Átnéztem a február havi Hihetetlen magazint. A hetedik oldalon rövidke cikk a szingapuri jetiről, mindjárt egy család bóklászott arrafelé. Nekem kicsit valószínűtlennek tűnik ilyen agyoncivilizált helyen feltűnő óriási lény.
A 88-89 oldalon különös lények Japánban, de ez mítosz, és nem a kriptidek leírása.
A 89-ik oldalon egyoldalas cikk a bagolyemberről, ez legutóbb 2019 nyarán tűnt fel Anglia délnyugati régiójában. Először 1976-ban észlelték, aztán hosszú szünet mostanáig.
A 68-69 oldalon Óriások Afganisztánban címmel kétoldalas cikk jelen meg. Ez elvileg nem vág a mi témánkba, mert két-három, Afganisztánba küldött katona is 10-15 méter magas, barlangokban lakó, emberevő óriásról számolt be, akiket az ottani lakosok ismernek, és óva intik tőle a katonákat.
Nos, ez nem nagyon hihető, de eszembe jutott valami. Hátha a derék harcos nem méterben, hanem lábban adta meg a méretet?
Egyet lelőttek, szegény, fadárdával hadakozó lénynek nem sok esélye volt a modern lőfegyverek ellen. Aztán titokká nyilvánították, és a testet gyorsan elvitték.
Az is csak most jut eszembe, hogy ott aztán igazán nem gond modern fegyvert szerezni, és ennek birtokában nem nehéz védekezni a helybéli jetik ellen.
Az előző hozzászólásomba megemlítettem a Határtalan régészetet. Engem minden cikke érdekel, de a mi témánk szempontjából egyvalami keltette fel a z érdeklődésemet. A tizenkilencedik oldal illusztrációján szerepel az ún. „Két kutya" paletta, Egyiptomból, amin számos állatábrázolás látható. Felismertem egy-két macskafélét, vadjuhot, hegyikecskét, de van valami érdekesség. Két négylábú állat, hosszú-hosszú, kifejezetten kígyószerű nyakkal. Elsőre azt gondoltam, a zsiráf eltorzult ábrázolása, ami közvetett forrásból származik. Viszont a hátlapon is van egy élőlény, amiről nem tudom eldönteni, kissé elrajzolt zsiráf-e, vagy inkább okapi. Ha csíkos vagy foltos lenne, könnyű lenne dönteni, de a finom részletek nehezen kivehetőek. Ráadásul mellette áll egy élőlény, ami akár maszkot viselő ember is lehet, de engem valahogy a kengurura emlékeztet, bár lehet, hogy ez csak félreértés részemről. Akárhogy is, vajon mi lehet a két, kígyózó nyakú lény?
A január havi Hihetetlen jó korán megjelent. A hetvenedik oldalon van egy cikk, ami a Rémisztő szörny a tengeralattjáró ellen címet viseli8. Eszerint 1918 április harmincadikán végén a délnyugat-skóciai partok mentén egy német tengeralattjáró időzött. Felszínre kerülése után összeütközött egy dinoszaurusz-szerű lénnyel. Lőttek rá, majd a szörny lemerült, viszont a hajó sem lemerülni, sem elmenekülni nem tudott, ezért megadta magát egy hadihajónak.
A kapitány elmondása szerint a rájuk támadó lénynek nagy, mélyen ülő szeme volt, szaruszerű, kérges koponyája, kis feje, csillogó fogakkal.
2016-ban, kábelfektetés közben találtak egy elsüllyedt német hajót a megadott hely közelében, de nem szándékoznak kiemelni.
Megvettem a Határtalan Régészet című lapot, ez a képzelt és mítikus lényekkel foglalkozik, de még nem volt időm figyelmesen átnézni.
A december havi Hihetetlen-ben van egy háromoldalas cikk a csupakabráról. Nekem kissé túlzottan bulvár színezete van, a derék jószág reális élőlény helyett egyre démonikusabb vonásokat ölt.
Az új UFO-magazinban van egy rövidke cikk, fényképpel, ebben egy állítólagos nagylábút fotóztak le.A kép 2019 augusztusában készült, egy útmenti webkamera fotózta le, de olyan életlen, hogy tőlem akár a Vadőr is lehet a Maci Laciból.A cikk az ötödik oldalon található.
Ma délelőtti rádióhír: tarajos sült láttak a Kiskunsági Nemzeti Parkban Ténferegni. Nem nagoyn hinném, hogy házi kedvenc volt, bár ki tudja? Tudom, ez csak közvetve kapcsolódik a témánkhoz, de érdekes. Remélem, szegény rókáknak lesz annyi eszük, hogy ne piszkálják.
Engem egyebek között azért sem győz meg, hogy egy egyszerű tobzoska lenne ez a lény, mert az ismert tobzoskák (sem a tatuk bár azok tényleg jobb úszók és mozgékonyabbak is) nem a vízi vagy kétéltű életmódhoz vannak kitalálva szóval ha tényleg lemerült a vízbe és úgy úszott el itt valami más állhat a dolog mögött. Szerintem bár igaz nem látok rá sok esélyt de érdekes a gondolattal eljátszani, lehet a tobzoskák európai őseiből vagy valami rokonukból kialakult egy olyan európai faj ami kétéltű életmódot folytatott és rákokra valamint egyéb gerinctelenekre vadászhatott és ha volt is ilyen nagy eséllyel ritka is volt lehet aki látta már csak az utolsó példány(ok?) egyikével futott össze úgy gondolom egy ilyen rejtett életmódot élő kistestű állatnak lehetett esélye kis állományban létezni a közelmúltig főleg ha például csak éjjel vadászott, télen pedig téli álmot aludt valami maga által ásott üregben (egy ilyen hidegtől védtelen állat kizárt hogy akár egy telet is aktívan túlélne főleg hogy a kis test könnyebben kihűl).
Köszönöm! Sajnos, a vírus miatt idén mindkétszer elmaradt az újpesti rendezvény, pedig jó pár dolog érdekelt volna belőle. Ez a cikk némi kárpótlást nyújtott.
Pár hónappal ezelőtt hallottam egy rádióhírben, hogy egy lengyelországi horgásztóban, víztározóban vagy ilyesmiben találtak egy félméteres kajmánt.Egész jó elvolt, bár kérdés, hogy túlélte volna a telet. Na jó, ez nem kriptid, csak arra példa, hogy a megfigyelések néha igaznak bizonyulnak.Lásd tobzoska.
Ez ubbit illetően is rémlik valami hír egy kriptidekről szóló könyvben, csak sajnos nem emlékszem, melyikben, hogy sok száz évvel ezelőtt valami hasonlót láttak Franciaországban, meg is ijedtek tőle.
A vademberekkel Ráth-Végh István is foglalkozik, a civilizáltnak tekinthető Hollandiában Tulp doktor megvizsgált egyet, ez viszonylag szelíd volt, még beszélt is valamit. A további sorsa nem ismeretes.
Érdekes, hogy jóval Kipling előtt Jókai írt egy novellát, Medvék lánya címmel. Érdekelne, honnan vette az ötletet. Sokat olvasott, és fotografikus memóriája volt, jó lenne tudni, hol olvasott róla.
A legújabb Hihetetlen a mi témánk szempontjából érdektelen.
Viszont láttam egy tévéműsort, amiben Madagaszkáron kerestek egy nemrégiben kihalt, nagytermetű lemurfajtát. Eszembe jutott, hogy olvastam már ilyesmit, nem is akárki, hanem David Attenborough írt ilyesmiről, éspedig a Madagaszkár állatparadicsoma című könyvében. A 137 oldalon kutyafejű ember látható, illusztráció Uyisses Aldovandri: Historia Naturalis könyvéből. A madagaszkári legenda szerint az indrik és az emberek közös őstől származtak, de sokkal később az emberek és az indrik útjai elváltak, az emberek dolgozni kezdtek, a makik inkább nem. Viszont tartották a rokonságot, amikor egy falusi leesett egy magas fáról, akkor egy óriás termetű indri elkapta, és óvatosan lesegítette a földre.
A történet bájos, de lehetséges, hogy sok nemzedékkel ezelőtt még élt az az óriáslemur, és erre emlékeztek ilyen módon.
Fura mód Afrikában is van egy párhuzamos történet, ott az emberek és a csimpánzok útjai váltak el ilyen módon.
A legújabb UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlen-ben egy cikk a nagylábú észlelésekről szól, egy paranormális jelenségeket kutató ember szerint ezek a neandervölgyi ember kísértetei. Nekem ez kicsit irreálisnak tűnik, de érdekes ötlet!
Köszönöm, még egyszer bele fogok nézni. A Rejtélyek világába is. Bevallom, kicsit drágállom ezket, és csak akkor veszem meg, ha kettőnél több cikk érdekel benne.
Az augusztus havi Hihetetlenben szerepel egy kétoldalas cikk a magyarországi vademberekről.
Állítólag még húsz évvel ezelőtt is láttak egy vadleányt, aki szőrös volt, és elmenekült, ha közel mentek hozzá. Szerepel Hany Istók is.
Elképzelhető, hogy kitett gyerekek valahogy túléltek, bár ez nem napjainkban történt.Jókainak van egy novellája, ami egy medve által felnevelt lányról szól. Miután ő sokat olvasó ember volt, elképzelhető, hogy valami újsághír alapján dolgozott.
A július havi Hihetetlen ismertetése, legalábbis a mi témánkban.
A hetedik oldalon egy aprócska cikk egy tengeri szörnyről, amit Dél-Anglia partjainál láttak a cornwalli Falmouth-öbölben. Először 1876-ban látta két halász, akiknek majdnem felborította a csónakját. 1976-ban egy turistahajó utasa lés személyzete találkozott vele, idén meg néhány halász. Fénykép nem készült róla, lerajzolták, de itt valami morcos gyíkra hasonlít. Alighanem Nessie rokona lehet. Bár a rajzon csak rövidke nyaka volt.
A negyvenedik oldalon Halálos útszakaszok címmel egy cikk az amerikai 45-ös pályáról, ahol egy sorozatgyilkos „dolgozott”, Ugyanitt többen és többször látták nagylábú barátunkat.
A 64 oldalon a Saint Helen tűzhányó fantomjáról írnak, két oldalon át. Farkaspofa, majom test, denevérszárny, szóval túlzottan emlékeztet a középkori ördögábrázolásokra, nem hinném, hogy valódi kriptid.
A hetvenedik oldalon kétoldalas cikk Nessie-ről. Az elvégzett DNS vizsgálatok szerint a tó vizében nem találtak olyan anyagot, ami ismeretlen lenne a tudomány számára.
A 74 oldalon egyoldalas cikk az ausztrál majomemberről. Elég sok töltelékanyag, kevés tény. Az mindenesetre érdekes, hogy először találkozott vele fehér ember, majd az 1800-as évek végén megint látta egy angol utazó. Valaki felajánlotta egy múzeumnak, hogy leszállítja, de szerencsére ez a terv nem sikerült. Szűkebb hazája Új-Dél Wales, de Queslandban még szobrot is állítottak neki.
Mindez figyelemre méltó, de bevallom, főleg Agatha Christie kísértete miatt vettem meg a lapot, miután kedvelem az öreg hölgyet, no meg a könyveit.
