Keresés

Részletes keresés

ilang_ Creative Commons License 2009.01.06 0 0 792

Te baba vagy hümérke álruhában, hümérke, mint baba, baba és hümérke, babahümérke, hümérkebaba?:-))

Én (meg) egy virág vagyok:-)

Vagy megint keverem a szezont a fazonnal. Lényegtelen.

Köszi a verset!:-)

Előzmény: báthortalan baba (790)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.06 0 0 791

Nem "Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e...", csak elegáncsosan csináld, ne úgy, mint aki karót nyelt:-)

Kösz, hogy jöttél!
Ma egész nap öngyilkolászós gondolataim voltak. Majdnem felkerestem a Központi Nicktemetőt. URL viszont nem értem rá. Így még mindig itt tengek-lengek újraélesztett virtuális zombiként.:-)

Előzmény: báthortalan baba (789)
báthortalan baba Creative Commons License 2009.01.06 0 0 790
(Asz jézusmária, de esz csak tudós vélemény...)
Előzmény: báthortalan baba (789)
báthortalan baba Creative Commons License 2009.01.06 0 0 789

Én akkor nem megutáltam, hanem megszerettem. Téged! (o:

 

báthortalan baba Creative Commons License 2009.01.06 0 0 788

HA MAJD MEGHALOK

 

...ne nyúljatok a szememhez;
láttam eddig, s látni fogok.
Hancúrozó seregekben
jönnek értem az angyalok.

 

...felfeszítik szemhélyamat,
pupillámba kék fényt szórnak,
s véle együtt kis magvait
ismeretlen álom- kórnak.

 

...ne nyúljatok a szememhez;
láttam eddig, s látni fogok.
Hancúrozó seregekben
jönnek értem az angyalok.

 

Hajas Tibor

 -------,--------@

 

 

ilang_ Creative Commons License 2009.01.01 0 0 787
Boldogot mindenkinek!
ilang_ Creative Commons License 2009.01.01 0 0 786
Neked is, Dolna!:-)
Előzmény: dolna (785)
dolna Creative Commons License 2009.01.01 0 0 785
Békés, boldog új évet kívánok!:-)


Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

(népköltés)
ilang_ Creative Commons License 2008.12.29 0 0 784
Ez az a Claudel:-)
Előzmény: ilang_ (783)
ilang_ Creative Commons License 2008.12.29 0 0 783
-
Paul Claudel: VERSEK A "SZENT GENOVÉVA" HÁTLAPJÁRA

TOKIÓ BELSŐ VÁROSFALA

I
 Nem az erdő, nem is a part: egy fal napi sétáim színhelye.
      Mindig egy fal van a jobbomon.
Egy falat követek, s egy fal követ, mentemben magam mögé gombolyítom, de előttem még bőven marad tartaléka és készlete.
   Egy fal, folyton a jobbomon.
Balról a város és a nagy sugárutak, a föld tájai felé tartva,
   De a fal ott a jobbomon.
Megfordulok (itt, e villamosállomásnál), s tudom, hogy ott a tenger, arra,
   De lebonthatatlan a fal a jobbomon,
Lábam alatt egy egész város, egy egész törékeny világ az estében, melynek kigyullad s kialszik a fénye,
   De a fal attól még ott van a jobbomon,
Egy fal, mely csupán azért vezet máshová, hogy ugyanoda vigyen vissza,
S ha lehunynám a szememet, csak kezemet kell kinyújtanom érte,
Hogy bizonyosságot szerezzek e jelenlétről jobbomon.

II
Mint aki papírlapot vizsgál s átvilágítva emeli a napsugárba:
Látja egyik felén a szöveget, s ugyanakkor a tájképet is kiveszi, amelyet ráfestettek hátlapjára: -
Így volt, mikor Brazíliában Genovévát láttam magam előtt, lapról lapra vonulva,
(Miközben hidak szakadtak a Marne-on és gránátok estek falumra),
S a papír fonákján, hol a szavakból előre kirajzolódik egy furcsa árnyék,
Fölsejlett fehér ködön át az eljövendő tájkép.

III
Egyik pontról másikra vet a sors, és sem kímélet nincs ebben, sem átmenet.
Magamnak kell rendbe jönnöm, ahogy tudok e Brazíliával, mely most Japán szomszédja lett.
Mások élete folyamatos tájon át folyik.
Az enyém megszakított lapokon követi útjait.
S váratlan körülményeim közt, melyeket papírdíszletként tologatnak tovább,
A szétvált világok között a lelkem lopva oson át.

IV
A halász kosara mélyen a víz alá merül, azzal ejti rabul a halakat.
A vadász hálója két ág között láthatatlan, azzal ejti rabul a madárkákat.
S nekem, mondja a kertész, hogy a holdat és csillagokat rabul ejtsem, elég egy víztükör, s hogy a virágzó cseresznyéket és tűzbe borult juharfákat rabul ejtsem, elég egy vízszalag, melyet kibontok.
S nekem, mondja a költő, hogy a képeket és eszméket rabul ejtsem, csaléteknek elég ez a fehér papír; az istenek, ha áthaladnak rajta, nyomukat ott hagyják fehérjen, mint a havon a madarak.
Hogy a Tengerek Császárnőjét ide csaljam, elég, hogy szétterítsem ezt a papírszőnyeget; hogy a Menny Császára leszálljon hozzám, elég nekem egy holdsugár, elég nekem e fehér papírlépcső.

V
Olyan költeményt akarok írni, mely hármas úton idézi meg a szellemet.
Az első fent a szenteké fölöttünk, akik ünnepi áldozatként fölfogják és újrateremtik minden egyes mozdulatunkat, vonulásuk történelmünk fölött.
A második maga a költemény, mint hömpölygő szóáradat, mint széles modern utca, csordultig néptömeggel, mely egyfelé vonul, szomszédjai közt ki-ki szabadon.
A harmadik a papírlap fonákján e láthatatlan nagy folyam,
S hogy jelenlétét fölfedezzük, hirtelen egy maroknyi nád kell, mely áradását megakasztja, egy holdfény-csillanás egy réce mellén,
Vagy egyszerűen csak egy tűzlégy s visszfénye a vízen, ez az egyetlen tűzpikkely, melytől egyszerre fölsejlik a roppant, láthatatlan ár.

VI
Palotám körül, mondja a király, éggyűrűt vontam, s mintha már nem is tartoznám a földhöz,
Eljött az álom-óra, szabad oldódást érzek alattam, akár az éjféli tengeren a ponton, mely panaszkodni és szenvedni kezd.
Siessenek végső vendégeim (két-három kis kocsit látok alant, a föveny-sivatagon át sebesen kúsznak lampionjaikkal.)
Mindjárt fölhúzzuk az utolsó hidat.

VII
Az ódon várárok vizében ott tükröződik összevissza minden, közel s távol közt nincs különbség.
Látom benne a metéltárus gyertyáját, egy kövérkés csillag a társa, két vízirózsa-levél közt.
A fánkárus szitája örökkévaló benne, s mellette az Égi Szövőlány vetélőjét látom, keze ide-oda járhatna köztük.
Így a versben, amelyet nem írtam meg, idő és tér közt nincs különbség, s a dolgokat titkos rokonság vonja egybe. Levél ha mozdul: azért, hogy egy csillag fölragyogjon.
Minden fölhagyott a halállal.

VIII
Olvasó, tartsd vissza lélegzeted, nehogy egy profán lehelet a bűvös felszínt megzavarja.
A tenger felől szél fuvallt, s a kiterített lap előtted hirtelen számlálhatatlan írástól nyüzsög.

IX
Egy köröm-karcolás, s Nara harangja dongni kezd és zsongani.
Egy kerek szó, kocsánya sincs, magától kivirul a papíron, egyetlenegy betű, mit ujjunk be sem végez a homokban:
S egész lelkünk fölindul, értelme réteges mélyeiben.
Egyetlen fűzlevél a tó üvegjén, s az egész mennybolt minden csillagával s a föld és a Királyok Palotája s a város, melyet elhagyott az élet,
Ez az álom-szövet egyik végétől másikig remegni és reszketni kezd.
Az ég Hetedik Emeletén a holdon átfut egy röpke ránc.

X
Egy gondolat, s az elmélkedés rajta.
Egy ág és az árnyéka, itt ez a külön ág, levelek közt a leveleivel.
S hol fuvalomban leng a révült víz fölött, türelmesen, és újton újrakezdve azt az egy jelet,
Hol pedig ő a mozdulatlan, és lustán lenn a víz mozog, szétoldva árnyát.
Válaszolva a másutt ismeretlen lenti lüktetésre.

XI
Lábam elé nézek, hogy megtaláljam a napot.
Csak le kell sütnöm szememet, és ami eddig zűrzavar volt, kép lett, keretbe zárva, és még a mozgás is a mozdulatlan víz tartamába testesült.
Az írásjegyre, mely vizet jelent, egy piros pont kerül, s az megrögzíti mindörökre.
Mint ha a festő ecsetje hegyével egy pontot rajzol valahol a lapra,
És eltűnődik és nem tudja még, mi lesz belőle: nő, tenger, fenyő? -
Úgy tapad rá tekintetem a piros foltra ott a tó harmadik negyedében,
Nem a mai nap napja, nem: elmerült tanú az, elhamvadt látványok szeme,
Mint serpenyőben szénparázs, mely csak rám várt, hogy kialudjék.

XII
Egy kör külső felén lakom.
Megtanultam, hogy nem kívül: belül a fal, melynek foglya vagyok.
Megtanultam, hogy egy ponttól a másikig számtalan úton mehetünk, csak épp a középponton át nem.
-
fordította: Rónay György




/Klasszikus francia költők - Európa Könyvkiadó, 1984/

Kép1,3: Balázs Áron Milyen érzés piros kockának lenni?    2005   (Honlapja)
Kép2: Leonardo Vitruvius-tanulmány
ilang_ Creative Commons License 2008.12.24 0 0 782
-
Mircea Dinescu: KARÁCSONY

Templom mögött tyúkól, pár zsáknyi málé,
márvány alkalmi angyaloknak,
serpenyő sistereg,
s mint dizőzök, amíg a színpad másé,
trécsel pár vesztaszűz,
teával öblöget,
fényképeik, mint kit razzia űz,
a jelenléti ív alatt lapulnak.

Messzi erdőkben sajog a birodalom
hol barbárok szabad nedve rágja,
tilos a káromkodás meg a vigadalom
gyere rejtsen a laboda árnya.

Jézus bolond, anyja hasából ki se néz,
könnye potyog a Pink Floyd-lemezekre,
nem lesz Karácsony, elmarad az egész
a három mágus már előző este
önkéntes véradásra kész.
-
fordította: Csordás Gábor

/Mircea Dinescu A halál újságot olvas - Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1991/
Kép: Arnulf Rainer Madonna mit Kind     1995/98
*
Szép Ernő: KÖNYÖRGÉS HÓÉRT (részlet)

(...)
De mégis, ládd, az ember oly konok,
Illuzióim vannak. Szép sablonok
Melyeknek mindig örülni lehet
Így például szeretem a telet,
Mikor a hó alszik a tető felett,
A tornyokon, kupolákon, lámpákon.
S oly altató szép ez, mint a mákony.
S az ember lába alatt is hó zenél,
S a kalap karimáján is hó henyél,
S a mellünkre is hópehely lebeg:
Fehér csillagok, keresztek, rendjelek.
Oly szép a város, hogy rá nem ismerünk,
Alig hallani, hogy jövünk-megyünk.
Halk élet, mint varázslat, tiszta álom,
Szívem városát már-már megtalálom.
Ó, istenem, csak egy szavadba kerül,
Szólj az angyalnak, ki a felhőbe ül,
Egy kis párnacihát szakasszon széjjel
S a fehér pihét szórja le ma éjjel.
-
/Szép Ernő összes versei - Szukits Könyvkiadó, 2003/

*

Boldog karácsonyt minden cédulkázónak!:-)
ilang_ Creative Commons License 2008.12.23 0 0 781
Boldog karácsonyt, Dolna!:-)
Előzmény: dolna (780)
dolna Creative Commons License 2008.12.23 0 0 780

Boldog karácsonyt!

 

 

Szabó Ila: Karácsony


Karácsonyi
      szent misére
botladozva
      és remélve
megyek vágyam
      eléd hozni:
veled, Uram,
      találkozni.


Koldus-lelkem
      rongykabátja
szélét hideg
      szél babrálja,
fölszakítja,
      szétcibálja,
kilóg lelkem
      vacogása.


Ó, ha tudnék
      benned hinni,
igéidet
      szomjan inni,
szívem markát
      eléd tárnám,
kegyelmedet
      kunyerálnám.


Megátkozva
      száz hiánnyal,
ezer vágytól
      égő lánggal
kívül-belül
      fázom-égek,
kínok között
      elenyészek.


Nincs vigaszom
      túlvilágban,
porrá hullok
      száz halálban,
bennem éled
      menny és pokol
gyöngéd, gyilkos
      pillanatból.


Tűz-didergőn
      hányattatom,
sorsom meg nem
      fordíthatom.
Uram, látod
      kínlódásom,
lesz-e még, mondd,
      megnyugvásom?

 

Forrás:
Szabó Ila: Hétköznapi advent
Tevan Kiadó, 2000


ilang_ Creative Commons License 2008.12.22 0 0 779

Kedves Baba!
Örülök, hogy adhattam valamit cserébe a nagyon jó versekért (is).

*
Boldog karácsonyt kívánok!

Előzmény: báthortalan baba (777)
báthortalan baba Creative Commons License 2008.12.22 0 0 778
Bocsánat lemaradt, hogy Pirandello-t be fogom pótolni, sajnos eddig teljesen kimaradt. Tudom, hogy nem nekem írtad, dehát igyekszem a jó tippekre lecsapni. (:
Előzmény: báthortalan baba (777)
báthortalan baba Creative Commons License 2008.12.22 0 0 777

Kedves Ilang_!

 

Kellemes ünnepeket kívánok!

 

dolna Creative Commons License 2008.12.21 0 0 776

 

"Harmatozzatok egek onnan felülről"
Angyali mise - Roráte

 

Az egyházi év adventi időszakában a hajnali misék különleges hangulatot kölcsönöznek a decemberi virradatnak.
A roráte elnevezést az ünnepkör egyik - ószövetségi szentírási szövegen alapuló -
énekének kezdő soráról kapta, melyet adventben énekeltek: Rorate caeli de super.
Harmatozzatok egek onnan felülről. Régebben aranyos vagy angyali misének is hívták.
Ez utóbbi arra utal, hogy a Szűz Mária tiszteletére mondott hajnali miséket mindig
az Úrangyala elimádkozásával fejezték be.
A roráte-szentmiséknek a katolikus egyházban kifejezetten csak
az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén vannak hagyományai.
Jelenleg is élő szokás hazánkon kívül, Ausztriában, Horvátországban,
Csehországban és Lengyelországban.
A hívek hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták tették.


Forrás: Hitvallás, 2005. december

 

***

 

Juhász Gyula: Rorate    


A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

 

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

 

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

 

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

ilang_ Creative Commons License 2008.12.16 0 0 775
Lemaradt, hogy részlet.
A teljes Bábel
Előzmény: ilang_ (773)
ilang_ Creative Commons License 2008.12.15 0 0 774
Érdekes Kassák riportja Kmettyvel. (Magyar Nemzet, 1941. november 16-i szám)










Olvasható:
/Kmetty János festő voltam és vagyok - Corvina Kiadó, 1976/
ilang_ Creative Commons License 2008.12.15 0 0 773
-
Sziveri Jánostól:

ÁIN ÉS KÁBEL

alvad a bágyadt fény az este testén
kezdődik végre a testvérháború
időben jött – hisz velünk egykorú
megörököltük akár a refrént

hazavezérlő fegyelmünk laza
a lélek ébenfa mázát szú eszi
s néhanapjainkat szebbé teszi
ha kinyiffan öcs báty fiú vagy apa

a testiség és testvériség között
benőtte (v)ágyainkat a fű a gaz
lenne bár másként de így igaz:
a jellem ingre-gatyára vetkőzött

*

BÁBEL

lengő lófejek a csillagok
csörögnek de én csak hallgatok
mint az üvegcse melyhez kavics ha koccan
széttörik bár meg se moccan

édeskés illatok enyvesednek
könnye hullik téli fenyveseknek
piheg a szelíd karácsony
nőm haja akár a bársony

az éjben eső felesel rólam locsog
járdára zuhog csattog a mocsok
ravasz hó helyett a tűk a vatták
életem az ördögöknek adták

erőlködöm emelkedném - nem lehet
rákgyanús maroknyi fekély a lelet
gatya nélkül fetrengek az ágyon
nem is eszem s párnám lehányom

bőröm alá kesztyűs kézzel nyúlnak
elképzelnek ürgének nyúlnak
33 éves lézengő árva apostol
keserű dolgokba megint belekóstol

talán ez már a végső kálvária
a pohárban tiszta víz várja
hogy e megnyomorító tudást
fölismerjem mint Krisztus Júdást

langyos dallamra ráng a szív
bármit ha szólt most visszaszív
andalítóan lágy húgy csörgedez
töri vállamat a fakereszt

általánosít az intenzív osztály
vidd haza csomagod vidd el amit hoztál
szemed tükrét hagyd csak itt nekem
nélküle értelmét semminek nem lelem

csöndesen beborul szenesedik az ablak
lényem legbenső kuckójába raklak
mitévő legyek szállnak
árnyam körül a szárnyak

és te hallod-e az ócska dallamot
melyre az elmúlásba ballagok
cseppek csöpögnek egyenest az érbe
tápvizet kapok vérért cserébe

megcsapott a halál szele
együtt hálok kelek vele
akár a lepedő rám tapadt -
párna gyötri a hátamat

a nyárfák tűhegyes csúcsa fázik
a megriadt égbe mártózva ázik
nem látni mást a harmadik emeletről
megfeledkezem halkan a leheletről

hőse lettem újra édes Erzsébet
szemérmetlenül költőd versének
hamuszürke gyáva hajnalokon
elszökni tőled bár semmi okom

egyre közeledem a halálhoz
eső esik vagy izzadok talán hoz
valami heveny változást
ez az álom nélküli álmodás

tekintetem mint padlón a szappan
odafagyott oly mozdulatlan
testem láttán elfog a szédület:
romba dőlt bábeli épület

*

FOSZTÓ, KÉPZŐ

öltözz szabadon tiszta selyembe
mintha nem lennél halandó ember
kagyló mi szennyből igazgyöngyöt termel
és képzeld magadat a helyembe

ülhetsz bátran ide az ölembe
de maradj kegyetlenül eszednél
akár ha szélben ezüstöt reszelnél
a por ereszkedik lárva fejemre

kopognak szemeid az ékkövek
nem hinném már jelentkezne az éhség
darabokra töri díszed a szépség

valahol útban szívem felé jövet –
végül tőled csak azt kérem ne legyen
terhemre találkozásod velem
-
/Forrás: http://forum.index.hu/Search/showArticleResult?topic_id=9096344&aq_ext=1&aq_text=Sziveri%20János/
ilang_ Creative Commons License 2008.12.15 0 0 772
-
Sławomir Mrożek: K. K. Ú. SZ. VITAMIN

Krakkó, 1997. október 22.

A kisebbrendűségi komplexus nem feltétlenül betegség, lehet az egészség jele és feltétele is. Minden attól függ, kinél érzi magát az ember kisebb rendűnek. Például kisebbrendűségi komplexus az Úristennel szemben üdvös az ember számára.
  Ellenben e vitamin hiánya, nevezzük k. k. ú. sz. vitaminnak, betegséget vált ki, mégpedig a közkeletűen megalomániának nevezett kórt. Gyilkos kór ez, bár nem azonnal öli meg a beteget, előbb még hosszú szenvedés vár a környezetére. A kór végső stádiuma: magasabbrendűségi komplexus az Úristennel szemben.
  Ha megalomániába csak nagy emberek esnének, az még meg is érné a társadalomnak. De megalomániába elsősorban a középszerűek esnek, akikből a legtöbb van.
  Más kórtól sújtott betegek szolidárisak egymással, tapasztalatot cserélnek, részvétet tanúsítanak egymás iránt. Megkönnyebbülést és vigaszt nyújt nekik egymás társasága. De a megalomániában szenvedők kerülik egymást, képtelenek egymást elviselni. Soha ne zárjunk két megalomániást egyazon helyiségbe, hacsak nem szadista célzattal. "Nagyon örülök, már régóta szerettem volna megismerkedni egy ilyen nagy emberrel" - mondják egymásnak, ha jól neveltek, magukban meg azt gondolják: "Te ócska törpe, a sarkamig nem érsz fel." Hipokrízis nélkül foggal-körömmel esnének egymásnak. Csak a kölcsönös képmutatás menti meg őket a testvérgyilkos, hirtelen és erőszakos haláltól.
-
fordította: Murányi Beatrix

/Sławomir Mrożek Hazatérésem naplója - Európa Könyvkiadó, 2004/
ilang_ Creative Commons License 2008.12.09 0 0 771


Fotók Raymond Queneau Százezer milliárd költemény c. művéről (Cent mille milliards de poèmes), 1961

Forrás: http://flickr.com/photos/forestclara/2808143366/




Lengyelül:-)

Az élet vasárnapja

(A Stílusgyakorlatokat is szívesen olvasgatom. A franciául tudóknak bizonyára még nagyobb élmény.)

Barhan Creative Commons License 2008.12.08 0 0 770

 

 

 

Vladimír Holan

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ilang_ Creative Commons License 2008.12.03 0 0 769
http://magyar-irodalom.elte.hu/ja/tartalom.htm + M-nél Medvetánc
Előzmény: ilang_ (768)
ilang_ Creative Commons License 2008.12.03 0 0 768
-
József Attila (1905-1937)

[TETTAMANTI BÉLÁNAK]

Ki itt ha is csak félig üdvözül,
Mert nagy a bűne: Idecsöppent
A jövendő emberek közül,
Akik láttatván is, látnak:
Tettamanti Bélának szeretettel.
-
1924. jan. 30.



**

"KÖLTŐNK ÉS KORA"

                          Hatvany Bertalannak

Ime, itt a költeményem.
Ez a második sora.
K betűkkel szól keményen
címe: "Költőnk és Kora".
Ugy szállong a semmi benne,
mintha valaminek lenne
a pora...

Ugy szállong a semmi benne,
mint valami: a világ
a táguló űrben lengve
jövőjének nekivág;
ahogy zúg a lomb, a tenger,
ahogy vonítanak éjjel
a kutyák...

Én a széken, az a földön
és a Föld a Nap alatt,
a naprendszer meg a börtön
csillagzatokkal halad -
mindenség a semmiségbe',
mint fordítva, bennem épp e
gondolat...

Űr a lelkem. Az anyához,
a nagy Űrhöz szállna, fönn.
Mint léggömböt kosarához,
a testemhez kötözöm.
Nem való ez, nem is álom,
ugy nevezik, szublimálom
ösztönöm...

Jöjj barátom, jöjj és nézz szét.
E világban dolgozol
s benned dolgozik a részvét.
Hiába hazudozol.
Hadd most azt el, hadd most ezt el.
Nézd ez esti fényt az esttel
mint oszol...

Piros vérben áll a tarló
s ameddig a lanka nyúl,
kéken alvad. Sír az apró
gyenge gyep és lekonyúl.
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.
-
1937. szept.
**
"A nem-zenéből értjük a zenét"
"4.1 Csak „2 által lehetséges alkotás. A konsz. nem egyéb megértett disszonanciánál."

Bartók

*

Versek: József Attila minden verse és versfordítása - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980
Kép1: http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?ID=51&IDT=3520
Kép2: Balogh László József Attila - Gondolat Kiadó, 1988


-
andragog Creative Commons License 2008.11.24 0 0 767

Mégegyszer el kell olvassam.

A

Előzmény: Kannus (766)
Kannus Creative Commons License 2008.11.24 0 0 766
Ilyen verse is van, és talán  egyike az utolsó verseinek...:-(
Előzmény: andragog (765)
andragog Creative Commons License 2008.11.24 0 0 765

Valóban, nem néztem a dátumot. Igazad van, kihívóan fogalmaztam. Csak, tudod Orbán Ottótól mást "szoktam meg".

A.

Előzmény: Kannus (764)
Kannus Creative Commons License 2008.11.23 0 0 764

Kedves Andragog!

Nem nézted a dátumot, aktuális volt...

Nekem tetszik Orbán Ottónak ez a verse is....

Előzmény: andragog (761)
ilang_ Creative Commons License 2008.11.23 0 0 763

És egy javítás, ne maradjon itt hibásan:

Piros élespiros
a piros -
oltsd ki feketével
igen feketével
szakíts lyukat a papiron
dobd be
a szöget a kést a feketét
á a megölt piros
mély zene.

ATHÉN.80.II.24

Előzmény: ilang_ (758)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!