János jelenései 17., Ady Endre
»Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, ...
melynek hét feje és tíz szarva vala, ... és az ő
homlokán ilyen név vala megírva: Titok ...«
És learatá a Földet a Végzet: sokasodik a Kereszt és tarló mindenütt.
Mert aki eddig az égre nézett,tépett orcával ma a sárban hül.
S ki a szentek véréből ivott,szilajul, veres fenevadján
nyargal részegen,minden ugrására
százezer tetem.
Vörös bársonyban,skarlátban ha dermesztőn kacag:
meghal a Lélek.
S ez rosszabb halál,
mint az élet.
Mert ma:
Mind őrülünk, arat a Titok.
Halott lélekkel botorkálunk,
s ki a szentek véréből szivott:
csak nevet, arat.
Aranyat.
