Tegnap, hosszú hónapok óta, megint segített ez a zene. Az Open The Door albumot hallgattam.
Hallgattam?
Nem is tudom!
A fülemen volt a zene, de a gondolataim hol itt, hol ott jártak.
Egyedül voltam itthon.
Alkonyodott, besötétedett, nem volt kedvem lámpát gyújtani.
Nagyon jó délután volt, rengeteg ötletet hozott
Az Open the Door dalt visszajátszottam jó néhányszor...
Aztán eszembe jutott az elejéről ez a három mondat, amit azóta hajszolok, hogy 2006-ban ismét eljutott hozzám ez a zene.
És valahogy nem értem!
Ez a három mondat ellentmond a dalnak...
Annak meg végképp, amit egyszer egy rajongói kérdésre üzent Roger, hogy ez a dal Istenről szól. Azt akkor sem tudtam elfogadni, amikor ezt a három mondatot nem ismertem.
De így meg!
Szóval ez a dal nagy rejtély számomra, s Roger se nagyon akar segíteni benne, 2000-ben például azt mondta, ő se érti, mi ez...
No, azt azért nem hiszem!
De bárcsak - mindezek ellenére - a koncert-dalai közé venné! :-)
Who knows? It seems I must let go I'm dreaming...
Who's to say, who's to know, Where the ship is going to blow? Taking time beneath the trees, State of mind, state of ease
Easy come, or easy go What a life, what a show Caught in old familiar ways Has our love gone astray? Gone away, gone away, gone away
Open the door, open the door Open the door (I want to be with you) Open the door (I want to play with you)
Do what you wanna, be who you wanna be 'Cause I don't care what you say or what you do to me I'm having trouble going a whole day without you Don't want to live if it's a lifetime without you Come on and give me some sign I can see Come on, give me now, show me something
Open the door (I want to be with you) Open the door (I want to play with you)
Do what you wanna, be who you wanna be 'Cause I don't care what you say or what you do to me I'm having trouble going a whole day without you Don't want to live if it's a lifetime without you Come on and give me some sign I can see Come on, give me now, show me something
Open the door (I want to be with you) Open the door (I want to play with you) Open the door (I want to dream with you) Open the door (I want to stay with you, girl)
Right, oh, right on, easy come Easy come, easy go, easy come And I know, yes I know That I'm wanting the world to be one But we take as we please And we can't see the wood for the trees But I know, yes I know When I open the door, I'll be home
I want to go home I wanna go home, Yeah yeah yeah yeah yeah yeah yeah I wanna go home, Yeah, yeah
Right, oh, right on, easy come (You never) Easy come, easy go, easy come (You never) And I know (You never) Yes I know (You never) That I'm wanting the world to be one (You never) But we take (You never) As we please (You never) And we can't see the wood for the trees (You never) But I know (You never) Yes I know (You never) When I open the door, I'll be free Oh, I wanna be free I wanna go home Yeah yeah yeah yeah yeah yeah yeah I wanna go home
Yeah!
Open the door (I want to be with you) Open the door (I want to play with you) Open the door (I want to dream with you) Open the door (I want to stay with you)
(I want to be with you) (I want to play with you) (I want to dream with you) (I want to stay with you)
Do what you wanna, be who you wanna be 'Cause I don't care what you say or what you do to me I'm having trouble going a whole day without you Don't want to live if it's a lifetime without you Come on and give me some sign I can see Come on and give me now, show me something
Sajnos a mostani időkben az emberek valahogy elfelejtették, hogy a házasság: kompromisszumok sorozata! És mindkét fél részéről, különben előbb-utóbb tönkremegy az, akinek állandóan be kell adni a derekát (általában a békesség kedvéért).
"Egy ismerősöm jár most egy tréningre, s éppen most mesélte, hogy a pszichológusnő vezetőjük elárulta, hogy csak olyan férfivel házasodik, aki lelki problémáktól mentes. Most 32 éves..." - és lesz még jóval több is! :-)))) Ilyen férfi (ember) ugyanis nincs! Vagy talán csak Jézus Krisztus, de nem hiszem, hogy ő házasodni akarna...
Most zavarba hoztál, mert nem tudom, hogy szimpatikus-e nekem Csernus doki. :-) Vonz! Jó lenne beszélgetni vele! Olyan személyes problémáim vannak, hogy annak is örülnék, ha azt mondaná, én vagyok a hülye, én vagyok az oka, mert adott esetben önzőnek kell lenni annyira, hogy kikerüljünk a csapdából... Vagy nem tudom, hogy mit mondana... :-)
Na, feleségül én se mennék, nem hozzá, de senkihez sem! Ezt csak poénból írtam.
Hm!
Egy ismerősöm jár most egy tréningre, s éppen most mesélte, hogy a pszichológusnő vezetőjük elárulta, hogy csak olyan férfivel házasodik, aki lelki problémáktól mentes. Most 32 éves...
Az ismerősöm viszont azt mondta, soha nem venne el lélekbúvárt, mert egy ilyen nő valószínűleg mindig az okokat, a magyarázatot, a mögöttes dolgokat keresi.
:-) Akkor sem mennék a téli Olimpiára, ha nem kéne semmit sem csinálni érte :-) A tévében szép, de utálom a hideget, a telet, a havat, szóval mindent, ami a téllel együtt jár!
Egyébként anyukám is így járt a múltkor! Letérdelt, az még oké... de a felállás! Szerencsére ő a székbe tudott kapaszkodni, ahol ült egyébként. Viszont mondta is, hogy legközelebb nem jön, mert nem bír felállni, és az egyórás misét mégsem térdelheti végig - meg nem is tudná! :-)))
Ingyen is lecseszek bárkit, ha éppen az az óhaja :-)))) Meg... idegesít, ha valakinek mindig igaza van, vagy igaza kell, hogy legyen :-)
Ő sem "csodadoktor", mivel neki is vannak (személyes) problémái.
Ha lélekgyógyászt keresnék, én a voksomat Müller Péter mellé tenném, bár a felesége nem lennék neki sem, meg különben is: foglalt vagyok ;-)
Amikor Csernus a sztárokat osztotta, bevallom, az nekem is tetszett, legalább némelyiket leemelte arról a magas piedesztálról, ahová állították magukat - vagy mások őket -, és észre kellett venni, hogy ők is csak emberből vannak. De én személy szerint nem vágyom a stílusára.
Fergeteges a jókedvem! Sok oka van, kicsi is, nagy is! :-)
Egy kicsi:
Azt meséli a fiam, hogy mivel Szocsiban lesz a Téli Olimpia, Moszkva egyik metró-állomásánál 30 guggolásért ingyen lehet utazni.
Ez már önmagában is kacagtató!
Csakhogy nem lehet itt megállni!
Elképzeltem, ha megpróbálnám.
Már az elsőből se tudnék felállni, a térdeim erre - elég régóta - teljesen alkalmatlanok.
Úgy kezdődött, hogy a templomban a szertartás folyamán éppen le kellett térdelni. Az még simán ment. Csak amikor fel lehetett volna állni, az nem sikerült, egyszerűen nem volt erő a térdeimben. Oldalt voltam, egy oszlop és a fal között - sehol a közelben egy kapaszkodó.
Nem volt mit tenni, térdeltem tovább, s közben próbáltam észrevétlenül egy-egy picit közelebb csúszni az oszlophoz. Elég keserves volt így megtenni azt a másfél métert, de akkor végre nagy nehezen sikerült feltápászkodnom.
Azóta csak olyan helyre állok, ahol van fogódzó!
Bár az Életben is látható lenne! :-)
Ma koncert!
Kívánok vidámságot, sikert, sok mosolyt és... egy biancót! :-)
Vagy véletlen, vagy kedvenc pszichiáterem marketingese nagyon tanulékony.
Jött a felhívás a doki új könyve kapcsán: lájkold és oszd meg, s nyerhetsz egy könyvet. Persze, lájkoltam, megosztottam, de nem tudtam megállni, hogy ne kommentáljam, valahogy eképpen: Ha én nyerem a könyvet, s van rá lehetőség, a nyereményt elcserélném egy 15 perces beszélgetésre. A könyvet pedig megvenném.
Az újabb felhívás így szólt: "Rendeld meg a könyvet, s nyerhetsz egy egyórás beszélgetést a dokival." :-)
A könyvet nem rendelem meg, de tényleg szeretnék beszélgetni vele. Nem mintha azt hinném, hogy akkor eltűnne a problémám.
Legfeljebb, ha feleségül venne... Mert akkor lenne helyette másfajta! :-)))))))
Azt hiszem igazad van. Én sem emlékszem abból az 1994-es koncertből egyetlen egy hangra sem, kivéve, hogy hallottam: ő énekel - igaz, a playback-en át. De akkor is hallottam! Ha nem lenne meg VHS-en a kb. negyedóra, amit produkált, egyetlen percére sem emlékeznék! De a hangulatára - arra igen!
Telve voltam boldog izgalommal!
Arra pedig nagyon emlékszem, amikor mellette ültem a padon: "Itt vagyok, jó helyen vagyok, melletted vagyok; itt a helyem."
Ma Szegeden voltam, orvosi ellenőrzésre kísértem valakit.
Míg ő a rendelő előtt várakozott, én kicsit odébb foglaltam helyet. Négy műanyag szék volt felcsavarozva egy vas állványra, a tőlem legtávolabb esőben egy 80 körüli bácsi ült, s beszélgetett egy hölgy ismerősével - számomra teljesen érthetetlen témákról. Kicsit később odajött egy másik hölgy, pár szót váltottak, majd megkérdezte, hol lehet itt dohányozni. Erre a bácsi beszélgető partnere is felállt, hogy megmutatja, s rágyújt maga is.
A bácsi egy ideig ült csendben, kicsit fázósan összekuporodva, majd rám nézve azt mondta: Büdös cigaretta!
Egyetértően bólogattam, mire megnyílt, s elmesélte, hogy csak két éve nem dohányzik. És nem iszik.
"A szomszédom egyik pillanatról a másikra elhagyta a cigarettát, gondoltam, ha ő meg tudta csinálni, akkor én is. Nehéz volt, sokat szenvedtem. És az italt is abba kellett hagyni, mert ha ittam, rá kellett gyújtani. Érdekes, most már büdösnek találom a cigarettát, pedig azelőtt hiába mondta a feleségem, nem hittem neki. De most már két éve...!"
És ragyogott a büszkeségtől, hogy megnyerte ezt a kemény csatát!
Hazafelé a buszablakon megjelent egy hatalmas esőcsepp, s ferdén kúszott lefelé. Néztem, milyen hosszú és kacskaringós utat jár be az üvegen. Majd nem sokkal mellette megjelent egy másik, ereszkedett az is lefelé, néha már majdnem érintették egymást, de aztán mégis külön értek le az ablak aljára.
S ahogy a busz haladt, előbb az egyik, majd a másik is elpárolgott.
Nagy valószínűséggel nem olvastam el az apró betűs részt, mert kizárt, hogyha mindezt előre tudom, akkor le akartam volna ide jönni.
És szerintem az sem fair, hogy nincs legalább egy másik esély, amikor legalább egy kicsi részletében kiigazíthatnánk olyan hibákat, amelytől szenvedünk, de nem mi okoztuk.
Hogy egy példával is éljek, s ez életem legfájóbb "pofonja", éppen magamra maradtam a két kis gyerekemmel, munkám nem volt, anyámmal egész nap csigatésztát pödörgettünk, amit ő kivitt a piacra. Ezzel egészítettük ki az ő nyugdíját, a családi pótlékot, hogy a gyerekek semmiben se szenvedjenek hiányt.
És akkor megláttam egy hirdetést, az egyik általános iskola kirándulás szervezőt keresett. Küldtem a pályázatom, behívtak, megfeleltem. A kirándulás szervezés mellett a hiányzó tanárokat kellett volna helyettesíteni, besegíteni egy kicsit a könyvelésbe és egy-két szakkört vezetni a gyerekeknek.
Álmaim állása volt, szuper fizetéssel!
Aztán jött a lehangoló telefon, mégsem vehetnek fel, mert az addigi munkában töltött éveim alapján magasabb fizetés járna, mint amennyit ők adni tudnának.
Mondtam, vegyenek fel hat órásnak, miközben ledolgozom a nyolcat.
Nem lehetett!
És pár évvel később kiderült, nem az összes évemet kellett volna nézni, csak a postán eltöltött tizet, mivel csak az számyított közalkalmazottinak.
Vagyis megkaphattam volna azt az állást, ha az illetékes jól ismeri a jogszabályt!
Ezt, csak ezt az egyet, ha ki lehetne radírozni!!!
Ha el tudtam volna egyedül is tartani a gyerekeimet, ráadásul meglehetős jómódban, soha vissza nem fogadom a férjem.
