Sziasztok! A játék menete a következő: Választunk egy országot, ezután az országra jellemző 10 dolgot kell leírni (ez lehet bármilyen nevezetesség, város, épület, személy, étel, ital, stb.) Aki a tizediket írja, az választ egy másik országot, és így megy a játék tovább. Jó játékot!
Ha Svájc, akkor lila tehén, bankrendszer, no és órák!
Most önkényesen egy márkát ragadok ki a sok közül és ez a Doxa.
A II. világháború előtt a MÁV Doxa zsebórákkal látta el a vasutasokat, s azok pontossága miatt a név fogalom lett. (Aki utazott mostanában MÁV-val, tapasztalhatja, hogy ma nem Doxa órájuk van a vasutasoknak.)
A márkát 1910-ben jegyeztette be Georges Ducommun, aki 12 évesen órásinasként kezdte 1899-ben, majd 21 évesen létre hozta saját műhelyét. 1908-ban szabadalmaztatt nyolcnapos óráját (ne feledjük, messze vagyunk még az elemes óráktól!). Autókba, így pl. a Bugatti versenykocsikba is, 1911-ben kezd gyártani. Az I. világháborúban több hadsereget is ellátott porvédett karórákkal.
Az első dátumkijelzős órával 1944-ben jelentkezik a cég, 1967-ben pedig az első búvárórával, mely már kereskedelmi forgalomban is kapható. Nehezen ugyan, de túlélték a kvarcóralázat és ma fényesebben ragyog a csillaguk, mint valaha, köszönhetően a kis szériában gyártott különleges minőségű és megjelenésű - no és nem éppen olcsó - termékeiknek.
Svájc területén az ókorban a kelta helvétek laktak. Kr. e. 58-ban ez a népcsoport Galliába kívánt menekülni a keletről érkező germánok elől, ám Julius Caesar csapatai megállították és visszaküldték őket, majd pedig meghódították a mai Svájc területét.
A terület – bár Európa közepén fekszik – sose lett a Római Birodalom központi része, ezt az is bizonyítja, hogy 259-től az alemanok (délnémet törzsszövetség) székhelye is ide került, és a kereszténység is csak a 4. századtól jelent meg. Az 5. századtól egyre nagyobb befolyás került a különböző vándorló germán csoportok kezébe – ezért lett németajkú a korábban kelta Svájc – és a római légiók fokozatosan átengedték a területet nekik.
A Frank birodalom részekén a Karoling-dinasztia idejében jött létre a feudális társadalom a mai Svájc területén, amely a Verduni szerződés értelmében Lotharingia és a későbbi Német-római Császárság része lett.
A Svájci Államszövetség tengeri kijárattal nem rendelkező, kantonokból álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein.
Évtizedeken keresztül nyaraltak a magyar turisták a Fekete-tenger csodás partján, az Aranyhomokon és a Napos-parton, olykor megismerve Bulgária más tájait is. Kisgyermekes családok, kalandvágyó fiatalok keresték fel sekély tengerpartját, égbenyúló hegyeit, zöldellő erdeit. Az ország természeti adottságai az idők során mit sem változtak, ma is kielégíti az idelátogatók minden igényét. A szocialista blokk egykori kedvelt üdülőhelye a bolgár Napospart az elmúlt évtizedben teljesen újjászületett. Felújították az egykori pártüdülőket, új luxushoteleket emeltek, és a turisták érkezésével egyidőben rohamos fejlődésnek indult a helyi vendéglátóipar és turisztika is. Ma már a legtöbb hazai utazási iroda szervez Bulgáriába nyaralásokat, repülővel vagy autóval egyaránt. Kényelmes hotelek, aranyló homok, napsütés, a Fekete-tenger hűsítő habjai és viszonylag megfizethető árak várják az ideérkezőket.
Mi is az, ami különösen vonzó ebben a furcsa, szép balkáni országban? A tenger kékje ragyog, hófödte csúcsok villognak a napfényben, kolostorok imára buzdító csendje némaságra int.
Várna Bulgária harmadik legnagyobb városa, a Fekete-tenger partján fekszik.
A magyarok számára Hunyadi János vesztes csatája révén ismeretes hely.
Várna legfontosabb körútját I. Ulászlóról nevezték el (Bulevard Vladislav Varnenchik), második legnagyobb körútját Hunyadi Jánosról (Bulevard Yan Hunyad).
I. Ulászló emlékére pedig 1924-ben mauzóleum-emlékparkot alapítottak.
A 19. sz. derekára Bulgáriában magas szintű kertészeti kultúra fejlődött ki, amely azonban nem tudta foglalkoztatni a rendelkezésre álló munkaerőt. Ezért művelői közűl sokan a Dunától északra fekvő országokba vándoroltak, ahol a jobb piaci lehetőségeket kihasználva értékesítették terményeiket. Néhány kisebb előzmény után az első nagyobb bolgárkertész csoportok a korabeli Mo. déli városai (Nagybecskerek, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Baja stb.) és néhány más helység (pl. Esztergom) körül az 1870-es évek elején tűntek föl. Jellegzetes zöldségtermesztő technikájukat a hagyományos módszerekkel dolgozó hazai zöldségkertészek ismereteivel bővítették, s így azoknál hamarabb és jobb minőségű áruval jelentek meg a piacon. Fő terményeik voltak a paprika, a paradicsom, a fejes saláta és az uborka. Új ízletes fajtákat is meghonosítottak. A zöldségpalántákat magas, trágyafűtésű melegágyakban hajtatták, onnan ültették ki a túróekével és széles kapával készült öntöző árkokkal sűrűn barázdált szántóföldekre. Évente 8–10-szer öntöztek. Jellegzetes gyakorlatuk volt, hogy az alacsony gátakkal kialakított kalitkaágyásokba (fitera) (2–3x4–6 m) néhány percre vizet engedtek, majd kapával megnyitották a következő töltést és a munkát ágyásról ágyásra folytatták. Az öntözővizet a vízpartra épített bolgárkerék (doláp) szolgáltatta. A bolgárkerék ókori eredetű szerkezet, hazánkban a bolgárkertészek honosították meg. Körben járó ló vontatta. A függőleges tengely a rászerelt orsóval forgatta a vízemelő kereket tartó vízszintes tengelyt. A vízemelő talpában 24–28 rekeszt alakítottak ki, melyek 6–8 liter vizet fogadtak be. Merüléskor a víz a rekeszekbe nyomult és a kerék magasba fordulásakor az elvezető deszkavályúba ömlött.Állítólag ugyanakkora helyen tízszer több árut tudtak termeszteni, mint a helybéliek.
A bolgárok nemzeti konyhája, jellegzetességei elterjedtek Délkelet-Európa más országaiban is. Sokban hasonlít a szerb, a török és a görög konyhára. Összefügg ez a sokévszázados történelmi kapcsolatokkal és a természeti körülmények hasonlóságával. Ugyanakkor a bolgár konyhára hatással volt az örmény, az olasz, általában a Földközi tengeri és bizonyos fokig még a magyar konyhára is.
(Jártam Bulgáriában, de egy böcsületes uborkasalátát nem tudtak csinálni.)
A Rózsák Völgye a Sztara planyina és a Szredna gora hegységek között helyezkedik el. Két fölyóvölgy is van itt, a Strjama (nyugat felé) és a Tundzsa (kelet felé) folyók völgye. A völgy híres rózsáiról, melyeket évszázadok óta termesztenek itt, főként illatszer alapanyagnak. A terület központja Kazanlak.
Bulgária adja a világ rózsaolaj-termelésének 70 százalékát. A leghíresebb parfümgyárak bolgár rózsaolajat használnak, melyet Bulgária aranyának is neveznek. Május végétől kezdik leszedni a szirmokat, melyekből desztillációs eljárással állítják elő a világhírű rózsaolajat.
4./ Szófia: Bulgária fővárosa, és egyben Európa egyik legöregebb fővárosa
Viharos történelme volt, a törökök pl. 500 évig uralkodtak Bulgáriában. Mára milliós nagyvárossá fejlődött, ahol sok történelmi emlék van, egyben a balkáni és a nyugati kultúra keveredésének színtere is.
Szófia a Vitosa-hegy lábánál fekszik, 500-600 m tengerszint feletti magasságban.
A város számos gyönyörű templommal büszkélkedhet, ilyen pl. a Alekszandr Nyevszkij-székesegyház, mely Szófia fő jelképe és látványossága. A katedrális impozáns műemlék, kupolája 45m magas és aranyozott.
Szófia központi zsinagógája Európa második legnagyobb szefárd zsinagógája és a legnagyobb ilyen vallási létesítmény a Balkán-félszigeten.
Szófia egyetlen épen maradt mohamedán temploma a Banya Basi Dzsámi.
Ivan Vazov Nemzeti Színház
A főváros egyik legszebb műemléképülete. Névadója a bolgárok ismert neves író-költője
A Nemzeti kultúrpalota Dél-Kelet-Európa legnagyobb multifunkcionális kongresszus, konferencia-és kiállítási központja. 1981-ben nyitotta meg kapuit.
A mai Bulgária területén jelentős korai kultúrák voltak. Kárpát-medencei kapcsolatai miatt említendő a Vinca-tordasikultura. A szkíták emlékezetét a görögök és művészi ötvöstárgyaik őrizték meg. Később a terület a Római, majd a Bizánci Birodalom része lett. A népvándorlás nem kerülte el Bulgáriát, a gótok és a hunok is megfordultak errefelé. És ami fontos: szlávok érkeztek, olyan nagy számban, hogy a továbbiakban ők lettek a népesség alapja.
Bulgária a Fekete-tenger partján fekvő állam Délkelet-Európában. Nemzetközi tagsága: EU, ENSZ, EBESZ, Nemzetközi Valutaalap, WTO, NATO. Az ország 2007.január 1. óta az Európai Unió tagja.
Az ország területének 57%-a tartozik a Fekete-tenger vízgyűjtő területébe. Az ország többi részéről a vizek az Égei-tengerbe tartanak.
10. Tallinn óvárosa: Világörökség listájára 35 hektárnyi terület került, abból a 85 hektárból, amelyet Tallinn történelmi központjában az erődítmények zárnak közre.
A város legjellegzetesebb része a Toompea mészkőhegy, amelynek a nyugati felén a Castrum Danorum, vagyis "a dánok vára" áll. A várfalakon belül található a gótikus katedrális.
Az éghajlat óceáni befolyásoltsága miatt az év napjainak több, mint felén felhős az ég, a csapadék mennyisége az ország délkeleti sarkában 750 mm is lehet. Szeptemberben hullik a legtöbb, tavasszal pedig a legkevesebb eső. Észtország éghajlata az Atlanti-óceán és a Golf-áramlat hatása miatt jóval enyhébb, mint az azonos szélességi körre jellemző éghajlat:
nyáron (június-szeptember) 15-18 °C,
télen pedig -4 – -5 °C a jellemző napi középhőmérséklet.
A partvonal mentén a téli hőmérséklet mindig pár fokkal magasabb, nyáron pedig alacsonyabb, mint a szárazföld belsejében. Előfordulhat a hőmérséklet napi 20 °C-os ingása: reggel a hőmérő akár ‑12 °C-ot, délután pedig már 10 °C meleget mutat.
Észtországban a leghosszabb nap nyáron közel 19 órás, az úgynevezett fehér éjszakák időszaka május elejétől július végéig tart. A legrövidebb téli nap 6 órán keresztül tart. A telek meglehetősen zordak, három hónapig az egész ország területét hó borítja.
Az ország északi részében található a Lahemaa Nemzeti Park, a fővárostól, Tallinntól 70 km-re.
A nemzeti parkot 1971-ben alapították és ez volt a korábbi Szovjetunió első nemzeti parkja. Területe 725 km2 , melyből 250,9 km2 tengeri természetvédelmi terület. Méreténél fogva Európa egyik legnagyobb területű nemzeti parkja. A nemzeti park nevét az északi partvidék félszigetekkel (Juminda-félsziget, Pärispea-félsziget, Käsmu-félsziget és a Vergi-félsziget) tarkított, tengeröblökkel gazdagon borított partvonala miatt kapta, melynek jelentése "az öblök földje".
A park területének jelentős része mocsárvidék.
Legnagyobb része erdő. Az észt erdőterület egyébként az ország összterületéhez képest az európai átlagot jelentősen felülmúlja.
A baltikumi konyhák hagyományaiból az észt őrizte meg napjainkig a legteljesebben azokat a specifikus nemzeti vonásokat, amelyek a XX. század elejére alakultak ki.
A tej és a burgonya nélkülözhetetlen alapanyaga az ételeknek, az észteknél előforduló élelmiszerek csaknem mindegyikével társítható, sőt, olyan ételekkel is együtt készítik, amelyek semmilyen más nép ételeiben nem fordulnak elő együtt (például tej borsóval, hallal, burgonyával – cukrászkészítmény alkotórészeként.
Az észt nyelv a magyarhoz hasonlóan a finnugor nyelvcsaládba tartozik, azon belül a balti-finn ágba, így a szomszédok indoeurópai eredetű nyelveivel - orosz, lett, svéd - nem áll rokonságban.
A finnugor nyelvek közül legismertebbek a finn, a magyar, az észt. Az ország szerény méretei ellenére még országon belül is igen eltérő nyelvjárások vannak. Az észt legalább annyira eltér legközelebbi rokon nyelvétől, a finntől, mint az angol a fríztől. Az észt és a magyar nyelv közötti különbség akkora, mint a német és a mai Irán területén használt fárszi nyelv között.
Manapság az észt az egyik legkisebb nyelv, ami a teljes államiság funkcióit hordozza. Észtül tanítanak az általános iskolától az egyetemig, ez a modern tudomány (molekuláris biológia, csillagászat, infotechnológia, szemiotika stb.) nyelve. Észtül beszélnek a hadseregben, a színházban, a repülésirányításban, a médiában - egyszóval az élet minden területén. Az észt az Észt Köztársaság egyedüli hivatalos nyelve.
A világban közel 1 100 000 fő beszél észtül, közülük 950 000 él Észtországban, a többi közel 150 000 szétszóródott a világban (Svédországba, Kanadába, az Egyesült Államokba, Oroszoszágba, Finnországba, Németországban stb.).
A legrégebbi feljegyzett észt szó feltehetőleg a 8. századi egyházi személyiség, Aethicus Ister Cosmographia című művében található.
5. Az impozáns Aleksander Nyevskij-katedrális a tallinni ortodox orosz hívők legfőbb imahelye.
A lenyűgöző látványt nyújtó templomot 1894-1900 között építették. Belső falait nagyméretű ikonosztázzal és számos ikonnal díszítették restauráláskor.
A templomot a gyarmatosító Oroszország azzal a céllal emelte, hogy biztosítsa a németek és az észtek feletti kulturális fölényét. Erről árulkodik a katedrális neve is. Aleksander Nyevskij herceg katonai vezető volt, akinek csapatai legyőzték a német kereszteseket a Peipsi-tavon 1242-ben.
Észtország 1918-ban bekövetkezett függetlenné válása után szó volt a hivalkodó épület eltávolításáról. A tervet azonban félretették azzal az indoklással, hogy az új államnak nincs elég pénze az épület bontására.
Észtország területe kb. 13 000 évvel ezelőtt kezdett felszabadulni a jégtakaró alól. Az első lakosok több mint kilencezer évvel ezelőtt érkezhettek a mai Észtország területére. Ezt a népességet (a Kunda város közelében feltárt leletek alapján) a kundai kultúra népének nevezik. (Lehetséges, hogy már a jégkorszak előtt éltek emberek ezen a területen, de a jég pusztításának következtében ennek semmilyen nyoma nem maradhatott fenn.) Az ie. 3. évezred táján jelenik meg Észtország területén a fésűskerámia-kultúra. Nevét az agyagedényeiken található fésűszerű bélyegzőlenyomatról kapta. Úgy tartják, hogy ez a betelepülő finnugorok kultúrája. Mivel Finnországból korábbinak tartott leletek is előkerültek, elképzelhető, hogy a finnugorok Észtországban is már korábban megjelentek. Az adatok alapján ez a kultúra a mai Novgorod környékéről áramlott be a mai észt területekre.
Tallin,Észtország fővárosa lett az első európai főváros, amely ingyenessét tette a tömegközlekedést lakosai számára. Az észt főváros lakónyilvántartásában szereplők 2013. január 1-jétől térítésmentesen utazhatnak Tallinn összes autóbuszán, villamosán, trolibuszán. Mindezen túlmenően Észtország összes 20 év alatti diákja nemcsak a tallinni, hanem a vidéki tömegközlekedést is ingyen használhatja. A jogosultsághoz mindössze bejegyzett észtországi lakosnak kell lenni. Tallinnt 410 ezren lakják. A város vezetése környezetvédelmi és szociális megfontolásokkal indokolta a közlekedési kedvezményt, amely évi 12 millió euró bevételtől fosztja meg a települést.
A mai Észtország területére az ember valószínűleg az utolsó eljegesedés elmúltával, 11 000–13 000 éve telepedett be. A legkorábbi ismert régészeti lelőhely Dél-Észtországban a Pärnu folyó partján van, Sindi település közelében. Rádiokarbon vizsgálat szerint a telep 11 000 évvel ezelőtt létezett.
Bizonyítható, hogy i. e. 6500 körül Kunda város közelében halász-vadász közösségek léteztek.
