Bizony! 2x is repetáztam a vacsiból, az egész napos éhezés után. Egy 95 kilós testet etetni kell! Az a napközbeni egy müzliszelet, meg szendvics elég vérszegény volt estig, ezért bepótoltam a kalóriát a vacsival!
Ma már meguntam a tegnapi fülcsukós-merülős palacsintát-vadászós játékot, ezért toltam egy szűk órácskát (55p) az ÉNY-iból, kis tekeréssel. (még ma is jobbos szél fújt az ÉNY-in):
Így igaz, egy kellemes buli volt a célraszálló.A külföldiek, akik nagyon profik voltak, kaszáltak a díjakban. Én már vettem részt több illyen versenyen, általában nevezek, ha a helyzín/időpont megfelelően egybeesik. Ez a mostani talán az eddigiek közül a lenehezebb volt. Nem véletlenül egy csomóan a célkörrel beszélő viszonyban sem voltak. A három sorozatból 1-szer találtam bele a célkörbe, ez a magyar versenyzők közötti sorrendben a 9., az össz résztvevők köztiben a 17. helyre volt elég, ja, 29-en voltunk. Különben is: pl. Byalex a 10.lett az Eurovizión, és még Matolcsy is kitüntette... Úgyhogy akár még várhatnám is az MNB-ből a telefonhívást, hogy mikor vegyem át a kitüntetést.
Viszont a pásztortarhonya, amit a csajok ott a leszállóban főztek, az valami fennséges volt!Zimi, gondolom, te sem véletlenül repetáztál!
Ma meg az egri célraszálló versenyen futottam össze Gyulával! Aztán közösen megállapítottuk, hogy ez sem egy egyszerű műfaj, de a verseny profin lezajlott, ezúton is köszönet Csülök Startmarsall Úrnak a startok lendületes lepörgetéséért, meg a lányoknak a finom kajáért, amit este szervíroztak a megfáradt siklóernyősöknek! Jó nap volt, bár volt részünk termikes célraszállásban, lejtőszeles célraszállásban, és lepkefing-szeles célraszállásban. Két turnus között az égiek esővel, meg bika széllel szórakoztattak minket, Csülök, meg Guriga pedig vicces anekdotákkal emelte a hangulatot, amit szendvicsekkel és ásványvízzel öblíthettünk le. A verseny ezúttal balesetmentesen lezajlott, láthatóan a csapat -érthetetlen módon- profin tudott startolni és leszállni, ami nem volt hátrány egy célraszálló versenyen... ..Csak nekem nem volt előny, mert így nem hagytak nyerni. Persze én is mindent elkövettem az ügy érdekében. Gyűjtöttem a pontokat, mígnem aztán megtudtam, hogy itt a nulla pont a cél, nem a pontgyűjtés... így hát éremmel ugyan nem, de tapasztalatokkal, élményekkel, vacsival a hasamban és egy törülközővel térhettem haza, amit bedobtam a feleségemnek...
Ma Újlaki. Fél 7-kor startoltam, akár egy órát is repülhettem volna, ha nem estem volna az elbizakodottság hibájába, és nem megyek át az anetnnákhoz, ahol meg lettem büntetve, nem tudtam kiemelkedni, és lerohadás lett a vége. 30 perc repülés után azért nem fogott el a kétségbeesés, teljesen ép lelki állapotban, elégedetten csomagoltam össze.
Ma Kalocsa volt a célállomás, és a b elemek gyakorlása.3 start, max. magasság 923m (bika szél) 63 perc repült idő, kipróbálásra került a B stall, és a merülő spirál.Csőrlés közben a termikek is téptek felfelé, a max. emelkedésem 7.6m/s volt, a merülőből pedig 6.3m/s-t elsőre kihozni.Majd még húzom tovább, de így is vagy 50cm féket húztam, de a Vista nem borult bele a merülésbe, viszont félig meddig előttem/mellettem volt.
Először használtam teljes mértékben a gyorsítót is, hogy ne csak ejtőernyös leszállás legyen az eredmény.
Haza felé ránéztem a széltérképre, és 26-28km/h-s szél volt.Trimmem azért haladt lassan az ernyő előre.
Repültek még Békéscsabai pilóták is, ill. akrósok is voltak lent.Még sem terítettünk egymás elé, mindenkinek jutott hely és ha szükséges volt, termik is.Még 17:00-kor is.....
Ma a reménytelen időben délután ránkmosolygott a szerencse egy kis gyogyi képében, páran akik kint voltunk volt benne kicsi részünk, nekem 20 perc 2 startból, de ez ilyenkor nagy fegyvertény, ráadásul egy visszaszállással.
Tegnap Csobánc volt a cél.Erős északi szél, csak a képzettebb helyi erők startoltak el korán, mi kivártuk a 18:00-át majd utána 1 óra lejtőzés következett.Később beerősödött aztán jobbnak láttuk leszállni amiért szó szerint meg kellett küzdeni.Jó volt nagyon! :-D
Ma ( pénteken) mi is kint voltunk Újlakink, kb. 18:00-kor értünk ki. Sokan ücsörögtek a hegytetőn. Mi tandemmel akartunk repülni. Várakozást elunva a 0 szélben, úgy döntöttünk, ha már felmásztunk, repülünk. Lett egy tartalmas 3 perces lesiklás a repülésből. Na, ez után jött a lényeg. Csomagoltunk és visszamásztunk. A starton szinte senki a szél meg fújt mint az állat. Gyorsan szétdobtuk a cuccot és start, alig tudtunk elindulni annyira vitte az ernyőt. Csak mi a tandemmel senki más. Szuper 20 perc és irány a leszálló mert a nap már nagyon ment aludni.
Ma mikor kiértem Újlakira 5 után, szinte nem lehetet odakerülni a starthelyre, annyian voltak.Bámészkodni, beszélgetni voltak ott, repülni nemigazán akart senki. Erősen északias, és gyenge szél. Állítólag kora délután jókat repültek.
E.T. startolt, de csak demostrálta, hogy nem beszélgetni kell, hanem repülni, de leszálló lett belőle.
Aztán még néhány bevállalós, hasonlóan.
Mire sorrakerültem, egy picit a szélirány is változott, és sikerült egy 20 percet az Újlakin, majd Márián, és újra Újlakin repülnöm.Nagy küzdelem volt a fennmaradásért. Ezek a relatív örömök: a 20 percem most egy hatalmas fegyvertény lett.
Szerintem a folytatás még kilátástalanabb lett, a sok ember csak várt,leste a tutit, de szerintem nem volt.
eléggé birka módon áll mindenki ehhez a dologhoz. Ha 600 méter alatt tilos repülni, akkor nyugodtan fel lehet tölteni a 700-ról készült képeket. A két szép szememmel láttam, hogy E.T. mellett ott repült el egy rendőrségi helikopter, és nem törődött vele, merthogy E.T. szabályosan repült.
Engem gyakorlatilag a(z egyik) hatóság keresett meg, hogy adjak árvízi légifotókat a weblapjukra. Pedig ahogy a régi vicc mondja, akár főbe is lövethettek volna :)
Óbuda.5-en lettünk, elég északias volt a szél, én startoltam elsőre,majdnem letolt a hegyről, de azért sikerült kiemelkednem. Gábornak meg E.T.-nek elfelejtettem megadni a PIN kódot, így ők sajna nem csatlakozhattak a félórás reppenésemhez. Az antennáknál lejtőzgettem, néha próbáltam a starthelyig visszajönni, de abból csak magasságvesztés lett. Aztán kb150m-re kiemelkedtem az antennáknál, ott viszont már annyira tolt a gerinc mentén, hogy nagy keservesen full gyorsítóval tudtam csak előre küzdeni magam. Majd gondoltam egyet a nagy magányomban, csináltam egy hátraarcot, és leszálltam hátul a reptéren. Az Újlakin láttam egy ernyőst, próbált elstartolni, de ott lehetetlen vállalkozásnak tűnt. A hangártól könnyű kis séta az óbudai starthely parkolóhoz visszamászni. Totál vigyorral érkeztem a parkolóhoz.
Ma pedig Újlaki. Estére beerősödött, várni kellett, de végül csak el tudtunk startolni, 20 perc, lehetett volna több is, ha nem próbálkozom az antennákkal, ami most sehol sem tartott. A zivataros napból még kora délután se nézett ki ez a repülés, estére viszont egész jó kinézetű égbolt alakult ki.
Csatlakoznék a lerohadós csapathoz.Én hármat mentem csörlésből.Az elsőnél még volt sikerélmény mert megcsíptem egy érdekesen erőszakos nullát, amit picit sikerült is tekernem, aztán mellette a - 2.3-ban találtam magam pillanatok alatt.Pedig a felhőkép nagyon nem ezt mutatta. Ha nem anticiklon hatás lett volna az ország felett, szerintem most éppen Szeged környékéről vonatoznék vissza.Aztán mentem még kettőt, de 14:30 körül vajsíma lerohadás volt mindkettő.Így inkább abba hagytuk a kísérlezetést.Egyedül Rasta tekerte meg a nap és a délután egyetlen használható termikét 840m-ig.A felhőalap valahol 1400-on volt, és nagyon szépen fejlődtek a habcsókpamacsok.
5 hét szünet után kissé váratlanul ért az, hogy a 12:00 körül keletkező buborékok úgy megcincálták a Vistát, hogy olykor magam előtt el tudtam olvasni, mi van a kupola alsó felére írva de a hintából nem lett több mert megfogtam fékkel.Érdekes ez a szárny, mert bár mozgékony és nagyon érzékeny minden rezdülésre a levegőből, meglepően stabil marad akkor is, mikor azt várnám, hogy becsukódik.
Szeretem, jó vele repülni, mert kellően gyors, kellően laposan fordul, és kellően biztonságos is.melján szerint a B elemeket is elég lightosan csinálja.Ezt hamarosan kipróbálom Kalocsán kellő magassággal felvértezve.
Egyébként a kalocsai rádiózás PMR 5-ön, áthallattszott hozzánk is.Néztük is, hogy ezmegmiez! :D
Még a zivatar előtt sikerült jót repülni Őbudán.37 perc, mert áldozatul estem többekkel egy általános lerohadásnak.
Itt egy közlemény, ehhz képest jó páran elkolbászoltak ma Óbudáról a duna közelébe:
"
Az árvízi munkálatokkal összefüggő biztonságos repülések érdekében a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatala előreláthatólag 2013.06.10 21 óráig légtérhasználati korlátozást rendelt el. Kérünk minden pilótát és főleg a PPG-s pilótákat, hogy pontosan tájékozódjanak, mert aki mégis felszáll, az súlyos büntetésre számíthat!
Az érvényes korlátozással érintett légtér oldalhatárai:
(a koordináták WGS-84 rendszerű földrajzi koordináták szerint)
Ø
Az alábbi koordinátákkal kijelölt terület:
47 45 18N 18 36 56E Tát - temető
47 44 14N 18 37 20E Tát Nyugat
47 46 35N 18 42 30E Esztergom Szentkirály dűlő
47 44 56N 18 43 07E Esztergom Retek u. – Határ út
47 45 18N 18 36 56E Tát - temető
Ø
A Duna Szlovákiával nem határos szakaszán:
A Duna teljes magyarországi szakaszán a meder középvonalától jobbra és balra eső 3 – 3 km-es sáv.
Ø
A Duna Szlovákiával határos szakaszán:
A Duna medrének középvonalától Magyarország irányába eső 3 km-es sáv,azzal a feltétellel, hogy a légijármű nem lépheti át a Duna medrének középvonalát Szlovákia irányába.
Ø
LHR1 légtér.
A korlátozással érintett légtér magassági határa:
földfelszín – 600m*
*(AMSL – Above Mean Sea Level – tengerszint feletti magasság)
A korlátozás alól mentesülő tevékenységek:
Légi kutató-mentő repülés, mentőrepülés, honvédelmi, rendészeti célból végzett repülés, valamint a Nemzeti Veszélyhelyzetkezelő Központ által a veszélyhelyzet elhárításában közreműködésre kijelölt repülés.
A korlátozás alól mentesülő légijárművek nem léphetnek be az LHP1 légtérbe.
A légtér korlátozás alá tartozó repülőterek érkező és induló forgalma engedélyezett a FIC-el történő előzetes koordinációt követően annak figyelembevételével, hogy a korlátozott légtérben fel- és leszállás kivételével egyéb repülés nem hajtható végre.
A korlátozás nem érinti Budapest Liszt Ferenc Repülőtér érkező és induló forgalmát.
Na, ez egyszép nap volt.1/4 10-re pakoltunk össze a reptéren, és indulás vissza a hegyre, a parkolóhoz. Újlaki, fél óra.
Nehezen indult ez a mai reppenés, senki sem akart jönni.Sanyi, Gáborék, szóba se jöhetett náluk, esik az eső, szél van, meg különben is. E.T. hasonló. Végül Lajti elsőre igent mondott. Aztán 7 körül újra hívtam a Megyeri híd magasságában E.T-t, hogy utolsó figyelmeztetés, jönni kell repülni... Erre az invitációra aztán gyorsan összekapta magát, és végül 3-an lettünk a hegyen. Ott meg erős szél, 30km-es befúvások. Kezdett csendesedni, E.T. startolt, majd én, és végül Lajti. Kellemes repülést adott, 30 perc.Lajti visszaszállt, mi ketten elindultunk E.T. vel fel, az én általam taposott rövidített ösvényen, megkerülve a hegyet. De ez az ösvény csak fényes nappal működik jól, töksötétben érdekes túra, amit E.T. mögöttem haladása során folyamatos káromkodással még fűszerezett. Ugyan néha legurult a töksötétben hátán a cuccal a hegyoldalról, néha szájonvágta egy karvastagságú ág, a bokáját is majdnem kificamította, de jóval normaidőn belül felértünk a parkolóba megismerve az általam csak a beavatottaknak felvezetett túraútvonalat.
Én meg két hónapja nem láttam az Egedet 1000m-ről. Sőt, idén még nem is voltam 1500m fölött, pedig tavaly ilyenkorra már jóval 2000 fölé is kolbászoltam magam... Na, onnan az Eged olyan, mint egy vakondtúrás! Persze amikor elindulok gyalog az Egedre a szerkóval a hátamon, nem ezt gondolom!!
Untatásképpen, a tegnapelőtti repülésem beszámolóját teszem közkinccsé (ehh, miket beszélek!):
2013-05-27
Hétfő, és még túlóráztunk is. Elég fáradtan mentünk haza a családdal, a sok talpalástól elég rendesen fájt a lábam. De a lelkem jobban sajgott, mert már megint ki kellett hagynom a hétvégi repülést. Ez az év valahogy nem kedvez a hétvégi pilótáknak, mert mindig hétvégére romlik el az időjárás. Itt van például; ma hétfő van. Ugyan ciklon van felettünk, de a hétvégén már kieste magát az eső, délelőtt szépen felszáradt a talaj annyira, hogy fel lehessen menni az Egedre. Kissé turbulens, de összeségében fincsi ÉNY-i szél van, termik ugyan egy szál se, de attól még elvileg lehet lejtőzni, míg be nem esteledik. Az előrejelzés is kedvező, 5-7 m/s-os szél. Erős ugyan, de a gyors Blade-nek ez pont ideális.. én meg otthon kuksolok. De miért is?
Miért is ne mennék?
Gyors cuccolás után máris úton voltam az Egedre. A leszállóban az a kissé turbulens, de kellemes NY-i szél fogadott, még gyengécske is a beígérthez képest. De ha már fel tudom húzni a kupolát, az már jó! Mert arra elég erős, mégha lejtőzni kevés is lesz. A lesiklás is repülés, legalább kicsit kiszellőztetem a munkától fájós fejemet.
Kár volt aggódnom; mire felértem, elég erős szél fogadott, bár még így is elmaradt a beígérttől, de már elég jó esélyt láttam a lejtőzésre. Noha ezres magasságba esélytelen lesz kiemelkedni a termikek miatt, a szél is elég turbulensen fúj, de egy kellemes almulásba jó lesz beletenyerelni, aztán élvezkedni amíg lehet, vagy be nem sötétedik. Start az ÉNY-iból. Ezúttal odafigyeltem, hogy be legyen kapcsolva a varióm, felhúztam az ernyőt, kicsit álltam egy helyben, fejem felett az ernyővel, mert valahogy álmosítóan kényelmesen éreztem magam. Élveztem a szituációt. Azt a kellemes, repülés előtti borzongást éreztem. A várakozás izgalmát, ami minden nagy repülés lehetőségével kecsegtető időben elfog.
Végül nekilódultam. Nem akartam túl sokáig ilyen helyzetben várni ebben a turbulens időben. A szélirány is folyton korrekcióra kényszerített, ezért nekifutottam a mélységnek és pár lépés után már repültem is. A szél egyből megemelt, ezért tapadtam a hegyre, start után rögtön jobbra fordultam, emelést keresve. A starthelytől É-ra, kb. onnan 30m-re találtam a legnagyobb emelést, ezért folyton itt fordultam vissza, mert így tovább maradtam az emelésben, és fordulás közben se merültem. Egészen a DNY-i starthelyig merészkedtem, leggyakrabban ott találtam rá az emelésre. Szépen kiemelkedtem a starthely fölé, de a szél sajnos nem volt olyan erős, hogy nívó fölötti 30m-nél magasabbra vigyen, termikre meg nem számíthattam. Talán nem is baj, mert május vége ellenére nagyon hideg volt. Rajtam pulóver és széldzseki is volt, ami elégnek bizonyult, de a nyáron használt ujjatlan bicikliskesztyűmet már nagyon kevésnek éreztem. Bezzeg a jó meleg repülőskesztyűm otthon várja a hideg időjárást. Micsoda buksi vagyok! Azért akkoris kibírom, ha már ekkora marha voltam! Rendületlenül róttam köreimet, összeségében nagyon élveztem ezt a váratlan lehetőséget, bár a turbós levegő miatt nagyon figyelni kellett. Egyszercsak a teljes bal szárnyfél hirtelen nagy leáramlásba került. Nagyon gyorsan reagáltam, ezért nem lett csukás belőle, örültem neki, mert ha megnyerem azt a csukást, rögtön kifordulok a lejtőről. Így azonban csak folytattam a körök gyártását. Lassan kezdtek a fincsi emeléseim gyengülni, meg ritkulni. Lassan azon vettem észre magam, hogy már a nívó alatt 20 m-el forgolódok és minden körrel egyre csak merülök. Ez nem buli! Felnéztem a starthely szalagjaira. Bizony már alig lengedeznek. Néha felkapja egy-egy befújás, néha én is emelkedek pár m-t, de végül mégis egyre lejjebb kerülök, mint a felhők által eltakart nap a horizonton. Szinte csak egy-egy vöröses napsugár tör át a felhőrétegen, ami így is elég megállapítanom, hogy leállóban van az idő, ideje leszállni. Eég alacsonyról indultam neki a leszállónak, ezért kétségesnek tűnt, hogy jó irányból behelyezkedjek, pedig simán elértem volna! Aztán mégis másképp döntöttem, mert figyeltem a leszállóban a szalgokat, amik már teljesen lógtak. Affene! Ez szélcsendes leszállásnak ígérkezik, hát behelyezkedtem, majd szépen kilebegtettem. Eközben csak éreztem, hogy fel-feltámad a szél, ami nekem teljesen oldalszeles leszállást generál, enyhe hátszeles löketekkel… Ezt becumiztam! Ekkora baromságot csinálni egy szép repülés után! Végül annyira felcukkoltam magam, hogy márcsak méregből is lefutottam azt az enyhe hátszeles leszállást. A Blade-nek jókora kilebegtetés után is elég sok mozgási energiája maradt, én meg hatalmas balett-lépésekkel futhattam le azt. Végül csak megálltam, az ernyőt oldalra omlasztottam, gyorsan kihámoztam magam a szerelésből aztán futottam a bokrok közé elvégezni folyékony ügyemet, miközben kockára fagyott ujjaimmal keresgéltem a cipzárat, ami elég elkeserítő művelet volt egy olyan ujj számára, amibe éppcsak elindult a vér áramlása…
Tanulság; hogy lehet valaki olyan hülye, hogy ujjatlan bicikliskesztyűben megy repülni? De azért kellemes 53percet lejtőztem az Eged felett, ami egész a másnapi melókezdésig feltöltött élményekkel..
Ma Kalocsa. Egyedül lettem, mert állítólag többek lemondták a mai napot, mivel reggelre fátyolfelhős lett, nem volt várható besugárzás, így termikre való esély sem. Ehhez képest du.2 re kitisztult. Így egyedüliségemre is szóba álltak velem, első felhúzás lecsúszás, másodikra 1200m-ig kitekerés, és szinte nem tudtam lejönni, mert 1000m felett mindenütt emelt. Addigra szépen be-gomolyfelhősödött, és kellemes repülést adott. Aztán még egy pilóta megjelent, közben levegőbe került, és mire összecsomagoltam, elmentem, még mindíg fent volt.
Ez jó kör volt, jó hogy nem hagytam magam eltántorítani-lebeszélni
Azért bevallom, irigykedem.Én lassan 3 hete nemvoltam repülni sehol.Amikor jó lettvolna az idő, akkor az ernyőm éppen műszakin vajúdott.Gyanítom, ez a hónap már csak ilyen lesz. :-(
Á, tök egyedül voltam, mint az utolsó mohikán. Sapkának ott volt a sisak, a széldszekim magasnyakú és aláöltöztem. A kesztyűvel volt gondom, mert van fűtőszálas kesztyűm, meg tavaszi-őszi vékonykesztyűm. Otthon... Ezért a kezem a változatosság kedvéért újfent lefagyni készült..
