Huh, azok a reteszek tényleg olyanok, mint a régi szilvafánk belseje volt, mikor kidőlt. Vagy húsz évig a polcomon őriztem belőle egy darabot - még a színe is hasonló volt.
Olyan összeragadást én is megéltem már párszor,amikor voltam olyan hülye, hogy valamelyik mikroszkóp forgóasztalt összeraktam, mikor kivettem a petróleumból és még nedves volt tőle.
Baromi nehéz lesz szétszedni!
Viszont a rajzok alapján nem vágom,hogy mi és merre dől, kanyarodik, forog, oszt.
Egy Prvomajska ALG100-hoz való univerzális osztófejet újítgatok felfele apránként. Ahogy az egész marógép, ez a tartozék is a Deckel F1 gyakorlatilag egy-az-egyes koppintása. Így néz ki:
Igen praktikus jószág: Minden irányba dönthető és döntéskor a támasztócsúcs együtt mozog az egész fejjel. A tengely végén SK40-es befogó van, abba lehet patront tenni, vagy akár a képen látható satut is. De létezik hozzá csomó más is, pl. tokmány vagy két irányba mozgatható aszimmetrikus befogó is.
Az enyém egy elég viseltes darab. Rettentően szorult az orsó, ezért álltam neki szétszedni. Ahogy aztán lenni szokott, sorra hullottak ki a csontvázak a szekrényből.
A legnagyobb probléma, hogy kíméletlenül megette a rozsda. (Ez egy ismert hibája az eredeti Deckelnek is: az emulzió beszívárog a gépbe és szép lassan megesz mindent.
Szerencsére az orsó nagyjából megúszta, még csak nem is kopott, de a kerek csúszófelületek meg a T-hornyok, meg a ház belül tejlesen tropa.
Pl. a (nagyjából jól kinéző) pozicionáló reteszekből ez maradt egy kiadós rozsdaoldó-kezelés után:
Szóval darabokra szedtem, és mindent lerozsdaoldóztam. A festéket szerencsére megkímélte a rozsdaoldó (RO55). Az újrafestésről lemondtam - használni akarom, nem eladni.
Az az érdekes, hogy a középső darab gyárilag be volt hántolva (de azt is megette a rozsda), viszont mindkét ellenoldal kimondottan silányul megmunkált mart vagy durván köszörült felület volt.
A marógépre illeszkedő talp köszörülve volt, de abban meg volt egy bő 5 százados teknő. Talán megvetemedett utóbbi 50 évben?
Szóval végighántoltam az összes felületet. Ez pl. a talp alja kb. 5-6 vakarászás után, itt még nagyon vastagon festékezve:
Utána jött a derékszög, azt tusírlaphoz lehetett hántolni. Kb. eddig hántoltam a felületeket - lehetett volna még, de meguntam. Így is jobb, mint volt, különösen az ellendaraboknál:
Az ellendarabokat viszont nem lehet laphoz hántolni, mert van egy bumszli középen. Nem is értem, miért nem kivehetőre csinálják. Szóval azokat a derékszöghöz kellett hántolni. Ez itt a talp:
A bumszli körül halványan még látszik az eredeti megmunkálás nyoma.
Aztán jött egy érdekes pillanat. Az orsóházat is hozzáhántoltam a derékszöghöz, aztán finoman beolajoztam és egymásra tettem...
... és nem tudom leszedni sehogy se! Vajpuhán forog körbe, de úgy rá van cuppanva, hogy leszedni nem tudom. Szóval itt tartok most.
Nyilván le fog jönni onnan valahogy, de azért elég vicces.
Főáramköri kapcsoló, valamelyik kisebb GanzKK - szerintem 0-ás. A DIL0 csak a vészkapcsolóhoz van (még hőkioldós motorvédelme sincs, csak diazed biztosíték).
Kb. 20 éve, hogy utoljára kapcsolót kellett hozzá barkácsolnom - azóta nincs a közelemben E3-as. Halványulnak az emlékek. Szétégni azért tud, mert a kar súlyát nem képes megtartani a kopott arretáló (a kapcsolóé meg önmagában kevés) és bizonytalan lesz a kapcsoló pozíciója. A kar-rudazat mechanikus hibája nélkül nem jellemző, hogy tönkremenjen.
Hát ez az,a kérdező máris kizárja azokat akik nem ismerik a gépet.Ellenben ha egy fotót is mellékelt volna az égett alkatrészről sokkal elöbbre lenne hisz azok segítségére is számíthatna akik csak az alkatrészt felismerik.
Fotókat nézve látható hogy a gép irányváltása egy rudazattal, karral történik.Feltehetőleg nem főáramköri kamrás kapcsolóval hanem végállás kapcsoló által, ami pedig mágneskapcsolót húzat meg.
Lehet hogy korhű alkatrész a kereskedelemben már nem kapható,de nem olyan régi a masina hogy 60'-as évek beli alkatrész keljen bele. Egy DIL mk.kapcsoló azért akad sok villanyszerelő fiókjában.
Én magam csak azért újítgatok fel ilyen alkatrészeket hogy a csere gyorsan el legyen végezve ilyen gépeken. A korszerű alkatrész vagy nem fér el vagy a felfogatása más, de hogy a vezetékek nem érnel el a megfelelő csavarok alá az biztos. Persze megoldható de mindig sűrgős a javítás mert a befogott mkdrb.-ot már vinnék... :)
Manapság a régi javítási módszerből, felhegesztésből egy mérnöki szakterület alakult ki. Additiv Engineering.
Az AUTOCAD hoz képest, ami csak egy rajztábla, óriási váltás volt
Inventor. Ezt kimaxolták. Ez a Vault.
Ezt arra csinálták, hogy gyorsan tudj módosítani 3D összeállításokat. Húzással, hozzáadással Stb. Ez ilyen gyors 3D k koncepció képzés. Az már régesrég megdölt egyébként, hogy a szakik 2D ben gondolkoznak. Nem nem. A mérnökök térben gondolkoznak. Ezért bátran tudom ajánlani: ennek egy kiterjesztett változata: az intuitiv tervezés. ( Szemben a módszeres tervezéssel.) Két modell közötti kapcsolat az I-logic.
Pl. Solid Works ből. Ügyes vagy. Csak ne ragadj le egyetlen megoldásnál.
Volt egy feladatom, hogy egy szem kapcsolóval a melegvíz-tárolót kapcsolni tudjam. Vagy elektromos, vagy gázkazán fűtse. Egy vészkapcsolóval oldottam meg. A hőérzékelőket is át kellett kapcsolni egybe, vagy a 230V-ot, vagy a kazán melegvíz érzékelőjét kapcsolni. Szétszedtem a kapcsoló, olyan piros nagy nyomógombos. És az olyan mint az öregasszony alsó hajszála az ördög kezében. Beraktam egy zacskóba, és kidobtam a kukába, vettem egy másikat. Ott már nem szedtem szét semmit, csak kitaláltam a bekötést, két nap alatt. Aludtam rá egyet. Mert ugye a 230V-ot nemigen szeretném a kazánérzékelőre kötni.
Valami miatt nekem úgy tűnik, hogy nem a kereskedelemben beszerezhető széria darab. Emlékeim szerint mintha egy kamrával több lenne (valami reteszelés miatt), mint a sima 1-0-2 irányváltó.
Van egy eladó pantográf rendszerű gravírozógépem, ha lesz rá érdeklődés, eladom. Holland gyártmány. 10 éve vettem használtan, de nem tudtam használni, ezért csak állt a garázs egyik szegletében. (Egyik-másik alkatrészét meg is kapta a rozsda, de nem eltávolíthatatlan.) Tartozik hozzá egy serlegforgató szerkezet. Nem tartozik hozzá, de van egy doboznyi betűkészletem is.
Az előző tulaj készített egy kerekeken ide-oda szállítható kis állványt, ami mellett széken ülve kényelmesen dolgozhatott.
Fogalmam sincs, hogy milyen értéke lehet. Jól működik, a szíjakat kicseréltem új szíjakra.
Az utolsó képsorozat eszembe juttatott egy hatvan éves sztorit.
Apám az ötvenes-hatvanas években plusz pénzszerzési célzattal gyártott mindenféle giccset, mert vették, mint a cukrot. Piacon árulták aztán.
Gyerekkoromban a padlásunk igazi kincsesbánya volt, mindig fellopóztam oda, és ott találtam egyszer egy dobozban hasonló szerszámokat, mint ez a tied.
Kérdeztem aput, mi az - nos izzólámpa foglalat gyártásához való szerszámok voltak.Aztán elővett még párat, amivel meg trafó csévetestet gyártott.
Annyira nem lehetett kapni semmit, és annyira kellett spórolni, hogy még a zseblámpa izzó edison foglalatát is maga gyártotta a fater ahhoz a cucchoz, ami egy világító szobadísz volt.
Egy barátjától összeszedte valami sportstadion kiégett reflektorait - ezek búráiból lett az üveggömb. Bakelitből kivágta - ilyen szerszámmal - az összepattintós csévetest darabjait. A trafólemezt kilóra vette a méh telepen, és kellett még hozzá művirág, amit egy fröccsöntőtől vásárolt. Ahol fémcsiszolóként dolgozott, ott meg a fémnyomók kinyomták az egész cuccot tartó alu serleget - ez lett a talp, ami a trafót rejtette.
Szóval egy alu serlegbe felülről beleragasztotta egy levágott izzólámpa gömbbúráját, amibe beletette a műanyag rózsákat, amiknek minden virágjában volt egy zseblámpaizzó, hogy világítson.
Amit én találtam szerszámot, azzal réz trombitalemezből a lámpafoglalat csúcsérintkezőjét vágta ki.
Gyerekként nagyon tetszett, ahogy egy kalapácsütéssel - nekünk nem volt présünk - kicsaptam a csepp formájú alkatrészt.
Igen, fedőkupak hogy a sörét ne tegyen kárt a jelen esetben siklócsapágy felületén.
Itt a képen már leszórva.
"A harmadik képsirizatnál a bélyeget csak átnyomod présseé a kis vágott tárcsán?"
Nem egészen,azért előtte kifúrtam így a szerszám jobbára csak a sarkokat csípte ki. Természetesen így ehhez meg kell vezetni a munkadarabot,szerszámot központosan. Természetesen gondoskodni kell hogy a kihulló anyag el tudjon távozni. Ehhez rögtönöztem egy szerszámot.Csak bélyeg van, matrica tulajdonképpen nincs csak alátámasztás.
"A hegesztési guga így is úgy is püfölni fogja egy darabig a gépet, szerszámot..."
Nekem a bevágás megléte is püföli. Előtte sarokcsiszolóval kipucolom a rést az némileg segít. Vagy úgy választom meg az átmérőt hogy a rés leforgácsolódjon, vagy hulladék anyagként kezelem (mert az) hogy nem kár érte címszóval nincs is jelentősége hogy rés van rajta. Kár lenne rúd anyagból leszeletelni.
A kis tárcsa is hulladék a "szerszám" is de nincs jelentősége. És szabályozás után a kész alkatrész...
Sörétezéshez vakdugó.... Csak annyi leszedve hogy a furatba illeszkejen.
Rögtönzött lyukasztó,törött menetfúró szár bélyeggel. (egy másik menetfúró menesztője lett volna)
Általában a vastag anyagoknál nagyobb a rés is és jellemzően revés.
Forrasztottlapkás (P30) egyre nagyobb kincs, kár pazarolni ilyenre, meg én nem nyugdíjas vagyok. :) Akad itt a célra megfelelő "ócó" váltólapka, aminek hat éle van.
Jól érzed, hazai pálya. :) A méhecskében is csak azért hajolok le, aminek ismert számomra az anyagminősége (vagy nagy valószínűséggel behatárolható tulajdonságú, pl. egyes gépjármű alkatrészek, mint a tgk. stabrúd, stb...). Mivel szinte már az összes környékbeli nagy vasakkal foglalkozó cégnél megfordultam a pályafutásom alatt, ezért ismerem a telepi felhozatal nagy részét - akadnak jellegzetes, számomra ismerős darabok, amiről tudom, hogy miből készült.
Ez is ismert származásilag, sima ötvözetlen szerkezeti ~D210 Lv30 S355.
Első munkafolyamat a belevágott kifújás tisztítása , a leendő varrat helyének V alakban történő kimunkálása ,vastagabb anyagnál két oldalról .a palást ezen részének tisztításával együtt . Ezt ugye sarokköszörűvel a legcélszerűbb .
Következő a hegesztés , nagy árammal ,zárvány mentesre ! Ezt is fontosnak tartom .
Ezután már csak hab a tortán hogy az ember felexel le is tisztítja .
A gép kímélése érdekében még célszerű körbe tisztítani is a vágott palástot .
Jobb anyagnál betud keményedni alaposan a vágott felület .
Csöves ,méhes anyagbeszerzési tapasztalom mondja ! :)
De forgácsoló műhelyben a kiszúrt hulladék darabok is félre rakandók , kevesebb vele a cumi :)
Értsd, hulladék. Az eredeti cél a külső darab hibátlansága, ezért természetesen a kieső darabból indítják a vágást. (Nincs nekem annyi pénzem - vagy sörre valóm, hogy pogácsát vágassak... :) )
