Lehet, hogy nem a sértettség a jó kifejezés, hanem a megbántottság, vagy csalódottság vagy valami enyhén agresszív politikai depresszió, szóval a végtelen keserűség, ami aztán néhány pontatlan vagy megalapozatlan gondolatot is szül.
Tulajdonképpen a Szabó Miki nem köpne, de marha rossz kedve lenne, köpni azt az Ottilia tenné...., ahogyan igy visszagondolok nem ma indult el az erkölcs lejtöjén a szadi, hanem amikor egy évet szántak rá, hogy nem tiszta eszközökkel a Tölgyessyt kitegyék és a tagságtól megszabaduljanak, a Beszélőt haggya el a Köszeg, szép lassan, de roppant csunyán halnak meg.....bezony szomorú volt amikor az Otillia és a Szabó Miki már nem lehetett képviselője a szadinak.....nem fért be....hüje ötlet volt az Otilliától a Kuncze.......
Egyben téved a Kozák, ám abba sem igazán, az Iványi Gabi sohasem volt a párt tagja.....bár alapitotta......
Nyílt levelet köröztetnek az interneten, Kozák Gyulának, az SZDSZ egyik emblematikus alapítójának aláírásával. "Mi, rendszerváltó alapítók, akik egzisztenciánkat (ha úgy tetszik egész életünket, karrierünket) tettük fel a demokratikus ellenzékben a létező szocializmus elleni harcra, 19. születésnapja alkalmából kétségbeesetten figyeljük, mivé lett a Szabad Demokraták Szövetsége" - írja.
A levél kapcsán megkerestük Kozák Gyulát, aki elmondta: valóban írt egy nyílt levelet a párt születésnapjára, de ez nem volt előzmény nélküli. A levél válasz Rajk László - szintén születésnapi - levelére. Ebben Rajk egyebek mellett azt írta: alapítóként büszkék arra, hogy "az SZDSZ 19 év elteltével továbbra is hű maradt saját alapértékeihez és a modern, európai Magyarország érdekeihez", s kitért arra is, hogy az SZDSZ-ben az "alapítók értelmiségi nemzedékét fiatal, hivatásos politikusok váltották fel, de a párt megőrizte nevét, szellemiségét, egységét és belső demokráciáját".
Kozák Gyula hozzájárulásával közöljük az általa írott levelet:
"Mi, rendszerváltó alapítók, akik egzisztenciánkat (ha úgy tetszik egész életünket, karrierünket) tettük fel a demokratikus ellenzékben a létező szocializmus elleni harcra, 19. születésnapja alkalmából kétségbeesetten figyeljük, mivé lett a Szabad Demokraták Szövetsége.
1988. november 13-án azért alapítottuk meg az SZDSZ-t, mert szocializmus helyett szabadságot, állampárti diktatúra helyett plurális demokráciát, állami tulajdonra épülő tervgazdaság helyett magántulajdonon alapuló piacgazdaságot, az egyenlőség hamis mítosza helyett valódi jogegyenlőséget és esélyegyenlőséget akartunk. Ezek nagyjából teljesültek is. De nem számítottunk az eredeti tőkefelhalmozás azóta megismert szörnyű anomáliáira, amelyek oly sok embernek kedvét szegték. Nem számítottunk arra, hogy 19 év múlva is 3 millió szegény ember él majd hazánkban. Nem számítottunk arra, hogy a nacionalizmus, az irredentizmus, a nemzeti szocializmus eszméi felélednek, s nem lesz erőnk és bátorságunk szembeszállni a szörnnyel. A szellem szintjén még voltak elképzeléseink, de a gazdaság területén, az egészségügy területén, a szociális egyenlőség területén nem. S az alapítók közül nagyon kevesen maradtak a professzionális politika színterén, s azok is eltávolodtak eredeti elképzeléseinktől. Akik pedig kihullottak, már csak nosztalgiából, vagy még abból sem hívei az SZDSZ-nek. Ha Solt Ottilia élne, köpne ránk. Ha Szabó Miki élne, köpne ránk. Szalai Pali már korábban is elhúzott tőlünk. Pedig ők voltak a legbátrabbak. De hol van Juhász Pali, hol van Havas Gábor, hol van Iványi Gábor? S mi lett barátunkból, Demszky Gáborból? S hogy kerülhetett Mécs Imre egy másik frakcióba? A helyzet elkeserítő, az ünneplés formális. Egykori önmagunkra emlékezhetünk, de a mai SZDSZ egy zsaroló kis csoport lett. Molnár Lajosok, Mihályi Péterek, Horváth Ágnesek, John Emesék, Kókák és társaik játéktere.
Ma az SZDSZ Kelet-Európa egyetlen még létező, rendszerváltó liberális pártja, bár megkérdőjelezhető, hogy van-e köze ahhoz, amit egykor megálmodtunk. S még inkább, hogy a nagytőke, a korrupció, a kivagyiság hogyan férkőzhetett be közénk, akik a társadalmi egyenlőség, a szociálliberalizmus mellett tettük le a voksunkat. Mi, rendszerváltó alapítók, szomorúak vagyunk, hogy az SZDSZ 19 év elteltével eltávolodott saját alapértékeitől és a modern, európai Magyarország érdekeinek képviseletére csak nyomokban képes. Bár ellenzékben és kormánypártként egyaránt következetesen védi az emberi jogokat és a demokráciát, a tiszta versenyre épülő szabad piacgazdaságért való küzdelme félre csúszott, a szolidaritás a kisebbségekkel elvben ugyan megmaradt, a közösség vállalása a hátrányos helyzetűekkel és a szegényekkel csak szavakban van jelen. Hagyjuk, hogy a bíróságok háborús bűnösöket rehabilitáljanak, hagyjuk, hogy neonácik garázdálkodjanak, hagyjuk, hogy eluralkodjon a korrupció, hagyjuk, hogy a rendőrség elbizonytalanodjon, hagyjuk, hogy a társadalomban a liberalizmus szitokszóvá váljék.
Az SZDSZ-ben az alapító értelmiségiek nemzedéke elhagyta a politikát. A pragmatikus akarnokok dominálják az SZDSZ-t. A fiatal, hivatásos politikusok egy része semmiben sem különbözik a többi párt megélhetési, korrupt politikusaitól, s bár a párt ugyan megőrizte nevét, szellemiségét elveszítette, egységét és belső demokráciáját kikezdte a mindennapi gyakorlat. Olyan új erőcsoportok jelentek meg, amelyek idegenek az alapítók szellemiségétől.
Ma a magyar liberális párt nem a szocialisták vitatható reformjai egy része mellett kiállva, vagy azokat éppen opponálva igyekszik folytatni a rendszerváltáskor megkezdett munkát, hanem egy pitiáner zsaroló magatartást gutírozva, mindent megtesz a maradék népszerűség elvesztése érdekében. Az európai liberális hagyományokat megcsúfolva igyekszik a nagy európai liberális családba illeszkedni, de ez csak részben sikerül. Az együttműködésre törekvés minden demokratikus erővel és a civil társadalommal mára üres malaszt maradt. Eltussolt korrupciós ügyek, kivagyiság jellemzi azokat is, akik még placcon maradtak a régiek közül. Hol vannak a Rajk Lászlók, akik a Tocsik-ügy, a mindenkori Tocsik-ügyek kapcsán visszadják mandátumukat? Hol vannak a Solt Ottiliák, akik fölteszik a kérdést: mi közöm nekem a hatalomhoz, a pénzhez? Hol vannak a szegények gyámolítói? Hol vannak a Vásárhelyi Miklósok, akik a politika bugyraiban jól kiismerik magukat, s képesek a párt és a nemzet számára egyaránt hasznos alkukat kötni? Hol vannak a Szabó Miklósok, akik intranzigens magatartásukkal állandóan figyelmeztettek bennünket, hogy eddig és ne tovább?
Tiszta szívünkből azt kívánjuk, hogy az SZDSZ térjen vissza eredeti célkitűzéseihez, vesse ki soraiból mindazokat, akik akadályai a morális megtisztulásnak. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy legyen ereje a hatalom akarásával szemben visszatérni az eredeti elképzeléseihez. Mert sikerre csak ebben az esetben számíthatunk, egyébként a többi rendszerváltó liberális párt sorsára jutunk, elenyészünk, a történelem süllyesztőjébe kerülünk. Onnan pedig nincs visszaút.
Boldog születésnapot kívánunk egykori magunknak, s mindazoknak, akik hűségesek maradtunk egykori eszméinkhez! Boldog születésnapot kívánunk azoknak, akik a magyar liberalizmust nem áldozták föl a hatalom, a bírvágy és az üres ideológia oltárán!
Tizenkilenc évet öregedtünk, de néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve nem sikerült fölnevelnünk egy új, elődeikhez méltó politikus generációt. Kétséges, hogy megérjük-e a 22. születésnapunkat parlamenti pártként, vagy majd elölről kell kezdeni, nekünk, vén csatalovaknak az építkezést.
Persze addig is örüljünk, hogy még élünk, örüljünk, hogy még emlékezünk, emlékezhetünk, de tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a az ifjú janicsárokat, az általunk vágott ösvényen erőfeszítés nélkül nyomunkba tolulókat megfékezzük.
Leszegett fejjel ünneplünk. S kezünkbe vesszük a heti Beszélőt, olvassuk benne Nagy W. András kíméletlen írásait. Legyenek az ő glosszái vezérlő csillagunk!
Kozák Gyula"
HVG
Több millió forint jutalmat vettek fel Zugló SZDSZ-es vezetői – tudta meg a hvg.hu. A polgármester és a két alpolgármester első félévi munkájának jutalmazását a „kiemelkedő teljesítmény” indokolta. Sokan tanácstalanok: a zuglói vagyonkezelő feldarabolásának előkészítését vagy az egészségügyi és az oktatási intézményeket is érintő megszorító intézkedéseket díjazzák a XIV. kerületben?
Miközben országszerte újabb megszorító intézkedések kerültek napirendre, és folyik a vita, vajon ilyen körülmények között nem fog-e rossz vért szülni a képviselői alapfizetések 200 ezer forintról 660 ezerre emelése – még ha megszüntetné is a számla nélküli költségtérítések rendszerét –, Zuglóban gyorsan megoldották a problémát. Félévi jutalom ütötte a markát a havi 580 ezer forintot kereső alpolgármestereknek, Szücs Istvánnak és Halász Ivánnak, továbbá az ennél jócskán nagyobb fizetéssel bíró Weinek Leonárd SZDSZ-es polgármesternek. Weinek nettó 3,5 millió forintot vihetett haza, a két szocialista alpolgármester pedig fejenként nettó 3,2-3,2 millió forintot, első félévi munkájukért. A polgármester – a jutalmon felül – új szolgálati VW Passatot is kapott.
Weinwurm Árpád, Zugló fideszes önkormányzati képviselője, a pénzügyi bizottság elnöke a hvg.hu-nak arról számolt be, hogy a jutalmazás két részletben történt. „Június 26-án az SZDSZ-es frakció kezdeményezésére a képviselő-testület – 683/2007-es határozatával – két tartózkodás mellett elfogadta Weinek Leonárd polgármester jutalmazását, ami hat havi tiszteletdíjat jelentett. Az alpolgármesterek elismerésére pedig Weinek úr tett javaslatot.” Weinwurm Árpád hangsúlyozta, ezt a szeptember 4-én tartott szavazásnál a jelenlévő 28 képviselőből négyen ellenezték, ketten pedig tartózkodtak. „Ez azonban kevés volt, így kaphatta meg – a 735/2007-es határozat alapján – Szücs István és Halász Iván a jutalmat.”
A pénzügyi bizottság vezetője szerint az önkormányzati törvény lehetőséget ad ugyan erre az anyagi elismerésre, ám tanácsosabb lett volna, ha a kerület vezetői önmérsékletet tanúsítanak, mint az előző ciklusban, Rátonyi Gábor polgármestersége idején történt. „Zugló a pesti kerületek közül még viszonylag jó helyzetben van, de a XIV. kerület lassan feléli minden tartalékát, amit jelez, hogy megszorításokra volt szükség, ami elsősorban az oktatás és az egészségügy területét érintette. Emiatt talán jobb lett volna a polgármesternek és két helyettesének azt mondania: ’köszönjük, de eltekintünk a jutalomtól’. ”
Amikor a jutalmak indoklásáról volt szó, Weinwurm Árpád szerint a polgármester a kiemelkedően, magas színvonalon végzett munkára hivatkozott, arra, hogy neki rálátása van az alpolgármesterek teljesítményére, és helyénvalónak tartotta a jutalmazást. Nem derült ki, hogy konkrétan milyen területen, milyen feladatokat végezett el kiválóan Szücs István és Halász Iván.
Kétségtelen, hogy az utóbbi időben inkább a gondok jellemezték a zuglói önkormányzat háza táját. Egyebek között az önkormányzati testület elégedetlen volt a tulajdonában lévő Zuglói Vagyonkezelő Zrt. (ZV) működésével, és a vagyongazdálkodás javítása végett október 1-jével három részre szedte szét a céget. A pénzpocsékolás felelőseiről máig sem tudni semmit.
Az ügyben legilletékesebb személyt, Weinek Leonárd polgármestert nem tudtuk megkérdezni: visszahívást ígért ugyan, de a kért időpontig erre nem került sor, sajtósa, Oláh Nóra pedig későbbre ígért választ. Sikerült viszont beszélnünk Molnár Zsolttal, a Magyar Szocialista Párt budapesti ügyvezető alelnökével, akit arról faggattunk, nem visszatetsző-e a nehéz gazdasági helyzetben milliós jutalmakat osztogatni. Molnár Zsolt hangsúlyozta, hogy bár „kicsit furcsa” az év közbeni jutalmazás, ez a XIV. kerület ügye. Ezért csak annyit fűzött hozzá: „ha valóban ilyen kimagaslóan teljesített a zuglói városvezetés, akkor azt a helybeliek úgyis észre fogják venni”
Hozzátette: Fodor Gábor képes lenne esetleg tenni valamit, ő azonban „kiegyezett” a Kóka-féle vezetéssel. „Nagyon jól érzi magát miniszterként, ezért nem hiszem, hogy bármit tenne” – mondta forrásunk. Véleménye szerint Demszky Gábornak is nagy a támogatottsága a liberálisok között, ő azonban nem merne lépni, amíg nem döntenek a fővárosnak adandó támogatásokról. http://www.fn.hu/belfold/0711/szetey_lehet_koka_utodja_175814.php
Az ember változik. TGM a rendszerváltás előtt baloldali anarchista volt (pl. "A szem és a kéz" idején), utána "tory", most éppen marxista, ha jól veszem ki a szavaiból, bár a legkevésbé sem lenini/sztálini értelemben.
