Keresés

Részletes keresés

baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 340

"Babahintőporból illetve a mágnesnél vasreszelékből volt"

 

Akkor az nem babahintőpor, illetve vasreszelék volt?

Előzmény: ZorróAszter (331)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 339

Na végre.

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 338

Nahát !

 

Szerintem az a baj, hogy animated gif.

 

Na mindegy.

 

Akkor még juszt is megprobálom linkként:

 

 

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 337

Namégegyszer úgy lesz négyszer

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 336

Ez nem az én napom.

 

A kép:

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 335

Kedves Olvtársak!

 

 

Kerestem ábrákat.

 

Creativus megközelításéhez kb. ez áll a legközelebb:

 

 


Én itt találtam: http://www.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert46/TAdo_Elvek.html

 

Eredeti (úgy látszik megszűnt) forrás: www.nsm.buffalo.edu/~jochena/research/opticalactivity.html

 

 

 

Bocs, de az előbb valamiért nem tudtam beilleszteni a képet, hanem helyette kiment a szöveg.

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 334

Kedves Olvtársak!

 

 

Kerestem ábrákat.

 

Creativus megközelításéhez kb. ez áll a legközelebb:

 

 

ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 333

Kedves Creativus!

 

Köszönöm a szemléletes leírást.

 

Közben látom, az én szövegemből ráadásul még ki is felejtettem egy-két szót.

 

Kiegészítené még a polaritás fogalmával?

 

 

 

Mondhatjuk, hogy a foton élettartama valójában csaknem nulla (vagy pontosan?), csak útközben számára megáll az idő?

 

Így kívülről nézve ez a villanásnyi élettartam akár végtelen is lehet?

Előzmény: Creativus (332)
Creativus Creative Commons License 2012.03.05 0 0 332

"Az elektromágneses hullámot úgy szokták elképzelni a szárnyallóbb képzeletű hallgatók, hogy a térben halad a hullám. A haladási irányra két merőleges képzelhető el három dimenziós térben. Az egyiken hullámzik a villamos tér, és hozzá fázisban eltolva hullámzik a mágneses tér - egymást veszteségmentesen kölcsönösen létrehozva."

 

Ez ugyan eléggé szemléletes (föl is szokták rajzolni 2 egymásra merőleges szinusszal), ám számomra van egy még szemléletesebb modell is:

 

Először is az elektromágneses hullámokban (a világunk sztatikus töltéseitől eltérően - mivel ott nincs mágneses töltés) az elektromos és a mégneses tér egymással egyenrangú jelenség, azaz szimmetria áll fenn közöttük. Ahogy gerjeszti/kioltja az elektromos változása a mágnesest, ugyanúgy gerjeszti/kioltja a mágneses tér változás az elektromost.

 

Tekintsük ezt a két egymásra merőleges entitást tehát minőségileg megkülönböztethetőnek, ám megjelenésükben azonosnak, és egy-egy vektornak, melyek a haladási irányra és persze egymásra is merőlegesek. Próbáljuk elképzelni, hogy ezeket össze lehet adni. Hasonlóképpen, ahogy - a villanytanban már jól megszokott módon - a valós és képzetes részt összeadjuk a komplex számsíkon. A pillanatnyi terek nagysága a vektor két vetületének felel meg.

 

Ráadásul normáljuk mindkét mennyiséget úgy, hogy mindkét irányban a maximumnál egységvektort kapjunk. (képzeletben hosszt látunk, ám az valójában egy amplitudó, mely ténylegesen nem jelenik meg hosszúságként).

 

Ha így gondolkodunk, akkor egy fénysebességgel előrehaladó forgó vektort kapunk, melynek a nagysága állandó, és a csúcsa egy spirális pályát ír le. Nos ez a haladó elektromágneses hullám: azaz egy száguldó spirál, és rögtön látjuk is, hogy a spinje (helicitása) van! Ennél szemléletesebben a foton spinjét nem tudjuk modellezni.

 

Ha most belevesszük azt is, hogy fénysebességgel száguldva ez a jelenség végtelenül meg is rövidül, akkor akár a haladási irányra merőleges forgó korongként is (végtelen vékony) elképzelhetjük a fotont, amelyben benne van egyszerre a vektor minden iránya.

 

Érdekes egyébként, hogy a foton ebből csak "annyit lát" (annyit látnánk, ha haladni tudnánk vele), hogy a kiindulópontjából a megérkezési helyéig végtelen rövid idő alatt "átröppen", s "közben" a vektor a korongon annyiszor fordul körül, ahány hullám ebbe a távolságba belefért.

 

A fentiek miatt, azaz a részecskefizika és a relativitás együttes jelentkezése kapcsán a foton számomra hihetetlenül furcsán, és egyre érthetetlenebbül viselkedik, pedig régen azt hittem, hogy valamennyire még értem...

 

A foton szemszögéből valójában nincs is téridő rendszer, csupán a megszületésétől a megszünéséig tartó végtelen rövid pillanat, száguldjon akár évmilliárdokon keresztül a világegyetem egyik végéből a másikba!

Előzmény: ZorróAszter (327)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 331

Igen. Mint mondtam, a kiegyenlítődés csak a test töltésével megegyező töltésű testekre vonatkozna.

 

Ám az egy tök érdekes kérdés, hogy a várakozással ellentétben nem szünteti-e meg a relatívisztikus jelenségeket.

 

Már ha ilyenkor lehet beszélni még ilyenekről.

 

 

 

---------------

 

>"... töltött ..."

 

Nemcsak: kolbásszal és palacsintával is próbáltam: Stimmel!

 

Ami még érdekes lehet, az a szex.

 

De az mindig érdekes.

 

 

(330) >Persze, hogy csak szemléltetik, láttál te már erővonalat!? ;))

 

Hát persze: Babahintőporból illetve a mágnesnél vasreszelékből volt.

Előzmény: baradlayrichard (328)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 330

Persze, hogy csak szemléltetik, láttál te már erővonalat!? ;))

Előzmény: ZorróAszter (327)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 329

Itt a hullám se kvantált, ugye?

Előzmény: Aurora502 (326)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 328

Szerintem arra nem illik a modell. Pl nem viselkedik 4-dimenziós rendszerként, tehát nem konvertibilis az idő és a tér, nem görbül a fény stb. Igazából viszont az a válasz, hogy nem tudom. Gondolom a gravitációs görbület arányos a sebességgel meg az energiával. Az elektromos "görbületnél" ez legfeljebb a töltött dolgokra lehet igaz, úgymint töltött csirke.

Viszont úgy gondolom, hogy nem a tömeg "görbíti" a teret. A fizikai tér az olyan amilyen, a benne lévő tömegekkel együtt. A teret mi görbítjük rá az íróasztalon, amikor olyan geometriát keresünk hozzá, ami hasonlóan viselkedik az eredetihez.

Előzmény: ZorróAszter (325)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 327

Nekem homályosan az rémlik, hogy az erővonalak csak szemléltetik a villamos vagy mágneses teret.

 

Analóg módon a gravitációs erőtér is szemléltethető ilyenekkel, de az általában olyan egyszerűen 1/r2 szerint csökken, hogy nincs értelme erővonalakkal, fluxussal és ilyenekkel bíbelődni. De senki se akadályozza meg, hogy bevezessük, csak mindenki ki fog röhögni, mintha Porschével járnánk a kerti budiba.

 

A villamos tér megváltozása egy változással arányos nagyságú, merőleges mágneses teret hoz létre, és fordítva.

 

Az elektromágneses hullámot úgy szokták elképzelni a szárnyallóbb képzeletű hallgatók, hogy a térben halad a hullám. A haladási irányra két merőleges képzelhető el három dimenziós térben. Az egyiken hullámzik a villamos tér, és hozzá fázisban eltolva hullámzik a mágneses tér - egymást veszteségmentesen kölcsönösen létrehozva.

 

 

Pontosabban - létrehozva - kioltva - létrehozva - kioltva .....

 

Ha nem vákumban történik ez, akkor persze van veszteség. És a hullám előbb-utóbb elhal. Persze elvben sosem egészen, de a gyakorlatban elvész az elektromágneses zajban.

 

A matekját ezerszer visszaböfögtem már, de valójában sosem értettem egészen.

 

Egyrészt lusta vagyok

Másrészt hülye a matekhoz

Harmadrészt általában ilyenkor irgalmatlan mennyiságű más hülyeséget is vissza kellett böfögni

Előzmény: Aurora502 (326)
Aurora502 Creative Commons License 2012.03.05 0 0 326

Én magam részéről úgy képzelem el az elektromágneses mezőt, mint Faraday vagy Maxwell. A térben vannak elektromos és mágneses erővonalak. Klasszikusan az elektromágneses hullám nem más, mint ezeknek a térerősségeknek az időbeli változása, az erővonalak hullámzása. Lehet, hogy a mi "mechanikus" világunkban ez egy furcsa kép, de ha ezt elfogadjuk, akkor ezekből csomó minden kijön, érthetővé válik.

 

 A gravitációt nem tudom. :) Ott az áltrelt használják, ahol mezők helyett a téridő görbületét használják. De én erről nem tanultam. A gravitáció nagyon gyenge effektus, fajlagosan 10-42-szer gyengébb az elektromágneses kölcsönhatásnál.

Előzmény: baradlayrichard (320)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 325

>A gravitáció az nem is mező, csak ott egyszerűen máshogy van skálázva a tér, ezért mozognak furcsán a dolgok, de >ehhez most késő van.

 

 

Ha nincs megértés, akkor már értem, mit nem értettem. :o)

 

Például itt azt, hogyha a gravitáció térgörbület, akkor pl. a villamos tér miért nem az.

 

 

És hogy van az, hogyha a tömeg meggörbíti a teret, akkor a villamos töltés ennek elleenére vissza tudja görbíteni?

 

Például a töltéssel rendelkező testek számára?

 

Mert ha egy testet megfelelő mértékben feltöltünk, akkor ugye pontosan ki tudjuk egyenlíteni a görbületet legalábbis az ugyanolyan töltésű testek számára, hiszen a töltések okozta taszítás is pont 1/r² szerint csökken.

Előzmény: baradlayrichard (323)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 324

Most már nem értem egész pontosan, miről van szó.
A szemléltetés semmiképp se azonos a megértéssel. Sőt, a mindenféle ismeretterjesztő szemléletességekkel vigyázni kell, mert nagyon félre tudnak hordani.

 

"De az ugye stimmel, hogy akiknek az órája az elvileg lehetséges leggyorsabban járnak, azok állnak?"

 

Nincsen olyan, hogy "elvileg lehetséges leggyorsabban jár". Tulajdonképpen minden inerciális óra az elvileg lehetséges leggyorsabban jár. A többiek meg valahogy hosszabb utat tesznek meg a téridőben, és ettől függ a lassulásuk, aki jobban átlátja ezt a részt, magyarázza el helyettem legyen szíves.

Előzmény: ZorróAszter (321)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 323

De a természeti törvények a legprimitívebb, legfenomenologikusabb leírásai a világnak, az alapján "valójában" semmit sem értünk meg.


A gravitáció az nem is mező, csak ott egyszerűen máshogy van skálázva a tér, ezért mozognak furcsán a dolgok, de ehhez most késő van.

Előzmény: ZorróAszter (322)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 322

Valószínűleg nem értem a kérdésedet, mert így a válasz eléggé egyszerűnek látszik.

 

Két töltéssel rendelkező test között a gravitációs törvényhez teljesen hasonló erő ébred. A töltések szorzata, ami lehet pozitív, vagy negatív, a távolság négyzetével fordítottan arányos, és ott a Newton helyett a Coulomb állandó.

 

De szerintem nem ezt akartad mondani.

Előzmény: baradlayrichard (320)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.05 0 0 321

Kedves Baradlayrichard!

 

Érik az a bizonyos megértéses topic. :o)

 

Például hogy szigorúan a megértés érdekében tett, szemléletességet célzó módon szabad-e az elmélet által kizárt feltételezéssel élni?

 

Ha igen, akkor milyen feltételekkel? Mi az a pont, amikor már az így torzított elméletet értjük, és nem magát az elméletet?

 

Pédául itt a végtelen sebességgel történő óraegyeztetést.

 

De akkor hagyjuk is ki.

 

Szerintem ha Jancsi és Juliska a Földön egyezteti az óráját, és előre megbeszélik, hogy milyen irányban és milyen függvény szerint fognak kószálni az űrben, akkor tudni fogják, mit mutat a másik órája, és hogy amikor elküldik egymásnak az óráik állását akkor az megfelel-e ennek, vagy sem.

 

 

 

De az ugye stimmel, hogy akiknek az órája az elvileg lehetséges leggyorsabban járnak, azok állnak?

 

Előzmény: baradlayrichard (273)
baradlayrichard Creative Commons License 2012.03.05 0 0 320

Még az nem megy a fejembe, hogy akkor a statikus mező által létrehozott erőt hogyan lehetne felfogni. Talán a "gravitációs mező" lenne az egyetlen, amit így fel bírna fogni az ember nem is mint mezőt, hanem a geodetikusok rövidülését az ált.rel. értelmében. De mi van az elektromágneses mezővel, amikor sztatikus?

Aurora502 Creative Commons License 2012.03.04 0 0 319

"Ugyanígy azt hiszem, a lézer is egyfajta visszacsatolt, begerjesztett erősítő, csak a stabilizáló elem, ami az állandó frekvenciát és fázisbeli azonosságot biztosítja, az a kristály rácsszerkezete illetve geomtriája."

 

populáció inverzió által az indukált emisszió dominál a spontán emisszióval szemben. A rezgőköröknél és az üregrezonátoroknál eleve az indukált emisszió dominált, így ott nem nagy cucc a koherens sugár gerjesztése. De a látható tartomány esetén ehez szenvedni kell, vagyis nagy energiabefektetést igényel.

 

 

"De ha kicsit megerőltetnénk magunkat, ebben is felismerhetnénk fantomizált rezgőköröket induktivitásokkal és kapacitásokkal."

 

Szerintem is. Vagyis meg lehet találni azokat a sajátosságokat, amit az elektromosságtanban az induktivitással és kapacitással, mint fenomelógikus mennyiségekkel jellemeznek.

Előzmény: ZorróAszter (317)
Aurora502 Creative Commons License 2012.03.04 0 0 318

igen, tényleg :) Ez valahogy eszembe sem jutott, de ez tényleg az üzegrezonátoros dolog fényre alakítása.

Előzmény: mmormota (316)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.04 0 0 317

A probléma azt hiszem, alapvetően az, hogy adott frekvenciatartományon kívül vagy az erősítő nem erősítő többé, vagy a rezgőkör tekercse illetve kapacitása szúnik meg tekercsként illetve kondenzátorként viselkedni.

 

De magasabb frekvenciákon ugyanezeket a szerepeket átveszi más elem, például az üreg maga a kapacitás, vagyis egyfajta kondenzátor.

 

A fizikai mennyiséget ugyanúgy hordozza, csak a külalakja változik meg a frekvenciának megfelelően.

 

Ugyanígy azt hiszem, a lézer is egyfajta visszacsatolt, begerjesztett erősítő, csak a stabilizáló elem, ami az állandó frekvenciát és fázisbeli azonosságot biztosítja, az a kristály rácsszerkezete illetve geomtriája.

 

De ha kicsit megerőltetnénk magunkat, ebben is felismerhetnénk fantomizált rezgőköröket induktivitásokkal és kapacitásokkal.

Előzmény: Aurora502 (315)
mmormota Creative Commons License 2012.03.04 0 0 316

A szabad elektron lézer valami hasonló... :-)

http://en.wikipedia.org/wiki/Free-electron_laser

Előzmény: Aurora502 (315)
Aurora502 Creative Commons License 2012.03.04 0 0 315

Gondolom nem érné meg gyakorlati szempontból rezgőkörökkel, vagy üregrezonátorokkal látható fényt előállítani. Csak tudományos érdekesség lenne. Gondolom a mikrohullámú tartománynál levő problémák valahogy csak megoldható lenne, ha lenne motiváló erő a további fejlesztésekre.

Előzmény: ZorróAszter (314)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.04 0 0 314

Elfelejtettem mondani, hogy a rezgőkörben a tekercs váltakozó mágnesess terek kelt, a kondenzátorban meg váltakozó villamos tér jön létre. Csak a dolog nem múködik a fényig. Megakad valahol a mikrohullámú tartomány aljánál.

Előzmény: ZorróAszter (313)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.04 0 0 313

A mérnökök rezgéskeltésre régebben erősítőket használtak. Az erősítő kimenetét visszacsatolták a bemenetre. Az erősítő bekapccsolás után begerjed, mint amit iskolai rendezvényeken gyakorta örömmel megtapasztalhattunk.

 

Azért, hogy az előállított frekvencia a szükséges legyes, azért egy rezgőkörrel stabilizálták a frekvenciát.

 

(Emlékszünk, a suliban folyton változott a frekvencia, mikor begerjedt az erősítő.)

 

Ez kb. a mikrohullám tartományig működik.

 

Mikrohulllámú technikában üregrezonátorokat használtak. Ma ilyen klisztronokat már csak a mikrohullámú sütőkben alkalmaznak. Ezek a rezgőüregek is megfeleltethetők ilyen visszacsatolt, begerjedt, rezgőkörrel szabályozott erősítőknek, csak az alkatrészek nem olyan szépen elkülöníthetők.

 

És ez vonatkozik a lézerre is a mikrohullámok feletti tartományban. Vagyis a lézer is felhogható egyfajta begerjedt erősítőnek, aminek a geomertia szabályozza a gerjedési frekvenciáját.

Aurora502 Creative Commons License 2012.03.04 0 0 311

ha nem ezer évekig

Előzmény: Aurora502 (310)
Aurora502 Creative Commons License 2012.03.04 0 0 310

Csak gondolom jelenleg technikailag megoldhatatlan lenne egy makroszkopikus méretű mágnest másodpercenként több százbilliószor rezgetni. Mindenesetre elméletileg szép gondolat, bár pár száz évig biztos kellene várni a megvalósításra.

Előzmény: baradlayrichard (307)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!