"Nem szépnek kell lenni (a dalnak), hanem igaznak, érvényesnek. Egyfolytában persze nem működik az örömmámor. Mindig jó, de a nagy pillanatokat keresni kell, utána menni, aztán váratlanul megtörténik. Boldog pillanatok? Igen, amikor kiszakad az ének, mintha nem is te lennél, aki csinálja. Amikor azt érzed, hogy ezt a délutánt nem adnád semmiért. Vajon miért nem? .... Mindenki vágyik a fényes pillanatra, az ünnepre. Tudsz ezért tenni? Készen kell állni rá, alkalmasnak lenni. Többet nem tehetsz. Aztán vagy megtörténik, vagy nem. " (Cseh Tamás)
Álmaim szárnyán végtelenbe szállok, Felhők puha ágyán magányosan hálok. Oly édes az álom éteri a lelkem, Súlytalannak tűnik, lebeg fáradt testem.
Pegazus érkezik könnyű szárnycsapással, Csodafehér szépség, rám mért nagy hatással. Prüszköl, bátran nyerít a sörényét rázza, Heves, vad izgalmát rám is átruházza.
Szilaj Pegazust felnyergelem tüstént, Markomban van már az arany kötőfék. Hatalmas szárnyai közt oly apró a testem, Sörényéhez bújtam, lazán elernyedtem.
Tüstént tovaszállunk a Helikon-hegységbe, Hippokréné forrásból ihletet merítve. Pegazus, te drága múzsák ékes lova, Ihlettelenségemnek immár nincsen nyoma!
Volt hogy ismétlem magam. Videóval, versemmel. Kissé szórakozott vagyok. Nem rendszerezem a dolgaim. Észleltem de odafogok figyelni. Ez után jobban igyexem. Mondta a jó öreg Szem.:0D
"Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem... A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt. Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk."
"Hobgoblins know the proper way to dance: Arms akimbo, loopy legs askew, Leaping into darkness with delight, Lusting for the ecstasy of fright, Open to the charm of horrors new..."
"Fénnyel teli, lágy vonalaidba Belesimulok, és átölel, és ha Elmentél, én majd visszavárlak Addig meg szorosan magamba zárlak Hogy ne szökj el, mint egy furcsa dallam Mondd ki a nevem, de csak finoman, halkan Hogy ne hallja más, csak a Nap meg az ég Ha menned kell is, maradj itt még"
Közeledben ez a két görcsbe zárt ököl Bíbor bársonnyá tompulva hull belém - Kicsi lelkem abban rangosan tündököl.
De jobb, hogy nálad van, hogy nem lehet enyém, - bár nélkülözve az szintúgy öldököl - Mert megőrülnék, ha szíved elejteném.
S ha nálad járok, mikor mosolyod fakul, Csak az ajtóból pásztázlak szende kéjjel, Majd álmaim testedre hullnak szótlanul, Boldogan szaladva onnan szerteszéjjel.
Csak magamnak kívánom, s most felteszem, Hogy titkaidban egyszer majd rejtezem, És arcomon - ha arcodban elmereng - Lelkedben böngészett napvilág dereng.
