Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
A kiállított tárgyak tényleg nagyon jók voltak. Az a része nekem is tetszett. Végülis annyiban volt más az én csalódásom, hogy a mennyiségen túl, most számomra a feliratozás nem adott annyi plusz információt, mint azt talán vártam volna, vagy mint amihez hozzászoktam.
Volt néhány korábbi kiállítás, ahol nekem sokat adott, segített jobban átlátni. Akár a dadánál, meg múltkor az angol kortársnál, vagy El Kazovszkijnál.
Persze lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a szürrealizmus állt hozzám mindig a legközelebb, és eleve többet is tudok tán róla, mint a többiről tudtam... (?) legalábbis az érzelmi részéről...
Ja, a múzeumi boltban én is láttam kedvemre való dolgokat, de azok inkább tárgyak voltak, és túl drágák ahhoz, hogy vegyek is magamnak... :D
Én is voltam és akartam is írni róla. :) Nekem is némiképp csalódás volt, de inkább a mennyisége. Egyszerűen többet vártam. Volt ott egy (gimis?) tárlatvezetés is, jó volt abba is belefülelni. (A múzeumi boltban viszont láttam egy álomszerűen gyönyörű leányzót. Ő volt az egyik eladó lány.) Nagyon érdekes volt a kiállítás, feltétlenül megnézem még egyszer.
Na, voltam tegnap az MNG szürrealista kiállításán.... nem voltak egyáltalán sokan, sőt... a sorállás inkább külföldiek miatt volt, akik az állandóra vettek szerintem nagyrészt jegyet
Viszont a maga a kiállítás nekem most csalódást okozott. Többre, másra számítottam. A kiállított képek, rajzok, festmények jók voltak, de még átfogónak se mondanám, és nagyon kevésnek éreztem. Vetítettek fimeket, pontosabban filmrészleteket is, pl. az Andalúziai kutya-ból.
A leginkább semmitmondó most a feliratozás volt. Úgy éreztem, a kiállítók nem tudják, mit kéne írni a képekhez, magyarázatképp. Inkább csak a történelmi jelentőségét ismételgették minden leírásban. Ha végigolvastam, inkább csak magára a lényegre nem tudtam koncentrálni rendesen. Minden képnél megemlítettek több más festőtársat is, zavaró volt.
Tudom, érzéseket, gondolatokat nem lehet leírni, de instrukciót adhattak volna arról, hogyan gondolkodtak, amikor festettek. Mintha azok akik összeállították a kiállítást, nem értenék, nem érezték volna sajátjuknak. Legalábbis a korábbi kiállításoknál nem éreztem ilyen ürességet, legtöbbször volt hozzáadott plusz, hogy még többet kapjon a néző a képek mellé.
Eref tán emlékszel, neked a dadával is volt már hasonló problémád, ha jól emlékszem (vagy nem hasonló, csak probléma) nekem akkor az tetszett, mert helyretett néhány olyan részletet, ami miatt nem értettem.
Ezt az egy fotót készítettem. Nem szeretem, hogy az a legújabb módi a kiállításokon, hogy a látogatók fotózgatnak... valójában volt még egy alkotás, amit azért szívesen lekaptam volna, de nem tettem :) két drótból készült fej (és sajnos elfelejtettem az alkotóját.... )
Guillaume de Machaut (c1300–1377) a nyugati zene történetének egyik legjelentősebb alakja. Korának összes fontos műfajában senkihez sem hasonlítható színvonalon alkotott; újításai futótűzként terjedtek. Az ő művészetéből jött létre a reneszánsz zenéje, és azon keresztül meghatározó jelentőségű lett minden későbbi stílusra nézve. Öntudatos zeneszerzői és költői habitusa fél évezreddel előzte meg korát: mintha ő lenne az első avantgárd művész. Négy előadásunkban és a hozzájuk tartozó koncertekkel e nagy komponista zenei hallását igyekszünk megérteni: annak eredünk a nyomába, hogy a kor legerősebb szellemi áramlatai miként jelentek meg zenei elemekként Machaut gondolkozásában.
Blavet: Flute Sonatas (Complete) Michel Blavet (Besançon, 1700. március – Párizs, 1768. október 28.) francia virtuóz és zeneszerző. A kortárs feljegyzések szerint kiváló fuvolaművész volt. A zenét autodidakta módon sajátította el, és a fuvolán a szokásostól eltérően balkezes fogással játszott.
Hú, a szentendrei is nagyon jónak tűnik, a művészek nevei alapján.... az a baj, oda nekem nehézkes kimennem. Egyedül szeretek kiállítást nézni, páromat nem hívnám ilyen miatt.
Bocsi, nem is tudtam, hogy Szentendrén is van... :) azért is nem írtam ki...
Az MNG-re gondoltam. Igen, tudom, hogy van még időm, szeptember vége felé gondoltam elmenni, csak megijeszt, hogy, azt mondták, a sok érdeklődő miatt hétfőn is látogathatóvá tették.
Eref tudsz valamit a szürrealisták kiállításról? Mármint a 'valamit tudás' azt akarja jelenteni, hogy láttad-e esetleg, vagy tudsz arról, mekkora a sorállás... ilyesmik
Sőt, azt sem tudom, konkrétan melyikre is vonatkozik.... :) talán a Toscaninire... vagy a topikválogatásban lehetett, és arra... a Neumann-t azt hiszem, nem törölték
az egyetlen, ami ebben az egészben fontos számomra, hogy maga az accountom ne vesszen el. Bár van más email címem is, amihez lehet YT-ot csatlakoztatni, ez már bejáratott. A lejátszási listáim fontosabbak. Ennyi. Egyébként semmi más nem izgat, nincsenek olyan fontos videóim, amihez bármi szinten is ragaszkodnék :D
Ehhez a koncertáriához dukál néhány mondatnyi magyarázat, mivel a nagy operák árnyékában szinte ismeretlen maradt a nagyközönség számára. Mozart írt jópár ilyen, különálló áriát, általában valamelyik kollégájának operájába betétszámként. Ez a tétel a több mint nyolcvan operányi életművet hátrahagyó Pasquale Anfossi (1727–1797) egyik operája, az Il curioso indiscreto bécsi előadása számára készült. A felvételen Harnoncourt vezényel, de ami fontosabb, az isteni Edita Gruberova énekel, s bár a zene már az első pillanatoktól elbűvölő, Gruberova hangja pedig mindvégig hihetetlenül gyönyörű, van egy pillanat a tételben, ami miatt úgy gondolom, hogy mindenkinek hallania kell: a szoprán végig az oboával beszélget, s dialógus többször is éteri magasságokig emelkedik, a mixben 56:00-nál aztán eljön egy pillanat, amikor az énekszólam kilép a sztatoszférából (zenészek számára írom, hogy egy háromvonalas E szerepel a kottában). Ebben a regiszterben a szopránok jó részének már némiképp recseg a hangja, de Gruberova még itt is képes leheletszerű pianissimóban énekelni. (Fazekas Gergely)
Az alapprobléma az volt, hogy miért balkezes a tekerőlant,vagyis miért bal kézzel kell a dallamot játszani,amikor a billentyűs hangszerek alapvetően jobbkezesek: a kétkezes hangszereken a fődallamot a jobbkéz játssza (plusz tangóharmonika!), az egykezesek (organetto, nyakba akasztós elektronikus hangszerek) pedig jobbkezesek.
A válasz az, hogy: (1) a tekerőlant régebbi, mint a billentyűs hangszerek, ezért hibás a logikájukat rajta számonkérni, (2) ugyanakkor az egyéb húros hangszerek (vonósok, gitár, lant) éppúgy balkezesek, azaz a hangmagasságot meghatározó fogás bal kézzel történik (persze most tovább lehetne passzolni a problémát, hogy ez miért :), és végül (3) vannak jobbkezes tekerők is.
