Kérdezz, jár erre pár guru. Hamarabb kapsz választ, ha precízen leírod mi a baj (oprendszer, sw verzió, hibaüzenetek, egyéb) - de kérünk, egy kérdést ne írj bele több topicba, kérdezés előtt keress vissza, hátha már volt a problémád.
Ja, és amennyiben warez windowsod lenne, ez nem az a hely ahol segítene bárki. És kodekpakkot, soha, sehova sem teszünk fel.
Enyém nem ír, júzernél meg majd cserélem ha oda jutunk. Akad pár elvetemült, akinél kevés hely van és naponta azt is teleírja. Ehhez azért meg kellett küzdeni, hogy 1 év alatt jelentősen romoljon.
Az A400-ra gondolsz? Azoknak nem a charge bleeding a fő ellensége hanem maga az írás mert nagyon kicsi írásterheléssel szokott megállni bennük a NAND: van belőlük egy doboznyi amik 3-7 TB közötti írásmennyiségektől feküdtek ki teljesen.
400asaim szoktam ennyit állni, de többet is. Van fél marokkal. November végén majd előszedem, akkor lesz rá szükségem. Zöld WD-t megnéztem 2019 szeptemberében vettem párat, szerintem fele azóta be sem volt kapcsolva. Pontosabban WDS120G2G0A. Lassan ezt is elő kell szednem.
Igen, csak a HDD-knél mindig számításba kell venni a hűtési faktort is mert a 7200 rpm-es Black-ek a gyengébben szellőző gépházakban valóban hajlamosabbak voltak elhalálozni a nagyságrendekkel intenzívebb melegedésük okán, mint a többi (5400 rpm-es) konzumer modell. Az enterprise Velo-król, RE-kről, Gold-okról és satöbbikről pedig köztudott, hogy csak szélcsatornába lehet telepíteni őket. :)
A2000 Kingstont 4 vagy 5 hónapig parkoltattak, utána már nem látta semmi. ROM módban látszottak a NAND-ok, de az egyiken mindig elhasalt, még vmoddal sem tudtam életre kelteni.
A vonatkozó JEDEC szabvány szerint a konzumer SSD-knél a szükséges adatmegőrzési idő 12 hónap 30C-on, a vállalati SSD-knél viszont csak 3 hónap, mert azt 40C-on tudják. Ezért jó, hogy mindenki vakon veszi az enterprise SSD-ket mondván, hogy mennyivel megbízhatóbbak - csak, hogy a 10 Celsiussal magasabb elviselt hőmérséklettel nem sokra mennek (egy lakástűznél esetleg), viszont a hosszú távú megbízhatóságát mutató adatmegtartási idő (ami általános felhasználásnál számít) az cserébe az 1/4-ével kevesebb. Kevesen olvasnak a sorok közt.
WD-ből hagyományos diszkkén a legtöbb a zöldből pusztult meg (általában az volt a legolcsóbb is, ameddig volt). Az általános használatra szánt - most is létező - kék szériák tulajdonképpen teljesen jó megbízhatóságúak. A feketék ugyebár az elvileg leggyorsabbak - és sajnos ahogy én érzékeltem, nem is voltak különösebben megbízhatóbbak a zöldeknél. Az olcsóbb - jóval lassabb - kékek egyértelműen időtállóbbak voltak.
A WD-ből az igazán tartós-megbízható a NAS-ba szánt RED, meg a szintén tartós üzemre, bár inkább megfigyelő-rendszerekbe szánt purple, és persze a felső szinten a gold és ultrastar is jól bevált - a hagyományos diszkek körében.
Az SSD-kből főleg kék meg fekete van - általános használatra meg gyorsnak - és szerintem egyik megbízhatóságával sincs semmi különösebb gond- ugyanakkor van mindegyikből elromlott (és már nem garis) a fiókban...
Ez egyfelől bölcs ötletnek tűnik, az a HDD ma már legfeljebb háttértárnak való.
Kérdés, hogy SATA vagy PciEXP meghajtóban gondolkodsz-e (van-e M2/PciEXP slot egyáltalán az alaplapon)?
Ha kifejezetten gyors eszközt szeretnél, és nincs az alaplapon M2 foglalat, még akkor is lehet gondolkodni PciEXP bővítőkártyában, nem borzasztó nagy pénz, és leggyorsabb M2-es meghajtókat is beteheted utána a gépbe - viszont a tapasztalat az, hogy a régebbi alaplapok/BIOS-ok között akad nem egy olyan, ami utána bootolni nem fog tudni erről semmilyen trükkel sem - és ez kiszámíthatatlan.
Ha simán 2.5" SATA meghajtóban gondolkodsz, arra biztosan kicserélhető persze a meglévő HDD, de ugye itt a SATA600 felső korlátja megvan, és ennél M2-es meghajtók akár több, mint tízszer is gyorsabbak tudnak lenni adott esetben (ráadásul ténylegesen, ezt "érezni-látni" is lehet, nem csak mérni).
Több ezer gép és azok teljes élettartamának követése alapján meg azt mondanám, hogy nem találkoztam még olyan gyártóval, akitől ne fordult volna elő meghibásodás. Sajnos. Kifejezetten hendikepes pár gyártó pár modellje volt, ilyen olcsó, belépő szintű SATA meghajtóból például ADATA-t ne vegyél, hullanak - viszont ugyanezen gyártó drágább és sokkal gyorsabb M2-es NvME meghajtói (Gamix szériák, stb..) olyanok, mint bármi más, nem rosszabbak.
A Samsung EVO9xx szériának a megbízhatóságát kifejezetten átlag alattinak látom. Egyáltalán nem kevés feküdt ki belőlük idő előtt. Mivel nálunk inkább az M2 meghajtók futnak, itt még külön utálatosság, hogy az adatlapot tartalmazó matrica a legtöbb gyártótól eltérően az alkatrész-oldalon van, és olyan kivitelű, hogy teljesen beleragad rövid idő alatt a nagyobb teljesítményű M2-es meghajtókra úgyis kötelező jelleggel alkalmazandó hűtőbordák hővezető szilikoncsíkjába, soha többet nem jön le roncsolásmentesen - és a sérült matricájú (általában nem kiolvasható gyári számú) meghajtókat egyszerűen nem hajlandó a gyártó garanciában kicserélni (hiába olvashatók ki az egyéni azonosítók magából a meghajtóból is - már persze, ha még bármi kiolvasható belőlük, mert a Samuknál legtöbbször nem).
Amúgy, amire használni akarod, jóformán "bármi megteszi", nem fog érdemi kockázatot jelenteni szerintem egy olcsóbb típus sem, viszont amit generálisan ajánlanék, ha megtisztelt azzal, hogy elolvasod:
- Biztonsági mentés mindenféleképpen legyen valami. Akár hagyd is a régi diszkedet a gépedben másodiknak, és bármi erre alkalmas programmal (pl: Aoemi Backupperfull teljesen jó és ingyért van) rendszeresen (hetente mondjuk) csinálj egy komplett rendszermentést rá. Egyértelműen kijelenthető, hogy a mai SSD meghajtók ugyan eléggé megbízhatók és viszonylag tartósak is, de ez akkor sincs fasorban sem a régi "vacak és lassú" hagyományos "tányéros" diszkek megbízhatóságával, és főleg a leépülési profiljával. A hagyományos diszkek nagyon sokszor egy öreg kopott dízelmotor módjára hosszan haldokolnak, rossz már a Smart logjuk, lassulnak, kínlódnak, már nem egyszer szó szerint hallani lehet, hogy kínlódnak - de legalább az adatokat, vagy azok zömét általában mégis le lehet róluk menteni - jóval ritkábban fordul elő az SSD-re jellemző vég, miszerint a látszólag és logok alapján is hibátlan eszköz egyszer csak megmakkan, és soha többé semmi ki nem nyerhető belőle.
- Mindenképpen használj valami smart monitor programot (ingyért szintén pl: a Crystaldiskinfo teljesen elég), és ha csak gyanúja merül fel, hogy épül le az SSD, cseréld, vagy még rigorózusabban mentsd a fontos dolgokat.
- Kifejezetten komolyan kell venni az SSD-k esetében az írott adatok mennyiségére adott élettartamot (TBW), mert a legtöbb esetben valójában még addig sem szokták húzni, amennyit ott garantálnak rájuk. Általában, ha a TBW harmada-fele elfogyott az eszközből, már várható, hogy bibi lesz vele - nem egyszer egyébként olyan formában, hogy egyszer csak szétcsapja a fájlrendszert, elveszít akár minden adatot is, de leformázva, újra particionálva még sokáig megint megy. Fontos adatot helyben nem tároló irodai munkaállomásnál ez nem akkora világtragédia, de otthon, a nincs mentés... A TBW egyébként szorosan összefügg az eszköz méretével (mondhatnók azonos NvME technológia mellett teljesen logikusan), kétszer akkora meghajtó dupla annyi írási ciklust tud megemészteni - tehát érdemes minél nagyobb eszközben gondolkodni, főleg, hogy azért ezek ma már nem is drágák.
Azért ennyire ne ártson meg, hogy 1 hétig nincs bekapcsolva. Nekem akad hónapos és éves is bőven, nem kevés. Mennyi lenne a maximum áram nélkül tartott idő, ami után rizikós a helyzet?
Na meg fekete is van? A frne megeszi ezeket is. Laptopba ment, sokat nincs hasznalva, nehat egesz heten be sincs kapcsolva, szerintem azert nagy gond nem lesz vele.
Zölddel tele vagyok, de csak azért mert ki lehetett szedni a tokozásból és bement a kisebb helyre, ami akkoriban még 3x annyiba került. Majd ha megmakkan akkor rakok helyére másikat :-D