Szia, lehet nagyobbak az igényeid, én vekker-werk-et raktam egy gömbszerű üveg edény alá. Annyit kellet tennem plusszban, hogy -asszem 2-centinyi-lábakat kellett felfogatnom a fogaskerekeket körül ölelő első-hátsó lemez alsó 4-anyacsavara alá, hogy elférjen a percmutató az asztal fölött 6-óránál.
Nem lehet felelősséggel megmondani a szerkezet rendbetételének a költségét annyi infó alapján, hogy "nem működik" - mondjuk 20-50eFt között bármi, de akár ennél több is, ha súlyosabbak a problémák - viszont az már valószínűleg annyira totálkár, hogy akkor nincs is vele értelme foglalkozni. És igen, ez egy kő nélküli olcsó pecekjárat, egy vekkeróra, amiből az ébresztő részt teljesen ki is szerelték - önmagában sem egy érték.
Viszont a tok, mint szobor - az meg nem óraipari kérdéskör... ;)))
Az csak szerves anyagokra működik... :))) És ott is csak az anyag korát tudja megmondani, a megmunkálása időpontját már nem.
Egyébként nem érdemes túllihegni, épp a jellege miatt eléggé nyilvánvaló, hogy az óra pont az, aminek kinéz, egy, legnagyobb valószínűséggel a XX. század első harmadában-felében készített egyszerű, mutatós, de egyedi asztali óra. A szerkezetet szerintem rendbe is lehetne hozni, járásképessé és normális kinézetűvé tenni - nyilván nem érné meg, de megoldható.
A festményekhez nem tudok hozzászólni, a tokra meg újra csak azt tudom mondani, hogy tetszőleges (akár barokk-reneszánsz-gótikus, sőt antik-hellén-római stb...) stílusú egyedi tokokat kb: minden (későbbi) korban készítettek és készítenek ma is, így önmagában a tok kinézete-stílusa nem megbízható alap a valós kor meghatározására.
Már "modern" (a XIX. század második fele utáni) asztali óráknál meg a szerkezet esetében ugye játszik az, hogy ilyen szerkezeteket méretsorokba illeszkedve már tömeggyártásban készítettek többen, ebből adódóan később sem okozott áthidalhatatlan problémát szükség esetén találni az órába egy oda könnyen - esetleg bármi igazítás nélkül is rögtön tökéletesen - beleillő másikat, ha elromlott a benne lévő. És mivel ezek addig, ameddig gyártásban voltak általában nagyon olcsók is voltak - sokszor egyszerűbb is volt, mint javítgatni sok munkával egy elkopott-hibás régi szerkezetet - ha az amúgy már önmagában sem képviselt értéket. Teljesen hétköznapi dolog, ha egy régi asztali órában cserélt/pótolt szerkezetet találunk - nem mondom, hogy jellemző meg általános - de akkor is hétköznapi, "semmi meglepetést sem jelentő" eset. Ezzel együtt eléggé régies a tiédben lévő, különösen ez réz/lazac színű számlap volt a 20-30-as években elterjedtebb (bár azt is áttehették másik szerkezetre simán), szóval lazán lehet autentikus az egész - de ennél többet mondani akkor is legfeljebb a szerkezet szétszedésével lehetne, nem pár gyenge kép alapján. Ahogy a tokról is csak tüzetesebb és hozzáértő vizsgálat után.
Semmit nem tudok az óráról. Budapestről vettem magánszemélytől, több más régiséggel együtt, amik mind hasonló korúak (1930-as évek, poharak és Zsolnay teáskanna alátét). Bármilyen eredetű lehet. Az óra teljesen belepasszol, szerintem nem pótlás.
Mondjuk az 50-es éveket furcsának találnám, mert ha magyar, csehszlovák vagy kelet-német, szóval az '50-es évek a legkeményebb kommunista diktatúra volt. Gyűlöltek, pusztítottak mindent, ami az előző rendszerhez tartozott, főleg az ilyen csicsás dolgokat.
Habár bármi lehetséges. Mutatok két festményt: a bal oldali dátumozott, 1957-es, a jobb oldali szintén hasonló korú, a nagymamám vette 1955-1960 körül. Voltak ekkor már nagyon modern, puritán léckeretek és díszes blondelkeretek is, amik a háború előtti stílusra emlékeztettek.
Meg kellene közelebbről nézni, nem vennék rá mérget, mert nagyon régi Junghans és Kienzle vekkereknél is találkoztam pont ilyen megoldással - szerintem amúgy a Ruhla is "tőlük vitte tovább" a megoldást.
Arról már nem is szólva, hogy ugye ezek méretsorba illettek, és simán lehet a szerkezet pótlás is egy tönkrement még régebbi helyett - meg, ahogy kinéz, lehet a sajátja is. Az 50-es évek egyébként bőven belefér szerintem is még a Ruhlás vonalba is, és az sem kizárt, hogy csinált valaki egyedileg egy ilyen tokot, aztán beleillesztett egy olyan szerkezetet - amihez hozzáfért...
A szerkezet meglehetősen gyenge minőségű, igazándiból a kb: 1900-1950 közötti időszakban kvázi bármikor előforduló kivitelű-megjelenésű kő nélküli pecekjárat, jól láthatóan rémesen elhanyagolt állapotban.
A tokról valójában kb: semmi sem mondható biztosra, mert ilyen stílusú, kivitelű-kinézetű tokokat (gipszből is, festve), bronzból is, spiáterből is -nagyjából a XIX. század végétől az 1950-60-as évekig bármikor készítettek-készíthettek, ez simán lehetett egy szobrász, egy kis szobrászműhely egyedi alkotása is, meg egy egyedi faragványra alapozott öntőmintával gyártott "széria-terméke" is, jóformán eldönthetetlen. A szerkezet az, ami alapján tényleg ez az 1910-1940/50 közötti időszak tűnik valószínűnek.
Nemrég vettem ezt a gipsz keretben levő órát. Tudom, hogy nagyon giccses, de nekem tetszik és csak ez számít.
Mit lehet tudni róla? Szerint 1920-1940 közötti. Csak mert akkoriban használták a gipszet dísztárgyak készítésére, gondolom a gazdasági válság miatt. Az óráról nem tudok semmit, nem értek hozzá.
Jelzés nélküli, nem működik. Nyilván valamilyen márkátlan olcsó darab. A hátuljáról biztos hiányzik pár dolog, a hátlap biztos.
Jaja, ez egyértelműen az én ízlésvilágom, nekem tetszenek ezek a kerek-hengeres formák, hosszú-nagy kezelőszervek, és végül is ezt "magamnak csináltam". De a legfontosabb az volt, hogy egy kortörténeti értékkel bíró, míves két évszázados kis óramű kapjon még egy esély egy új életre. Ezek azért tartós, nívós holmik, a tokhoz is jó anyagokat használok, ilyenkor az jár a fejemben, hogy lehet, hogy ötszáz év múlva egy múzeumi vitrinben lesz ez az óra, tán még mindig működőképesen, míg a sok műanyag vicikvacak, amit hétköznap használunk - már csak képeken lesz megtekinthető...
A hosszú toknyak meg nekem tetszik, én szeretek ilyen tokokat csinálni - a XVII.-XVIII. századi koraibb zsebórákra volt jellemző a gyakran igen hosszú, vékony toknyak (a felhúzáshoz ugye ennek köze még nem volt), és nekem bejön. Amúgy a korai zsebórákat sokszor még tarsolyban vagy övre függesztve hordták - eleve maga a zseb fizikálisan csak valamikor a XVII. században jelent meg a férfi ruházaton, és igazándiból a XVIII. századra lett általános - így a hosszú toknyak még praktikus is volt, egy zsebórának amúgy sem rontja ez a használhatóságát.
No, beszámolnék egy új projektről: került hozzám egy ősrégi, szerintem kb: 1820 körüli negyedütős cilinderes zsebóra-werk úgy csupaszon. Tulajdonképpen egyértelműen beazonosítani nem is tudtam, de pont ilyen szerkezet a korban is stimmelő módon a francia (Párizsban ügyködő) Viel Robin neve alatt volt még fellelhető, szóval ráfogtam, hogy akkor ez is Viel Robin lehet... A már "modern", nem lánc-húzós, hanem fogasíves negyedütőn túl a pláne, hogy rubin cilinderes, pirinyó, szépen csiszolt zafír félhenger a cilinder siklófelülete (amitől egyébként ezzel a sima réz billegővel és szénacél hajszálrugóval túl pontos így sem tudott lenni az óra, de ez nyilván nem is fontos, és napi 2-3 percen belül simán eljár most is).
De volt elég baja, eleve számlap, váltókerék-órakerék nélkül rugótöréssel, több apró hibával, működésképtelenül került elő (legalább emiatt olcsón, valami 150-200 dodó lett végül a neten), és gondoltam, csinálok belőle dizájnos nyitott számlapos bronz tokos zsebórát magamnak. A skálagyűrű egy kissé rozzant, de pont a szélén hibátlan Rakéta zsebóra réz számlapból lett kiesztergálva, a tok bronz, és az ötlet az volt, hogy a tokfülben lévő üttető-gomb egyben felhúzókulcs is, kivéve lehet vele az órát húzni-állítani, az üttetőrúd végén a kulcsba nyúló csapra esztergáltam két nagyon pici hornyot, ami megtart két kis tömítő gumigyűrűt, és az egész stabilan megfogja a kulcsot bedugva, nem esik ki, nem csúszkál, de könnyen ki-be tehető. A hangja elég halk, legalább az egyik, de vélhetően mindkét hangrúd pótolt lehet, de szép tisztán szólnak.
Tucatnyi oka lehet, a szerkezet megvizsgálása nélkül választ adni a kérdésedre lehetetlen - a lehetséges válaszokat és a megoldásuk módját kifejteni viszont egy komplett órajavítási szakkönyv keretein belül lehet csak...
Ez nagyjából a "nem indul az autó" története, ami a kifogyott a benzintől és a lemerült akkutól kezdve a gazdaságosan javíthatatlan műszaki hibákig bármire visszavezethető lehet.
A közelítő ötlet, vedd ki a billegőt és a biccenőt, hogy le tudjon futni a főrugó hajtása. Ha lassul, vagy esetleg akad, akkor elakad a nyomaték, ami hajtja. Hogy miért? Hát, kosz, foghiba, tudja a fene. Aztán egy órás majd megmondja, akár itt.
Üdvözlet! Van-e tudomáésa valakinek arról, hogy a "billegő" ( nem vagyok órás, ugye??) elindul , 5-15 sec után lelassul és megáll. A főrúgó talán oké, nem tudom, hogy kellene ellenőrizni, tudom, óráshoz kellen vinni, de izgalmas, hogy miért nem megy, amikor három másik csupasz mov vígan ketyeg!? A főrúgó nincs összeugorva!
"Budapesten keressük a legmegbízhatóbb, legigényesebb órás mesterek elérhetőségét, akik soron kívül restaurálni is tudják a javításon kívül,"
Amit én feltettem videót, azt ingyen csináltam. Nyilván ezt is ingyen csinálnám, mint kihívás. De nem csinálom, mert te órás mestert, restaurátort keresel. Én meg finomech. műszertech szakmérnök vagyok, meg közlekedésmérnök. Igaz az óra is jár, ha jó, még ha nem is közlekedik. És ugye nincs hozzá semmi alkatrészem. Meg mi a baja? Noszogatni kell? Kép?
