--egy másik topikon meg az ógöröggel rokonítják a magyart. --a hun magyar rokonság egyetlen (nem létező) bizonyítéka görög-hun kétnyelvű. --a hun rokona az ógörögnek is. mecsoda körkapcsolat!
értelmezni kéne tudni a mondatomat. finnugor nyelvek a mai finnugor nyelvcsalád tagjai, mint a finnek, észtek meg a többiek. bizonyos szempontból finnugor nyelvemlék az előző hozzászólásod is. mi kell még? a finnugor nyelveken kívül rokonok vagyunk még valakivel? persze, lévén végülis egy majomból származunk. a hun nyelvről nincsen semmi tudomásunk. ezért annak nyelvcsaládba és így esetleges rokonságunkba való tartozása nem határozható meg, lévéen nincs semmink róluk. ennyi, meg egy bambi.
Finnugor nyelv soha nem létezett,nincs egyetlen nyelvemlék sem.Néhány magyar nyelvvel rokon nyelvet hívnak finnugor nyelvnek. De ezen kívűl a magyar nyelv sok más nyelvvel rokon,így a hun nyelvvel is...."CSALÁDI VISZONYOK:
apa: atha(I,K)
apai: athaji(n)(I)
anya: maja(I,K)
fia v.kinek: vi(I,K)
lánya v.kinek:ani(I)
nagyapa: udatha, uda(I)
dédapa, ősapa: ise(I)
nagyanya: ike(I)
öcs: ecse(I)
vő: vede(I)
férj: peri(I)
feleség: eme, meme(I)
anyaméh: ema(I)
rokon: akrun(I) rokoni: akruni(I)
barát: baresi(I), baráti(lag): baresild(I)
szeretni, kedvelni: baresin(I)
szerelem: szertild(I),szirünild(I), szeretni (szerelemmel): szertin(I)
szerető (szerelemmel): szertigh(I)
ikrek: jerku(I)"
finnugor forrás az összes létező finnugor nyelv, amelyek értelemszerűen dokumentáltak is, élő személyek nyelve alapján. ezek után összehasonlító nyelvészeti módszerekkel lehet továbblépni. viszont a hun nyelvre nincsen élő tanu, mint ahogy BIZONYÍTOTTAN LÉTEZŐ írásos nyelvemlék sem, pár görögön át torzított szón kívül. így nincs mit hasonlítani mivel. így az általad hozott ellenpélda nem áll meg. tehát még mindig: van más forrás Detre kamuján kívül a hun nyelvre?
Dr. Detre Csaba:
"HUN SZAVAK, SZÖVEGEK
magyar fonetikus átírásban, örmény(I) ill. görög (K) szöveg alapján
Iszfaháni kódex, Kr.u. 500 körül :( I)
Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ezirányú lehetőségeit. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.
Krétai kódex, Kr.u. 700 körül: (K)
Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő"szküthák"-ról. A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd:(K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg lásd a szó és nyelvtani alakgyüjtemény végén: "Kezdetben vala az ige..."
FONETIKA:
A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűvel. Ezt az örmény átírásban UJ-nak vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A hun szövegek minden valószínűség szerint a fonatikus betűkön túl szótagjeleket is használ ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el, tudvalévő az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a hun betűk tökéletes megegyzése az örménnyel eredeti megegyezés-e vagy csupán egy "interpretatio armenica".
Betűk a magyar átírás szerint:
a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l,ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.
Megjegyzés: Mint ahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve. "
tehát jól gondoltam, a Detre-féle kitalálmányról van szó. szeretném látni a görög forrást, ha lehet. úgy értem, a görög betűset, hadd nevessek egy kicsit.
Eddig még nem hallottam a hun és a német, valamint az orosz közvetlen kapcsolatáról, de a tudományos kutatásokat nem előzném meg állásfoglalásokkal. Van viszont valami más Pető Imrénél:
"Érzékek, érzékelés
isztatin ízleltetni //M A magyar korban már plusz elem kellett: -lel-, az elégségeshez (képző). Itt még elég az „íztetni” is. Itt van előttünk egy új képző: -tat(ni). Még nincs feltüntetve a képzők között, de már „működik”. Észre kell a nyelvérzéknek venni, fel kell fedezni szerepét, és elvonható lesz, analógiásan átvihető. Lehet, hogy a „tat” képzőnk már ebben a stádiumban van, de még a nyelvész nem tartja számon. Hiányzik az *iszin, ami ízelni jelentésű lenne, tehát ízt adni, ízzel ellátni. Biztos véletlen, de Babilónia fővárosát hívták Iszinnek a XII-XI. században Kr. sz. e. Nem árt azonban szétnézni a keleti nyelvekben: a hun nyelv széles kapcsolatrendszerrel segít majd tájékozódni Kelet ókori világában.
iszte íz //M Nemcsak magánhangzó veszett el róla.
isztin ízlelni //M Az in ni - re változik. Ezután nehéz a „t”-t kiejteni. A torlódás miatt lassan elfelejti a nyelv. Alakja *iszni lesz, de a magyar korban már képezni kell a szót. (Az is lehet, hogy a „t” már képző, ekkor nem is kellett lekopnia”. Eredeti alakja /*iszin/ lehetett. Embey-Isztin neves onkológus professzor családneve.
isztild ízletes //M „Íztelt”. Az ld ismét. Keressük az angol nyelvben testvérét!
savesi savas v. sós //M „…Levesének nincs sava-borsa,/ Hitelt nem ád a fűszeres.” József Attila. (A költő olvasott Attila királyról… Visszanyerte önbizalmát.)
szaghu szag //M Anyukám így bíztatott kiskoromban: Szagu! Szagu! A virág pedig „csecse” volt, ami mongolul „csecseg”.
szaghin szagolni //M Ismét elég még a „szagni”, röviden.
szömen nézni //M Szemni… Később képző kell: el, ez: szemel, szemez, stb. Megőriztük a hun szót, de van másik is. Ezért vannak olyan nagy költői lehetőségek nyelvünkben.
Visszatekintő összegzés
Az érzékelés szókincse még korántsem teljes, de az eddig megismert szavai magyar szavak. Az iszte szóban a t lekopását elősegítette a tárgyraggal való egybeesése. Ilyen szavakkal, mint a szömen (nézni) vagy savesi (savas v. sós) kiegészülhet az érzékelés szóanyaga."
