1ébként minél jobban ledegradálod a forradalmárokat..az annál megalázóbb komcsi elvtársaitokra és nagy dicsőséges szovjet hadseregre nézve akik nyakukat behúzma menekültek ki Budapestről...
Egy másik része meg volt horthysta katonatiszt, egy harmadik része meg volt nyilas, egy negyedik része meg volt földesúr, aki vissza akarta kapni a vagyonát stb.
Még pont ez hiányzott ehhez az elqrt rendszerváltáshoz, - még akasztgatni lehetett volna.
Jelzem, igény lett volna rá.
Csak mellesleg említeném meg, hogy a kivégzettek közül meglehetősen sokan igencsak rászolgáltak az ítéletre, - viszonylag kevesen kaptak halálbüntetést azért, mert fegyverrel harcoltak pl. az oroszok ellen.
Attól, hogy valaki a forradalom idején gyilkol, még nem biztos, hogy szabadsághős, - lehet, hogy csak egy unatkozó kurva vagy a stricije a Népszínház utcából, esetleg a börtönből szabadult köztörvényes, aki most fegyverrel a kezében vitézkedik.
Mindenesetre én azért személyenként bírálnám el a hősöket, - neked se legyenek illúzióid...
Hát, könnyebb is az igét hirdetni, mint ragozni...
Persze mindenki olyan összeesküvés-elméletben hisz, amilyenben akar, - ha neked ez a kedves, hát maradj ennél, - vannak ennél szarabb elméletek is.
Azon persze azért spekulálj el, hogy van e joga a mindenkori államnak megvédeni magát, különös tekintettel arra, hogy az Al-Kaida tagjai is makulátlan szabadsághősnek tekintik magukat, és ne tudd meg, hogy ha egyszer végül hatalomra jutnának, milyen gyorsan lenne az Egyesült Államok valamennyi volt elnökéből véreskezű hóhér, - ha érted...
Egyébként nem egy zsidóellenes megnyilvánulás volt 56-ban, bár kétségtelenül nem ez a jellemző, - inkább a csőcselék randalírozása, a fosztogatások, rablások nyomták rá bélyegüket a dicsőséges napokra, meg a politikai koncepciótlanság, az anarchia, a személyes bosszúk és a kommunistákkal való leszámolás, a nyilasok és a Horthy rendszer prominenseinek bosszúszomja.
Nemigen volt itt sok választási lehetőség, vagy ők vagy mi, - persze a dolog végső kimenetele csak a sárbuták számára volt kétséges, ők lebegtek úgy a valóság fölött csukott szemmel, mint te, a vak sas...
Hja kérlek, - a klasszikusok is azt tanították, hogy a tudat fejlődik a leglassabban, és a létező "szocializmusok" üzemeltetői elhatározták, hogy ezt a fejlődést nem várják ki, - a népnek akkor is jó lesz, ha beledöglik.
Aztán persze ez nálunk egészen élhető társadalmat teremtett, - én egyébkként inkább felvilágosult abszolutizmusnak tartanám Kádár rendszerét, mint szocializmusnak, de annak kifogástalan volt...
És ahogy a mai SZDSZ-t elnézem, lehet, hogy Rajk jobban járt, mint gondolta volt...
Nagyon jól látod a dolgot, alig pár dologban tévedsz.
Kádárt nem Haynauval, hanem II. Ferenc Józseffel kell össszevetned, Haynau "párja" mondjuk Biszku Béla lehetne, aki a megtorlásokat irányította.
És a történelmi szituáció is hasonló volt, - a fennálló hatalom elleni fegyveres támadás leverése után a résztvevőket megbüntették, - ezen persze lehet szörnyűlködni, de a hatalom elleni fegyveres fellépésnek ez szokott a vége lenni, - kivéve, ha a a felkelés győz.
Forradalmárkodni veszélyes üzem.
Abban is hasonlatos a helyzet, hogy mindkét esetben orosz segítséggel verték le a forradalmat, valamint abban is, hogy mindkét forradalmunknak minősítetten tehetségtelen és ábrándokat hajszoló vezetője volt
Abban is, hogy mindkét vezető konszolidálta a hatalmát és ma Ferenc Józsefre és Kádárra is nosztalgikusan emlékezik az ország, mint a " boldog békeidők" vezetőire.
Azt is el kell mondanunk, hogy a halálbüntetés korabeli és mai megítélése között igen nagy különbség van, és ami azt illeti, az 56-os kivégzettek közül igen sokan bőven rászolgáltak erre a büntetésre.
Ami Haynaut illeti, az általa kivégeztetett honvédtábornokok mellesleg császári tisztek voltak, akik a Habsburg ház trónfosztása után megtagadták esküjüket, ami a korabeli jog szerint főbenjáró bűn volt, a többi elítélt meg lázadónak minősült, - nem egy jó omen hadbirósági tárgyalás esetén.
De Haynau korában nem is a nemzetiség volt a meghatározó, hanem az uralkodó volt a szuverén, a hatalom ergyszemélyi birtokosa, aki joggal várhatta el a személyéhez, koronájához való hűséget.
A Habsburg-ház szempontjából a megtorlás teljesen jogos és törvényes volt.
Ami Kádár szerepét illeti a Mansfeld-ügyben, nem hinném, hogy személyesen foglalkozott volna a kis deviánssal, aki a közhiedelemmel szemben nem a forradalom során vitézkedett, hanem némi reszelőlopással tarkított előzmények után már jóval a forradalom leverése után kezdett el autók mellett rendőrt is lopni, meg fegyverrel hadonászni, majd a lebukása után fegyőrre támadni és szökni próbálni, - emellett még szinte hargelte is a bíróságot és felnőtt társai "tanácsaira" hallgatva "elvitte a balhét"...
A büntethetőség határa akkor nem tizennyolc, hanem tizenhat év volt az adott bűncselekményre, így hát semmi relevanciája nincs, hogy ez után hány nappal végezték ki a szerencsétlent.
Áldozat ő, de elsősorban azok áldozata, akik belehajtották a hüjeségbe, - ennyi erővel nekimehetett volna fejjel a szemberohanó gőzmodonynak is...
Ez a derék Szolzsenyicín meg kicsit zakkant, - van ez néha így a nagyon okos emberekkel, - az őrültet a zsenitől néha csak egy pinaszőrszál választja el, - de ez ne vígasztaljon, - nálad az elválasztóvonal szélessége az egyenlítő hosszával egyenlő, és te nem a zseni felőli oldalon foglalsz helyet...
"De - csak azért, hogy ne add vissza lelked a Teremtőnek ebben a nagyonilyen állapotában,- elmondanám, hogy Horthy a román csapatok mögött lovagolt be a Stromfeldtől lopott lovon Budapestre,"
áld6juk is a nevét máig...ha nincs az a hadsereg a román hadsereg tán ma is itt tartaná fönn a rendet...hála kun béláék tobzódásának...
"úgy választotta meg, hogy Prónay és Héjjas Iván vérben fürdő különítményesei ott álltak fegyveresen a Parlament padsorai között."
senki sem kötelezte a képviselőket, h jelen legyenek, v hogy szavazzanak...akik nemmel szavaztak semmi bántódásuk nem esett...