Azért a lakklemez nem olyan nagyon lágy. Jópárszor lejátszható. A vannak olyan cégek, amik vágott laklemezt készítenek és árulnak, iszonyat drágán, dehát a hangminőséget ugye meg kell fizetni. Ezek a lemezek természetükből adódóan abszolút centrikusak (mérőlemezek is készülnek így emiatt), ugye az alu hordozó miatt nem igazán görbülnek meg, és sokkal tisztábban szólnak, mint a nyomott lemezek (nincs galvanoplasztika, stb..).
A videóban viszont nem lakklemezt vágnak, hanem infralámpa alatt lágyított vinilt.
Amúgy a tengerentúlon nagy kultusza van a 78-as mono hordozható vágógépeknek (Presto, Fairchild és társai), na ők pl csokira is vágnak, mert annak a keménysége megegyezik a régen hozzájuk használt lemezek keménységével.
"Ezen a 3 cégen kívül más nem gyártott épkézláb vágógépet mikrobarázdás lemezekhez."
Vágásra (nem lejátszásra, hanem vágásra!) alkalmas lágy lakklemezekhez, és ez a nem mindegy. A technológiát nem ismerő fiatalok kedvéért szögezzük le, hogy a minőségi hanglemezvágás elsőszámú feltétele a megfelelő alapanyag. Mint kés az olvadt vajban, de még így is kompenzálni kellett bizonyos mechanikai torzításokat...
Az ilyen lemezvágó kiteket készen meg lehet venni, aztán felpattintod valami jobb DD-re, aminek van elég nyomatéka, és nem jön zavarba a vágótű nagyobb terhelésétől.
Persze ezek eléggé messze vannak egy Scullytól, Lyrectől vagy egy Neumanntól. Ezen a 3 cégen kívül más nem gyártott épkézláb vágógépet mikrobarázdás lemezekhez.
A tevékenységgel nincs baj, csak a tudatlansággal. A tálalással. Az újságírói sötétséget megszoktuk, de itt nyilatkozó fél is ráerősít! Nem tudja, nem érti, hogy mit esznek az analógon, én meg majd elhiszem...
Ne legyél ilyen szigorú. Egy dolog a riport óvodás színvonala, más dolog amit csinálnak.
Pl nagyon jó ajándék lehet egy nagymamának (akinek még van lemezjátszója, de nincs semmilyen MP3-as kötyüje) az unoka énekét egy ilyen lemezen átadni.
Azt viszont érdekesnek tartom, hogy állnak a szerzői joggal, mert elmondásuk szerint "régen kiadott de már nem kapható lemezről" is csinálnak másolatot, illetve válogatás lemezt is készítenek.
Ez teljesen olyasmi, mint régen a Rákóczi téri hangstudió - "saját hangja, vigye haza". Ott legalább még felvételt is készítettek.
Valóban létezett, és nem csak a burkolata volt bakelitből, hanem az egész. Nekem is volt ilyenem. Négy pólusú szinkron motor hajtotta dörzs hajtással, MC hangszedő volt a kar végén.
Lukaschek úr mesélte, hogy ő minden Benz Micro hangszedőt tesztel, miután elkészülnek, ráadásul ugyanazon a lemezen. Azt a lemezt már 40000-szer azaz negyvenezerszer lejátszotta.
Na jó, akkor gonosz módom lelövöm a poént: normális lemezjátszóba szerelt, ép tűvel kellene / kellett volna lejátszani a kristályhangszedős hanglemezgyalu helyett. Így akár többezer lemezjátszás után sem zajosodik be különösebben, és a magasak is szépen a helyükön maradnak (mérőlemezzel ellenőrizhető).
