Ez a helyet azért hoztam létre,hogy minden olyan mű,gondolat,szerzemény,ami nem fér bele logikailag,vagy jó ízlésileg a Vers,vagy amit akartok.. topikba,ide kerülhessen.Legyen hát ez a topik azoknak az irodalmi gondolatoknak a gyűjtőhelye,amelyek az apatopikban eretneknek számítanak.
Úgy vélem ebben a topikban feloldhatjuk még az alapvető tilalmat is.Tehát ha valakinek olyan ingere támad,ám próbálja ki magát és lepjen meg bennünket néhány "sajátverssel"! Vagy ha szégyenlős az illető,akkor megteheti helyette más,hisz ugye az apatopikban az a kiskapu is tiltott,hogy bármely klubtag saját művét idézze egy másik klubtag.
Nosza!:-)
Ez egy film címe. Autista fiatalokról szól. Nemrég találtam a neten és azonnal letöltöttem. A sztori kitalált, de a rendezőt valóságos autisták élete késztette filmje forgatására. A történet egyszerű és banális. A főszereplõ fiú, aki mellesleg úgy számol, mint az Esőember, létrehoz egy klubot a sorstársai számára. Mindenkinek megvan az a tipikus belsõ világa, amiben a szabályok és szerepek eltérnek az általunk megszokott civilizációs magatartástól. Mégis ezért vagy ennek ellenére erős közöttük az összetartás. A fiúk, lányok tisztában vannak a helyzetükkel. Olyannak fogadják el egymást, amilyenek, és nem akarja senki a másikat megváltoztatni. Rendszeresen összejárnak: beszélgetnek, kirándulnak, szórakoznak. Egyszer belép a csapatba egy új lány. Különös a magatartása, mint mindenkinek. Mesél az életéről, kicsit vagányul, vállalva önmagát. A srác és a lány között hamar vonzalom támad. A barátságból szerelem lesz. Kalandok sora kezdődik el, amelyben mélyen ott lapul a kűzdelem az átlagemberrel és önnön furcsa személyiségükkel. - Ezt csinálom. Szó szerint veszem a dolgokat. Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, a szüleim néztek egy műsort a tévében, ahol egy ember korongokat lőtt. Mindenki állatira örült neki. Úgy gondoltam, ha csak ennyi kell az örömükhöz, megcsinálom. Így is lett. De a szomszéd gyerekek látták, hogy mit csinálok, és elkezdtek kiabálni, amiről tudták, hogy gyülölöm. Szóval ugatni kezdtem, mint egy kutya, mivel azt is tudok. Vaú! - kezdi a bemutatkozást az új lány, amikor először találkozik a klubtagokkal. A fiú átveszi a szót. - Egy szép nagy házban nőttem fel. Kb. 2 éves koromra a szüleim megértették, hogy nem vagyok az a fajta gyerek, amilyet akartak. Nem voltam normális. Valahogy így folyik a társalgás a filmben. Mindenki mondja, és teszi a magáét, s csak néha adnak válaszokat a nekik feltett kérdésekre. A valóságban ugyanez a helyzet. Venyigénél tapasztaltam meg, mennyire fontos elfogadni az õ témairányítását. Ha mesélni kezd arról, mit kellett tennie a munkahelyén, akkor néhány mondat után hiába kérdezek vissza. Õ már egész másról beszél. Venyige így jófej. Úgy érzem, ha ráhangolódom a csapongására, önkéntelenül hálás. Megtisztel a bizalmával és felvidít. Gyakran súgja, hogy jó csajokat keressek neki az interneten. Legjobban akkor lepõdtem meg, amikor a (itt nem megbotránkozni!) pina.hu weboldalt szerette volna velem megnyittatni. - Egyáltalán van ilyen? - kérdeztem. Azt felelte: persze, a munkahelyén hallotta. Nem tudom, Venyige mennyit ért meg a "betegségébõl" (vagy állapot?), egy biztos, a szülei remekül helytállnak az élete alakításában. Autizmus: nem könnyû ezzel a tudattal szembesülni és felnõni. (Már akinek sikerül.) Mert bár a film szereplõi tisztában vannak a különbözõségükkel, a valóság azért bonyolultabb. Sokféle autista van. Amit elõször vettem észre rajtuk, az a kommunikáció képességének a hiánya. Feltûnt, hogy a kérdésekre ritkán válaszolnak. Csapong a gondolatuk, mintha kalitkába zárt madár volna, amelyik a rácsok közt próbál kitörni. Általában szeretnek beszélgetni, de a társalgás menetét õk szabják meg. Amint már említettem. Ha megkérdezem, szereted-e az állatokat, nem kapok rá se igent, se nemet, helyette megtudom, mit reggelizett vagy ebédelt. - Figyelembe véve, hogy kik vagyunk, mi olyan jó benne? - kérdi a film egyik fõszereplõje. Óriási kérdés! Elgondolkodtatott. Mi a jó bárkiben? Csak az, ha képesek szeretni vagy szeretetet kovácsolni az önsajnálgató szívekben. Ha az autistákra ténylegesen odafigyelünk, lehetetlen nem észrevenni, hogy õk bizony mindkettõben otthon vannak. Még az is tud szeretetet csiholni, aki látszólag oda se figyel a világra. A mondókás fiúcska a játékai fölött is úgy néz az emberre, mintha kérlelne és könyörögne. Akár egy kiskutya. Ki ne szeretné a kiskutyákat? Mi tehát az autizmus? Utánanéztem. Az autizmust 1943-ban azonosította Leo Kanner amerikai pszichológus. A tünetek 3 éves kor alatt jelentkeznek elõször. Jellemzõi a nyelvi kommunikáció rendellenességei, a szociális kapcsolatteremtés zavara, a sztereotip játéktevékenység, a kényszeres jellegû állandóságra törekvés, a ritualisztikus viselkedés. Az autisták elzárkóznak a személyes kapcsolatoktól és belsõ világukba menekülnek. Ha egy gyerek semmilyen személyes kapcsolatot sem tud kialakítani, akkor "extrém autista magányról" beszélünk. Ebben az esetben úgy tûnik, fel sem ismerik az embereket, csak eszközként használják õket. Azonban erõsen kötõdnek a tárgyaikhoz, fõleg a játékaikhoz. A kutató pszichológusok szerint az autisták mindent észlelnek, de nem képesek értelmesen reagálni. Beszédbeli furcsaság, hogy az "én" helyett "te"-t mondanak. Ezt azért teszik, mert így védekeznek az önfelismerés ellen. Hangingerekre pánikszerûen reagálnak. Néhány autistának különleges képessége van. Ezt nevezik "tudásszindrómának". Magyarországon 20-22 ezer autistát tartanak nyilván. Nem kevés. Meg kell tanulni viszonyulni hozzájuk. Ez a kultúránk egyik része. A filmmel kezdtem, oda térek vissza. A hóbortos szerelem happy end-del végzõdik. Bárcsak így alakulna minden autista sorsa! Bárcsak megtanulnánk tõlük és a hozzájuk hasonló hátránnyal bíró emberektõl azt, amire mindennap tanítanak. Az elfogadást, megértést, emberséget. De az élet nem lányregény. "A világ nem talált hozzám utat, Magányomból üveg alól nézed, Amint a világ halad." (Donna Williams autista nõ verse)
Ó, idióta világ, kicsi lettél, megtöpörödtél – tökkelütött vagy, akár bamba fejekben az agy, mely avas, pici, mint a töpörtyű! Már csak a bősz butaság harsog a köztereken… Kinyomulnak a senkik ugatni rocska dió rohadó, rút bele sanda agyuk… Soha semmi sem, ó, soha semmi sincs belül! Ej, sose volt büszke velő kobakukban! A szar rotyog ott csak – a semmi bűze, ganéja… Sötét genny potyadékos agyuk! Verebek pihepiszka ma többet ér nekem… Az legalább még eleven, csupasz élet, igazság – nem hazudik, ha megfizetik, s nem is öl. Torz, idióta világ, kicsinyes váz – mind gonoszabb vagy, s egyre butább leszel így, bábja az ősbutaságnak! Elaggulsz, össze is asztál már, amiként öregebb rétorok ősz töke – oly puha lettél, mint agyalágyult néptribunok pöcse vagy gaz fejebúbja… Megint tovabődül a dísztribünökről, s bűnösöket kiabál több motyogós hazudós, aki hajdan is itt szerepelt le – spicli pofája viszont még pimaszabb ma, s a bőre bizony már vastag, akár vén, bölcs krokodilnak, utált, becstelenebb dögevőknek… Üvöltnek a lelki hiénák… Ők uralognak – övék vagy, te csodás, keserült, idióta világ, csak övék vagy! Már csak a bősz butaság – az vezet, osztogat itt ma parancsokat… Ő ma a törvény, ő az erény meg a rend! Ő hazudik, lop, csal, vádol, hajt, bujtogat ölni – gyilkol a harctereken, megront, tombol, nem tűr, tör-zúz, bár türelemről is papol egyre, ha feszt fölszólalgat a törpe tanácsban a szent jogok és a szűzi morál neviben! Tiszteletet követel, kizsarol, szid, néha kiátkoz, megkritizál, hadovál, hablatyol, elken, idéz, fenyeget – mert ő ma a fontos! Ő a középszerüség szobra! Ma ő dirigálhat – az álszent szellemi vakság, agytalan ősbutaság! Görcs, alacsony hadakat toboroz, vonz, gyűjt ma magának, s köp ki nyakadba korod! Már csupa nyál vagy… Idétlen időkben szétcsorog orcád, ó, idióta világ!
(A következő sort ugorja át, aki utálja a tájakat.) Minden este a keleti égen zöld csillagok égnek, (a most következőt az ugorja át, aki süket) és halk suhanás játszik a fák ágai közt, (a racionális elmék ugorják át a következőt) kísértetek pókláb-ujjai karmolják a levegőt, (ami most jön, azt átugorhatják a nyomorékok) és a bizsergő fűben rettegve futnának szét a percek (ugorjon most, aki társaságkedvelő) tőled, aki megint egyedül állsz a dombtetőn, (ami most jön, átugorhatják a családosok) összes rokonod halott, és nem fogad örökbe (a következő sort ugorják át a Jimmy-rajongók) egy idióta dal, hogy rányálazzon, (a következő sort ugorják át a postások) mint egy bélyeget a moccanatlan égre, (az alábbi sort ugorják a csillagászok át) csak a szüntelen tudat, hogy az elérhetetlenben, (a következőt ugorják át az öngyilkosjelöltek) ott él, főz rád, vár a végső remény, (ezt meg az intézeti gyerekek ugorják át) elengedett játszani, de estére hazavár, (a következő sort ugorják át a sebészek) és amikor bekullogsz a kapun, véres térddel, (innentől már ne ugorjon át senki semmit) és megállsz a kimért krétanégyszögben boldogan, mert sikerült, győztél, kijártad egy új nap iskoláját, ahogy mindenki más, ahogy még soha senki, és csak állsz a nap végén, krétás tenyereddel, hirtelen megérzed: átüt a krétapor, már az ereidben folyik, akkor kilépsz a számozott négyzetből, lassan elhalványulsz, mosolyodból fehér por szitál.
Az új kereső segítségével rábukkantam egy régvolt motyogásomra és elámultam. Mintha ma írtam volna ezeket a mondatokat, a ma aktualitásait idézve...
"Talán igaz, talán nem..talán inkább nem. De mégis szeretnénk elhinni ezt a mesét is a sok-sok egyéb mesével együtt, amivel áltatjuk és éltetjük magunkat, értelmetlenül. Elhinni, hogy a szeretet oszthatatlan. Hogy csak az anyagi dolgainkra igaz: minél többet adunk belőle másoknak, annál kevesebb marad számunkra. Elhinni azt, hogy méretlenül pazarolhatjuk és tékozolhatjuk a bennünk rejlő mentális energiákat és az empátia csomagolóanyagába burkolva karácsonyi ünnepeket játszhatunk nap, mint nap a rászorulókkal, szórhatjuk számolatlanul és büntetlenül....Hiszen annyi, de annyi van belőle..és annyi, de annyi a rászoruló... Barát, ellenség, mindegy.Tessék! Fogjad és vidd! Hisz' van ott még, ahol ez volt! Ne sajnálj , én sem sajnálom! Aztán egyszer csak nincs tovább. A lemez lejárt, a korong csak forog és forog, vég nélkül és értelmetlenül ismételve az utolsó akkordokat, de már régóta nem hallgatja senki...a táncosok elmentek, a terem kiürült..a bálnak vége, vége. Az a kis piros pont odafent az égen, amely nemrég még csillogva tükrözte vissza a napsugarakat, most nem más, mint egy kipukkadt léggömb, amely csomóba gyűrödve, felismerhetetlen gombolyagként zuhan a föld felé, hogy odalent a kora őszi eső után felázott talaj sarába csapódva végképpen elveszítse minden korábbi szépségét és kecsességét... Talán nem kellene feladnunk az önzésünkből. Talán jobban kellene ügyelnünk azokra a zárakra, amelyekkel azokat az ajtókat lakatoltuk titkosra, melyeken át bejáratot lelhetnek a kíváncsi és telhetetlen "léleklopók" lelkünk rejtelmeibe. Talán meg kellene tanulnunk végre az önzés művészetének apró kis titkait, amelyek pajzsként óvják a kiszolgáltatottat a sérülésektől. Talán bástyáinkat kellene ismét magasabbra építenünk, hogy ne láthasson be senki, ne kaphasson meghívót senki mindennapjaink "magánvalójába". Talán az önzőké s irigyeké már ez a világ régóta, csak mi nem vettük észre, mekkorát fordult a kerék....
Már nem érdekel. Nem érdekel, mit mond a kedves és mit mond az ellenség. Ők még nem tudják, de én már igen.Ugyanazt mondja mindegyik. Csak a szavak, a szavak különbözőek.. Utálom a miérteket és gyűlölöm a miértekre válaszként elhangzó álságos azérteket is. Nem akarok többé egyetlen "miért"-re sem felelni...Az összes kérdés elhangzott már az idők folyamán és már a kérdések is magukban hordozták a majdani lehetséges válaszokat. Akkor miért a válasz? Értelmetlen. Soha ne nyissatok ajtót egy jóbarátnak. Előbb nézzetek ki a kukucskálón. Láthatjátok, miként próbálja mosoly mögé rejteni egész úton arcán hordozott mohóságát és miként próbálja élesre fent kését ügyetlen türelmetlenséggel háta mögött eltakarni..
Nos, ez is csak egy értelmetlen motyogás. Ne figyeljetek ide...
Ugyanő valamely harmadik napon megrázta fiát vállainál és így szólt hozzá:
– Hallod-e egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy, ezt követeli a meggondolás. És ez az első tétel.
És mégis én vagyok kénytelen korholni téged, amiért elégedetlen vagy azzal, amit tőlem kaptál. Figyelj ide! Én nem vagyok felelős az egészért, én is áldozat vagyok: a szenvedélyeimé és érzelmeimé. És ez a második tétel.
– De továbbá: Harum al Rasid kalifa egyszer így szólt Abd el Numanhoz, egy szegény favágóhoz: – itt állsz testvér a napfényen és szomorú vagy. Szeretném tudni az okát, mert én is szomorú vagyok. Mondd el nekem testvér. A napfényen ugyanis vigadni szoktak az emberek. – Amire a favágó: – Azért búsúlok igazhívők ura, mert észbe vettem, hogy nekem semmiféle történetem nincs. Velem soha semmi se történt. El-Babot legalább megcsalta a felesége, Kászimot legalább nevetik az emberek, mert ravaszdi szemhunyoritások közben mesél és nagyokat hazudik, aztán itt van a mészáros fia, aki legalább megszöktette a kádi lányát, – node én? Mit teszek én? Fát vágok, délben megeszem azt a pár szem datolyát, ragiffal, vagyis tudod, a mi lapos lepényünkkel, amelyet Allah (legyen áldott az ő neve), nékem juttatott. Este megeszem a kesernyés hanafüvet, ugyancsak lepénnyel, aztán lefekszem. És ez így megy napról-napra. És mi jön ki ebből? mondd meg te magad, igazhívők ura. Ha meghalok, még azt se fogom tudni, hogy minek éltem. – Amire a kalifa kíséretéhez, illetve Dzsáfárhoz fordúlt és így szólt: – Látod-e, oh Dzsáfár, nekem bőségesen van történetem, mert hiszen hazudtam eleget, de meg is csaltak, szép lányokat is csábítottam fiatal koromban és a végén én se fogom tudni, hogy minek éltem.
– – – Ezt vedd észbe oh Tahtúr fiam, ha rosszkedvű vagy és nem találod az életed értelmét. Mert, úgy lehet, ez a harmadik tétel a legfontosabb valamennyi között, – mondá Hábi-Szádi.
Böngészés közben találtam egy rovatot a neten. Mivel amúgy is tele a .....hócipőm az ékes magyar nyelvünk "védelmében" elkövetett gyakori nyelvi erőszakról, ami manapság annyira divatos elfoglaltság -ráadásul a médiákban /CSAKAZÉRTIS!!:-)/ hangsúlyozva -ezért közzéteszem az ott talált cikket. A rovat neve:"Hétköznapi helyesírás" és a cikk címe: "Médiák, médiumok". A cikket Nosferato jegyezte, aki -remélem- talán nem haragszik meg érte, ha idézem írását, amellyel -nem mellesleg -teljes mértékben egyetértek.
Lutra
///
Tehát:
Gyakori, amolyan kényszer-műveltségi falatka azt tudni, hogy a media az a medium többes száma latinul (tényleg az, és tényleg latinul), és ebből mindenféle következtetéseket lehet levonni. Ez kicsit olyan, mint amikor rám szól valaki a kocsmában, hogy nem koccintunk sörrel. Ááá!
Nem szeretném azt mondani, hogy a szó helyes többes száma ez, vagy az. Amire inkább felhívnám a figyelmet, hogy bele kell nyugodni: a helyesírásról, nyelvhelyességről sokszor az dönt, hogy miként használunk egy adott szót (azaz a többség). Azért a víz az úr. Én amúgy kajolnám ezt a latin többes számosdit, az angolban is így van, akik tudományos munkát végeznek, konzekvensen a latin szavak egyes/többes számát használják. Tök jó! De ez az angolban van :( Egy nagyon helyénvaló kérdés:
A FÓLIÁK HELYETT IS FOLIUMOKAT KÖLL MONDANI? AZ OPERÁK HELYETT OPUSOKAT? DON B
Mekkora! :D Aztán íme, amiből megállapítható, hogy a "média" a magyarban (tehát nem a latinban) egyes számú vagy többes számú szó-e, ismét idézek:
ÉN NEM TÁMOGATOM, HA VALAKI A HAGYOMÁNYT VALAMIFÉLE INFORMÁCIÓ ALAPJÁN MINTEGY FERTŐTLENÍTENI SZERETNÉ./bocs, de ez nagyon tetszik!:-) Lutra/ A MAGYAR NYELV A MÉDIA SZÓT EGYES SZÁMNAK KEZELI (MI MÁSNAK KEZELNÉ, HA NINCS A VÉGÉN -K, MELY A MAGYARBAN A TÖBBES SZÁM KÖTELEZŐ JELE?), NINCS OLYAN, HOGY A MÉDIA LECSAPTAK A HÍRRE. ÖSSZETÉTELEKBEN IS ÍGY ÁLL: MÉDIAKURATÓRIUM, MÉDIASZAKÉRTŐ, MÉDIA SZAK STB. – MÁRPEDIG ILYEN HELYZETBEN A MAGYAR CSAKIS EGYES SZÁMÚ FŐNEVET TŰR MEG, NINCS JÁTÉKOKBOLT, NŐKFALÓ (PEDIG TÖBB NŐT FAL!), SE LEVÉLTÁRAK SZAK. HA PEDIG A MÉDIA EGYES SZÁM, AKKOR A TÖBBES SZÁMÁT AZ ÉP MAGYAR NYELVÉRZÉK (PL. AZ ENYÉM) MI MÁSNAK ALKOTNÁ MEG, MINT MÉDIÁK-NAK? NÁDASDY ÁDÁM
Még egyszer ugyanez, kicsit más megfogalmazásban:
TÖBBES SZÁMÚ MAGYAR ALAKHOZ UGYANIS TÖBBES SZÁMÚ, EGYES SZÁMÚHOZ KÖNYÖRTELENÜL EGYES SZÁMÚ ÁLLÍTMÁNY DUKÁL: NINCS MEGÍRTÁK AZ ÚJSÁG ÉS NINCS MEGÍRTA AZ ÚJSÁGOK. SOKSZOR HA MÁSHONNAN NEM IS, EBBŐL MINDIG MEGÁLLAPÍTHATÓ A NYELVTANI SZÁM. LÁZÁR A. PÉTER
Tanulságként a következőket érdemes megfontolni:
- Lehet, hogy mi tanultunk, netán tudunk latinul, de magyarul beszélünk - Visszamenőleg nem lehet megerőszakolni dolgokat, sokszor a használat dönt - Nekem úgy tűnt a cikkekből, hogy mind a média, mind a médiumok használható - Közben azért arra mindig gondoljunk, hogy a médiumok olyan személyeket is jelent, akik szellemekkel beszélgetnek
Jobban vagyok, lassan rendszeresen tudok jönni. Remélem...
Most csak egy kis ajándékot hoztam...
Őszi figyelmeztető
Nézz körül otthon, amikor közeledik október hava. Nézz körül a kamrában, lelked kamrájában is, van-e mivel fűtened. Keresd azt a tüzelőt, ami leginkább melegít, amit nem sodor el a szél, nem olt el a szállongó eső. "Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni." - sóhajt a költő, s várakozón néz rád, tragikus gyermekszemével. Van otthonodban meleget adó tüzelő, ember..? Ne feledd, "az idő futva terem, mint a bab", ha sokáig halogatod összegyűjtését, ha a kimért időn túl is azon töprengsz, mivel tápláld a lángokat, nem tudsz tüzet gyújtani. Magadból is tégy a tűzre! Mert csak így találsz rá a másik emberre, aki feléd nyújtja kezét.
Sokan azért nem hisznek benne, mert fordítva ülnek a lóra. Másoktól várják el, hogy megváltozzanak, legyőzzék az irigységet a ...... sorolhatnám , hogy mi mindent. Holott mindezeket saját magunkban kell legyőznünk, mert milyen igazságtalanság, hogy másoktól várjuk el azt, amit mi magunk sem tudunk megtenni. Maradjunk pl. az irigységnél. Én is mondtam és el is hittem, hogy nem vagyok irigy. Aztán rá kellett jönnöm, hogy de bizony. Mert ugyan nem irigylem a másik házát, pénzét, családját, szépségét, okosságát stb., de tudok e örülni neki? Együtt tudok-e örülni vele mindezekért? Ha nem, irigy vagyok rá. Kipróbáltam, és kiderült, hogy bizony az vagyok. És sorolhatnám a többi hibát vagy bűnt és rájöttem, hogy mindenben vétkes vagyok. Rájöttem? Ugyan dehogy! Magamtól sosem jöttem volna rá. Rávezetett Ő, "aki megnyert minden csatát a rosszal vívott küzdelemben".
Mikor idáig már eljutottam, ott volt a másik nagy akadály : magamat látva ( ténylegesen meglátva, hogy milyen is vagyok: tolvaj, hazug, irigy, törtető, másokon átgázoló, gyilkos, igen gyilkos is, hiszen hányszor mondtam ki olyan szavakat, amivel mások lelki halálát okoztam, ráadásul olyanokét, akikről azt állítottam, hogy szeretem őket) nem hittem el, hogy valaha megváltozhatok. És ebben Ő is megerősített. Azt mondta, embereknek ez lehetetlen, de hozzátette azt is, hogy Istennel együtt viszont minden lehetséges.
Hosszú és néha keserves volt az út odáig amíg megértettem, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. De most már hiszem,sőt bizonyos vagyok benne, hogy minden rút bűn legyőzhető, mert tapasztaltam. Elsősorban magamon, másodsorban néhány emberen is látom a változást. ( No nem azt, hogy minden bűnt legyőztem, de úton vagyok, és néhány már sikerült.)
Azt viszont, hogy minden ember megváltozzon nem várom el, bár nagyon szeretném,elsősorban nem magam miatt, hanem miattuk, de mivel Isten is meghagyta minden embernek a szabad választás jogát, én sem alkalmazhatok kényszert, sem szóval sem tettel. Meg kell hagyni minden embernek a lelkiismereti szabadságát. A Bibliából tudom, hogy sokan lesznek, akik nem a jót, az életet fogják választani. Sajnálom őket, és szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne így legyen, hiszen az Ő akarata is az "hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson". De van akin az Isten sem tud segíteni. Nem azért mert nem akar, hanem mert nem akarják, és ezt Ő tiszteletben tartja.
Szóval, hogy e világon lesz e bűn nélküli élet? Nem lesz. De az újjáteremtett földön igen, hiszen :" nem megy be oda semmi tisztátalan".
Szeretném, ha minden kedves klubtársam is ott lenne, velem együtt!
Bocsánat a talán nem ideillő eszmefuttatásért, de nem tudtam kihagyni azt a magas labdát, amit Karak ütött. :)
Hinnem kell abban, hogy az emberi butaság, irigység és rosszindulat legyőzhető és múlandó dolog ezen a világon. Mert e hit nélkül valamennyien elveszett emberek vagyunk.
A szívre éneklő ég boltozódik. De dalainak nem szabad hinnünk. Reménytelenül telnek a gyümölcsök. Sírva pillant a szem a napok peremére. A napok sebek csak.
.
Az ajak semmibe csókol. Levelét hullatja a nap. A levél eltakarja a szemet. Odvas a fény. A szárnyak fűzfáját hamu födi.
.
Reménytelenül boltozódnak a napok. Sírva lát az ég sebet csak. Levelét hullatja a száj. Üres nap föd üres napot. A fény üres dalt énekel. Hamu födi az eget. Hamu födi a szivet.
.
A levelek alatt elalusznak a lángok. Az ég levele kék. Zöld madarak ringatóznak az ágon. Hallod majd dalukat május minden napján. Az ajkak mezején szem-nélküli virágok kelnek.
.
Zöld lángok ringatóznak az égen. Az ég: virág. Az ég: szem. Kék madarak ringatóznak az ágon. A mezőről zölden kél az ég.
.
A talaj telítődik. A hang közelít. Szívem levele megfeketül. Két szemem fekete gyümölccsé érik. A fény mellkasa beszakad.
.
A fény mellkasomból szakad ki. Az ég beszakad. Éneklem a fekete májust. Éneklek és elalszom. Mellkasomban ringatózik a fekete talaj. A fekete hang énekel.
.
De nyáron a halottaknak újra szárnya nő. Nyáron megint fényes szem az ég.
.
Húnyt szemmel tapogatózom a ragyogásban. A fény kioldódik a nappalból és a szárnyak meglátogatják a szájat. Ég és nyelv közt nő az arany súly.
.
A nappal szeme fénylik s kioldódik az égből. Húnyt szem tapogatózik a fény nyelvei közt. A földre szakad le az ég égő húsa s mint öklök dobbannak a földre a gyümölcsök.
.
A föld húsa ragyog az égő égen. Az arany ajkak kioldódnak az égi gyümölcsből.
.
A napok hullámaikon hordozzák a tüzet. Az ég: égő szárny. Hatalmas a nyári gyümölcsök robaja.
.
Égő szárnyak hordozzák az égő földet. Mint arany ököl robaja dobban az ég a földre. A napok tűzben tapogatóznak. A napok égő ajkak. A gyümölcsök fénye ragyog.
.
A lángok a halált táplálják. Mily iszonyúan búg a nappal. Nyelv nyelv mellett. A levegő színig van sebbel a sebekben árnyék fészkel.
.
Búg a halál. A lángok a nappal nyelvei. Nap nap mellett. Az árnyak a sebeket táplálják.
.
Ki tépi le az ég levelét. A fák nem élnek. A fény forradásos.
.
A halál napra napot tép. A levegő: levél. Árnyék árnyék mellett. A napok nem élnek.
.
Csak álomban csupa szem csupa bimbó az égbolt. Csak álomban nem vet a szárny a szem ragyogására árnyat s hullámmal felhővel vándorol az ének. De az ilyen év nem hosszabb mint a nappal.
.
A fény fatörzseiben vándorol az alvás. A felhők a levegő bimbói. Ó az ilyen ének nem hosszabb mint a hullám.
.
A levelek segítik a szárnyat. Hamis nyomon jár a harang. Sokkal magasabban a szem felhőinél úsznak a szívek s a boldog gyümölcsök.
.
Mielőtt a levél kinyitja szemét harangoz a tűz. Sokkal magasabban a felhőknél szólnak a harangok. Sokkal magasabban a harangoknál szólnak a szívek.
.
Szárnyak hordozzák az eget. A szó kiszáll a szájból mint a füst. Az ég segíti a tüzet. A gyümölcs kinyitja szemét.
.
A szemek fölbeli koszorúk. Ha olvad a szem érik a fény s mint harang hullik a szép időbe és a fészkek is harangoznak a magas égen.
.
Mint érett fény harangoz az ég. A harangok földbeli fészkek. A szép koszorúk olvadnak mint az idő.
Mert bizony mondom néktek.. Ideje van a sírásnak és ideje a sírástól való elmaradásnak.. Ideje van a nevetésnek és ideje a fogaknak az ő csikorgatásuknak.. ..és. ...ideje van a Monknak..:-)
KÉPES BESZÉDBEN ELŐADOTT TANÁCSOK ÉS OKTATÁSOK E. I. ÖNKÉNTESNEK, BÉKEIDŐBEN
1. Féreg, költözz a kristálygömbbe, kinőtted azt az almát.
2. Ha ujjad kimutat belőled, ne félj leharapni, ha karod kihadonászik belőled, vágd le bátran, ha lábad elbotorkál tőled, fűrészeld le merészen, szemed ha kifürkész, orrod ha kiszaglász, füled ha kileskel belőled, nyomd ki csavard le csípd le. Ami marad, az légy.
3. Vesd le mint este ruhádat a szerepeid, szerepelj szereptelenül, ne bukfencezz, ne ágálj, ne fogd meg más legyeit. (Tarts saját legyeket.)
4. Kifli ne görbülj jobbra, ne görbülj balra de mert a kifli fogalma görbülést rejt magában, görbülj általában.
Kifli ne légy sós, ne légy édes, tanuld meg hinni hogy lehetsz semmilyen kifli.
5. Azt mondod: kés ez? A torkodnak nyomva? Mi az, hogy kés? A kés csak egy kis szó, és az a vér ott – noha bugyog már – szintén nem ijesztő. Csak kis szó a vér is.
6. Ha a kés valódi, mért ülsz bele? Mért nem hámozol narancsot vele? Kapsz belőle gerezdet.
7. Az igazság oszthatatlan. A narancs osztható. Az igazságból nem adhatunk gerezdet, de parancsolj a narancsból.
8. Nesze a kötelünk, válassz: vagy vízbe fulladsz, vagy elkapod s felhúzunk mentőcsónakunkba. Már tíz napja nem láttunk friss húst.
Sziasztok, kedves Klubtársak! Bárki rendelte is meg nekem, hálás köszönetem, ezer puszi a jövő hétre kilátásba helyezett szép időért! Holnap indulok egy hétre "rosszalkodni" (nyaralni)! Legyetek jók, vagy ha az esik jól, rosszak, de vigyázzatok magatokra nagyon!!!
A folyó partján, a vén nyárfa gyökerei alatt tanyázik Lutra, ... Táplálékáról a folyó gondoskodik, szálláshelye biztonságos, a veszedelmeket ösztönnel és kifinomult érzékszervei segítségével könnyedén elkerüli. Bár a vidra a címszereplő, vele csaknem egyenrangú szerepet játszik a történetben Karak, a róka.
