hogy ki kicsoda. 🙂
Vannak akik nagyon jó benyomást keltenek: nagyon jónak tűnik Simon Petra (néha úgy mozog, hogy magasabb szinten is el tudnám képzelni irányítónak), Varga Emília és Juhász Kata (balátlövő és beálló) nagyon jók már most, ahhoz képest hogy láthatóan nekik idő kell az adottságaik miatt.. jobbszélen Vártok Tamara is nagyon energikusan játszik. Őt akár eggyel feljebb is el tudnám képzelni, annyira magabiztos. Farkas Júlia, Csikos Luca és Csernyányszki Liliána szép megoldásaira emlékszem még. Kapusok közül Imre Szofi és Zaj Klára is ügyes volt
Amit nem értek, hogy itt sincs balkezes átlövő. Kecskés Noémi nem itt játszik, vagy neki mi a posztja? Azt hittem balkezes.
Elférne még valaki ide, mert bár a többi nem felsorolt lány is ügyes, de azért nem érezném kihagyhatatlannak őket. De nekik még rengeteg idejük van.
Köszi, megtaláltam és megnéztem. Nekem is nagyon tetszettek a lányaink. Néha gondolkodtam, hogy mi vagyunk ennyire jók, vagy a szlovákok ennyire gyengék. Szemet gyönyörködtető volt a kapusaink indítása is.
Kerestem Vártok Tamarát, csodálkoztam, hogy jobb kezes jobblövőkkel játszunk. A 2. félidőben a hosszú oldalon pár ügyes gól volt a jobb szélről és megpillantottam a 19-es számot. Nálunk játszott 4 évet jobblövő volt, itt végig 19-es száma volt.
Kár, hogy nincs fent jegyzőkönyv, hogy láthatnánk a számukat.
Persze. Ma is győztek azt hiszem 42:22-re a szlovákok ellen. Nagyon jó volt látni, hogy milyen gyorsak és milyen jó a lábmunkájuk. Ha jól emlékszem egyszer volt csak passzív jelzés támadáskor, az is csak egy rosszul sikerült passz miatt, egyébként nagyon gyorsan dűlőre vitték a támadásokat. Hibák előfordultak, de csapatként nagyon jól működtek, nem nagyon lehetett észrevenni, hogy cserék is vannak. Jó kezekben vannak. Nagyon sok blokkolt lövés volt részükről és ami különösen feltűnő volt, hogy a védekezés során szinte "norvég" magasságokba emelkedtek, mert nem a két kézzel való lökés volt a fő erő, hanem a besegítés és a támadó lefogása. Talán 2 kiállításunk volt. Az, hogy egyénileg hogy fog a sorsuk alakulni talány, de hogy csapatként remekül működnek az biztos. Holnap játszunk a lengyelekkel 12,30-kor az MKSZ honlapján fenn van a link, a közvetítés hibátlan.
A felnőtt válogatottnál az egyes játékosok adatlapján szerepel a mezszámuk. A többi válogatott esetében ez hiányzik. Van valahol lehetőség arra, hogy a mezszámok alapján a junior, ifjúsági, serdülő válogatottakat is be lehessen azonosítani?
A francia ifik megszenvedtek az előző két nap Hollandia és Németország ellen, ez azonban nem sokat jelentett. Tudtuk hogy a mai napra nagyon összekapják magukat: tout le monde minket akar legyőzni, efelől nem lehetnek illúzióink. Könnyű meccsre komoly csapat ellen már felkészülési tornán sem számíthatunk, mindenki a legjobbak ellen szeretne bizonyítani. A franciák ráadásul a korosztály egyik élenjáró válogatottja, a nyári U17-es EB-n a harmadik helyért a dánokat is magabiztosan verték (28-21).
Ezért mi is a legjobb összeállításunkban kezdtünk, és elég óvatosan. Viszonylag hosszan passzolgattunk a francia védők előtt és kerestük a lehetőséget a betörésekre vagy legalább a beálló megjátszására, de az első öt percben kapura sem nagyon tudtunk lőni (igaz, a franciák is csak egyszer találtak be, kapusunk, Németh Zsuzsa mindjárt az elején több védést is bemutatott). De aztán Koronczai Petra beindult és hátára vette a csapatot: ő lőtte felkanyarodásból az első gólunkat, utána középről megtalálta egy remek assziszttal balszélen Vámos Mírát, majd kiharcolt egy hetest és Bánhidi Barbi is kapott tőle ziccerbe egy labdát (amiből szintén hetes lett). Ezen kívül lőtt még egy könnyed és laza gólt középről kilenc méterről, teljesen váratlanul. Így vezettünk először 7-6-ra negyedóra után, és a hét gólból ötöt Petra hozott össze. Ekkor cseréltük be támadásban Kukely Anna helyett a kapura jóval veszélyesebb Kajdon Blanit, és jobbszélen Kürthi Laura is életjeleket kezdett mutatni. Először vagy tíz percen át semmit nem vállalt be – szerintem a lelkére beszéltek a meccs előtt h most aztán ’csak a biztosat...’ – de aztán két klassz gólt is lőtt szélről vacak szögből.
Így lassan de biztosan felépítettünk egy négygólos előnyt (12-8 a 23. percben), amit aztán alig több mint két perc alatt eladtunk, két technikai hibának is köszönhetően, ezekből persze rögtön indulás gólokat kaptunk (12-11). A franciák védekezése felpörgött teljesen, Farkas Johannára többször is extra jó ütemben léptek ki, nem volt könnyű a helyzete, de így is lőtt két gólt mezőnyből, és Kürthi Laura is betalált újra, kilenc méterről talpról a védők között. Megint három góllal mentünk (14-11), három perc volt már csak hátra, de ekkor váratlanul két játékost is kiállítottak tőlünk és ebből aztán hamar vissza tudtak jönni döntetlenre (14-14 a szünetben).
A második félidőben – mintha ez a franciák ellen tényleg csak egy felkészülési meccs lenne – Bárdy Noémi, Pődör Blani és Kukely Anna kezdett a belső posztokon, és ők voltak pályán majdnem húsz percen át. Ez az eredményen kicsit sem látszott, mindjárt az elején Juhász Gréta blokkolt egy lövést, a labdáért Faragó Luca rohant ki félpályáig, megszerezte és indulásból máris lett egy gólunk. Nem sokkal később ugyancsak ő tizenegy méterre kilépve halászott el egy passzt, megindult és ismét betalált. Majd egy gyors francia labdafelhozatalnál az éppen védekezésre becserélt Juhász Gréta harcolt ki egy belemenést a felezővonalnál, és ha már amúgyis ott van, megindult előre és ugyanezzel a lendülettel villámgyors gól lőtt a rendezetlen francia védelem mellett (18-15 a 40. percben). A meccs akár már itt eldőlhetett volna, ha a szélsőink, Lengyel Eszter és Vajer Blanka rövid egymás után nem lőnek négy ziccert is a kapusba vagy a kapu fölé. Az ő becserélésüket az első félidő végén bevallom korainak tartottam és meccselési hibának, de aztán láttam hogy a franciák ellen Csekő Brigittát és Feles Diát nem neveztük (ki tudja miért) ezért más lehetőségünk nem maradt. Mondjuk ezután hamar visszaállt Míra és Kürthi Laura: utóbbi már nem találta az első félidei formáját, Míra viszont három gólt is lőtt és milyen jó volt őt látni újra a pályán……
A franciák persze nem hagyták magukat leszakítani, a beállójuk egyre-másra került ziccerbe a védőink mögött a hatoson és rámolta be a gólokat. (A védekezésünk nagyon jól működött végig, ez volt az egyetlen gyenge pontunk.) Rendületlenül tartottuk a három-négy gólos előnyt, de jó ideig késhegyig menő játszma ment a pályán: tudtuk hogy nem engedhetjük őket ennél közelebb, mert mínusz kettőnél – bár kezdtek fáradni – újult erővel jönnének nekünk. Az utolsó tíz percre 23-20-nál fordultunk, és lenne olyan csapatot a múltból, nem is egy, amelyik ezt a kiélezett végjátékot nem bírta volna, de az ifiválogatottunk nem ilyen. Újra beküldtük a pályára Kajdon Blanit, majd Farkas Johannát és Koronczai Petrát, és ők meglőtték azokat a gólokat, amelyeket kell, pontosan és minden tétovázás nélkül. (Zsigmond Pannát se felejtsük, mert ő is nagyon jól védett a kapuban.) A franciák csak két perccel a meccs vége előtt adták fel (29-24-nél), de nagyon jó volt látni h egy hosszú és szoros végjátékban mi igazából esélyt sem adtunk nekik.
Küzdelmesebb meccs volt a vártnál, igaz, az összeállítás is elég változó volt.
Nagyon kellett az adott felállásban - és szerencsére volt is - kiváló kapusteljesítmény.
A korábbi juniorok, ifjúságiak, most serdülők is rendszeresen alkalmazzák a gyors középkezdést, itt a három nap alatt részünkről elvétve fordult elő. Szép, kényelemes - régimódi - labdafelhozatal volt a jellemző, de ennek vajon mi volt az oka? Altatás? Megtévesztés?
A játékunk egy-egyezésre, betörésekre épült, nagyon hiányzott a lövő játékos előtti fal leszorítása vagy az elzárás. Ez a játékelem szinte minden csapatunknál kihalóban van, ami nagyon megnehezíti az átlövők dolgát. Ezen a meccsen a beállós elleni játék nem volt valami jó és a beállósaink is keveset mutattak, bár a falban végzett munkájuk - a góllövésen és a büntetők kiharcolásán kívül - a tv-n keresztül csak viszonylagosan mérhető fel.
Magyarország U17 - Franciaország U17: 30-25 (14-14)
Gratula a lányoknak, nem volt könnyű meccs egyáltalán. A franciákkal legutóbb másfél éve játszottunk az U16-os döntőben Göteborgban, és azóta csak jobbak lettek. Persze mi is:) Néha az volt az érzésem hogy csak keresztmozgásokkal, húzásokkal és betörésekkel akarjuk megverni őket. Átlövések nem voltak és a beállós játék messze nem volt olyan domináns nálunk mint a franciáknál. Jobbszélen végig bizonytalankodtunk, balszélen is, amíg újra be nem állt Míra.
Csekő Brigitta, Woth Viki és Juhász Gréta nem lépett ma pályára (vagyis Gréta csak védekezésben volt fent). Így legyőzni a franciákat külön dicséretet érdemel. A játékosokat végig jól forgattuk a belső posztokon, ez azért fontos volt. (A végére azért elfáradtak....) Dinamikában nekem gyorsabbnak tűntek, mi azonban tapasztalatban messze jobbak vagyunk. Az utolsó negyedórában Farkas Johanna, Koronczai Petra és Kajdon Blani meglőtték azokat a gólokat, amiket ilyenkor kell, minden tétovázás nélkül. Ezért vagyunk mi egy győztes csapat, amelyik már 45 meccsen nem talált legyőzőre....:)
Az ideális az volna, ha minden évfolyam adna két-két játékost a felnött válogatottnak a legváltozatosabb posztokra, mert így -15 évnyi profi karrierrel számolva- folyamatosan lenne 30 használható ember a válogatottnak, miközben folyamatosan lehetne visszavonulni, ill. a tapasztalt-tapasztalatlan arány se tolódna úgy el, mint most a japán VB-n.
Kicsit súlylökő mozdulat, de épp ez a szép benne: a védő folyamatosan faultolja a lövő kezet, ennek ellenére ellövi, egész jól (ha nem megy be, hetes).
>Woth Viki lő gólt középről teljesen váratlanul
Leüti úgy, hogy nem törik meg a lendülete, és közben még meg is fordul.
>Csekő Brigitta indításból lőtt gólja
Neki már "csak" be kellett lőnie, de óriási labdát kapott (ezekről írtál az összefoglalóban is).
Ez a 2002-es korosztály momentán látványosan féloldalas, viszont van benne több olyan játékos is, akik jelenleg technikai tudásban előrébb járnak, mint Háfráék négy évvel ezelőtt, ennyi idős korukban. Persze nagyon fiatalok még, ezért a jövőjük inkább csak sejthető, mint tudható, de nem lepne meg, ha az U19, U20 környékén nem nyernének versenyt, de négy-öt év múlva több játékost adnának a felnőtt válogatottba, mint az 1998/99.
'....Bárdy Noémi kissé idegenül mozgott a pályán, de így is lőtt 10 gólt. Olyan alkata és lövőereje van, h ha ő felugrik és lő akkor abból jó százalékkal gól is lesz....'
Bárdy Noémiból mi lesz, az még a jövő zenéje....Juhász Gréta viszont szuper volt ma balátlövőben, jórészt neki köszönhetjük hogy az első félidőben eldőlt a meccs és meglett a 'tíz közte'. És az ő átlövéseiből szinte mindegyik gól lett.
Öt perc eltelt már a meccsből, de akcióból még nem találtunk be, csak hetesből. A németek bezzeg háromszor is eredményesek voltak mezőnyből és a kapusukat is – akkor még úgy tűnt - naggyá tettük, amikor az elején egy ziccerből és utána a kipattanóból is telibe találtuk. A mi kapusunk viszont nem volt formában. Ha kedvünk lett volna némi izgalomra ezen a tükörsimán megnyert meccsen, akkor az első öt percben talán lett volna erre lehetőség. Igaz, a németek akkor is csak egy góllal voltak előttünk (2-3), és utána már soha többet nem.
Kajdon Blanival kezdtünk irányítóban és Bárdy Noémi volt a ballövő. Ő elég óvatosan kezdte a meccset, ami érthető, hiszen majdnem két év kihagyás után most decemberben játszott újra együtt a többiekkel. Kajdon Blaninak ma szinte semmi nem jött össze: egy technikai hibával kezdte, majd sikertelenül próbálta megjátszani a beállót, elrontott egy indítást, labdát szerzett de aztán támadásban lépéshibát fújtak be róla és a betörései sem sikerültek. Igaz, ilyenekkel nem is nagyon kísérletezett, inkább asszisztokat próbált adni Faragó Lucának a vonalra, valószínűleg ez volt a taktikai utasítás.
Így aztán az elején a jobblövő Woth Viki feladata lett meccsben tartani minket, és ő ezt meg is tette, méghozzá parádés játékkal. Kezdte azzal hogy kiharcolt egy hetest jobboldalon betörésből, aztán baloldalon még egyet. Utána lőtt két gólt jobboldalon, aztán megint összehozott egy hetest és utána megint lőtt egy gólt. Az első negyedórában a tíz gólunkból ötöt neki köszönhetünk (az egyik hetes sajnos kimaradt). Védekezésben as per usual remekül helytállt, kettesben és hármasban is, végig az egész meccsen. Woth Viki az egyik legjobb és legmegbízhatóbb játékosunk, ma is hozta magát úgy ahogy kell…:)
A tizenötödik perc tájékán a németek időt kértek (10-8) és ezzel végzetes hibát követtek el. Utána ugyanis lecseréltük a kezdősort, beállt Juhász Gréta és Kukely Anna, irányítóban meg Pődör Blani. Juhász Gréta szinte pillanatok alatt lőtt három átlövésgólt, nagyon könnyedén és elegánsan, aztán a félidő végén még kettőt (ilyen gólokat szeretnénk látni a felnőtt válogatottban….). Az első harminc percben 5/6 lövőstattal indított, ráadásul az egyetlen gólt nem érő próbálkozásánál is visszaszerezte a blokkba lőtt labdát, és rögtön lőtt egy gólt egy-egyezés után betörésből, csak hogy tudják a németek kivel állnak szemben…. Pődör Blani is ügyesen játszott, nagyon jól egy-egyezett, gólokat is lőtt, védekezésben okosan labdát szerzett, ebből aztán pontosan indította balszélen Mírát, és nem sokkal később újra önzetlenül helyzetbe hozta. Juhász Gréta a félidő végén Bánhidi Barbinak adott egy ügyes gólpasszt, és a szünetben máris tízgólos előnnyel fordulhattunk a második játékrészre.
Ez a harminc perc aztán igazi felszabadult játékot hozott nálunk. Bárdy Noémi felbátorodott és hat gólt lőtt akcióból (az első félidőben csak egyet). A németek negyedóráig még úgy-ahogy tartották magukat - azaz próbáltak a mínusz tízen belül maradni - de ez is csak azért sikerülhetett mert a kapusaink az első negyvenöt percben szinte semmit nem védtek. Zsigmond Panna kezdett, aztán beállt Bukovszky, ő két-három lövést hatástalanított de a szünet után már azt sem. Az utolsó húsz percre Pannát visszacseréltük és ő elkezdett védeni, ráadásul a meccs végén egészen fantasztikus indításokat is láthattunk tőle, ezekből aztán Csekő Brigittát parádés gólokat lőtt. A feljavuló kapusteljesítmény végképp padlóra küldte a németeket, a tizenhat gólos győzelmünk még rájuk nézve kedvező eredménynek is mondható.
A lányok minden dicséretet megérdemelnek. Egészen új összeállításban játszottunk ma, de ez a játékunkon egyáltalán nem látszott. Sőt, igazából az újak hozták ezt a meccset…..az újak és Woth Viki.
Ez ma a balátlövők napja volt.. Bárdy Noéminak még sokat kell tanulnia, védekezésben is elég lassú, körülményes, cserébe olyan lövőereje van, ami miatt már ott a helye a válogatott közelében. Ha javul egy kicsit összjátékban is, nagyon jó lehet.
Juhász Gréta pedig védekezésben is jó volt. Elől szintén szép átlövései voltak, de egy szép indítására is emlékszem.
És akkor Koronczai még nem is játszott, Rónai Dia most nem is kerettag..
És ma végre Pődör Blanka is jól játszott. Kukely Anna halványabb kicsit, de neki azért nem jobbátlövőben a helye. Woth Viki meg a csapat motorja, és simán elbírtuk, hogy ma Kajdon nem tudott hozzátenni.
Csekő Brigi játékát nagyon szeretem. Neki külön szurkolok, hogy még ebben az erős válogatottban is legyen meg a helye. Csak ugye Győrben balátlövő, így elég nehéz.
Bárdy Noémi kissé idegenül mozgott a pályán, de így is lőtt 10 gólt. Olyan alkata és lövőereje van, h ha ő felugrik és lő akkor abból jó százalékkal gól is lesz. A mozgáskulturáján még lehet javítani, de pont ez a felnőtt világverseny mutatta meg, h mennyire fontos, hogy legyenek távolról veszélyes átlövőink. Velük többet kell foglalkozni, általában a junior kor vége felé kezdenek el ugrásszerűen fejlődni. Ebben a korosztályban el vagyunk kényeztetve a balátlövő poszton: Koronczai, Juhász, Bárdy mind-mind kiválóak. Irányító és balszélsó poszton sem panaszkodhatunk. Ők annyira jók, h kompenálják azt, h mennyire féloldalas az ifjúsági válogatott - balkezes posztokon lehet hiányérzet. Ez egy ilyen korosztály - nem lehet minden korosztályunk olyan, mint a 2000-es, ahol minden posztra van 1-2 extra játékosunk. Balszélső poszton Lengyel gyors és tecnikás, Csekő pedig egészen egyedi - nem csak technikás, hanem erős. Van bennük fantázia, mert az ilyen szélsők felkanyarodásokból is veszélyesek, jól zárnak az átlövőknek, és védekésben elviszik a kettes posztot. Dembelé játéka ilyen, és nagyot profitál belőle a francia válogatott.
