Lehet regény, vers, bármilyen mű. Megadom az eső mondatokat. Ki kell találni, mi a mű címe, szerzője. A megfejtőnek meg kell várni a helyeslést.
Volt idő, amikor azt hittem, a visszatekintés optikája téveszt meg.
Szabó Magda Apám táncot jár
Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.
Elérkezik a végzetes évforduló, s Áronffy Lőrinc főbe lövi magát. Anyja, felesége és két szép fia, Lóránd és Dezső gyászolják. Koporsóját titokban, pap és harangszó nélkül helyezik el a családi sírboltban. A nagyanya feltárja unokái előtt a család szörnyű titkát. Nemzedékek óta borzasztó végzet átka ül az Áronffy családon, mely egymás után az öngyilkosság bűnébe kergeti fiait.
Akkor most egy vége:" A baltát mindenesetre idehelyeztem az asztalra, a fénykép és a pénz mellé. Várok, ameddig kell. Most már nem mozdulok el innen, míg mindent meg nem beszéltem Madárral."
Gyönyörű fiatal nő bujkál férfiruhában Bagdad utcáin, külvárosaiban és a környező vidékeken. A neve Hakima. aki nemcsak gyógyítgatják a birodalom szegényeit, hanem lázítják is őket, hogy keljenek fel testi-szellemi megnyomorítóik ellen.
" Mikor múlik elagyerekkor?Smikor az ifjúság?Saz élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak megapillanatot, mikoraszirom elhagyja helyétsaföldre perdül.Stulipán volt minda kétvirágésmindakettő fehér.
S halott-emár a perdülő szirom, ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér? [1939 AUGUSZTUSVÉGÉN]"
Mert ugyan bizony mi lehet ott az ember, ahol leveti a rá mért köteléket? Semmi egyéb, csak őrület, visszhangzik Nagyapa fülében egy régi vers foszlánya: „Holt faágaktól körülvett szív, mit teljesen betöltött a szánalom.”
Ez év márciusában - tizedike felé lehetett - egy délután az Egyetem téri Central Kávéházban uzsonnáztam, ablak melletti törzsasztalomnál, ahonnan egyrészt a könyvtárra, másrészt egy bankfiókra nyílik kilátás. A bankfiókra csak ennyi van kiírva nagy betűkkel: "Anyaintézet",
Ott állottak a palotásházban, magyari szentek. László király páncélos lépte csörrent a padlón, ahogy indulatosan járkált föl és alá. Margit, a szigeti apácák fehér köntösében, egyenesen állott és keményen, s úgy nézett Erzsébetre.
Elsétált a könyvespolcok előtt, s elképzelte, hogy három altiszt guggol a szőnyegén, ő adogatja a könyveket, Liptár ott áll valahol hátul, nem bánt senkit, csak bólongat, nézeget, Frici megugat minden idegent, vakaródzik, a madarak burukkolnak. Később úgy döntött, nem érdemes. Csak kezdetben volt szokatlan a gondolat, hogy ő régen meghalt már, és Vali él.