Egy kis pontosítás kérése után, erre jutott a "barátom" :
Az általad felsorolt méretek szóról szóra megegyeznek a szovjet/orosz szabvány szerinti 21-es speciális hasábkészlet méreteivel: 5,12; 10,24; 15,36; 21,5; 25; 30,12; 35,24; 40,36; 46,5; 50; 55,12; 60,24; 65,36; 71,5; 75; 80,12; 85,24; 90,36; 96,5; 100 mm.
Ez azt jelenti, hogy ezek a furcsa méretek nem valamilyen fegyveralkatrészhez készültek, hanem egy hivatalosan szabványosított, speciális mérőhasáb-készlet részei.
Most jön az érdekes rész:
A méretsor mögött matematikai logika van. Nézd meg:
5,12
10,24
15,36
A tört rész mindig:
0,12
0,24
0,36
Aztán:
21,5
25
majd újra
30,12
35,24
40,36
és így tovább.
A készlet célja az volt, hogy komparátoros méréseknél, kalibrálásnál és hitelesítésnél sok gyakori névleges méret közvetlenül rendelkezésre álljon, anélkül hogy több hasábot kellene összecsiszolni.
Eddig nem is láttam colos mérőórát, ma vagy 60db megfordult a kezemben, mire találtam köztük 1db metrikus Mitutoyo-ót. USA gyártmányúak voltak, párat azért elhoztam belőlük :-)
Szerintem ez nem ugyanaz a folyamat. Ez inkább diffúzió, nagyon lassú. (fogyasztottam el régen egy pár pákahegyet, az azért több évig tartott) A mostani pákahegyekre emiatt egy vékony vas réteget galvanizálnak (utánanéztem, hogy lehetne-e házilag is galvanizálni, de túl bonyolult :-((
"Érdekes volt, hogy a forrasztógép kb. 400 fokos volt, és az arany, és a szilícium ezen a hőmérsékleten olvadt egybe. Pedig az arany 1064 fokon olvad, a szilícium pedig 1414 fokon."
Gondolom ez olyasmi jelenség, mint ami a sima (lágy vagy kemény) forrasztáskor történik. Ott a forraszanyag megolvad, de amit forrasztunk, az nem. Ennek ellenére a forraszanyag nem csak "odaragad", hanem bele is diffundál az anyagba.
Felhívtam egy ismerősöm, aki ért is ehhez. Tartott egy kb. félórás gyorstalpalót, megpróbálom összefoglalni röviden:
1. A Field-fém sokkal alacsonyabb hőfokon olvad, mint a szurok, emiatt, plusz a jó hőtágulási együtthatója miatt sokkal kisebb torzulást okoz.
2. A szurok egy amorf anyag és rossz hővezetető. Ragasztáskor kontrolláltan - és jó lassan - kell lehűteni. Közben folyamatosan szilárdul, ami kézi gyártáskor jól jöhet, mert lehet menet közben igazgatni a ragasztandó üveget.
3. Ezzel szemben a Field-fém egy jó hővezető eutektikus ötvözet. Alacsony olvadáspontról gyorsan lehet hűteni, és nem folyamatosan szilárdul, hanem egyet gondol, és a vízszerű állapotból hirtelen kőkemény lesz (mint a forrasztóón). Ez igen jól jön egy automatizált gyártósoron.
4. Az hogy a kátrány oldószerrel távolítható el, ipari körülmények között valójában marha nagy szívás. Robbanásveszélyes, mérgező, valamit kezdeni kell a keletkező gőzökkel, meg kell oldani a használt oldószer reciklálását stb.
De emellett van egy csomó izgalmas high-tech felhasználása is:
1. Precíziós pozicionálás: pl. egy lézerdióda elé akarnak tenni egy száloptikát. Field-fémben van az üvegszál, egy mikromanipulátorral mozgatják a szálat és közben mérik mennyi fény meg át rajta. Amikor jó helyen van, hagyják megszilárdulni a fémet. A közel nulla hőtágulás és nagy mechanikai stabilitás miatt nagyon pontosan helyben marad örökre. pl. amikor egy mint pl. mikrotükrök készítése replika eljárással.
2. Vákuumoptikai rendszerekben (ezekben gyakran ultra-nagy vákuum van) ezzel ragasztanak, mert Field-fémnek nagyon alacsony a gőznyomása (nem párolog el vákuumban).
3. Mikrotükör csipek: használják a csip hátoldalán hűtésre (mert jó hővezető). Meg vannak olyan kutatások is, hogy mikrotükröket mozgassanak azzal, hogy megolvasztják-megszilárdítják a fémet.
4. Magából a Field-fémből is csinálnak mikrotükröket. Először szilíciumból hagyományos fotolitográfiával csinálnak egy mestertükör mintát, erről csinálnak egy szilikon negatívot, aztán erre öntik a Field-fémet, ami olvad állapotban nedvesít mindent, ezért nagyon szépen felveszi a szilikon minta formáját.
2005-ben dolgoztam a Mikroelektronikai vállalatnál. Tranzisztorokat, és IC-ket gyártottunk ipari robotokkal. Érdekes volt, hogy a forrasztógép kb. 400 fokos volt, és az arany, és a szilícium ezen a hőmérsékleten olvadt egybe. Pedig az arany 1064 fokon olvad, a szilícium pedig 1414 fokon.
Egyébként én az ólom toxicitásával kapcsolatos eljárásokat, szabályokat túlzónak találom. Az ólom tényleg mérgező, de csak ha hosszabb ideig, tartósan jut be a szervezetbe. Én a fogdosása után szappannal megmosom a kezemet és ezt elegendőnek tartom. A kadmium már más tészta, a higany pedig még sokkal rosszabb.
Régen az olvasztott kátrányt használták ragasztónak az optikai lencsék csiszolásához. Nagyanyám, a II. vh. előtt/alatt a németeknek a MOM-ban csiszolt lencséket. A kátrány előnye, hogy benzinnel lemosható volt. Persze tűzveszélyesebb is. Már vannak nyom nélkül eltüntethető ragasztó fóliák. Nem értem mire jó ez az alacsony olvadású fém. Precíziós öntvényeknél lenne értelme, a kaolinos öntőmintáknál, a viaszt kiváltani. Érdekelne a szakmai része, ha valaki kompetensebb mint én! Köszönöm előre is!
Gondolom az is kényelmes, hogy egy lábosban egy "BV intézménybe engedélyezett" villanyrezsón meg lehet olvasztani.
Egyébként, ahogy olvasom a fő felhasználási terület optikai elemek rögzítése csiszoláshoz. Itt az alacsony olvadáspont mellett az is fontos, hogy a fém meg is fogja az üveget (hozzáragadjon). Kevés anyag tudja ezt.
Én se ismerek lehetetlent :-) Kombájnon, leszerelés nélkül, hegesztettem fel csapágyhelyet, sarokköszörűvel "forgácsoltam", majd rossz csapágy többszöri fel és leszerelésével lett kialakítva a kész méret, de tengelyt is egyengettem kiszerelés nélkül hidraulikus emelővel stb. Te hozzám hasonló, mindent megoldunk ember lehetsz :-) A mai akcióm (elnézést, nem forgácsolás) 3mx2m-es faház szerkezetet hoztam haza kb.4km-ről, rossz minőségű úton, nagyon meredek hegyi lejtő is volt. A targoncavillák 2,1m-re lettek meghosszabbítva :-)
Szerintem ez azert van, hogy utana nagyon konnyen le lehessen tisztitani a munkadarabot anelkul, hogy nagyobb hoterhelesnek legyen kiteve. Dan Gelbart peldaul kiolvasztas utan forrasban levo vizbe teszi es azt allitja minden maradek lejon.
