Telex, távgépíró, távírógép: minden, ami ezzel a lassan feledésbe merülő technikával kapcsolatos. Bárkit szívesen látunk e topikban, aki valaha használta, építette, karbantartotta vagy javította, illetve persze azokat is, akiket egyszerűen érdekel a téma.
A konkrét eszközökhöz nincs se szakértelmem (az a többihez sincs...), se doksim. Viszont általános távgépírós könyvből volt nálam pár, mind a BME könyvtárából. Az egyik jó a Teleprinter Handbook (Goacher and Denny), a másik a Lajkó-Váraljai Távírótechnika, ez utóbbi két kötetes.
Örülök, hogy rátaláltam a topicra. Nekem van két távgépíróm. Az egyik egy Dalibor, a pontos tipusát nem tudom fejből, TESLA gyártmány. Sajnos nincs hozzá leírásom, de egy kis villamos bütykölés után életre tudtam kelteni. 250 óra van az üzemóraszámlálójában és nagyon szép állapotú. Annyi hibát véltem rajta felfedezni, hogy a szalagírója néha kettőzi a betűket, de lövésem sincs mit lehet vele kezdeni és jobbnak láttam nem hozzányúlni.
A másik egy orosz masina, nagy nehéz és kalapácsos íróval rendelkezik, de csak szalagra ír, nem A4 es lapra. Viszont ehhez egyáltalán semmilyen leírást nem találtam és így beüzemelni sem sikerült. A csatlakozókábel megvan hozzá, csak egy bekötési rajz kellene meg némi delej és szerintem rögtön indulna.
Valakinek van esetleg kezelési utasítása, leírása bedigitalizálva ezekhez a masinákhoz? Esetleg valami tankönyv a távírógépekkel kapcsolatban?
Nem. A nagy kék egy doboz, amelybe be lehet kötni két telexet, és összekapcsolja őket. Gyakorlatilag egy 220/110V trafó van benne, egy áramkorlátozó ellenállás (hogy 40 mA follyon), némi védelem plusz több tonna relé, hogy a jelzésrendszert is lehessen tesztelni.
A rádióamatőrök nem telexeznek hanem géptávíróznak.Nem 50 baudos gépeket használnak hanem 45-öst.Ha tényleg géptávíróval realizálják az összeköttetést akkor nem kell szoftver,már a Háborúban is ki volt találva.
Kicsit pontosítok. Van egy dobozom (nagy, kék), amit kaptam, ahhoz nem nyúltam. (Nem is merek, olyan gyönyörű, majd rakok be egyszer talán képeket a belsejéről.) Az azt tudja, hogy emulál egy távíró központot. Bele lehet dugni két távgépírót, és összeköti őket egymással. Én egy olyan kis dobozt építek, amit a nagy kékbe kell bedugni az egyik távgépíró helyére. Az én kis dobozom másik vége egy USB csati, ez megy a PC-be. Szóval PC-n emulálom a távgépírót. Így lehet pl. távgépírón emailt olvasni, netezni, stb :)))
Ha lenne még egy nagy kékem, akkor lehetne Interneten összekötni két távgépírót. De nincs. Ha nagyon kéne, asszem tudnék építeni, de igazából nem is vágyok rá, ez így elég.
Ha a topik címére célzol: igen, igazad van. Az a lényeg, hogy olyan címet akartam adni, amire ráakadnak, akármi hasonlóra keresnek.
Különben közben működik a PC USB-portra való telexgép, akarom mondani távírógép kötés, már "csak" a mikrokontroller kódjának csiszolgatása és egy végleges hardver építése van hátra. Akárhogy is alapvetően megy mindkét irányba a kommunikáció!
Elmesélek erről egy apróságot, hátha van,aki olvassa :) Azzal szenvedtem egy csomót, hogy amikor a távgépírón (továbbiakban: a Vason) megnyomom a Csengő billentyűt, akkor a PC-n futó terminál program (esetemben a putty) csengessen egyet. Elvileg a 7-es ASCII kódú karakterre csenget a PC-n a program. Más számítógépre ugyanezzel a programmal belépve ment is, de a Vasról nem. Elkeseredett debuggolás kezdődött, elég sok mindent kipróbáltam, sokat szenvedtem, de semmi.
Nayg nehezen rájöttem, és hát a megoldás igencsak banális volt. A Vas és a PC (laptop) közel voltak egymáshoz. Amikor megnyomtam a Cs-t a Vason, akkor az amúgy is jelentős alapzaja mellé ütött egyet (nyomtatott egy helyes kis csengő karaktert), és csengetett a saját csengőjével, és ezek egyszerűen elnyomták az amúgy igen hangosra állított laptop hangját. Egy külső hangszórót bedugva és maxra véve az erősítését derült ki, hogy minden jó, amit csináltam, csak épp nem hallani...
A maga idejében a telex komoly dolog volt. Itthon 1971-tól teljesen automatizált volt a belföldi hálózat, kb. 75-től a fontos nemzetközi irányok is. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egy csomó intézménynek, cégnek stb. ez volt a leggyorsabb kapcsolattartási eszköze belföldre és külföldre is. A legnagyobb elterjedtség (1986) idején 14-15 ezer előfizető volt az országban.
A központok között voltak direkt vezérlésűek (TW55, az NDK-ban gyártották a hitleri időkből származó TW39 alig módosított változata volt), a crossbar techmikához hasonló Siemens TWK-k (nem sok, kicsik), illetve 1981-től a telex hálózatban működött az első hazai számítógépvezérlésű, időosztásos központ, a japán NEC NEDIX-510A típusú jószága.
A távíró (telex, TGX, bérelt vonalak) átviteltechnikája arra alapult, hogy a távbeszélő átviteltechnika analóg (300-3400 Hz) csatornákat tudott adni. Egy ilyen analóg sávban a távíró átviteltechnika általában 24 db 50 bps csatornát tudott elvinni AM vagy később FM modulációval, a csatornaosztás 120 Hz volt - csinos kis 80 Hz sávszélességű szűrők kellettek. A 80-as években megjelentek az analóg HF csatornákon TDM elven működő, mintavételezős multiplexerek - ezek 46 db 50 bps csatornát tudtak a kötött 5+2,5 kódstruktúra mellett, 2400 bps modem volt a vonali csatlakozójuk.
Én a hetvenes években dolgoztam a Met.Szolg.-nál és ott az óvóhelyen voltak ezek a "szupertitkos" Enigma géptávíró titkosító ketyerék.Időnként voltak gyakorlatok de amúgy sohasem használták.
Már miért lenne messze? Manapság? A Ladoga a csöves maradvány. Az időjelzők nem titkosítottak, legalábbis az én időmben nem. Eszközük volt, de nem nagyon szerették. A rejtjelzők már egy újabb fazont használtak, de azt is leírták a "haditechnika fiataloknak" sorozatban. (Nem voltak rossz füzetecskék. A navigáció témában örültem volna, ha egyes repülőgép vezetők csak annyit tudnak, mint ami abban írva volt. De inkább szidtak bennünket, híradókat, ha valami nem jött be.) Volt egy Agat meg aztán egy Korall nevű dobozkájuk, amit nem volt szabad földi halandónak megpillantani se. Észbontóan tudták misztifikálni. Nos az egy közönséges géptávíró jelét kavarta fátyoljellé egy naponta váltandó kulcs szerint, aztán ebből lyukszalag készült, ami a "közforgalmi" hálózaton elment, és visszafejtette az ellenállomás. Volt még távbeszélő titkosító is, az magnetofon alapon késleltetett jelet kavart zagyvalékká, és a kulcs a késleltetés volt. Senki se szerette, mert hosszadalmas volt a kapcsolás, és csak kimérten lehetett tárgyalni.
Kár,hogy Taszár messze van tőlem.Legénykoromban én is javítottam géptávírót meg Ladogát (Taszáron a régi csöves vagy az újabb félvezetős Ladoga van?) Kiváncsi lennék,hogy a honvédség is azt a fajta távíró titkosítót használta e mint a meteorológiai szolgálat?Az megegyezett a 2. v.h.-ban a németek által használt Enigma géppel.Azt nem tudom ki előtt volt titkos? :-)
Életem része... A légierő híradó szolgálatánál tettem a dolgomat harminc évig. Üzemeltettünk szalagírókat, lapra írókat, faximilét. A szovjet "szecskavágó" becenevűek máig a kedvenc emlékeim. Elnyűhetetlenek voltak, napi huszonnégy órában, és másnap újra. A hangvilla (valaki előbb érdeklődött) a gépek tartozéka volt, és a kezelő ezzel ellenőrizhette a motor fordulatszámát. A megpendített hangvilla résein átnézve "állni" kellett a főtengelyre rögzített stroboszkópnak. Ha nem, egyszerű mechanikus fordulatszám szabályzással, röpsúlyok előfeszítése által utánállított. Javításuk, kiszolgálásuk egyszerű volt. (A műhelyünkben egy bőrdíszműves előképzettségű hölgy volt a gazdája a javításoknak.) Tudomásom szerint csak ezeken voltak cirill betűk - másik érdeklődő - tehát nem volt háromállású betűkar. De ezeken is csak számok jöttek - mentek, mert a légvédelmi jelentések ekként kódoltattak. Ment az RY illetve hát a 46 betűk adása sorozatban - ezek kódja vette igénybe leginkább a szerkezetet, az ellenállomás utánszabályozta a fordulatot és a torzítást, és ment a zakatolás. Egyszerre 6 - 8 gép dolgoztatta serény híradó katonáinkat egész nap. De mind megtanult vakírni, gondolom ma sem bánják. Később jöttek a Siemens és RFT lapraírók. A szovjeteken is, ezeken is szériatartozék volt a szalaglyukasztó és a gépadó. Rejtjelző adapterrel megoldott volt a titkos anyagok továbbítása is. Aztán jött a telefax és a mobiltelefon. Aztán a dicstelen felszámolás. DE: Siemens, fadobozos RFT, és egy Ladoga van kiállítva a taszári repülő múzeumban, sok egyéb korabeli híradó eszköz mellett. (Sajnos a szovjet SzTA-2MF és a SzTAM-67B nem képviselteti magát, de még az is kerülhet...) No meg persze a fő profil, a repülő tárgyi emlékek. Érdemes körülnézni. Elérhetőség itt.
Jellemző,hogy inkább a vasba dobtak mindent vagy a szemétbe csak a dolgozóknak nehogy...Amíg ott dolgoztam nagy istenhálálkodás közepette kaptam egy öreg RFT géptávírót de csak azért,mert a Met.Szolg.-nál már nagyrészt 100 baudos gépeket használtak és az RFT ezt nem tudta.Volt a pincékben rengeteg rádióvevő,URH adó-vevő,stb.Azokat "titkosan kezelték" mert -úgymond- kémkedésre is alkalmas.:-)) Túl sok filmet néztek amiben kém és szexi távírászlány volt... Azokra az Enigma titkosítókra lennék kíváncsi amiket a KEI pincéjében őrizgettek arra az esetre ha megtámad minket a Nyugatnémet hadsereg.A géptávíró szalagokat titkosította illetve dekódolta.Még jó,hogy nem támadtak mert a katonák a röhögéstől nem tudtak volna visszalőni és mi megnyertük volna a háborút.
Én még a Kitaibel u-ba is elég sokat jártam dolgozni. A régi tervrajz másolók is ezen az alapon dolgoztak csak ott szalmiák is volt. A szűrője olyan volt mint a szemétkuka tele aktív szénnel... Amikor meg dolgoztak vele bűzlött minden a szalmiászesztől ezért is csak ritkán használták, összegyűjtötték az anyagot aztán lenyomatták.........ezekből is ócskavas lett.
Igen,volt valami lilás árnyalata.A papír olyan wc papír szerü anyag volt.Frissen kicsit nedves.Valami jódvegyület és keményítő volt benne felitatva.Az íróáramtól a jód kivált és megszínezte a keményítőt.A vegyszer miatt wc papírnak nem volt jó mert utána rettenetesen viszketett:-)) A múltkor írtam a Met.Szilg.-nak és válaszolt is egy most már rég nyugdíjas kolléga.A régi berendezések nagy részét kidobták ócskavasnak.Ladogából megtartottak néhányat.Talán géptávírót is.A Bp.II.Kitaibel P.u.-ban lehet megtekinteni a múzeumot előzetes bejelentés alapján.El fogom vinni a fiaimat és megmutatom nekik,mivel foglalkozott az apjuk 30-40 évvel ezelőtt.
Különben, hogy részben ontopik is leyen, elképesztő lassú a 300 bps. Ha mondjuk Kermittel átküldesz rajta egy fájlt (mert a "modern" zmodem és hasonló protokollok nem működnek felette), akkor a protokoll overhead plusz az újraküldések miatt még a 300 bps-nél is sokkal lassabb. Egy 3000 bájtos fájl megy át olyan 5 perc alatt, és az tényleg nagyjából telexsebesség. Pláne, hogy a telexben az 50 bit/sec 5 bites szavakat visz át, szóval az 10 char/sec, ami 80 bps-nek felel meg 8 bájtos karaktereknél.
Annak a ladogának a végeredménye nem egy lilás színű nyomat volt? Olyan mint régen a tervrajzmásoló gépek csináltak (metem) Anno még 88-ban a bécsi út túloldalán egy volt kollégám vett magának egy YAESU mobil-kézi urh-t akkor tudtam meg hogy megszállott rádióamatőr hívójele is volt HA.... már nem emlékszem rá de akkor ez nagy durranás volt. Aztán a volt cégemnél minden autóba vettünk vmi President márkájú cb rádiót, de ennek az egésznek a Nokia Finder vetett véget amit akkor 92 végén vettem ez a kossuth rádió vivő frekién működött még külföldön is tudtam használni ez még a mai napig megvan nekem.
