Schult, Jürgen - olimpiai (1988, Szöul), világ- (1987, Róma) és Európa-bajnok (1990, Split) német diszkoszvető. Bajnoki címeit még mint az NDK versenyzője érte el. Az 1986-ban Neubrandenburgban dobott 74,08 m-es eredményével máig ő a világcsúcstartó.
Tagja volt a 2004-es és a 2008-as nyári olimpián, valamint a 2003-as és a2007-es világbajnokságon aranyérmet nyert amerikai váltónak négyszer négyszáz méteren. Egyéniben bronzérmes lett a pekingi olimpián, ezüstérmes a 2005-ös világbajnokságon. A 2009-es berlini világbajnokságon 400 méteren, és a 4 × 400-as váltó tagjaként is világbajnok lett.
Pérec, Marie-José - háromszoros olimpiai, kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok francia atlétanő.
1991-ben világbajnok lett 400 méteren, majd egy évvel később Barcelonában az olimpián is megnyerte ezt a versenyszámot. Négy évvel később az atlantai olimpiai játékokon, új olimpiai rekordot futva megvédte címét a távon, továbbá megnyerte a 200 méteres szám döntőjét is.
1995-ben a göteborgi világbajnokságon újabb aranyérmet nyert 400 méteren.
Két arany-, és egy bronzérmet jegyez az Európa-bajnokságról.
Az ifjúsági világbajnokságon 1954-ben Cremonában első, 1955-ben Budapesten a harmadik helyen végzett kard egyéniben. 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon csapatban második, egyéniben hatodik lett. 1956-ban külföldre távozott. 1960-ban megnyerte az amerikai kardbajnokságot, majd 1964-ben a tokiói olimpián az amerikai kardcsapat tagjaként a hetedik helyen végzett. Visszavonulása után golfozni kezdett. A rendszerváltás után közreműködött a Magyar Golf Társaságújjáalakulásában, és 1995-ben szövetségi kapitánynak is felkérték.
A Stanford Egyetemen szerzett vegyész diplomát. A Dow Chemical cégnél kezdetben vegyészként dolgozott, majd kereskedelmi területre került, a cég európai képviselője lett. 35 éves sikeres tevékenység után vonult nyugdíjba. Svájcban telepedett le, de sok időt töltött franciaországi nyaralójában is.
Orbán Árpád (1938. - 2008.) - olimpiai bajnok labdarúgó, majd szakedző.
1953-ban kezdett el futballozni a Győri Postás csapatánál. Első komolyabb sikerét itt érte el, amikor 1956-ban országos ifjúsági bajnok lett. 1959-ben igazolt át Győri Vasas ETO együtteséhez, a későbbi Rába ETO-hoz, ahol pályafutásának legsikeresebb éveit töltötte és aktív játékosként innen soha nem igazolt el.
AZ 1963-as félidős bajnokságot meglepetésre megnyeri a győri csapattal, ezután lett az olimpiai válogatott tagja. Az 1964-es tokiói olimpiai labdarúgótornán a győztes magyar válogatott egyik meghatározó játékosa volt. 1965 és 1967 között háromszor nyert Magyar Népköztársaság Kupát. 1967-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában a negyeddöntőig jutott a csapattal. 1972-ben vonult vissza az aktív játéktól. Pályafutása során 285 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ahol nyolc gólt szerzett. Az olimpiai válogatott színeiben tizenegy alkalommal lépett pályára.
Bár gyerekkorában az 1. FC Mönchengladbachnál nevelkedett, felnőttként1963-tól 1973-ig játszott szülővárosa másik egyesületében, a Borussia Mönchengladbach csapatánál. Itt kétszer nyert bajnokságot, 1970-ben és 71-ben. 1973-ban a Német Kupát is megnyerte. Ezután szerződött a Real Madridcsapatához, ahol 1976-ig játszott. Kétszeres spanyol bajnok (1975, 1976) és kétszeres spanyol kupagyőztes (1974, 1975) lett. Karrierjét a Grasshopper Club Zürich-nél folytatta, és fejezte be 1977-ben.
Játékos pályafutása után a Hamburger SV menedzsere lett 1978-tól 1986-ig. A csapat ez idő alatt három bajnoki címet szerzett (1979, 1982, 1983) és1983-ban BEK-serleget is nyert.
Mäntyranta, Eero Antero - háromszoros olimpiai és kétszeres világbajnok finn sífutó.
Négy olimpián vett részt (1960–1972), ezeken hét érmet nyert, köztük három aranyat. Ő volt a finn sísport egyik legeredményesebb versenyzője. Első olimpiai aranyát 1960-ban nyerte Squaw Valley-ben a 4×10 km-es váltóban. Az 1964-es téli olimpián Innsbruckban két arannyal (egyéniben 15 és 30 km-en) és egy ezüsttel az olimpia sztárja volt, és a sífutó- és biatlonversenyek helyszínéről itt kapta a „Mister Seefeld” becenevet. Öt érmet, köztük két aranyat nyert az északisí-világbajnokságokon.
Ugyanakkor ő volt az első finn sportoló, akit doppingvétségen értek. Az 1972-es nemzeti bajnokságon akadt fenn amfetamin használatával. Ezt az ügyet először elhallgatták, a szapporói olimpia után – ahol már nem nyert érmet – derült fény az esetre. Mäntyranta később elismerte, hogy hormonkészítményeket is használt, ezek azonban még nem voltak tiltva akkoriban.
Latinyina Larisza Szemjonovna szovjet tornásznő, az egyetlen olyan női versenyző, aki kilenc olimpiaiaranyérmet nyert. Összesen 18 olimpiai érmet szerzett (kilenc arany, öt ezüst és négy bronz), ami a 2012-es londoni olimpiáig rekordnak számított, ekkor Michael Phelpselőzte meg Latinyinát.
Az 1954-es római világbajnokságon vett részt először világversenyen, ahol a szovjet csapat tagjaként aranyérmet nyert. Az 1956-os melbourne-i olimpián győzött az egyéni összetett versenyben valamint lóugrásban és a talajtornában (utóbbiban holtversenyben Keleti Ágnessel). Emellett ezüstérmet nyert felemás korláton, a szovjet csapat tagjaként pedig egy arany- és egy bronzérmet szerzett.
Az 1958-as világbajnokságon öt arany- és egy ezüstérmet szerzett. Az 1960-as római olimpián ismét megnyerte az egyéni összetett versenyt és a talajtornát. Gerendán és felemás korláton ezüstérmet szerzett, lóugrásban pedig bronzot. A szovjet csapat tagjaként újabb aranyérmet nyert.
Korbut, Olga Valentyinovna - négyszeres olimpiai, kétszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok belorusz tornásznő, aki persze még szovjet színekben versenyzett. 17 évesen, 1972-ben Münchenben lett először olimpiai bajnok a csapat összetettben, egyéniben pedig gerendán és talajon. Ezt megfejelte még egy ezüsttel is a felemás korláton. Négy év múlva Montrealban a csapat összetettben ismét arany-, egyéniben gerendán pedig ezüstérmet szerzett. A két olimpia között szerezte VB és EB érmeit. Az 1974-es várnai VB-n a két arany mellé begyűjtött még négy ezüstöt is.
Korbut felborította a szertorna rendjét, amelyet addig a huszonévesek uraltak. Az addig jellemző eleganciát felváltotta az akrobatika, és a torna a tizenéveseké lett. A média kedvencévé válva rengeteget tett sportága népszerűsítéséért, és hatására a nyugati világban egyre többen kezdtek el tornászni. Korbut más volt, mint a szovjet sportolómodell, aki mindig komoly és sohasem mutatja ki érzéseit. Korbut emberien viselkedett, és ezzel milliók szeretetét nyerte el. 1991 óta az USA-ban él.
Jánosi Zsuzsa olimpiai bronzérmes, a magyar női tőrvívás egyik legnagyobb egyénisége, világbajnoki aranyérmesünk, a szövetség korábbi utánpótlás igazgatója.
1945-től az Egri SE, majd 1952-től a Budapesti Honvéd versenyzője volt. Úszásban is versenyzett és háromszor nyert magyar bajnokságot a 4×200 m gyorsváltó tagjaként, igazi sportága azonban a vízilabda volt. 1953 és 1960 között 73× volt válogatott. Tagja volt az 1956-os melbourne-i olimpián aranyérmes, majd 1960-ban a római olimpián bronzérmes csapatnak, valamint kétszer az Európa-bajnok csapatnak is (1954 Torino, 1958 Budapest). Miután 1960-ban befejezte az aktív sportot vízilabda szakedzői képesítést szerzett. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Görbicz Anita, becenevén Görbe, (Veszprém, 1983. május 13. –) magyar kézilabdázó, a Győri Audi ETO játékosa és a magyar női kézilabda-válogatottirányítója. Eddigi legnagyobb sikerei a Győrrel szerzett két BL-győzelem. A válogatottal a legjobb eredménye a 2003-ban szerzett világbajnoki ezüstérem. A világ legjobb női kézilabda-játékosának választották 2005-ben.
10 évesen kezdett kézilabdázni Győrben, a Balázs Béla ÁMK-ban. Fiatalon 17 éves korától játszik folyamatosan az élvonalban. Éppen átlépte a hivatalos felnőttkor küszöbét, amikor Pigniczki Krisztina a Dunaferr NK csapatához igazolt, és ezután ő lett a Győri Audi ETO KC irányítója.
Felix, Allyson - négyszeres olimpiai arany- és kétszeres ezüstérmes, valamint kilencszeres világbajnok amerikai atlétanő.
2007-es világbajnoki szereplése révén Allyson a második olyan atlétanő - Marita Koch után - aki ugyanazon a világbajnokságon három aranyérmet tudott nyerni.
10 héttel az első edzését követően a kaliforniai állami bajnokság hetedik helyén végzett 200 méteren. Felsőévesként második lett az Amerikai Egyesült Államok fedett bajnokságán. Pár hónappal később Mexikóvárosban 50 000 szurkoló előtt 22.11 másodperc alatt futotta le a 200 métert. Allyson 2003-ban (17 évesen) profi szerződést kötött az Adidas-szal. A cég finanszírozta tanulmányai a USC-n (Észak-Kaliforniai Egyetem).
18 évesen szerzett ezüstérmet 2004-ben az athéni olimpián Veronica Campbell mögött.
2005-ben Helsinkiben Felix lett a valaha volt legfiatalabb világbajnoki aranyérmes 200 méteren.
A 2008-as pekingi olimpián végül ismét második helyen végzett Veronica Campbell-Brown mögött. A 4 × 400-as váltóval azonban sikerült megszereznie első olimpiai aranyérmét, majd 2012-ben Londonban ehhez tett még hármat egyéniben 200 m-en, valamint a 4×100-as és a 4×400-as váltóval.
Élő Árpád Imre (Egyházaskesző, 1903. augusztus 25. – Egyesült Államok,Brookfield, 1992. november 5.) magyar származású amerikai sakkozó, sportvezető, fizikus. (Nemzetközileg ismert, angol ábécés neve Arpad Emrick Elo vagy Arpad Elo). A sakkozói játékerő értékelését lehetővé tevő, róla elnevezett pontrendszer kidolgozója.
Erdős Sándor - olimpiai és világbajnok párbajtőrözőnk.
1960-ban kezdett a BVSC-ben vívni, '65-ben ifi magyar bajnok lett. Utána a sorkatonaság miatt nem tudott vívni. '69-ben ő volt a magyar ranglistavezető, de mivel az előző évben olimpiai bajnok csapaton nem akartak változtatni, így nem került ki a VB-re. A következő évben viszont már VB-címet szerzett a csapattal és ezt megismételte 1971-ben is. Ez után jött az olimpiai bajnokság 1972-ben Münchenben a csapattal, ahol egyéniben a 4. helyet sikerült megszereznie és ez mellett még a tőrcsapatban is szerepelt. A montreali olimpián csak a negyedik helyet szerezte meg a csapat, 1980-ban pedig, miután nem sikerült bekerülnie a csapatba, visszavonult a versenysporttól, s bár szakedzői végzettséggel bírt, inkább az üzleti életben folytatta.
Dzeko Edin bosnyákválogatott labdarúgó, jelenleg az angolManchester Citycsatára. A sorozatos jó teljesítmény miatt, felfigyelt rá Felix Magath és 4 millió euróért elvitte a VfL Wolfsburg csapatához. Az első szezonjában (2007–08) 8 gólt szerzett 28 bajnoki mérkőzésen. Az igazi áttörést a második wolfsburgi idénye hozta meg neki. Miután Wolfsburgbosnyák csapattársat szerződtettetZvjezdan Misimović személyében, Džeko teljesítménye ezek után robbanásszerűen javult. 2009májusában, Džeko mesterhármast szerzett aTSG Hoffenheim ellen, két héttel később a Hannover 96-nek is hármat lőtt. A szezont 26 bajnoki góllal és 10 gólpasszal zárta 32 bajnoki mérkőzésen. Csapattársával, Grafitevel a Bundesliga történetének legsikeresebb csatárduóját alkották. Ezek után a Bundesliga játékosok az Év labdarúgója díjjal jutalmazták. Az AC Milan komoly érdeklődést mutatót Džeko iránt, de szerződést hosszabbított egészen 2013-ig.[3][4]
Drut, Guy - francia olimpiai bajnok gátfutó, aki 1972-ben München második lett 110 m-en, de 1976-ban Montrealban már megnyerte az aranyérmet. A kettő között az 1974-es római EB-n szintén első lett.
Visszavonulása után üzletember és politikus lett belőle. 1995 és 1997 között ő volt a francia ifjúsági és sportminiszter. Valószínűleg kissé elbízta magát ezek után, mert 2005-ben kenőpénz elfogadása miatt 15 hónapos börtönre ítélték, ami alól az akkori francia köztársasági elnök, Chirac amnesztiája mentesítette, mivel a 2002-es amnesztiatörvényük szerint az elnök meghatározott bűncselekmények esetében amnesztiát adhat olyan embereknek, akik Franciaország jó hírnevét öregbítették az élet valamely területén.
Pályafutását az Újpesti Dózsa színeiben kezdte. A lila-fehérekkel öt alkalommal nyert BEK-et. Később versenyzett a Vasas és a Gödöllői EAC csapatában.
Az universiaden kard csapatban 1981-ben, 1983-ban harmadik, 1985-ben második, 1987-ben első volt. 1983-ban szerezte egyetlen egyéni érmét a felnőtt magyar bajnokságokon. 1986-ban a világbajnokságon csapatban negyedik, egyéniben ötödik lett. A következő évben vb-hetedik lett csapatban.
Az 1988. évi nyári olimpiai játékokra a kard csapat tartalékjaként jutott ki. A kezdőcsapat tagjai Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Nébald György és Szabó Bence voltak. Csongrádi végül aranyérmet szerzett, azt követően, hogy Nébald György sérülése miatt pástra lépett a szovjet csapat ellen a döntőben. Az 1988-as csapatbajnokságon a döntő előtti bemelegítés során egy csapattársa pengéje eltört, és a sportszer csonkja nyakon szúrta, de nem okozott súlyos sérülést.
A vb-n csapatban 1989-ben negyedik, 1990-ben második volt. 1988-ban, 1989-ben, 1991-ben, 1992-ben és 1993-ban klubjával BEK-győztes volt.
Caslavska, Vera - hétszeres olimpiai bajnok cseh tornásznő, aki egyébként eredetileg műkorcsolyázóként kezdte. Az olimpiai aranyait még csehszlovák színekben szerezte, hármat 1964-ben Tokióban (gerenda, lóugrás, egyéni összetett), négyet 1968-ban Mexikóban (felemás korlát, talaj, lóugrás, egyéni összetett).
Mexikóban az 1968-as olimpián szót emelt Csehszlovákia szovjet megszállása ellen, ezért az olimpia után nem engedték ki külföldre és visszavonulásra kényszerítették. Ez után edzősködött. Csak Samaranch, az akkori NOB elnök nyomására oldották fel a szankciókat. Az 1990-es években a Cseh Olimpiai Bizottság elnöke volt.
korábbi világelső svéd teniszező, sokak szerint minden idők egyik legjobb teniszezője.[1][2] Összesen 11 Grand Slam-tornát nyert meg, hatszor nyerte meg a Roland Garrost (1974, 1975, 1978, 1979, 1980, 1981), ezt csak Rafael Nadal tudta megismételni azóta. További öt Grand Slam-címétWimbledonban szerezte (1976, 1977, 1978, 1979, 1980), 2007-ig ő volt az egyetlen teniszező, aki sorozatban ötször tudott Wimbledonban nyerni: Roger Federer állította be a rekordját (2003–2007). Borg az egyetlen teniszező, aki három egymást követő évben győzni tudott mind a Roland Garroson, mind Wimbledonban (1978–1980). A US Opentviszont egyszer sem sikerült megnyernie, bár négyszer is bejutott a döntőbe (1976, 1978, 1980, 1981) – kétszer Jimmy Connors, kétszer John McEnroeverte meg. A teniszpályán Borg nem nyilvánított érzelmeket, megközelíthetetlen nyugalma és hidegvére miatt az Iceman becenevet kapta.
Abakumova, Marija Vasziljevna - orosz gerelyhajítónő.
Universiade nyertes, olimpiai ezüstérmes (2008, Peking), Világbajnoki arany- (2011) és kétszeres bronzérmes. Pillanatnyilag ő tartja az orosz rekordot 70,78 m-rel.
Három világbajnokság aktív szereplője. A világbajnoki döntőhöz vezető úton Svájcban az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon kettő mérkőzést vezethetett. A magyar válogatott csapat döntőbe jutása kizárta további bírói tevékenységét. A FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Szakmai munkájának elismeréseként a bronzmérkőzésen, az Uruguayi labdarúgó-válogatott–Ausztria (1:3) összecsapást vezető Raymon Wyssling egyik partbírójaként segédkezett. Svédországban a VI., az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon szintén kettő mérkőzést irányíthatott. Négy évvel ezelőtt Magyarország előtt Németország nyerte a világbajnokságot. Hiába koordinálta kiválóan a Svédország–Nyugat-Németország mérkőzést, a német sajtó és a és a sportdiplomácia megakadályozta abban, hogy a megérdemelt világbajnoki döntőt vezethesse. Az egyik német játékos kiállítása miatt azzal vádolták, hogy visszaadta a vereség ízét a németeknek.
Zülow, Andreas - német (eredetileg NDK-s) ökölvívó.
1986-ban pehelysúlyban VB bronzérmes, 1989-ben könnyűsúlyban VB ezüstérmes.
Még könnyűsúlyúként 1988-ban Szöulban olimpiai bajnok.
Az idő haladtával átállt a kisváltósúlyba, ebben a súlycsoportban viszont már csak egy EB ezüst sikeredett 1991-ben Göteborgban. Úgy tudom, hogy 1994-ben visszavonult.
Weber, a középhátvéd az 1.FC Köln , kidugta a labdát szinte az utolsó rúgás a játék Wembley 1966-ban, így az eredmény 2-2.Ellenfelek Anglia megnyerte a 4-2 a hosszabbításban.
Weber játszott a Köln 1963 és 1978-ban, és nyert 53 sapkák a hazájáért, gólt csak egy másik cél.Azt is képviselte Nyugat-Németországban az 1968 Európa-bajnokság és a 1970-világbajnokság.Az utolsó megjelenése a hazájáért volt 1974-ben.
