Bocs, de szeretem, ha külföldről megmondják, hogy nekünk itthon mit kellene csinálni.
Akkor miért beszélgetünk?
Ahogy észrevettem ebben a topicban majdnem mindenki külföldről ir.
Egyébként sem azt mondtam, hogy mit kellene csinálni, hanem csak azt, hogy meglátásom szerint miért nem működnek egyes dolgok.
Azt aligha lehet vitatni, hogy bármely országban, csak összetartással lehet bármit elérni.
Ez magyarországon hiányzik bármennyire is fájó ez elismerni.
Ne haragudj, nem akarlak bántani, de mennyivel hősibb cselekedet, hogy ha szarban a haza, akkor kivándorlok, mert nekem jobb élet jár mint amit a hazám tud nyújtani,
Igazából ezzel is tettem már valamit. Egy magyar családon segitettem. :)
Sőt, mondhatom kettőn, mert egy a helyünkre állhat.
Gondolom, ha itthon lenne egy 6 hónapos polgárháború, ölnénk egymást, aztán konszolidálódna a helyzet szívesen hoznátok haza az ott megszerzett vagyonkátokat, a demokráciába.
Nem tudom mások hogy lennének vele, én nem szándékozom MO-ra menni, akkor sem, ha tényleg demokrácia lenne.
Ha tudod mit kell csinálni gyere haza, és tedd meg.
Ahogy így elnézem a kapitalizmus a szorgalmas és innovatív képességekkel megáldott emberek rendszere, akik kitartó munkával és jó kapcsolatokkal képesek valamit létrehozni a semmiből. Ezzel szemben a versenyképtelen tömegek csak munkanélküliség és mellőzöttség formájában találkoznak a rendszer pozitív hatásaival, így aztán érthető, hogy visszavágynak a kommunizmus jelentette langyos vízbe.
Lehet, hogy egy kiforrott kapitalizmus ilyen.
Nálunk szorgalmas innovatív képeségekkel megáldott emberek sem képesek JÓL megélni, kizárólag akkor, ha "kapcsolataik" révén sikerül olyan korrupt segítőt találniuk, akiknek visszajuttatva a pénzt állandó állami megrendeléshez juthatnak.
De tegyük fel ezek csak a vadhajtások.
De mit csinál pl. egy kiforrott kapitalizmusban egy óvónő, egy tanár, vagy orvos?
A tudományos kutató?
Ezek köztudottan versenyképtelenek, ugyanis ezekhez a munkákhoz kitartás, bizonyos monotónia az önérvényesítés hiánya tartozik.
Egy alakalmazott CNC esztergályos, vegyész, akinek éppen a szakmai előírások pontos betartása hozhatja a kimagasló eredményt, ezen a pályán nem játszik?
Jól értem, hogy egy tőzsdeguru, akinek a spekulációhoz sokkal több köze van mint a szorgalomhoz, innovációhoz sokkal megbecsültebb tagja a társadalomnak mint egy fizikatanár?
A Fidesz. Ha megnézed az eszmerendszerét több baloldali elem van benne mint a mostani baloldalban. A magyar fejlődés kisiklására igen jellemző, politikai szerepek felcserélődése.
Úgy tudom, a demokráciánk éppen az a lényege, hogy a különböző pártok, melyek különböző nézeteket, oldakat, rétegeket képviselnelnek váltják egymást.
Ha most csak a baloldalt nézzük, akkor elvileg a Horn kormánynak kellett volna kiegyenlíteni, de tudjuk, hogy ők megszorítottak (Bokros csomag) Utána az Orbán kormány jött, és a középrétegnek kedvezett, majd a Medgyessy kormány 2 év alatt próbálta a kicsit helyzetbe hozni a balt, de ez csak két év volt.
Aztán Gyurcsány 6 éve következett, ami megint - ha kedvezett is valamit - a végén visszavonta.
Orbán azt mondta, hogy kénytelen a szegényebbek igényeit is figyelemebe venni, de valójában ez nem látszik, sőt az egykulcsos adóval a jobban keresőknek kedvezett.
Munkahelyeket úgy próbál teremteni, hogy az eddigi 8 órás foglalkoztatást ( közmunka) 4 órára csökkentette, a pénzt is megfelezte, mely most 28 ezer Ft.
Szerintem ezek nem annyira baloldali intézkedések, tehát inkább csak duma.
Az biztos, hogy az egyéni célok elé helyezte a közösségi célokat, mely elvileg baloldali nézeteket tükröz, csakhogy ennek eredményeként államosította a manyup pénzeket.
Ti valószínüleg azt hiszitek, hogy az emberek egyszerűen nem fogalkoznak a demokrácia kérdésével, pedig ez másként igaz!
Miért hinnénk azt (így, többes számban)? Az emberek - pont a Maslow-piramis mintájára - akkor foglalkoznak ilyen úri dolgokkal, ha az ezt megelőző létszükségleteiket letudták. Amíg a napi betevőért folyik a kenyérharc, addig természetesen nem a demokrácia-deficittel foglalkozik az ember. Mindent csak szépen, sorban...:D
A kérdés szerintem inkább az, hogy nem mesterségesen tartja-e a külső-belső hatalom az embereket olyan gazdasági szinten, hogy ne érdeklődjenek a politika, így a a demokratikus jogaik iránt.
Szerintem ez egy tévedés. Politikával akkor foglalkozik leginkább az ember, ha arra ráér.
Mindenekelőtt dolgozik, a családjával, a hobbijával és az életével törődik és csak utána ül le a tévé vagy a számítógép elé, hogy informálódjon a napi politika iránt. Akit meg a fent említett tevékenységek kellőképp elfárasztanak, az nagy ívben szarik a politikára és elteszi magát holnapra, mert pörög a mókuskerék. Szóval ha az embert lefoglalja a munka és úgy általában az élet, akkor nem foglalkozik a politikával. Ha viszont ráér... akkor egészen más a helyzet. Ha bármilyen módon befolyásolni akarja valaki a hazai politika-fogyasztás kultúráját, akkor annak sürgősen teremtenie kell legalább 5-600 ezer munkahelyet, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szellemi és fizikai állapotban találkozik a napi szar a fogyasztójával. Ha munkában megfáradt a kedves fogyasztó, akkor csak legyint és elkapcsol de, ha hónapok óta csak tűkön ül és minden intézkedésre ki van hegyezve, akkor verni kezdi az asztalt!
Nem haragudj, nem szándékosan ugrottam át bizonyos kérdéseket csak egyszerűen lustaságból nem kezdtem bele evidenciák hámozásába. Ha a Maslow-piramist akartad körülírni, akkor szvsz egyszerűbb bedobni a linket és máris mindenki tisztában van a közlendőddel: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
Ha nagyon muszáj, megpróbálhatok pár kapitalista értéket összegereblyézni de nekem ugyanúgy a bögyömben van ez a profit-hajhász világ, mint itt sokakéban:
1.) feltehetően pozitív hatással van a verseny a kutatás-fejlesztésekre, ami nélkül csak langyos víz lenne a tudomány és a technika használata. És ebből következik, hogy minden további fejlesztés csak akkor nyer értelmet, ha van vetélytárs - legyen az űrkutatás vagy fegyvergyártás.
2.) az önálló vállalkozás lehetősége mellett az egyén kipróbálhatja magát és értékteremtő képességét a szabad piacon, lehetőséget teremtve tehetsége kibontakozásának.
3.) kapitalizmusban a fogyasztást a kultúrát- de még a közbeszédet is egyaránt a piaci igények (tömegek) határozzák meg, míg a kommunizmusban ugyanez fentről irányított.
4.) szólásszabadság, fogyasztóvédelem, emberi jogok és egyáltalán: jogállam.
5.) szabad választások (bárki jelölhető és választható)
De a fenti 5 pont ellenére szar ez a világ (is) és nem erőlködök tovább a fényezésén, mert sokkal több negatívumot lehetne róla elmondani. Ahogy így elnézem a kapitalizmus a szorgalmas és innovatív képességekkel megáldott emberek rendszere, akik kitartó munkával és jó kapcsolatokkal képesek valamit létrehozni a semmiből. Ezzel szemben a versenyképtelen tömegek csak munkanélküliség és mellőzöttség formájában találkoznak a rendszer pozitív hatásaival, így aztán érthető, hogy visszavágynak a kommunizmus jelentette langyos vízbe.
Ennek az okait is lehetne kicsit ragozni, de ebbe se mennék bele. :)
Nocsak nocsak!
Pedig a dologban nincs titok.
Gyurcsány mint milliárdos a baloldal élére állt, majd elkezdett neoliberális tőkeseggnyaló politikát folytatni.
A bal meg hülye volt, mert beszopta.
Már majdnem a külföld kezére játszotta az EÜ. kasszát, amikor a bal eszmélt.
Na látod akkor pl. megmozdultak az emberek, magukhoz hívták a baloldali politikusokat és könyörögtek nekik,hogy ezt ne csinálják, ne szavazzák meg a törvényt.
Lehet, hogy rosszul szervezett volt, de akkor is inkább mellé kellett volna állni, nem ellene.
Úgy persze sokkal könnyebb egy sztrájkot letörni, ha a lakosság nagyrésze inkább áll a munkáltató, mint a munkavállaló mellett.
Bocs, de szeretem, ha külföldről megmondják, hogy nekünk itthon mit kellene csinálni.
Igen, itt is a munkavállalók mellé állt, amíg nem akarták kirúgni a másodnapi késések miatt.
Aztán amikor már ki akarták, akkor már nem állt mellé.
Ne haragudj, nem akarlak bántani, de mennyivel hősibb cselekedet, hogy ha szarban a haza, akkor kivándorlok, mert nekem jobb élet jár mint amit a hazám tud nyújtani, aztán a jó melegből teli hassal osztom az észt, hogy mit kéne csinálni annak, aki mégis inkább itthon maradt.
Gondolom, ha itthon lenne egy 6 hónapos polgárháború, ölnénk egymást, aztán konszolidálódna a helyzet szívesen hoznátok haza az ott megszerzett vagyonkátokat, a demokráciába.
Mint ahogy sokan megtették a Kádár rendszer bukása után.
Oszt még tisztelni is kéne őket, mint világott látott újgazdagokat.
Ha tudod mit kell csinálni gyere haza, és tedd meg.
Nos nem állitanám, hogy túlzottan tájékozott lennék ezügyben, minden esetre akár a polidilin, akár más forumokon bizony én olyan hangokat hallottam, hogy "minek sztrájkonak ezek, jobban keresnek mint én", "oldják meg másképp a problémájukat, ne a többiekkel csesszenek ki stb."
Lehet, hogy rosszul szervezett volt, de akkor is inkább mellé kellett volna állni, nem ellene.
Úgy persze sokkal könnyebb egy sztrájkot letörni, ha a lakosság nagyrésze inkább áll a munkáltató, mint a munkavállaló mellett.
Ugyhogy felmerülhet a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. A jólét hozta el a demokráciát, vagy a demokrácia a jólétet? Esetleg volt, lesz egy harmadik tényező ami mindkettőre hat?
A demokrácia hogy tudja elhozni a jólétet?
Ha pl. ma MO-on naponta tömegtüntetések lennének, akkor nem kéne visszafizetni az államadósságot?
Amúgy 2006-ban amikor szétverték a tüntetéseket az emeberek elkezdtek félni.
Utána meg attól tartottak titokban, hogy ha kimennek az utcára Gyurcsány szükségállapotot vezettet be és nem lesznek választások.
Ma inkább a hiteltelenség miatt nem szervezhetők tüntetések.
Pl.megfigyelheted, hogy ha a szervezők szerveznek valamit, akkor megkérik a politikusokat, hogy ne menjenek oda.
Az mszp jelenléte pl. hiteltelenné tud tenni akár egy nagyobb tüntetést is.
Azért tartom ezt nagyon fontos kérdésnek, pont a topic témáját tekintve, mert azt azért tapasztalhattuk az elmult években, hogy amikor pl. a buszsöfőrök sztrájkba kezdtek, akkor bizony a társadalom többsége nemhogy nem állt melléjük, de még kifejezetten támadta is őket.
Ez így nem igaz!
Volt egy időszak, amikor nagyon sok rosszul szervezett sztrájk volt.
Pl. nem állították le a vonatforgalmat teljesen, hanem 2-3 óránként mentek a vonatok.
Ugyanez a buszok vonatkozásában.
Ezt a munkáltatók elégelték meg, előbb a pályaudvarokon igazolást kellett kérni, hogy miért nem érhettél be időben, később jelezték, hogy oldd meg a bejárást, csak ne késs el.
Igazából egy 3 napos sztrájk kellett volna, ahol semmi nem jár.
Kicsit egyszerűbb, de én is ezt irtak kb., hogy valódi demokrácia csak jóléti államokban képzelhető el.
Azért annyit hozzáfűznék, hogy forditva is igaz ez valahol, tehát egy valódi demokrácia nem is engedi meg azt, hogy egyes rétegek túlságosan leszakadjanak.
Ha az aktuális vezetés részéről efelé irányuló törekvések mutatkoznak, akkor a veszélyeztetett réteg azonnal megy tüntetni és ami nagyon fontos a társadalmi többség melléáll.
Azért tartom ezt nagyon fontos kérdésnek, pont a topic témáját tekintve, mert azt azért tapasztalhattuk az elmult években, hogy amikor pl. a buszsöfőrök sztrájkba kezdtek, akkor bizony a társadalom többsége nemhogy nem állt melléjük, de még kifejezetten támadta is őket.
Sajnos ma magyarországon olyan megosztottság van, hogy szinte egyetlen réteg se tudná érvényesiteni az érdekeit, mert az összes többi azonnal támadná.
Ugyhogy felmerülhet a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. A jólét hozta el a demokráciát, vagy a demokrácia a jólétet? Esetleg volt, lesz egy harmadik tényező ami mindkettőre hat?
Miért gondolod, hogy ez rendszeridegen volt, hiszen nem szüntettük meg a mezőgazdasági termelésünket miatta.
Sőt! Szerintem ha egy kapitalista társadalomban fegyvergyártásra van igény, akkor azt elkezdik gyártani a vállalkozások. Amíg van piaca, még jól is jár vele.
Az ugye más kérdés, hogy ha nem lenne piaca, akkor kapitalista állam provokál valahol egy háborút, mert a hadiipar jó profitot hoz.
Bármit kérdezek figyelmen kívül hagyod, csak mész a saját gondolati menetedben.
Azt kérdeztem milyen értékei vannak a kapitalizmusnak, mert itt nem látszanak ezek az értékek.
Azt azonban érdekes lehet összehasonlítani, hogy vajon melyik diktatúra fekszik inkább a magyaroknak: a politikai vagy a gazdasági? Mert jelenleg mindkettőt nem tudjuk kiiktatni.
Minél alacsonyabb szintre szorítjuk az egyiket, annál jobban megerősödik a másik
Írtam régebben egy hosszú értekezést arról a piramisról amely általában meghatározza az
értékeket. Az embernek - minden embernek - legfontosabb a megélhetése és a biztonsága.
Tehát, hogy ne kelljen azon izgulnia, hogy fizeti ki a villanyszámlát és ha kifizeti mit csinál a hó végén ha a gyerek zsíros kenyeret kér.
Ez az érték, miután minden embernek a legfontosabb a piramis alján helyezkedik el, és csak ha ezt magáénak tudhatja akkor kezd maga köré nézni, míg mondjuk a sajtószabadság a piramis 5. lépcsőjén helyezkedik el.
Éppen ma hangzott el a Parlamentben, hogy ma MO-on 1 órai munkával az emberek többsége 1 kg. kenyér árát keresi meg. Ezek az emberek dolgoznak! Pénztárosok egy multinál, vagy ápolónők, vagy egy raktárban csomagolnak.
Kezdő orvos képes megkeresni 1,5 kg. kenyeret óránként, jóllehet a 70-es évek elején egy kezdő szakmunkás már 2 kg. kenyér árát kereste meg 1 órai munkával.
Ti valószínüleg azt hiszitek, hogy az emberek egyszerűen nem fogalkoznak a demokrácia kérdésével, pedig ez másként igaz!
Még a Kádár rendszerben is, 1983-tól kénytelen volt a hatalom 2 jelöltet állítani a választásokkor, mert a megélhetési biztonsgban élő emberek kezdték piszkálgatni az egy jelöltes választást, ami ha jól belegondolsz, akkor az egypárt rendszer piszkálgatása volt.
Mondjuk az is igaz, hogy akkor 6 kg. kenyeret tudott átlagember 1 órai munkával megkeresni.
Szóval valahogy úgy néz ki a dolog, hogy ha az ember megélhetési biztonságban él, akkor a családját, szűk baráti körét is abban akarja tudni, majd igénye adódik a kultúrára, és tán éppen ebből kifolyólag a politika után is érdeklődni kezd. Aztán felismeri, hogy nem egészen demokratikus a politikai rendszer és küzdeni kezd a demokratikus jogaiért is.
A kérdés szerintem inkább az, hogy nem mesterségesen tartja-e a külső-belső hatalom az embereket olyan gazdasági szinten, hogy ne érdeklődjenek a politika, így a a demokratikus jogaik iránt.
Biztos havi fixszel egy infláció mentes világban élni... a biztonság ábrándja.:D
De igazad van, tényleg lehetetlen űberelni a mai viszonyok közt a Kádár-éra biztonságot nyújtó legvidámabb barakk feelingjét. Ma már ott tartunk, hogy épeszű fiatalban fel sem merül a saját tulajdonú ingatlan megszerzése, mert a hitelfelvétel következményeit immár egy életre megismerhette, készpénzből meg egy kicsit nehézkes a dolog, ugye mondanom sem kell.
Azt azonban érdekes lehet összehasonlítani, hogy vajon melyik diktatúra fekszik inkább a magyaroknak: a politikai vagy a gazdasági? Mert jelenleg mindkettőt nem tudjuk kiiktatni.
Minél alacsonyabb szintre szorítjuk az egyiket, annál jobban megerősödik a másik. Ha meg lehetetlen megszabadulni egyszerre mindkettőtől, akkor nem tehetünk mást, mint, hogy megkeressük azt az egészséges középutat, ahol a legkevésbé áll az életünk útjába.
Ha belegondolunk, bár nem látszott még annyira, de a kelet és nyugat összenyitása előtt csak kellett már gondoknak lenni, ha a nyitás után azonnal rohantak a nagy cégek piacot nyitni és költséget csökkenteni keletre.
Ez azt jelenti, hogy olyan iparágakba öntötték a pénzt amik nem voltak valók a magyar sajátosságokhoz
És ez vajon egyértelműen rendszerhiba, vagy csak hozzánemértés?
Jó értem én azt, hogy az ostoba vezetésnek nem került semmibe rossz döntést hozni, mig egy kapitalista társadalomban, ha rosszul dönt akkor elveszti mindenét.
Na de azért szerintem ez is csak egy átmeneti állapot.
Csak nézzük példának a kitelepült cégeket, legyen az akár kina, akár keleteurópa.
Elsőre jó döntésnek tűnik, hiszen kisebb költséggel tud terméket előállitani, ergo nagyobb a haszon, vagy legalább versenyben tud maradni.
Ugyanakkor az anyaország munkásai munka nélkül maradnak és lecsusznak, ergo csökken a piac.
Semmi gond, mert akkor ugye még mindig ott van a kinai piac, ami növekszik és ha mindig csak egy kicsivel több bért ad, még mindig jól járt, de megint emelkedik a kereslet.
Na jó és ha itt is bezárul a kör és a konkurencia miatt már itt sem tud versenyben maradni?
Még nem tartunk ott, hogy más bolygón keressünk rabszolgákat.
Persze mindeközben meg a szegénység növekszik az anyaországokban lassanként kinai szintre.
Az, hogy a szoci érában nem volt kockázata a döntéshozónak nem jó.
Az, hogy a piacgazdaságban mindent felülir a profitvadászat szintén nem jó, bárha még az elején annak is tűnik, vagy tűnt.
-Jelenleg a verseny alapú piacgazdaság is a szakadék szélén táncol.
Magyarországon. Másutt nem.
ÁÁÁ, akkor most megnyugtattál köszönöm. Már kezdtem aggódni a növekvő munkanélküliség, az emelkedő árak, a zsugorodó gazdaság, a bedőlt hitelek, a csőd szélén táncoló országok, meg hasonló jelenségek miatt.
De most, hogy mondod, már tudom, hogy csak MO-n van gond, hozzánk nem fog elérni semmiféle válság.
Azért ezt tudasd a kormányokkal is, hogy ne izguljanak annyira és ne probálják mindenáron menteni a helyzetet, hiszen minden rendben van.
-Az életszinvonal politikára fordított összeg helyes, ugyanis kormánynak az a dolga, hogy
a társadalom jól érezze magát.
Úgy, hogy közben ne élje fel a jövőt.
................
Bocs, de ez mély demagógia!
Nézd már meg egyszer légyszi, hogy MO hányszor fizette vissza az államadósságát amit
a rendszerváltás előtt felvett.
Nem mi éljük fel a jövőt, hanem azok viszik ki innen a pénzt, akik az itt elért extraprofitból a saját lakosságuk alacsony áram, telefónia költségét biztosítják.
-Lehet kritizálni a szoc. rendszer termékszerkezetét, a rossz műszaki szinvonalat, a rossz KGST piacot, csak illenék hozzátenni, hogy bezzeg ma...
Ez semmit nem változtat a múlton és felmentést sem ad.
............................
Mire kéne felmentés?
A magyarok tán népszavazással csatlakoztak a SZU befolyási övezetéhez?
Mintha a nagyhatalmak döntése lett volna ez a felállás, és 1956-ban mintha senki nem akart volna a forradalom megsegítése érdekébe a vörös hadsereggel MO-on harcolni!
Basszus ránk kényszeríteték a szocializmust, most meg kiderült, hogy még az is jobb volt,mint ez gennyzsák rendszer, ahol nem is csak 1 rendszer szívja ki az emberek életereját, hanem az egész globális pénzvilág.
Mert ha csak egy lépést is visszatáncolunk az elmúlt 20 évben kiharcolt szabadságjogainkból, akkor nem kérdéses, hogy a diktatúra felé tartunk.
Amúgy te ismered a hazai viszonyokat?
Hasonlítsuk össze a kádári diktatúrát a mai demokráciával!
A legdiktatórikusabb ismérv, hogy csak az mszmp-re lehetett szavazni. Bár az is igaz, hogy azok a képviselők visszahívhatók voltak.
Most van 4-5 párt, de bármelyikre szavazol mindegyik kizárólag egy irányban halad, ez pedig a megszorítások iránya. Nincs más irány!
Ja,lehet, hogy 10 ezer nagyvállalkozónak hozott valamit a zavarosban halászás, de 3 millióan a mélyszegénységben élnek ma.
Aki rendesen dolgozik, annak sem marad pénze a hónap végére, mert a nettó fizetések 64%-át elviszik a rezsik, 25%-a meg áfa.
A Kádár érában nem lehetett nyíltan a rendszer ellen agitálni.
Most lehet szídni a rendszert, lehet utcára vonulni, mert senki nem foglalkozik vele.
Jól fejezte ki Gyurcsány: Majd megúnják és hazamennek.
A hét végén MO-on volt az EU. szakszervezetek tüntetése, miközben az EU tagállamok pénzügyérei itt tanácskoztak.
A szakszervezetek egységesen a megszorítások ellen, a munkavállalókra rakott többlet teher ellen tiltakoztak, melyre a pénzügyminiszterek válasza az volt, hogy a jólét nem csak pénz kérdése., a munkahely ( ami nincs) nem csak pénz kérdése.
A Kádár érában nem lehetett nyugatra utazni, csak 3 évente egyszer.
Ma elvileg lehetne, csak még egy balatoni 3 napra sincs az embereknek pénzük, amihez azért hozzá kell tenni, hogy ez évi 1 hetes üdülést a legszegényebbek is igénybe tudták venni az átkosban.
Mondtam már, de megerősítem:
A Kádár rendszerben politikai diktatúra volt, ma gazdasági diktatúra van.
Utóbbi sokkal több embert sokkal mélyebben érint, mint a kádári politikai érintett.
Ha jobban belegondolunk az is egy kultúra, a Kádár-kultusz. Ha meg még jobban belegondolunk, akkor a nosztalgia és a látszólagos kiszámíthatóság minden egyéb kapitalista vívmányt felülír a tömegek kies emlékezetében.
Fenét a nosztalgia!
Gondolj már bele, ha ma egy 25 éves fiatal -akinek kilátása sincs arra, hogy lakása legyen - megkérdi a szüleit, hogy honnan szedték össze ezt a sz@r panelt, amiben a fiatalember ma is lakik, csak elmondják neki hogyan.
A különbség meg kitűnik azonnal, nem kell nosztalgiázni ehhez.
Milyen kapitalista vívmányokat lehet szembeállítani ezzel?
Hogy nyáron is lehet banánt kapni?
Kicsit komolyabban kéne venni ezeket a kérdéseket.
Mondjál már pár kapitalista vívmányt ami űbereli a " látszólagos biztonságot".
"Naná. Kényelmes harcmentes rezervátum volt. Harcolni nem kellett, mindent az államtól lehetett várni."
Optikai csalódás. Először is, a harc kényszere hiányzott, nem a harc maga: mindenki azzal küzdött, amivel neki jól esett (kivéve persze a rendszert, de azt mintha most se vennék jó néven). Másodszor az állam - épp úgy, mint most -, akkor is csak azt tudta szétosztani, amit a melósok betermeltek.
"A szegénység nem tűnt fel a nyugati világhoz képest mert csak a keletit ismertük azokhoz képest meg Hawai volt."
Már hogy tűnt volna fel, amikor mi vittük Bécsbe a jó kaját? :) Mondjuk a szegénységet épp nem pedzegetném egy kapitalizmus-hívő helyében sem, mert (zárt rendszerben) a javak egyenletesebb elosztása bármikor is garantálja a kisebb szegénységet, mint a kapitalizmus. A szegénység ugyanis relatív fogalom, leginkább a jövedelem-piramis lapossága határozza meg, nem pedig a magassága, vagy a területe. Ebben pedig nem a kapitalimus a nyerő. Egyszerű kis példa: a kínai, "két banánért" dolgozó azért tud két banánért dolgozni, mert a többiek is annyiért dolgoznak. Ugyanez a dolgozó, ugyanennyi bérből nyugaton gyorsabban halna szomjan, mint éhen.
A marxizmus alapvető hibája, hogy ellenkezik az emberei természettel és mint ilyen ha hatalomra kerül csak erőszakkal tartható fenn a rendszer. Ezt jól mutatja 1989 amikor a rendszer már nem volt képes erőszakot alkalmazni. Viharos sebességgel össze is omlott.
Tudom, hogy ez egy közismert dogma és azt is, hogy a tapasztalat egyenlőre igazolni is látszik.
Ám én mégis elhamarkodott itéletnek tartom.
Jelenleg a verseny alapú piacgazdaság is a szakadék szélén táncol. Közeledik az az idő, amikor ezt is már csak erőszakkal lehet fenntartani. És ha már nem lesz hozzá elég erőszakszervezet, akkor szintén viharos sebességgel fog összeomlani.
Akkor mit fogunk mondani? Ez sem egyeztethető össze az emberi természettel?
Valójában elég szomorú, hogy egyre jobban az látszik, hogy egyedül a pusztitás egyeztethető össze az emberi természettel.
Egyszer már eljutottunk - egy másik topikban - a kommunista-királyság szóösszetételhez, mint államforma. És meggyőződésem, hogy aki ennek az országnak a trónját akarja az nagyon is tisztába van azzal, hogy a magyarok jelentős többsége (még mindig) Kádáron szocializálódott. Ha jobban belegondolunk az is egy kultúra, a Kádár-kultusz. Ha meg még jobban belegondolunk, akkor a nosztalgia és a látszólagos kiszámíthatóság minden egyéb kapitalista vívmányt felülír a tömegek kies emlékezetében. Abban persze már nem lennék annyira biztos, hogy mindez (Orbán Kádárrá változása) tudatosan történik de kétségtelen tény, hogy ebbe az irányba haladunk. Valahol már azt is olvastam, hogy neves jobb oldali értelmiségiek minden különösebb zokszó nélkül vállalnak egy kisebb mértékű demokrácia-deficitet, ha az egy kiszámítható életpályához és rendhez vezet. És itt van a kutya elásva!
Mert ha csak egy lépést is visszatáncolunk az elmúlt 20 évben kiharcolt szabadságjogainkból, akkor nem kérdéses, hogy a diktatúra felé tartunk. Ugyanakkor a tömegek fejében jóval egyszerűbb a kérdés: - Egy kicsivel több diktatúra = egy kicsivel több kiszámíthatóság, vagy egy kicsivel kevesebb diktatúra = egy kicsivel több belepofázás a közügyeinkbe. Na most, a szólásszabadságot nem lehet fokhagymával tűzdelni és flambírozva szervírozni a családnak, így aztán elég nagy az esélye annak, hogy a magyarok ismét eladják a szabadságukat egy tál lencséért. És nem azért, mert ilyen olcsó lenne hanem azért, mert rá vannak kényszerítve.
A probléma ott volt, hogy vissza is kellett fizetni és csak újabb hitelekből ment, mert hülyeségekre verték el a pénzt.
Igen, vissza kellett fizetni.
MO összesen 3 milliárd dollárnyi hitelt vett fel, és 1989-re visszafizetett kb. 40 milliárdnyit és maradt még 21 milliárd.
Igen, hülyeségekre verték el, de azért 20 év altt 3 metróvonak épült és valljuk be, voltak olyan beruházások is, mint pl a százhalombattai kőolajfeldolgozó aminek most MOL a neve. Tán pont ott volt még egy villamos erőmű is mellékesen. Ja a Paksi Atomerőművet kifelejtettem.
De nem fogok itt beruházásokat felsorolni, mert ma már elég szép - és igaz - irodalma van
az egész rendszerváltásnak.
Akit érdekel olvassa el.
Azt ellenben elfogadom, hogy a rendszerváltó pol elit soha nem fogja beismerni, hogy minimum gazdaságilag elszúrták.
Nem kicsit, nagyon.
Amúgy a rendszerváltáskor a lengyelek még kb 1 fényévre voltak leszakadva tőlünk, csak ők nem így privatizáltak, hanem belülre. És kérték az államadósság egy részének elengedését.