Erről valóban nincs semmilyen konkrét információ, viszont sejthető, hogy valamiért nem voltak elégedettek a regnáló (isteni) hatalommal, ezért ellenzékbe vonultak...
Erre utal a "Vádló" megnevezés is. Jób könyvében van is utalás az Úr drasztikus módszereit kifogásoló megnyilatkozásukra:
1.9: "Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?"
Ez a mondat azt sejteti, hogy az Úr tisztelete félelemből való, s nem saját, "szabad" akaratból. Más szóval: Az emberek számára nem az isten etalonnak számító morális viselkedésmintája volt a vonzó (az nem is lehetett az embertelen volta miatt), hanem az isteni megtorlástól való félelem.
AZ ÚR (gúnnyal) Legyen, amint kivánod. Tekints a földre, Éden fái közt E két sudar fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen.
LUCIFER Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. (Indul.)
ANGYALOK KARA El Isten színétől, megátkozott, Hozsán' az Úrnak, ki törvényt hozott. -
Aztán mivégre az egész teremtés? Dicsőségedre írtál költeményt, Beléhelyezted egy rossz gépezetbe, És meg nem únod véges végtelen, Hogy az a nóta mindig úgy megyen. Méltó-e illyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet? Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli Urát, de torzalak csak, képe nem; Végzet, szabadság egymást üldözi, S hiányzik az összhangzó értelem. -
A "Nagy csiribázó" aki bálnától a csótányig csiribázott, majd Ádám esetében, már a gyurmázás szakkört választotta, majd miután Ádámnak nem jöttek be az állatok, eszébe jutott, hogy klónoz a testéből egy nőstényt számára?
Oda lett a csiribázás tudománya?
Ahogy az elkefélt hibridek, emberek kiirtására is jobb volt egy globáis katasztrófa a szerzőinek, mint a csiribázással helyre rakni az elkefélést?
Ám a "vádlóval" az irodalmi műben, sok angyal megpattant a Főtudós és Mindenható mellől, akit kerubok éljeneznek, hűtik a processzorait, szeráfok és angyalok szolgálnak.
"a világteremtő szóról később János evangélista így fogalmazta meg: Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten maga volt az Ige. 2. Minden általa lett, és nélküle semmi létező sem jött létre. (János 1.1-2.) A világ születésének titka tehát az Ige, amiről akár a varázsige is eszünkbe juthat. És nem tévedünk: a mágus ugyanúgy a kimondott szó teremtő energiáit használja, akárcsak a bibliai Isten és a mítoszok istenei az univerzum létrehozásához."
"A szigorúan egyistenhitű héberek/zsidók legalább képesek voltak logikusan gondolkodni, és a felvett premisszából - egy mindenható Isten létezik - az összes szükségszerű következményt levonni és elfogadni."
Voltak ilyen megnyilatkozások is, azonban jobbnak látták Istent emberségesebb külsővel felruházni, s minden bajt a Sátán művének tulajdonítottak. Persze, azt már csak csendben jegyezték meg, hogy a Sátán is Isten remekbe szabott munkájának eredménye, így végül is a felelősség visszaszállt a Teremtőre.
Abban nem voltak következetesek, hogy a Sátán "képbe hozatalával" Isten mindenhatóságát, egyedüliségét vonták kétségbe, akaratlanul bizonyítva, hogy ebből kérdéskörből nem lehet jól kijönni: Vagy el kell fogadni Isten meglehetősen negatív figuráját, vagy fel kell adni mindenhatóságát, és csak egy "társuralkodó" szerep jut neki, kihúzva ezzel a szőnyeget az amúgy is kérdőjeles egyistenhit lába alól...
"Ha valaki - legyen a "mindenható" Isten, vagy bárki más - nem képes az általa kitűzött feladatot másodjára sem elvégezni, ne foglalkozzon olyasmivel, amihez nem ért. A suszter maradjon a kaptafánál..."
.
Ez egy olyan "mindenható" istentípus, akinek halvány lila fogalma sincs a jövőbeli történésekről.
Világosan kinyilatkozta róla a saját Szentírása:
Mózes I. könyve:6:7És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
Az embereket a bűneikért próbálta meg eltörölni, de a mélyalföldi tölgyfa, meg a tobzoska teremtésének megbánásáról még nincs teológiai találgatás... :)
Volt itt arra példa, hogy egy hívő belátta hülyeségek garmadát gurítja?
:-O:-P
/valahol az elején, egy vasutas hívő volt az egyetlen az emlékezetem szerint, aki feladta avitt elképzeléseit... írtam neki, isten ott van, ahol a vasúti sínek találkoznak;-)
"Isten megvédi az övéit és mindamellett teremt olyan eseményeket, hogy a gonoszok, akik nem az övéi elpusztuljanak."
Ugye, nem fogtad föl, hogy Isten nem védi meg az övéit, hiszen @E.A. templomos példái (amúgy a többi is) egyértelművé teszik az Úr közömbösségét az övéivel és az emberiséggel szemben.
Egyébként szerinted kik az övéi? Nem azok, akiket teremtett?
Netán képtelen a nagy mindenhatóságában jobbá tenni az emberiséget? Mert, ha igen, akkor megint csak gondok vannak a mindenhatóságával, jóságával, isteni mivoltával.
"Ő az Isten, mégis mit vártál? Azt várod tőle, hogy tétlenül nézze, amit szerinted tétlenül néz?"
Ezeket a kérdéseket ne nekem, hanem magadnak tedd föl.
Ui. ha én - a Te helyedben - egy jóságos Mindenhatóban hiszek, s a létezését nem kérdőjelezném meg, akkor joggal várnám el tőle legalább saját hozzá nem értéséből fakadó hibák emberséges kijavítását és mindezeket saját példamutató viselkedésén keresztül. Azonban semmiféle ilyesfajta viselkedésmintát nem tud elénk tárni, ellenkezőleg minden emberiséget jobbító célzatú cselekedetéből a kőkemény bosszúállás árad. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, ha a hívők számára elfogadott, sőt, alkalmasint követendő példa a konfliktushelyzetet kezelő isteni magatartás. Ti. az ember az előtte álló példából tanul, azt a normát követi, amit a vezetője mutat. Amilyen az Isten, olyan az ember... Amilyen az ember olyan az Istene...
Ha netán nem ismernéd Istened ebbéli jellemzőit olvasd el figyelmes(ebben) a Bibliát, ahol sok tucat versből vonhatsz le következtetéseket a "jóságáról"... És ezzel együtt a megoldásban tanúsított tehetetlenségéről.
Kezdve a vízözöntől a népirtáson keresztül a személyre szóló bosszúkig.
Isten teremtette az embert, és állítólag "Gondviselő".
Mellékesen: nem áll jól neked, hogy szándékosan hülyének tetteted magad. Egyenesebb hozzáállás lenne, hogy ha megszorítottak egy ostobaságod cáfolatával, akkor elismered, hogy nem neked volt igazad.
"Ezek az elcseszett emberi lények évezredek alatt elkövetett értelmetlen cselekvéseinek utólagos visszahatásai."
Ezzel nem mondasz sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy az Úr képtelen volt az elképzeléseinek megfelelő embert teremteni, és még nem is tanult belőle. Emberségesnek még a legjobb akarattal sem mondható özönvízzel pusztította el az általa elcseszett világot, és másodjára sem sikerült jobbat teremtenie, mint amilyen a korábbi volt...
Ha valaki - legyen a "mindenható" Isten, vagy bárki más - nem képes az általa kitűzött feladatot másodjára sem elvégezni, ne foglalkozzon olyasmivel, amihez nem ért. A suszter maradjon a kaptafánál...
"és ha nem bírunk ellenállni a kísértésének és elkövetjük újra és újra ugyanazokat a hibákat, akkor ne csodálkozzunk, ha cunamit, járványokat kapunk a nyakunkba,"
Ha meg Isten követi el, azt varrjuk az emberek nyakába...
Csak éppen ugyanarra az igére hivatkoztam, amit @kitadimanta is felhozott az hozzászólása második felében. És ezt pusztán amiatt, mert az első két mondat elolvasása után azonnal reagáltam és nem tudtam, hogy feleslegesen tépem a számat.
"Ha hívő lennék kapásból válaszolnám: Igen. Tenném ezt azért, mert hit szerint az Úr a teremtő, a Világ felügyelője, Aki mindent pontosan tud és eltervezett, Aki ismeri a múltat és jövőt, ennélfogva semmi nem kerülheti el figyelmét, minden az Ő akarata szerint működik és történik."
Precíz!
És még a Biblia is pontosan ezt írja!
"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt." (Ézs 45,7)
A szigorúan egyistenhitű héberek/zsidók legalább képesek voltak logikusan gondolkodni, és a felvett premisszából - egy mindenható Isten létezik - az összes szükségszerű következményt levonni és elfogadni.
Ha egy az Isten, akkor nincs kibúvó: MINDEN AZ Ő FELELŐSSÉGE. A jó is, meg a rossz is.
Isten megvédi az övéit és mindamellett teremt olyan eseményeket, hogy a gonoszok, akik nem az övéi elpusztuljanak. Ő az Isten, mégis mit vártál? Azt várod tőle, hogy tétlenül nézze, amit szerinted tétlenül néz? Szerintem meg látod ez az önellentmondás.
A teremtésben, de úgy en bloc a Létben, eredetileg semmi rossz nem volt. Vagy ha volt is, féken volt tartva. Nem volt szava, nem volt beleszólása az ördögnek semmibe, gyakorlatilag KUSS volt neve.
Egy Úr volt, aki az egészet kontrollálta.
De az Egészbe, a Teljességbe a rossz (ördög) is beletartozott. A rossznak nem tetszett, valahogy nem volt ínyére, hogy nem jut szóhoz. A következő történik. Isten megteremti az embert. Egyezséget köt az ördöggel, hogy ha az embert kísértésbe tudja hozni, akkor szóhoz juthat. Ugyanakkor az embernek megtiltja, hogy a kert közepén lévő fáról egyen, bármi is történik, mert akkor nagy baj lesz! A tiltás azért kellett, azért volt rá szükség, mert az ember hasonló volt Istenhez, de nem tudta ezt. Azt hitte, hogy Isten valahol kívül van és ő csak egy ember. Egy teremtmény. Tudatlan volt lényegében igazi kiléte felől, de szabad akarata volt. Mindent megehetett az Édenben, amit csak talált, csak arról a fáról nem ehetett, amit megtiltott neki Isten.....
A többit már kitalálod szerintem magadtól is. Ha nem szívesen állok rendelkezésedre, csak kérdezz bátran!
