Csodálkozva látom, hogy ennek az imádnivaló, de sokat vitatott kutyafajtának nincsen saját topicja! Segítsünk azoknak, akiket szépségükkel elbűvölnek, de annyi ellentmondásos információ miatt nem merik ezt a kutyafajtát választani társuknak! A husky is, mint minden kutya, a gazdája jellemét tükrözi idővel, lehet belőle fenevad vagy szelíd szobakutya is, de mindenképpen a középút lenne az igazi. Vannak alapvető hibái, de előrelátással, neveléssel ezek korrigálhatóak! Profi husky tenyésztők és amatőr kutyatartók fogjunk össze és segítsünk, hogy az emberi tudatlanság miatt ne kerüljön olyan sok husky menhelyre, próbáljuk megmutatni, hogyan kell őket úgy nevelni, hogy ők is élvezzék az életet és mi is élvezhessük megtisztelő társaságukat!!! Ajánlatokat csak hasznos nevelési tanácsok kíséretében szeretnék látni ebben a topicban!!!
Nekünk is van egy husky lánykánk, 8 hónapos, ő az a rövidebb szőrű típus, viszont a füle nem állt eddig még fel. Fel fog neki még állni? Vagy ez változó, hogy mikor áll fel nekik?
Labdázni nagyon szeret, van egy kicsi meg a nagy labdája és még egy este világítos műcsontja.Többször elásom a csontott és mondom neki,hogy keresd meg és mindig megtalálja.Legtöbbször ő megy a lábdához ráteszi az első lábát és hív focizni.Volt nálunk is egy sünös esténk éjjel 2-kor arra ébredtem fel ,hogy nagyon ugat vagyis ugatás félét csinál ,de inkább vonyítos ugatás úgy igazán nem is tud ugatni szerintem a szomszéd kutyákat se érti ,ha azok ugatnak nem is foglalkozik vele..Körbeugrálta sünt be is vette a szájába egy kicsit arrébb vitte ,egy lapáttal sikerült elvenni tőle.
Az utcán járkálom embereket szereti nézni ..Leűl a kerítéshez és figyeli őket sok perceket eltud ott tölteni.Mikor gyalog vagy biciklivel (kocsinál nem) elmegy valaki itthonról nagyon erőssen elkezd vonyítani a kapuba. Ha megyek délbe haza ebédelni vagy a munka végén megyek haza legtöbbször ott ül a kapuba és vár.
Szépséges kutyus! Meglepett, hogy a labdával foglalkozott, a mieinket sosem érdekelte a labda. Bizony a macskák..., hát volt néhány csúnya eset:-( Na meg a fiatalabbik sündisznó specialista volt:-( Egyszer észrevettem, hogy a mancsával forgatta, és vsz. ettől a süni egy idő után elvesztette a behúzódási képességét. Persze az a süni megúszta, hiszen megmentettem, de elég sok élete száradt a lelkén:-( Amúgy szelídek voltak.
Nagyon édes kis szőrgombóc! Hát elég kicsi még a rosszalkodáshoz, de remélem sikerül jól neveltnetek! Nem tudom láttad-e a képet pár oldallal hátrébb, amit a mi kiskutyáinkról feltettem. Ők is gyönyörűek voltak.
Igen, igen, én is egyre inkább így érzem, mindig hiányérzetem lenne bármely más kutya mellett.
Mi kertes övezetben lakunk, itt sajnos nincs olyan hely, ahol más kutyákkal találkozhatnánk. Igaz, nem messze folyik egy patak és elég nagy az ártere, a partja, oda hordják a környéken a kutyusokat szaladgálni, volt amikor mi is ott elengedtük a kutyusunkat, de a másik oldalon forgalmas úttest van, később nem mertünk kockáztatni. A kert viszont pont úgy van kialakítva, hogy körben a kerítés mellett szaladgálhattak, dehát ez egy huskynak semmi, pláne hogy nem olyan örjöngős fajta, amelyik minden mozgásra a kerítésnél van.
Arra felhívom a figyelmedet, hogy a mi öregebb kutyánk, aki meglehetősen erős ősi jellemvonásokkal rendelkezett, nagy előszeretettel hempergett bele büdös dolgokba, ez is nagyon megnehezítette az elengedését, nem volt könnyű utána megfürdetni. Sündisznó dögtől emberi ürülékig bármibe...:-((( A lánya nem csinált ilyet, sőt..., ő olyan tipp-topp volt mindig, mint egy királynő:-) Sosem volt piszkos a bundája, de az is igaz, hogy őt szinte sosem engedtük szabadon, csak ha az anyja úgy oldotta meg a szökést, hogy ő is tudott szökni, akkor került ki az utcára. Szökésben sem volt olyan ügyes, mint az anyja.
Csak nem Újpalotán laktok? Merthogy ott van egy domb, meg parkok is.
Szerintem Te mág így majdnem hatvan évesen is nagyon jó gazdija lennél egy vörös kis huskynak:)
Nálunk sem én fárasztom le, hanem a kutyusok akikkel találkozunk a délutáni séta alatt. Mi gazdik megállunk egy nagy biztonságos tér közepén, és a kutyáink önfeledten játszanak, együtt sokkal többet futnak, mint egyedül. Utánna következik a laza séta, amikor felsétálunk a közeli dombra, de a kutyus akkor is szabadon van, így körülöttem rohangál, így mire felérünk a lakásba, úgy elfárad, hogy ülve elalszik:) Ha meg nem találkozunk kutyusokkal akkor magában is elrohangál a séta alatt, mert neki minden érdekes, és mindent úgyis meg kell nézni:) Nektek meg még kertetek is van, ott akkor szaladhatna amikor akarna. Mondtam a páromnak, csináljon kis kocsit a kutyusunknak, és hámmal majd utánna kötjük, hogy megnézzük mit csinál. Egyébként a mi kutyusunk is megszokta, hogy napközbe pihi van, akkor alszik, és ha hazaérünk akkor jön a jááték, a séta a simi a puszi... nekem is sokan azt mondták, hogy ekkora és ilyen mozgásigényű kutyust nem szabad lakásba, mert csak szenvedne, de nekünk is ez a fajata a kedvencünk, így mégis úgy döntöttünk, megpróbáljuk, és nem bántuk meg. Szerencsére a kutyuson is az látszik, hogy jól érzi magát itt nálunk, még ha lakásban is van. Egyszerűen szeret velünk lenni, imád a közelünkbe lenni, és majd kicsattan az örömtől. MIkor hazaérünk hátrahúzza a kis füleit örömében, és amikor lenyúgszik, egy kicsit kinyitja a száját, kilóg a kis nyelve, teljesen olyan, mintha nevetne. Nagyon szeretjük őt, a kis makacsságával együtt:) Szerintem Neked pont egy kishusky kellene, mert ha másmilyet vennél, utánna azért is a kishusky után húzna a szíved. Sőt azt írtad, már az időd is több, ugyhogy sokkal többet tudnál vele lenni:)
Pont ma van két éve, hogy mi elvesztettük az akkor 11 éves Cleónkat egy orvosi műhiba miatt.
Az biztos, hogy ha lenne új kutyánk, akkor már egészen másként csinálnék vele mindent, akkor régen nagyon ráhagytam a gyerekekre, csak a manuális dolgokkal foglalkoztam, bár ami nevelést kapott, azért azt mégis leginkább tőlem. Viszont sokat volt egyedül, és a sok egyedüllét bűnös gondolatokat szülhet egy kutyus fejében, pl. a szökést. A lényeg, hogy ha lenne új, akkor már sejteném, többek között neked is köszönve, hogy mit kellene csinálni, na meg mindenfelé lehet már okos dolgokat olvasni, és az időn is sokkal több lenne. Sokat gondolok rá, szó szerint egy álmom vörös kis huskyja itt viaskodik a gondolataimban, dehát majd hatvan éves vagyok..., nem éppen egy huskynak való kor. Bár próbálkozom, de nem tudok más fajtájú kutyát elképzelni magam mellé.
Szóval azt mondod, amíg szabadon van, addig jobban szót fogad, mint amint pórázra kerül? Én úgy sejtem, genetikailag kódolva van beléjük a húzás, a rohanás..., ha hám kerül rájuk, futni kell. épp ezért is vagyok bajban, le lehet talán törni az akaratát, de tudom -e ezt bármivel ellensúlyozni, boldog lehet - e enélkül az akarat nélkül egy ilyen kutya?
Szerintem amikor nem vagyunk otthon a kutyus alszik. Azért gondolom, mert múltkor beteg volt a párom, és otthon maradt, de magára csukta az ajtót, hogy tudjon pihenni. A kutyus egész nap meg se nyikkant, nem is sírt, semmi.Aztán mikor hazaértem akkor jött a hancúr, meg a séta, meg lent játék a többi kutyussal. Nagyon ügyesen visszajön, ha elengedem, de ha a oóráz rákerül, tiszta rosszaság:) A labdát lehet azért is hozza vissza, mert ha ügyesen visszahozza mindig kap valami jutalomfalatot:)Akkor is adok neki mindig ha ügyesen visszajön, vagy valamit jól csinál.Mostmár ezzel a módszerrel sikerült elérnem, hogy lemenjen az ágyról, ha mondom, és hogy odaadja amit kérek tőle. Azt viszon nem tartom jónak, vagyis nem szeretném ha így lene, hogy mikor valami nagyon finomat kap, és odanyúlok hozzá a pofijához amikor eszik, akkor megmorog, de csúnyán. Ezt szertném kinevelni belőle, mert ha esetleg jönne hozzánk kisgyerek, vagy hasonló, nehogy véletlen megkapja majd.
Neki is nagyon puha és jó illatú szőre van:)sokat szoktam ölelgetni. Nagyon megérzi, hogy milyen hangulatunk van. Múltkor, valamiért sírtam, és odajött hozzám, leült mellém, és megnyalta az arcomat:)megvigasztalt:)nagyon szereti, ha a hasát simizem, olyankor mindig nagyokat nyújtózkodik.
De nagyon kis csibész, odamegy ám a nagykutyákhoz is:)
Mostmár a kocsiban utazás is egész kól megy neki, ki szoktuk vinni őt is párom szüleihez, amikor megyünk. Ott is van egy másik kutyus, olyankor mindig nagyokat játszanak:)
Azt hiszem, hogy lakásban tartott huskykat könnyebb megtanítani "jó viselkedésre", főleg ami a szökést illeti. Lakásból nem tud megszökni, így ez a "rossz" tulajdonsága nem is tud kialakulni, nem unatkozik a kertben és keres magának valami izgalmas elfoglaltságot. Ráadásul a kertben lakó kutyusok általában akkor is egyedül vannak, amikor otthon vannak a gazdik, kivéve nyáron, ha a kertben foglalatoskodnak, vagy pihenni szeretnének. Igaz, amíg nem vagytok otthon, addig nagyon uncsi lehet neki, de biztos megszokja. Persze nem azt mondom, hogy ez a kutya szempontjából ideális állapot, de a gazdinak talán könnyebb. Ráadásul ha kert van, akkor ugye nem KELL sétálni vinni, ergó nem tud szocializálódni, alkalmazkodni. Ha pici kora óta itt-ott elengeded, akkor még nem rohan világgá, ragaszkodik a közelségetekhez, idegen neki a kinti világ, és később már magától tudni fogja, hogy hol a helye.
Mint valamikor régebben írtam, érdekes módon a csupasz karunkat sosem harapta, csak ha pulóver volt rajta. Nem tudom mi oka volt, de így volt. Persze ez nem 10 hetesen volt, hanem később, 4 - 5 hónaposan. Kicsiként nem emlékszem, hogy harapott volna, de biztos, csak az még nem fájt annyira:-)
A labdavisszavitel szerintem nem az ő "dolguk", ez nincs benne a génjeikben, az apportirozás a vadászkutyákra jellemző. A huskyk nem csinálnak különösebb kunsztokat, egyszerűen csak imádnivalóak. Majd ha nagyobb lesz, és letérdelsz mellé és átöleled a nyakát, érzed a szőrének a finom illatát..., az nagyon jó, az nekem nagyon hiányzik!!!
De az évenként kétszeri vedlés nem annyira! Az kemény dolog lesz, pláne lakásban. Ha hagyja magát majd férülni, akkor jó, akkor több óra pár naponként, de a lakás mindenképp jó szőrös lesz. Dehát minden kutya szőröz, a husky kicsit többet!:-(
Mindenesetre olyan szer legyen a kutyán, ami miatt nem mászik bele az a ronda kullancs, ne olyan, ami megakadályozza a betegség kialakulását. Brrr, amikot egyszer vagy hat kullancs volt a kutya nyakörve alatt! Jó kövérek:-((( Akkor nem lett baja, de egyszer később majdnem ráment, pedig február volt, de jött egy jó meleg nap, kimentünk a patakhoz..., szerencsére időben észrevettem a bajt. Amúgy az állatorvosi díj miatt nem nagyon kell aggódnod, mert hihetetlenül egészségesek! A kisebbik kutyám először 11 évesen volt beteg (igaz, ha nem is konkrétan amiatt, de azzal kapcsolatosan meg is halt), a másik 16 éves volt, és az egy kullancs és egy méhgyulladáson kívül nem volt baja, végül a mája mondta fel a szolgálatot.
Szerintem még ő sem úgy hozza vissza a labdát, mint a nagy kutyák, hanem csak odaszalap vele, hogy mellettünk legyen. aztán én meg elveszem töle a labdát és eldobom újra. Néha még cseles és elfut mellettem, magának akarja a lasztit. Ja meg a plüsseimmel nagyon szeret bírkózni:) van ilyen nagyon nagy plüssmacim, azt nagyon szereti. Szerencsére már tudja, hogy csak egy helyre szabad neki pisilni, kakilni a lakásban( előtérben le van neki terítve újságpapír). Még nem szobatiszta, de már elég sokszor végzi lent a dolgát. vettem frontline-t, meg szerintem a kullyancsszurit is beadatom neki. Most pár napja találkoztunk egy tacsival:), vele nagyokat szokott játszani, és harapdálják is egymást rendesen, de csak játékból. Azóta nem harap minket sem olyan durván, lehet megtudta milyen az. Tegnap is két órán át szaladgált meg játszott más kutyusokkal, alig hogy felértünk, ment a helyére aludni, majd leragadt a szeme:)Otthonról küldöm a képeket.
Remélem sok örömötök lesz a kutyuskában! Az nekem furcsa, hogy labdát visszahoz, az én kutyáim sosem csináltak ilyet. Jó lesz, ha sikerül megtanítani őt rendesen sétálni, ez a legfontosabb. De aztán ha már nagyobb és szófogadó lesz, nincs sok nagyobb élvezet, mint látni, ahogy futnak a mezőn, csodálatos mozgásuk van! Csak vigyázz nagyon a kullancsokkal, frontline nélkül sehová ne menjetek. És hát a kanapé az tényleg nem jó hely egy ekkora kutyusnak! Én gyakran leültem melléjük a földre, szerencsére sosem akartak felmenni semmire. Sőt, érdekes volt, hogy olyan helyre sosem mentek be, ahol padlószőnyeg volt, az emeletre sem mentek fel. Na jó, egyszer, amikor kicsi volt még az idősebb, feljött éjszaka, és odakakilt a szőnyeggel borított lépcsp tetejére. Engem keresett, nyílván azért, mert ki akart kéredzkedni. Nem vettem észre a kakit, beleléptem a papucsommal, és végigvittem a szőnyeges lépcsőn. Klassz volt:-(((
Harapni csak a nagy harapott, a kicsi már vele játszott, nem velünk. Szerintem nem szokott le róla, csak úgy egy éves kora körül benőtt a feje lágya:-) De, mint írtam is valahol, a csupasz karunkat soha nem harapta.
majd mesélj róla, és várom a képet!:-) Majd mesélj a kutyaoviról, nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, érdemes-e.
Mi a párommal nemrég kaptunk egy kis huskyt. Sajnos panelba lakunk, de igyekszekszek a mozgásigényének megfelelően alakítani az életünket.(később írok róla)
A kiskutyánkat Csibésznek neveztük el, mert tiszta kis csibész ám:) nagyon okos, de nagyon makacs is egyben. 8 hetes korában már tudta:ül, pacsi, fekszik, gurul(átgurul a hátán), most 10 hetes, a labdát is visszahozza. Nagy szerencsénkre nem szökös, remélem nem is lesz az. A sétákat úgy csinálom, hogy amikor lemegyünk, elengedem, persze biztos, kocsimentes helyen,ő pedig ha szólok visszajön szépen. Akkor is visszajön, ha kutyát lát. De csak akkor ilyen szófogadó ha leveszema pórázt, ha póráz van rajta, vagy fent vagyunk, akkor előjön a makacs jelleme. nem ugat sokat, csak akkor ha leszidom, akkor visszabeszél:)meg ha játszunk.
Ha kitavaszodik megtanítom bicigli mellett futni is, mivel mi nyáron nagyon sokat biciklizünk, meg futunk.
Ő is nagyot harap mikor játszunk, erről próbálom leszoktatni most. A másik dolog amit tanulunk, hogy LE, mert most jött rá, hogy fel tud ugrani az ágyra, de nem szeretném ha felszokna. Mikor mondom neki, hogy Le, látom az arcán, hogy megmakacsolja magát, nagyon vicces olyankor, mikor látom a szemében, hogy pontosan tudja mit akarok. Mikor előveszem a jutalomfalatot, és úgy mondom neki, akkor kezd magában gondolkodni, hogy csak jó lenne megenni, de csak nem kellene lemenni az ágyról, és ilyenkor mindig ugrál, vakkant, nem tudja mit tegyen,nagyon aranyos ilyenkor. Aztán persze győz a kaja:) Ha 3 hónapos lesz, szeretném vini kutyaoviba, majd suliba, mert szerintem nagyon fontos a szocializáció, főleg ha póráz nélkül futtatom a panelok között. Ha lehet más kutyákhoz is mindig odaengedem, ha tanuljon a nagyoktól, idősebbektől, meg kifussa, kijátsza magát rendesen. Neked sikerült a kutyusaidat leszoktatni a játék közbeni nagy harapásról? Rakok majd fel képeket a kis Csibészről. szép napot!
Köszönöm a válaszokat. Nos el tudom etetni ha csak ennyit eszik... Őszintén, kicsit többet saccoltam de majd meglátom. Az angol webhelyet nem tudtam megsasolni de majd még mielött örökbe fogadnék egyet megkérdezem az orvost is hogy mit gondol neki biztos volt már dogla huskyval. Egy dolog érdekelne még. Mennyire kezelhetőek? Mert az utóbbi kutyánkal nem igen volt probléma ilyen téren igaz nem is én neveltem. Szóval mondhatni kezdő vagyok ilyen téren.
Anyunak egy mentett, idős huskyja van, nem tudom hogy depressziós-e, de az biztos hogy nagyon keveset eszik és nagyon válogatós. Az egészsége érdekében a nyers, emberi fogyasztásra alkalmas hús és csont ajánlott.
Az oltásokról olvasd el ezt ha tudsz angolul, ennél bölcsebb tanácsot senki nem adhat. Ő ugyan nem huskys hanem retriveres de rengeteg hasznos tanácsot találhatsz az etetésről és minden egyébről is ami az egészségéhez kell és az infó mögött több mint 20 év kutatás is van:
