A G11 felbontása eléri egy dslr felbontását - ezen kár vitatkozni.
Ugyanakkor a felbontás csak egy adat. Más fontos jellemzők is számítanak, súly, méret, ár, más képjellemzők, dof, bokeh .. még az is hogy munkára kell-e, vagy ez a hobbid. Nincs tökéletes gép, csak azt mondhatod, hogy erre a célra, nekem ez a gép a legjobb.
Én a képeimet szoktam nézni és nem a grafikonokat, ez számomra többet elárul. Egyébként L-es mezőnyben is nagy a szórás (nekem biztos nagyon szar példányom van a 24-70-ből, és ritka jó 85L-em van), még ez is lehet. Szerintem pedig nem súlyosan off-topic az, amikor (válaszolva kérdésedre) saját tapasztalataimat másokkal megosztva elmondom, hogy szerintem hova lehet pozícionálni a G11-et (sok embernek az ilyen elfogult cikkek miatt azt a fals képet sugallja a szerző, hogy ezzel a géppel - legalább is a felbontás vonatkozásában - vesz egy DSLR-t. Hát azért messze nem).
100%-os nagyítás mellett nem rúg labdába a a 24-70 a hosszabb gyújtótávú fixek mellett (és ez a síma 100 macro-ra is értendő)... Eleve nem FF-re vetítve adják meg
Itt vannak az slrgear.com vonatkozó blur index mérései (FF): 24-70L vs. 100 vs. 85L
A 24-70 esetében f/5.6*-ra vonatkozó értékek láthatók, és látszik, hogy az eredmények a 85L-hez nagyon hasonlóak, ami mellesleg a Canon LEGJOBB optikája. A 100-asnál meg egyértelműen jobbak.
Hát ez nem képeslap méretre értendő, hanem 100%-os nagyítás mellett nem rúg labdába a a 24-70 a hosszabb gyújtótávú fixek mellett (és ez a síma 100 macro-ra is értendő). De alapvetően nem azért írtam a postot, hogy vitát generáljak. Ha érdekel, privátban tudok képet küldeni standard körülmények közt készítve, megbizonyosodhatsz róla személyesen (ha irreálisnak hangzik, amit mondtam). Egyébként nem a tesztek alapján kell dönteni, hanem amit megtapasztalsz fontosabb (az elején én is sokat néztem a lens review idióta mérési eredményeit. Eleve nem FF-re vetítve adják meg (pedig érheti az embert komoly meglepetés, ha egy APS-C teszt alapján veszi meg, mert a középső 2/3 lehet nagyon jó, és jön a fekete leves, hogy a két szélén gyenge - pl. 24L-el jártam így).
Nyilván nem egy kategória a kettő, és nem is akarom a G11-et a tükrösömmel versenyeztetni, mert ennek nincs értelme. Ezt csak azért írtam, mert azért egy komolyabb DSLR szettel még köszönő viszonyban sincs (reflektálva az akármilyen honlapon felsorolt összehasonlításra, miszerint közel olyan jó, mint akár a régi 5d - hát a régi 5d egy jó lencsével összehasonlíthatatlanul több részletet rögzít). Viszont kiránduláshoz nagyon ideális, pont a súlya és mérete miatt (mint ahogyan azt írtad). A barátom 500d Canonjával csináltam összehasonlító képeket (azon 18-55IS volt), ha jól emlékszem ISO800-on. Hát sírdogált, mennyire közel volt a két kép minősége. Mobilitás tekintetében pedig verhetetlen (és még a négyharmados rendszer apró tagjaival sem lehet összehasonlítani), mert a G sorozatnak a "testéből" ugrik ki az objektív és nem lóg ki a vázból állandóan egy nagy lecse. Az új Sony NEX-5-nek is hiába lesz apró a váza, iszonyat nagy lencse lóg rajta (illetve pont fordítva: egy nagy lencsére ráragad hátulról egy kártyapakli). Este pedig ha elmegy valahova elmegy az ember, és nem akar magával vinni egy 3-kilogrammos szettet, lehet vinni a rendszervakut. Azzal viszont (rajta egy kicsi softboxal) kiváló képeket készít (a saját vakujával lőtt képek végeredménye szerintem nagyon esetleges, mert nagyon nagy léptékben állítható a fényereje, így lábzoommal kell belőni a távolság-vakuerő arányt).
nagyobb színmélység akkor is jó, ha egy középtónusos kép dinamikáját kell növelni, az árnyékok és a csúcsfények összenyomásával értelemszerűen csökken a tónusok száma, és az említett bosszantó koncentrikus foltok keletkeznek ált. a csúcsfények körül, vagy bárhol
munka esetén persze van jelentősége a dolognak, de az amatőrfotózásban eléggé túllihegett az egész
"egy 12 bites képen elvileg 64-szer annyi árnyalat lehet, mint a 8 bitesen"
Színcsatornánként 16-szoros a lehetséges árnyalatok száma, összességében 16 a köbön-ször, vagyis 4096-szor annyi az árnyalat.
Amikor már monditoron nézed, akkor ez tényleg nagyon elvétve látszik, jelentősége akkor van, ha kontrasztgörbéket állítasz. Pl. kiégés bebukás környékén akarod elővarázsolni a részleteket. Na itt nem mindegy, hogy a RAW-ban a kiégés/bebukás környékén még hány "sötét" árnyalat van a képen. Minél nagyobb a bitmélység, elvileg annál több. Ha kevés, akkor csúnya foltos lesz a "megmentett" rész.
Nyilván más az elvárása az embernek egy kompakttal szemben, mint egy DSLR-el szemben, de ha pl. portrét a G11-el és az 5d MkII-vel (85L-el f:4,0-en) egymás mellé rakom (persze a G11 végképp nem portrézni való, de az ember szép helyen a gyerekéről mindig szeretne igényes képet készíteni), akkor a G11 képe egy akvarell festmény. A tájkép is igazán addig szép, amíg nem kezded nagyítgatni. Persze a nagyítgatás megint csak teoretikus jelentőséggel bír, mert soha nem szoktam A4-nél nagyobb képet előhívni ill. nyomtatni. De monitoron néha jó belenagyítani, hogy lásd a házakat, lombokat, templomtornyot, stb. Képeslap méretben pedig én sem mondom meg a tájképről, hogy melyik géppel készült (sőt a nagy mélységélesség sokszor komoly előny)! Én kb. 6 kompaktot vettem 2 év alatt (ált. 3 hónap után tovább passzoltam), a G11 ilyen tekintetben messze rekorder, és ennek meg is van az oka.
5d MkII és javarészt fixek (én még a 24-70L lencsémet is zavaróan gyenge felbontásúnak érzem a fixeim mellett). De nyilván az ember nem akar egy kompaktot összevetni egy ilyen párossal.
Ennek a kompaktnak is (egy DSLR-hez képest) elég gyenge a felbontása..
Ezzel nem egészen értek egyet. A dpreview.com mérése szerinti felbontások (lph): - G11 H: 2000, V: 2050 - 40D H: 2100, V: 1800 - 7D H: 2500, V: 2500 - 5D H: 2300, V: 2000
És ez egybevág a saját tapasztalatommal; G11 raw-ot 100%-os méretben nézve is hasonlóan részletgazdag a kép, mint ha egy tükrös vázzal készült képet néznék. (Jó fényviszonyok esetén.)
Ja, ez G11-re igaz (bár gondolom G10-re ugyanúgy), bár az utóbbi még nem volt a kezemben. Egyébként ISO80-on nagyon megszorítja a 4/3-os rendszer tagjait, sőt még az APS-C lapkásokat is nagyon jó fényviszonyok mellett.
Sziasztok! Megosztanám a tapasztalataimat veletek, hátha segít valakinek. Amikor megjelent a gép Mo-on, rögtön megvettem - most kb. 2000 expónál tartok. Tartalékváz DSLR mellett, DE egyre többet használom (gyerekek miatt egyre kevésbé akar az ember nagy fotóstáskát cipelni). Én azt mondanám, hogy törekedni kell az ISO80-ra (kompromisszimok árán fel lehet menni ISO400-ig), de alapérzékenységen zseniális. Ha valaki ilyen gépet vesz, az használja ki a RAW-ban rejlő lehetőségeket és tartalékokat (inkább kevesebb, átgondolt expó és némi utólagos képfeldolgozás). Valóban sokkal többet lehet kihozni a képből ha RAW-ban fotózol (szerintem egyébként a gyári JPG elég gyenge, az utólagos korrekciós lehetőségek elvesztéséről már nem is beszélve - a gyenge gyári JPG amúgy a nagy Canonokra is elmondható - de hát azzal meg már tényleg lustaság JPG-et lőni). Amit nagyon tanácsolok (ami a kompaktoknál megöli a képet): DPP-ben állítsátok az első "fül" alatt az élesítés csúszkáját ISO80-nál (az alapból felajánlott 7 helyett) 3 vagy 4-re (a második "fül" alatt pedig ne nyúlj az élesítéshez). Ennek a kompaktnak is (egy DSLR-hez képest) elég gyenge a felbontása, amit a gyári JPG és az utólagos képfeldolgozás során a DPP automatikusan túlélesítéssel próbál kompenzálni. És így születnek a természetellenesen "digitális ízű" képek.
a raw 12bites, de dslr-nél lehet 14 is (8 bit csatornánként, rgb-ben 2(8)*2(8)*2(8)=24 bit 12 bit csatornánként, összesen =36bit)
egy 12 bites képen elvileg 64-szer annyi árnyalat lehet, mint a 8 bitesen, de nekem az a tapasztalatom, hogy átlagos képek esetén megkülönböztethetetlenek, legalább is én nem látok semmi különbséget
tiszta, erős színátmeneteknél, szokott látszani az eltérés, 8 biten észre lehet venni a tónuslépcsőket, ezek 12 v 14 biten soha nem látszanak. de egészen ritka az ilyen; pl. alkonyi vagy esti képek, ahol a nap vagy más fényforrás a képre kerül stb.
...azt hittem, hogy a hátsó lcd-bemenetéről szeded le a jelet...
Mondom én, hogy ma bevettem a fogalmazásgátlót! A párom szokta a mondani rendszeresen, hogy a közlendőmhöz tartozó hátteret néha (gyakran) elfelejtem, és úgy kell kitalálnia, miről beszélek. Szóval igen, a gép AV kimenetét használtam. Elnézést, hogy nem voltam világos, csak kívül szőke, belül sötét :)
Akkor ezennel bejelentem, hogy délután megkaptam az új kijelzőt, egyenesen Hong-Kongból :)
Naná, hogy nem bírtam ki, és összeraktam a gépet.
Volt némi szívás, mondhatni felpattantam a szopórollerre, úgyhogy fél hattól mostanra lett kész (minusz fél óra vacsora).
Viszont most úgy néz ki, hogy minden működik jól, remélem, többet nem kell szétszednem.
És már azt is látom, hogy be kell majd szereznem hozzá használati utasítást, mert a beállítások menü fele akár törökül is lehetne, ugyanígy nem érteném.
Mindenesetre most odáig vagyok, az A1000 után felüdülés a képeit látni. Most már csak meg kellene tanulni használni...
Remélem életben marad, azt hiszem, számomra itt a létra teteje - legalábbis egyelőre.
Feltételezem, hogy pusztán jó szándékból nyúltak bele a képbe a laborban. Mondjuk, én a tükrös gép miatt megszokásból a G11 -el is szinte csak RAW-ban fotózok és ha levilágításra kerül valamelyik felvétel, már nem engedem hogy módosítsanak rajta a laborban. Persze ettől még lehet, hogy jól nyúln(án)ak bele. :-))
Mint lentebb írtam, nekem is az a tapasztalatom, hogy az auto WB elég pontosan működik a G11-ben.
Én még nem találkoztam olyan képpel, amivel órákat kellett foglalkozni. Mondjuk az igaz, hogy utólag nehéz reprodukálni, ha valamilyen extrém beszűrődő olyen-olyan fény volt a helyszínen, akkor max. lehet pipettázni de nekem szinte mindig megfelel vagy a napfény, izzó vagy az auto beállítás, tudom, hogy ez témafüggő is.
mellesleg az se volt rossz, amikor utólag a laborban állították a fehéregyensúlyt :) mégse problémázott meg színhőmérsékletszűrőzött vele senki se.. tisztelet a kivételnek.
igen, igen. De azért az is igaz, hogy ha csak a fehéregyensúly van elcseszve, annak egy-két klikk a javítása a RAW-ból való konverziónál, messze nem akkora "szopás", mintha az expozíciót cseszném el.
"a fehéregyensúllyal rawban nem kell foglalkozni, pont az a jó, hogy utólag mindent lehet rajta buzerálni."
Azért ezt így cáfolnám! Tény, hogy a RAW nagy szabadságot ad a kép utólagos módosításához, de azért abban remélem egyetértünk, hogy a helyszínen, exponáláskor kell helyesen beállítani az expót ( fehéregyensúlyt is) ahhoz, hogy utólag ne "sz@opjon" az ember órákat a képpel.
Ja értem!, azt hittem, hogy a hátsó lcd-bemenetéről szeded le a jelet, a gyári aljzat, mint legkézenfekvőbb megoldás eszembe se jutott. (Más kérdés, hogy akkor a képnek se szabadna futni)
a fehéregyensúllyal rawban nem kell foglalkozni, pont az a jó, hogy utólag mindent lehet rajta buzerálni.
