Az I. vh-t nem Károlyi vagy Kun miatt buktuk el. Az 1917-es háborus év teljesen a központi hatalmaké volt. Károlyi legföljebb a parlamentben szövegelt Kun meg valami orosz fogolytáborban dekkolt. A kudarc inkább a gyengébb gazdasági teljesítmény miatt következett be. Annyira kizsigereltük magunkat, hogy az amúgy holt gyenge románok is lenyomtak bennünket.
A nagy demokráciaterjesztő, a minap bombázott szét egy házat Pakisztánban, mert úgy gondolta, hogy ott megbújt valaki. Meghalt egy csomó gyerek meg asszony. Bocs. Ennyi.
Holnapután majd más ország jön sorra. Stb. Ez így működik. Lehet ezt nem szeretni, de a világ így működik. A gyengéket megeszik farkasok, és a történelmet a győztesek írják. Soha nem lesz másként.
Egy tíztagú csapat kitűz magának egy célt, amit el kell érni. Pl. meg kell mászni egy hegyet. Ui. hegymászó csoportoknak mindeg van vezetőjük.
Erre, a csapat egyes tagjai elkezdenek lázítani, stb. Ha a vezető ezt hagyja, vagy ő maga is ilyen, akkor természetesen így nem is tudják elérni csúcsot, az első nehézségek után az egész csapat vissza fog fordulni.
Na így van ez a háborúval is. Egy háború eldönti egy egész nép sorsát. Lásd a búr háború. Vietnam. Irak. I-II VH.
A háború nem szarozás, hogy oké, akkor veszítünk és akkor nekünk nem kell erdély, meg nem kell maga az ország sem.
Ma, magyaroszágon többségben vannak az olyanok, akik szerint Magyarország felesleges formáció és szünjön meg.
Ha neked züllés, züllesztés a demokrácia győzelme egy förtelmes, gonosz, szemét háború ellen, akkor bizonyára igazad van.
Bezzeg az angolok okosabbak voltak a falklandi konfliktus idején: nem engedtek oda egyetlen újságírót sem, csak a saját vezérkari jelentések mehettek a sajtónak. Mire az emebrek megtduták, hogy hány angol fiú halt meg jóformán semmiért, már megérett a "győzelem".
Most bezzeg nincs züllés odahaza: a koporsókat éjszaka szállítják haza, titokban. A demokrácia nagy győzelme az emberek fölött.
