Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
"Lehetséges-e, hogy csak a tér, és energia létezik?"
Nem. A tér egy kiterjedt 1,2,3 dimenziós pontokból álló sokaság. Ahhoz, hogy kiterjedjen valami, energiára van szükség. A kiterjedés egy időben zajló folyamat, tehát a tér és az idő együtt létező fenoménok. Az energia nélkül, meg azok a fenomének sem létezhetnek, mert megnyilvánulatlanok maradnak. Az anyag, már egy felbukkant, megnyilvánult következménye az energia, tér, idő hármas létezésének. Ebből a háromból van összegyúrva az anyag, ami egyre bonyolultabb formákat ölt a fejlődése során. Az anyagfejlődés folyamatát nevezzük evolúciónak, aminek nem ismerjük a végállomását. Amennyiben a tudatunk is az anyagi evolúció útjának egy végállomása, a lehető legbonyolultabb formája az anyagnak, akkor ez a (forradalmi) minőségi ugrás hozta létre a szellemet. A szellem meg olyan nemanyagi létező, mint akár a téridő. A kör bezárul, a ciklus folyamat kezdődhet előről. ;-)
Én úgy gondolom, hogy Idő nincs, az csupán egy összehasonlító módszer. A Térben folyamatosan mozgó-változó Energia - pontosabban: a folyamatosan mozgó, és így sűrűségét-intenzitását változtató Energia létrehozza mozgása, illetve kiterjedése révén a Teret. Az általa létrejött Tér különböző csomósodású, amelyek egymáshoz képest gyorsabban, vagy lassabban változtatják formájukat, sűrűségüket. Mi emberek mindezt például bolygók kialakulásában érzékeljük, és - hogy rövidre zárjam fejtegetésemet - a Földünknek Nap körüli keringésében látjuk azt a periodikusságot, amelyhez alkalmasnak találunk összehasonlítani más periodikus változásokat. Ezt az összehasonlító módszert nevezzük Időnek.
Mindezt a hülyeséget én magam találtam ki, hosszú-hosszú - éveken átívelő - kínlódás, fantáziálgatás után.
Képzeljük el, hogy az állapotváltozások közötti legkisebb időtartam, az idő kvantuma. Egy olyan „mennyiség”, aminél nincs kisebb. Az abszolút etalon. Ezt a mennyiséget még nem tudjuk megmérni, mert az anyag erre nem alkalmas „durvább” felépítése miatt. A tudatunkkal bármekkora távolságot megtehetünk szinte egy pillanat alatt, de mivel a tudatunk is egy anyagi emanáció, az idő kvantumánál nagyobb értékű állapotváltozás közötti időben érzékel. Az érzéki csalódás, a tudatmódosító szerek hatása, még jobban lerontja az etalonhoz való közelítést. Ennél fogva nincs más lehetőségünk, mint szubjektívan érzékeljük az időt. A tudomány azonban törekszik elérni azt a legkisebb igazolható időtartamot, amivel a „pontos órát” elkészítheti. A téridő kvantuma, ma még egy fikció, olyan feltevés, amit az emberi logika alapján teszünk. Az MI talán ebben is felül múl bennünket, és felfedi számunkra a metafizikát, az anyagon túli valóságot. ;-)
Volt már ez téma itt. Ha elképzelünk egy általunk csinált bazi nagy szuperszámítógépes világot. Abban mesterségfes élőlényeket tenyésztünk. Evolváltatunk. Akkor egy idő uitán elvileg kialakulhatnak belül intelligens élőlények. Azok az időről kezdenek beszélgetni, vitázgatni egyszer csak. Mi istenként kívülről nézzük őket. Leállítjuk a program futását, akár lelassítjuk, bármi. Ők ebből belülről semmit nem vennének észre. Az idő belül másképpen halad. Mivel csak az állapotváltozások az amit érzékelhetnek belül. Az állapotváltozások között levő külső idő, azaz a mi külső megfigyelők közti időt nem érzékelhetik. Most akkor nekik mi lehet az idő? Az elemi állapotváltozások száma, amit ők belül érzékelhetnek. A mi számítógépeink órajelekkel működnek. Az órajelek fel és lefutó éle jelenti az állapotváltozást. Az általunk érzékelt állapotváltozások között levő statikus "1" vagy "0" állapot külső időtartamot ők nem érzékelhetik. Nem tudhatják meddig tart, hány pikosekundumig. Csak azt érzékelhetik belül, hogy változás történt. Egyből nullába vagy fordítva ment valami. Tehát belül az időt ezen elemi változások sorozataként élik meg.
Na most nálunk vajon hogy lehet ez? A kvantumos jelenségek mennyire jelenthetnek valamiféle analógiát ehhez?
Szerénytem, három óra típus létezik. A fizikai törvények alapú, a biológiai törvény alapú, és a tudat alapú órák. A fizikai a legkisebbtől és a legnagyobbig terjedő órajelet, tartamot képezi. A biológiait a fizikai határolja be. A tudatit, pedig az idő tapasztalója. Ez viszont az egyéntől függő. :)
Isten bárhogy állítja az órajelet a számítógépében amiben a mi univerzumunk létezik :-) az idő számunkra egyformán telik. Ha lassít ha gyorsít, ha időnként megállítja a program futását, mi abból semmit nem veszünk észre. Miért van ez?
A matematikában léteznek a szürreális számok, azok a nem valós számok, amik a valós számokat két oldalról a végtelenig közrefogják. A szürreális számok egy olyan külön osztályt alkotnak, amiből nem alakulnak ki rendezett testek, vagyis maradnak azok, amik. Valóságon túli, fiktív létezők.
Tegyük fel, hogy a téridő kvantumai a „szürreális létezők”, és nem alkotnak valós testet, vagyis külön osztályt, anyagot. Ennél fogva maradnak az üres hely státuszában lévő, de valós létezők, mivel a potenciális energia megnyilvánulásából vannak. Ez által erőt hordoznak magukban.
Ebben az esetben, nem kell az anyagnak az ÜRES HELY szerepét is betölteni, mert az anyag bármilyen megjelenési formája számára adott a hely. Ha nem tölti ki teljesen az anyag, akkor anyagmentes mozgástérnek is nevezhető. Ha teljesen kitölti, akkor már univerzumnak, anyaggal betöltöttnek nevezhető. Mivel az anyagnak többféle halmazállapota van, az anyag mozoghat magában az anyagban is. Megjegyeztem az előbbiekben, hogy a téridő végtelen struktúra, ami nem beteljesíthető. Viszont az anyag véges volta miatt, beteljesíthet egy halmazt, amit univerzumnak nevezünk. Az univerzumok száma nincs korlátozva térben és időben, vagyis az anyagra sem mondható ki, hogy véges mennyiségű létező. Amennyiben az időnek véges tartamokból összeálló, végtelen „fonala/folyama” a mozgást, vagyis a helyben való elmozdulást jelenti, akkor a mozdulatlansággal elimináljuk a helyet, és (megállítjuk) az időt.
A téridő kvantumaiból álló közeg egy szuszpenziót képez, amennyiben a benne lévő elemi részecskék szétbomlanak, és összecsomósodnak. Azonban elsődlegesen ebből a közegből csapódnak ki az elemi részecskék, amik megmaradók, nem semmisülnek meg. Egy diffúz eloszlással felhígulnak, vagy sűrűsödnek a szerint, hogy a gravitáció miként hat rájuk.
„A statikus, örökké jelenlévő és tudatos Most, amiben megjelennek az események, az anyagi világ.”
Szerintem a Most, egy relatív tapasztaló függő pillanata az időfolyamnak, ami soha meg nem áll. Az anyagi világ folytonos mozgásból, de eseményekre „darabolt” jelenségekből tevődik össze. A „mozdulatlan vászon”, mint minden mozgás viszonyítási alapja, szerintem az infinitezimális méretű téridő-kvantumokból álló téridő struktúra, amely a befogadó közeg, és a „mozdulatlan” háttér egyben. Azonban egy téridő-kvantum az energiának mozgásban való megnyilvánulása,(kiterjedtsége) ami egy időtartam alatt létező hely a valóságban. A folytonosan felbukkanó és eltűnő téridő-kvantumok végtelen sokasága teszi számunkra végtelennek a teret, és folytonosnak az időt. A tudatos szemlélő az, aki feldarabolja a megméretés érdekében.
Illetve ami még furcsa lehet... Mégis azt tapasztalom, hogy én magam vagyok ez statikus Most. A statikus, örökké jelenlévő és tudatos Most, amiben megjelennek az események, az anyagi világ.
Amennyiben Te, mint szemlélő alany az örök és statikus jelenben vagy, mit tapasztalsz? Megsúgom, egy állóképet, amit a szemed lát, amit a füled hall, amit bőrödön érzel. Ott és mindörökké. (amen) :)
Teljesen igazad van! Nem tudok számszerűsíthető előrejelzéseket adni. Csupán a laikus fantáziálása, amit írok. De ezzel nem okozok számszerűsíthető kárt sem a népgazdaságnak. Akinek nem inge, nem veszi magára. :-)
Szerintem félreértésben vagy a fizika lényegét tekintve.
A fizika arra való, hogy számszerű eredményeket lehessen vele kiszámolni. A fizikában is vannak a modellt magyarázó, leíró részek, ezek azt szolgálják, hogy megértse az ember a modellt, tudja használni a számszerű eredmények kiszámítására.
Ha nincs ez a számszerű eredmények kiszámítására alkalmas alap, akkor az nem fizika.
Téged, úgy tűnik, a modelleket magyarázó szöveg ragad meg, az tetszik, azt találod érdekesnek, figyelemre méltónak. Mint irodalmi alkotást értékeled. Úgy véled, ilyeneket te is tudsz írni. Aztán írsz is szép lírai műveket.
De ismétlem, ha a leírtak alapján nem lehet számszerű eredményekre vezető számításokat végezni, akkor az a szöveg nem fizika, akkor sem, ha irodalmi alkotásként hasonló, mint a fizikai modell leíró része.
Az idő tapasztalása, egy száguldás a végtelen téridőben.
A legpontosabb óránk is egy rezgésszám, tik-tak alapján mér. A világmindenség leggyorsabban rezgő eleme, az örökmozgó téridő-kvantum, és ezt követi a végtelen számú téridő-kvantumok de koherens fluktuációja, amit jobb híján káoszrezgésnek nevezek. Ebből a káoszból bukkan elő az anyag elemi részecskéje, amelynek stacionárius rezgése (harmonikus oszcillátor) lassabb. Ez a sebesség a fénysebesség, amit a káoszrezgés korlátoz le. Az összecsomósodott részecskék, a tömeget viselő anyagok még ennél is lassabban rezegnek és a haladó mozgásuk nem érheti el a fénysebességet.
Az idő, a tér, az energia, egymástól elválaszthatatlan örökké valós létezők. Az anyag csak időben, térben véges fenomén.
„Az órákkal vagy bármilyen más tárggyal ellentétben, az időkristályok mozgása nem tárolt energiából származik, hanem az időszimmetria egy kis szünetéből, így ez egy speciális formája az örökmozgónak.”
Mégis van olyan valós, vagy abszolút idő, ami nem csak az elme szüleménye?
„Wilczek hónapokig töprengett a lehetőségen. Végül az egyenletei azt mutatták, hogy az atomok valóban tudnak alakítani egy rendszeresen ismétlő rácsot az időben, miközben visszatérnek a kezdeti elrendezésükhöz, különálló (inkább mint folytonos) időközökben, ezáltal megtörik az időszimmetriát. Energia fogyasztás és termelés nélkül az időkristályok stabilak lennének, amit a fizikusok "alapállapotnak" neveznek, a struktúrában történő ciklikus változások ellenére, amire a tudósok azt mondják, hogy ezt mint egy örökmozgót lehet értelmezni.”
Ami energiafogyasztás és termelés nélkül, egy állandósult alaphelyzetben van, az a vákuumfluktuáció, másként nevezve a téridő alaprezgése, amit valóban örökmozgóként lehet értelmezni.
"Egy fizikus számára ez tényleg egy őrült koncepció, arra gondolni, hogy az alapállapot időfüggő." - mondja Hartmut Haffner, a Kalifornia Egyetem, Berkley kvantumfizikusa. "Az alapállapot meghatározása az, hogy az a nullponti energia. De ha az állapot időfüggő, akkor ez azt jelenti, hogy energiaváltozás, vagy valamilyen más változás történik. Valami mozog körülötte."
A valamilyen más változás az, hogy egy forrásból felbukkanó energia, térben és időben nyilvánul meg, amit egy nyelőben való eltűnése követ. Ez maga a mozgás. A téridő-kvantumok egymás körüli mozgása a fluktuáció, a nullponti energia alaprezgése.
„Bruno szerint Wilczek és társasága tévesen azonosították a tárgyak időfüggő viselkedését gerjesztett energiaállapotban, nem pedig alapállapotban. Nincs semmi meglepő a tárgyak többlet energiával történő ciklikus mozgásában, a mozgás megszűnésével az energia is szertefoszlik. Ahhoz, hogy időkristály legyen, egy tárgynak alapállapotban kell állandó mozgásban lennie.”
Szerintem, erre csak a téridő-kvantuma képes.
„Ha az időkristályok képesek megtörni az időszimmetriát ugyanolyan módon, ahogy a hagyományos kristályok megtörik a tér szimmetriáját, "ez azt jelenti, hogy a természetben e két mennyiség úgy tűnik, hogy hasonló tulajdonságokkal bír, és ennek végső soron tükröznie kell magát az elméletet." - mondta Haffner. Ez arra utal, hogy a kvantummechanika nem megfelelő, és lehet, hogy egy jobb kvantumelmélet ugyanannak a szövetnek két fonalaként kezeli az időt és a teret.”
Egy új kvantummechanikának alapvetőnek kell tekinteni azt, hogy a téridő diszkrét elemekből van.
Az aláhúzott részek tőlem származnak, a releváns válaszhoz.
