Roppant egyszerű játék, átlátható szabályokkal. Néhányan úgy érzik, hogy SIKERTELENSÉGÜK MAGYARÁZATAKÉNT és kudarcuk okaként a másikat jelölik meg: vagy trágársággal, vagy a 400-azás, várazás démonizálásával/elítélésével. A lényeg úgyis az, hogy az ilyen játékos vesztett és a másikat okolja; vagy a maga által kreált (stupid) szabályokat várja el a másiktól - ekkor is a másikat szidja. Őszintén szólva a nyafogók csak extrém kisebbséget képviselnek, csak a hangjuk nagy, mert panaszkodásukkal sok helyen, fórumon sírnak.
Valaki játszik egy jó kis Honfit - a fene fog azon agyalni, hogy kinek milyen 400-azás van az ínyére, vagy milyen megyét nem szabad elfoglalnom, vagy nehogy az első körben várazzak! Aki a szabályok maximális betartásával játszik, az semmiképpen nem marasztalható el, semmilyen szinten sem.
BTW a legjobb ilyen esetben kitenni az (ilyen nyavalygó) illetőt :D
Ma volt egy játék: egy lány lett a harmadik, de csak pontszámmal, a vára megmaradt. A játék végén inkorrekt csalónak nevezett engem is és a harmadik játékost is. Megkérdeztem tőle, hogyan csaltam szerinte. Azt mondta "mocskosul" a 3. helyezettet támadtam, váraztam is, és nekem a másodikat kellett volna támadnom végig, és hogy olvassam el a HEK-et, akkor tudnám, hogy ezeket nem szabad csinálni. Mondom neki ismerem a HEK-et, de kérem mutassa meg hol vannak benne ezek leírva, mert én ilyenről nem tudok. Szerencsére nyitott volt az értelmes párbeszédre, ezért mind a ketten megnyitottuk a HEK-et, hogy együtt járjunk a végére. Legnagyobb meglepetésemre ezt a részt idézte belőle:
"400-as megye nem támadható, nem szabad várazni, nem támadható a 3. helyezett"
Kértem, hogy olvassa el az egész bekezdést:
"3.1. Versenyszobák Csalásnak minősül, az esetek számától és súlyosságától függően szankcionálandó: - ha egy játékos saját nickje(i) ellen versenyez; - segédprogramok, táblázatok, jegyzetek használata játék közben; - a pontok leadása. - saját magad által kreált, a Honfoglaló játékszabályaival nem egyező, vagy azzal szembenő szabályok alkalmazása és / vagy azok másokra erőltetése (pl. 400-as megye nem támadható, nem szabad várazni, nem támadható a 3. helyezett) Ha saját szabályok szerint szeretnél játszani, kérjük azt a Különszobákban tedd meg!"
Először nem értette, aztán mire elmagyaráztam, hogy éppen a kreált szabálynak felhozott példákat idézte, teljesen elképedt és elbizonytalanodott, hogy akkor most hogy is kéne játszania. Mert hogy a "nagyok" mindig azt mondják neki, hogy nem 400-azhat, ne támadjon várat, csak az elsőt támadhatja. És ha véletlenül megszegi ezeket, akkor csalónak nevezik, meg ribinek, meg mindennek elhordják. Hajjaj, mondom ez sajnos mindennapos dolog a honfoglalón, de ettől még nem lesz igazuk, ez csak őket minősíti, és a fentebb idézett rész miatt pont, hogy ők a csalók. A játékostársai megfenyegették már kizárással is, meg hogy írnak az ügyfélszolgálatra, hogy fekete listára tegyék. Persze rendszeres a trágárság is, legutóbb azt írták neki, hogy megizélik egy darab fával, ha még egyszer rá támad. Valaki meg, hogy tudja hol lakik, és meg fogja keresni., meg az anyja hátán fogja... Ezek miatt aztán le is vette a profilképét, mert fél tőlük. Szóval nem csoda, hogy megpróbált átállni erre "fair"-nek nevezett játékmódra, sőt már ő kérte számon másokon.
Elképesztő, hogy ezek a "fair" játékosok, akik teljesen beterrorizálják azokat, akik nem tartják be az általuk kitalált szabályokat. Mennyire abszurd már? Én arra biztattam, hogy egyáltalán ne féljen tőlük, mert úgyis csak a monitor mögül nagy a szájuk, és ha ilyeneket tapasztal, mentse le printscreen-nel a chat-et, hogy legyen bizonyítéka. Viszont azt már én se tudom, hova lehetne ezeket beküldeni, hogy legyen szankciója is. Van ilyen lehetőség egyáltalán? Foglalkoznak ezzel az üzemeltetők? Mit tudtok erről?
Nem látom indokát, hogy a fairplay ne lehetne jelen egy online számítógépes játékban, hiszen nincs semmilyen olyan körülmény, ami ezt meggátolná.
Ha figyelmesen olvastad, amit írtam, versenyben én sem mindig 200 -azok, és olykor még várazni is szoktam. Ezeket alapesetben tehát nem tartom unfair dolognak. Csaknem mindig unfair dolognak tartom, ha valaki a másik játékosok gépének lefagyását figyeli, és mondjuk kifejezetten csakis ezért kezdi támadni, nem azért mert az illető éppen vezet.
Mint mondottam, a fairplay megítélése mindig az adott szituációtól függ, tehát nincs általános, kőbe vésett előírás.
Az erkölcsi szabályok megsértésének nincsenek írott szankciói, legfeljebb a mások részéről megnyilvánuló rosszallás, ami ugye eléggé szubjektív.
Abban viszont látok némi logikai ellentmondást, hogy az unfair játékost nem "szankcionálhatom", mivel ha az unfair játék is megengedett a játékban, akkor annak szankcionálása (értsd itt inkább: jövőbeni megelőzése, kiküszöbölése) is megengedett kell legyen, ergo bárkit bármikor nyugodtan várazhatok ezért, ahogyan bármi más okból is. Esetemben ez szinte mindig csak következmény, és szerintem ez nagy különbség!
És végezetül még egy dolog, én nem azért hangsúlyozom a fairplayt, mert számomra élet-halál kérdése a nyerés, hanem éppen azért, mert fel nem tudom fogni, hogy egy szinte tét nélküli játékban, ami ahogyan Te is írtad: szórakozás, miért nem tud valaki tisztességes lenni.
Szerintem a fair fogalmát oda kevered, ahová nem kellene. Ebben a játékban aki szabályosan játszik, nem csal, azt semmiképpen nem támadhatod saját etikai (inkább vélt etikai) elképzelésed, normáid alapján.
Aki szabályosan játszik (ebbe bizony beleértjük, hogy váraz, 400-ra megy, esetenként akár esetleg gyengébbet támad), azért játszik leginkább, mert szórakozni szeretne, jól szeretné érezni magát és nyerni szeretne. Ezt semmiképpen nem támadható (és felesleges is). Azért lásuk be: a játék egyik cálja a szórakozás, de a megmérettetés is, amibe beletartozik, hogy a T. játékos nyerni szeretne.
(Persze van, aki önmegvalósítani, másokat letarolni és szidni/kigúnyolni jár ide, jó példa erre Roronoa Zoro és még jópáran)
Nyilván persze szerintem is van igazság abban, amit mondasz és nagyon sok mindennel sokan egyet is értünk veled -- olyan módon szoktam játszani, amilyen normákat te is megfogalmaztál; ellenben fenntartom magamnak a jogot, hogy ettől bármikor, bármilyen mértékben eltérjek :) Ezzel együtt úgy gondolom, a szóban forgó íratlan szabályok semmiképpen sem elvárható normák. Vagyis az ún. fair play nem igazán alkalmazható egy online számítógépes játék esetében. Szerintem.
A fair játék egy dolog. A trágárkodás ugyanúgy nem része a fairplaynek, mint az unfairség. Emellett a trágárságot a HEK is tiltja, tehát nem csupán erkölcsi szabály.
A 200 -azás főként különszobában volt jellemző, és közmegegyezésen alapult. Barátilag nem bántottuk a másik által már megszerzett megyét. Ennek versenyjátékban történő erőltetésével én sem értek egyet, de izgalmas - és igen jó hangulatú - tud lenni egy versenyben kétszázazós játék is.
Példának legyen itt egy játék a honfiból, 3 féle játékos is benne van. Én vagyok a mások szerint unfair játékos, a másik ketten magukat fairnek tartják. Közülük rachiotom az anyázós típus, tajga pedig aki normális hangnemben kéri számon a játékomat. Érveket egyiktől sem kapok, pedig kíváncsi lennék a magyarázatukra.
A játék így történt: rachiotom piros, tajga zöld, sevcsa kék. Az elején rachiotom ahhoz gratulált, hogy békés megyébe tettem a váramat, pedig ő szabolcsban van. Ezt már gondolom szerinte nem szabad. Első körben elvettem tőle hajdút, ekkor még játékban volt. Második körben megtámadtam a várát, ekkor tűnt el. Vagyis a támadás indításakor nem is tudtam, hogy nincs játékban. Mivel tudtam a választ mindhárom kérdésre, kiesett. Ekkor szabadult el a pokol. Nem sokkal később visszajött szitkozódva, tajga pedig beindította a bosszúhadjáratot, amivel egyébként semmi gond nincs. Nem tudott levárazni, de az első helyet megszerezte. Jobb játékos nálam, nem is kérdés. Gratuláltam hozzá, elismertem győzelmét. Mindezek ellénére én vagyok az aljas unfair játékos.
Ők nem mondják ki, szerintük miért több, mint játék. Neked van egy elképzelésed róla. Nekem is: például azért, mert egy közösség is. Én pedig ahhoz is barátsággal állok, akitől kikaptam, bármilyen módszerrel is. Mert tisztelem azt az embert, aki a nicknév mögött van, akkor is ha levárazom, és akkor is ha ő engem. Nem kéne ennek oknak lennie a gyűlölködésre. Pont akkor lesz jó közösség, ha nem esünk egymás torkának. És nem a játékban, hanem a chaten.
Az önkontrollos idézettel csak egyetérteni tudok. Pontosan ezt mondom én is. Egyrészt a csalás elítélendő, ez egyértelmű. Viszont a csalás csak az, ami a honfi szabályzatával ellentétes. Mások által unfairségnek gondolt játék nem csalás. Kitalált szabályok másokra erőltetése csalás. Az önuralom pedig az, hogy nem borul ki az ember ha veszít, és nem kezd el szitkozódni. Az idézetben ez úgy szerepel, hogy nem pofozza fel a bírót.
A 200-azással kapcsolatban még nem kaptam magyarázatot, hogy mi köze a fairséghez.
"Szerintem az a játékkultúra, ha tudunk tisztességgel veszíteni, a játékostársunkat nem tekintjük ellenségnek, még ha ki is kaptunk tőle, és tudjuk, hogy a játék CSAK játék, és semmi több."
Szerintem ennél azért jóval több a játékkultúra, és maga a játék is több. Mitől is? Talán éppen attól a közösségtől, amely egy ideig talán éppen a játékkultúrája miatt is tekinthette magát másnak más közösségekkel szemben.
Talán ezért is reklámozzák a Honfit még a mai napig így:
Tehát itt - veled szemben - meg azt mondják, több, mint egy játék! Szerinted mitől lehet több? Mégis mire gondolhattak a tulajok anno?
Talán arra, hogy régen - amikor ezt a reklámot bedobták - más volt a Honfisok szellemisége, volt egy kohéziója a közösségen belül, és ahhoz hogy ilyen lehessen - többek között - az egymás iránti tiszteletre is nagyobb hangsúlyt fektettek még az üzemeltetők is. (Lentebb írtam a GY.I.K. -ról. Ennek szerves része volt a fair játék, és talán még a 200 -azás is e tőről fakadt, ami előtt Te teljesen értetlenül állsz.)
A játék és a jellem összefüggéseiről pedig itt egy elemzés, ha már Te is tettél kontra idézeteket:
"Önkontroll
Egy angol közmondás szerint „az asztalnál és a játékban ismerszik meg az ember". Vagyis épp akkor mutatkozik meg leginkább valakinek a jelleme - vagy ha tetszik, önuralmának mértéke -, amikor a játék hevében kiderül, hogy mennyire képes akaraterejével vagy önuralmával kordában tartani ösztönkésztetéseit. Természetesen nem azt állítjuk, hogy a játéktéren tanúsított viselkedése határozza meg azt, hogy az életben hogyan teljesít, de azért van összefüggés. Aki a játékban csal, az nagy valószínűséggel az élet más területein is csalni fog; aki pedig a játék hevében önmérsékletet tanúsít - például ellenáll annak a késztetésnek, hogy felpofozza a bírót egy igazságtalan ítélet miatt -, az alighanem a pályán kívül is képes lesz higgadtan viselkedni. A sport többek között ilyen értelemben tekinthető az általános emberi viselkedés paradigmájának.
Hadd idézzem Joseph Ratzinger bíborosnak az 1978-as világkupa előestéjén elhangzott szavait: az esemény körüli felhajtásról szólva München akkori érseke a következőket mondta: „A foci különös varázsát annak köszönheti, hogy meggyőzően egyesíti az alábbi két dolgot. Egyrészt önfegyelemre kényszeríti az embert, az önfegyelem önkontrollt eredményez, az önkontroll önuralmat biztosít, az önuralom pedig szabadsághoz vezet."
Nálam nem a 200 -azás van a fókuszban, és csak különszobában tartom magamat feltétlenül ehhez az íratlan szabályhoz. Versenyben a kölcsönösség elve alapján vagy kétszázazok, vagy támadok 400 -at. Vannak játékosok, akikkel egy ideje pl. mindig 200 -azok versenyben is, mint pl. Hannibal68, de ha valaki 400 -amat támadja, nem fogom fenyegetően beírni chatre, hogy "400!!".
Mondjuk ez is helyzet-függő. Mert bizony volt már nem egyszer olyan is, amikor az utolsónak már mindegy volt, hogy 200 -at vagy 400 -at támad, mert ígyis-úgyis utolsó maradt, nekem viszont nem, és bizony elvette a 400 -at, aminek köszönhetően 2. lettem. Ha előzőleg a játék közben támadtam 400 -asát, akkor OK., mert így egál, de egy kétszázazós meccs végén ezt - vagy várazást - előadni szerintem tahóság. Szóval a fair játék megítélése nem a kétszázazok/nem kétszézazok dilemmával egyenlő, hanem sokkal inkább helyzetfüggő, sokkal sokrétűbb dolog.
A 2. és 3. helyek közötti meccsről szerintem nem beszélhetünk, amíg ott az első, vezető játékos, akit egészen a végéig lehet támadni, hiszen fairebb dolog ilyenkor az elsőt támadni, akár várazással, mint egymást csépelni a 2. helyért. Nem beszélve arról a gyakori helyzetről, amikor a 2. és a 3. egymást várazva - és nem az elsőt támadva - akarja megszerezni az első helyet.
Nincs ugyanis a játéknak egy olyan része sem, amikor már eldőlt, ki nyerte meg a játékot. Ez mindig csak a játék végén derül ki. Ezért is állok értetlenül az olyan megközelítések előtt, amit Te is leírtál az imént, hogy "az első elhúzott". És akkor mi van? Az elhúzás nem azt jelenti, hogy onnantól már nem lehet támadni. Ja, hogy nem érdemes, mert erősebb!? Az más kérdés! Ez még nem ok arra, hogy a gyengébbet kezdjem püfölni. Várazni meg ugye nem merem az elsőt, mert mi van, ha a következő játékban ő váraz le engem az első körben? Inkább támadom az utolsót, mert abból nagy bajom nem lehet, és a legrosszabb esetben is lehetek második a végén. Vagy nem, de akkor nem kell tartanom az első várazása miatti későbbi retorziótól. Ilyenkor azonban be kell vallanom magamnak, hogy nemes egyszerűséggel gyáva és még unfair is vagyok.
Van, aki ezt stratégiának nevezi, szerintem meg nagyon távol áll attól. Erkölcsi értelemben különösen!
Szidalmazni ezért viszont nem szoktam senkit, bár szakadt már el nálam is a cérna olykor, bevallom. Általában viszont meg szoktam jegyezni: "derék!"
Általában érzi az ember, hogy az adott esetben mi a fair, szerintem mindenkinek a saját belső érzékére kellene hagyatkoznia, bár kétségtelenül nem vagyunk egyformák, és ez így is van jól. Ezért nem ártana, ha bizonyos kérdésekben lenne közmegegyezés, ahogy a régi verzióban volt, pl. a hiénázás, éppen fagyó játékos várazásának megítélése kérdésében.
Ennyi erővel, aki counter strike-al játszik, arra mind ráhúzhatnánk, hogy a valóságban is embereket akar lelövöldözni. Vagy aki GTA-zik, az embereket akar leütni, és elütni az utcán. Ez nyílvánvalóan nincs így.
A 200-azást pedig végképp nem értem. El tudná valaki magyarázni, hogy ez honnan jött? Milyen erkölcsi elv van mögötte? Mert a gyengék védelmét, meg a többit értem mivel magyarázzátok, na de ha valaki elvesz tőlem egy megyét, akkor azt nem szerezhetem vissza? Ez nem fér a fejembe.
Meggyőződésed, miszerint mindenkinek az igazi jelleme a játékban mutatkozik meg, téves. Ez pedig már nem csak vélemény, hanem tény. Tény, mert tudom, hogy ami szerint az életem élem, és ahogy játszom, teljesen függettlen egymástól. Nem csak én rám igaz ez, hanem arra a pár emberre is a honfoglalozók közül, akiket személyesen is ismerek.
Bármennyi idézettel is próbálod alátámasztani a meggyőződésed, az attól még nem lesz igaz. Ha akarom, az ellenkezőjére ugyanúgy lehet idézeteket találni:
"A játék kívül fekszik a bölcsesség és a balgaság, az igazság és a hazugság, a jó és a gonosz ellentétén. Bár nem anyagi tevékenység, de nincs erkölcsi funkciója. A bűn és az erény fogalmai nem érvényesülnek itt." Johan Huizinga
"Ahogy a víz ellentéte a tűznek vagy a szent a profánnak, úgy és olyannyira ellentéte a játék a mindennapi világnak és a mögötte rejtőző idegen világnak. Minden játék azzal kezdődik, hogy elhatárolja magát az adott világtól. Mágikus kört von önmaga köré. Körülkeríti önmaga terét, a játékteret." Hankiss Elemér
Képesnek kell lenni külön választani a két dolgot. Ott van például a póker, amit eleve lehetetlen etikusan játszani. Az a lényege, hogyan tudod átverni a másikat: elhitetni vele, hogy jó lapod van, amikor semmid nincs, vagy elhitetni, hogy semmid nincs 2 ásszal a kezedben. Akkor szerinted mindenki, aki pókerezik aljas gazember a játékon kívül is?
Szerintem az a játékkultúra, ha tudunk tisztességgel veszíteni, a játékostársunkat nem tekintjük ellenségnek, még ha ki is kaptunk tőle, és tudjuk, hogy a játék CSAK játék, és semmi több.
Az a gond a 200-azással, 400-azással, az ún. fair játékkal, amikor már túlzott fair játékba megy, és amikor valakire rá akarják kényszeríteni, vagy felhúzza magát valaki azon, ha más nem tartja be (amit esetleg nem is ismer).
Sevcsa-val egyetértek 99%-ban.
Az a nehéz az íratlan szabályokkal (ismétlem magam), hogy:
- nem ismerheti mindenki
- nincs egy határvonal, hogy mikortól unfair valaki
Ezek pedig csak a konfliktust keltik, ha valaki ezt erőlteti.
Innentől pedig csak az a tiszta, ha ezeket nem kérjük számon máson.
Ahogy írtam, mindenki úgy játszik, ahogy akar, csak ne akarjon rám erőltetni dolgokat.
Én pl. teljesen kivagyok a 400-astól, túlzásnak tartom, hogy ne lehessen 400-as megyét támadni, és ráadásul valaki még ki is akad rajta.
Minek lenne a játékban meg a vártámadás lehetősége, ha nem támadhatok várat? Miért ne lehessen olyan megyéket támadni, amiket valaki már elfoglalt. Sokszor komoly harcok mennek 1-1 megyéért, ez nekem bejön. Miért ne lehetne bármelyik játékost megtámadni aki éppen ott van (azaz a harmadikat pl.).?
Pl. ha az első elhúzott, akkor miért ne támadná egymást a 2. és 3., és küzdjenek a 3. helyért?
Ez nem jelenti azt, hogy én így játszom, csak nem ítélem el azt aki így tesz.
De ez már személyes dolog, és itt egyetértek veled Morningstar. Az én stílusom engem jellemez, és ezért bizonyos saját honfin belüli "erkölcsi" normák szerint játszok.
De nem várom el azokat mástól.
Engem sokkal jobban zavar a chatben a káromkodás és szidalmazás, mint ha valaki ejtőernyővel támad, vagy a harmadikat támadja, stb.
2003-2004-ben nagyon sokat játszottam itt. Voltak íratlan szabályok, és magukra vmit is adó játékosok számára igen fontos volt a korrektség, a fair play. A szövetkezést pl. még a nyilvános chaten is elítélték, még bizony a moderátorok is felhívták a szövizők figyelmét arra, hogy ez nemcsak etikailag nem helyes, de az akkori szabályok szerint tilos is.
Azóta valóban sokat változott a világgal együtt a honfoglaló is.
Ma egyébként ritka korrekt játékot játszottam két játékossal villámban, pedig tartottam tőlük. Az egyik delevdek volt (korábban nálam tiltott volt, de most levettem a tiltást), a másik 8 mp. Ezúton is köszönöm nekik:)
Meggyőződésem, hogy a játék is az életünk része, és van is erről idézet, amit most nem citálok ide, de a lényege, hogy mindenkinek az igazi jelleme a játékban mutatkozik meg. Úgyhogy számomra fontosabb a játékom tisztasága, mint annak eredménye, eredményessége.
Ahogyan lentebb is írtam, ami számomra bosszantó, hogy a mindennapi mókuskerék és "pogó" után az ember nem egy tengernyi unfairségre vágyik, ami a Honfoglaló oldalon tapasztalható. Napi 1-2 játékra van időm, és jó lenne, ha nem csupán kivételes felüdülés lenne ilyenkor egy-egy korrekt, tisztességes játék, hanem az lenne az általános. És igen, emiatt bosszús vagyok, vállalom. Még akkor is, ha csak játék. Mert hát amennyi unfair játék, annyi unfair jellem, ami elszomorít. Főleg, ha belegondolok, hogy mit várhatok az ÉLET-ben attól, aki egy szinte tét nélküli játékban is ennyire tapló tisztességtelen.
Ami a segítségeket illeti, szerintem nagyon sokat ártottak a játék-kultúrának azok is. Nem egyszer borítékolható, hogy a játék végén megkapom "jutalmul" az ejternyővel érkező tallérbajnokot a nyakamba, ha behozhatatlan előnyre teszek szert. Ilyenkor a gyorspapagájok ideje érkezik el: de erről lásd a másik topikot!
Én amúgy egyáltalán nem költök segítségekre egy vasat sem, éppen ezért nagyon nem szeretem azt sem, ha a kapott és spájzolt segítségeimet el kell használnom azért, hogy az unfair játékosokat kipakoljam. (Sajnos gyakran megesik, mert hát ők is használnak segítségeket, és sokszor igen nagy gyakorlattal.)
Az agymosás elkövetőjeként pedig nem feltétlenül rád utaltam, hanem azokra a megnyilatkozásokra, amiket az illetékesek, vagy az itt magukat illetékeseknek feltüntető nevű egyének produkálnak. No meg azokra, akiket pl. annyira bosszantott a 200 -azás, hogy nem átallottak ezért HEK -et módosítani és csalássá nyilvánítani a kétszázazást. Emögött persze csakis a kapzsiság állt, mert a 200 -azó fair játékosoknak eszük ágában nem áll segítségeket, vagy aranytallérokat vásárolni. Így megértem, hogy ellenpropagandát hirdettek a fair játék ellen. Erre utaltam csupán az imént.
A miénk valóban csupán egy-egy vélemény. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a fair és tisztességes játék az egész játékosközösség javát szolgálná, annak ellenére, hogy az üzemeltetők számára a bevétel fontosabb, még akkor is, ha ennek a játék-kultúra békasegg alá süllyedése is az ára. Szerintem játékosként ezeket az összefüggéseket érdemes volna felismerni, és tudatosítani magunkban annak érdekében, hogy ne váljunk bábokká, eszközökké, manipulálható birka fogyasztókká.
Természetesen senki nem mondta, hogy nem lehet ez a véleményed. Legalábbis én biztos nem. Azzal kezdtem, hogy feltettem itt a fórumban egy kérdést ezzel kapcsolatban. Aztán az érkezett kommentekre válaszul én is elmondtam az én véleményemet. Ezért jöttem ide, hogy hátha itt normális hangnemben is lehet beszélni erről másokkal, mert a honfin játék közben ez a legritkább, ott leginkább csak az anyázás megy. Eddig nem is csalódtam, remélem ezután se fogok. Többek között ez különbözteti meg az értelmes embereket, hogy eltérő véleményű emberrel is tud a vitatott témáról beszélni kultúrált hangnemben, érveket felsorakoztatva, személyeskedés és trágárság nélkül.
Ha azt nézzük milyen volt régebben a honfoglalo: 2002-ben indult, én 2004-2006 körül játszottam többet, és abból az időből nem emlékszem, hogy az alább felsorolt íratlan szabályokkal jött volna bárki, ezek szerintem később terjedtek el az emberek egy valamekkora csoportja között, akik aztán ezeket rendszeresen számon kérik másokon is. Én 10 évig nem játszottam, törlődött is a nick-em, idén év elején kezdtem újra. Néztem is, hogy mik vannak itt. Anyázás régen is ment, csak most már egy ideológia is van mögötte. Ezzel nem azt mondom, hogy csak a fair játék követelői anyáznak, nyílván mások is, de sokszor ez a kiváltója az indulatosságuknak. És nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim vannak az ilyen esetek miatt, annyira nem izgatom magam miatta, de azért elég furának tartom ezt a jelenséget. Ez vett rá, hogy megkérdezzem itt mások véleményét, és hogy én is leírjam az enyémet.
Ami nagy változás volt még számomra, az a segítségek. Először én is úgy gondoltam, hogy így már semmit nem ér a honfi. Továbbra is úgy gondolom, hogy jobb lenne a játék ezek nélkül, de most már elfogadtam, hogy ez is a része. Ezekkel is lehet taktikázni, ki hogy ossza be őket. Szóval úgy gondolom, a segítség maga még nem ördögtől való, de hogy pénzen korlátlanul lehet venni őket, az már tényleg felborítja az egyenlő esélyeket. Én ilyenre nem költök, de amiket ingyen kapok a játékban, azokat nyugodt lelkiismerettel felhasználom, ahogy mindenki más is. Szerintem egyébként az én szintemen nagyon ritkán találkozhatok olyanokkal, akik pénzt költenek erre, ők magasabb szinten lehetnek, úgyhogy annyira ez sem zavar.
Hogy mi az "agymosás"? Mi van, ha én veled ellentétben azt mondom, hogy az íratlan szabályok kitalálása az agymosás? Semmi nincs, mindegyik csak egy vélemény.
És továbbra is azt mondom, hogy külön lehet választani a játékot és a való életet, sőt kell is. Mégcsak skizofrénnek se kell hozzá lenni. Sok dolog van az életben, amin lehet idegeskedni, aminek tényleg tétje van, minek húzzuk fel magunkat még egy számítógépes játékon is?
