Hawkeye olvtárs úgy véli, hogy a magyar rovásírást cak a 20. században találták ki, az ókorban és a középkorban az ún. "nomád" népek nem tudtak írni-olvasni. Bizonyítékait itt vezeti elő.
Nem akarom belemagyarázni, hogy itt lineáris írás lenne, még a te kedvedért sem.
Két megjegyzést azért fogadj el:
- Ha ezen a pecséthengeren nincs hurrita lineáris írás, attól még máshol lehet.
- A halmokon álló, kereszt alakú, napos-holdas világfa urál-altáji jelkép, közvetlen rokona a magyar hármas halmon álló kettős keresztnek, s a hármas halom és a kettős kereszt is jelentést hordozó lineáris jel. Persze ez inkább jelkép, mint írás, de nincs éles különbség éppen e jelek esetében.
A megfejtő Edouard Dhorme kiinduló feltevése az volt, hogy Fönícia területén föníciai felirattal számolhat s ennek megfelelően is járt el. Tehát úgy, hogy a szótagjeleknek csak a mássalhangzóit vette figyelembe; azaz nem „bi”, „ba”, „bu”, vagy „mi”, „ma”, „mu” szótagjelekről beszélt, hanem csak „b1”, „b2”, „b3” és „m1”, „m2”, „m3” betűkről. Ez az eljárása ugyan pontatlan volt az írás bemutatást illetően, a szövegek nyelvére vonatkozó feltevése azonban ennek ellenére beigazolódott. Kitűnő sémi nyelvismeretének és egy dátumot tartalmazó jelsornak köszönhetően hamar azonosította az írásjeleket és 1946-ban elolvasta többek között két bronztábla szövegét.
A szótagoló rendszer (és Dhorme megfejtéskor követett eljárása) arra utal, hogy az írást egy nem sémi nyelvű nép alkotta meg, mert a sémi nyelveknek nincs szükségük a magánhangzók jelölésére, így a szótagjelekre sem. A sémi szövegek írásakor az eredeti szótagjeleket nem is különböztették meg szigorúan, hanem gyakran válogatás nélkül, csak a bennük foglalt mássalhangzóra ügyelve alkalmazták őket. Dhorme azt feltételezte, hogy a bübloszi pszeudohieroglifikus szótagírást az asszír-babiloni ékírás hatására alkották meg, de ezt semmi sem igazolja. Ellentmond ennek maga a föníciai hagyomány is, amely Taautosznak, a bölcsesség istenének tulajdonítja az írásbeliség megteremtését (Mitológiai Enciklopédia/I/521). Taautosz neve pedig a magyar táltos, tátos és tudós szavakkal egyeztethető. Közelebb kerülhetnénk a kérdés megoldásához, ha többet tudnánk a károkról, akiktől a föníciaiak a kultúrájuk jó részét tanulták, s akik Heraklészt Magor/Makár néven tisztelték, s akiknek a neve talán a hurri (khar) név változata.
Az írásalkotó, aki a mezopotámiai ékírásos technológiát ismerte, a hurrita lineáris írás valamelyik helyi változatából alakíthatta ki az ugariti ékírást. A sémi írások között ugyanis szokatlan jelenség lenne, hogy az írásnak a hettita hieroglif íráshoz hasonlóan „a”, „e/i” és „u” magánhangzói is voltak. Az írással ugyanakkor hurrita szövegeket is rögzítettek. A megfejtő Hans Bauer is úgy gondolta, hogy az írást eredetileg egy nem-sémi nyelv számára alkották meg.
Az urartui hieroglif írás megfejtése a leletanyag szűkössége miatt el sem kezdődhetett. Mindössze néhány rövid, kvázi-billingvisnek látszó emlék adott okot találgatásra. Ez esetekben a hieroglifák uralkodónak felszentelt személyekkel mutatnak kapcsolatot, azonban nincsenek közvetlen párhuzamban az uralkodók nevével. Így például az oroszlánfej megjelenik Sardurinál és Rusánál is, a sasfej pedig Argistinél és Sardurinál is. Könnyebb ezért arra gondolni, hogy e képszerű jelek nem az uralkodók nevére, hanem a jelzőire (hivatalára) utalnak. Felmerült, hogy a már említett – fa és torony jeléből alkotott – ligatúra a Karmir Blur-i erőd neve lenne. Ez elképzelhető, de egy hasonló Toprak Kala-i példa miatt Barnett arra következtet, hogy inkább egy épülettípus nevéről lehet szó.
Az ismert pecsétek egyikén istenalakok és egy oltárszerű képződmény látható, alattuk gabonakalászt, tököt, bikafejet, öszvérfejet és vázát ábrázoló képszerű hieroglifák illusztrálják a megfejtési kísérletek nehézségeit. Más pecséthengerek palástján képszerű jelenet, pecsételésre alkalmas végén pedig hettita hieroglifák láthatók, amelyek nyílván személynevet rögzítenek. Barnett szerint a pecsétek stílusa némileg eltér a megszokott hettita művészeti stílustól, de nincs akkora eltérés, hogy külön kezeljük őket. Ezért felteszi, hogy ezek a hettita hieroglifák esetleg ősi urartui (hurrita) neveket rögzíthetnek. Azaz az alakok, az írás és a nyelv tekintetében is egyenes kapcsolat állhat fenn a két terület között, amit megmagyarázna a Hettita Birodalom és az Urartui Birodalom hurrita alapnépessége közötti etnokulturális azonosság.
"...önállóan alakult ki egy helyi lineáris írásból, amely hasonlíthatott a székely íráshoz s amelyet feltehetően a hurriták használtak..."
Georgio és Marilyn Kelly Buccellati régészek Urkešt, a hurrik első fővárosát az északkelet-szíriai Mozan falu tellje alól előkerült Kr. e. III. évezred végéről származó maradványokban vélik megtalálni. Íme három pecséthenger-lenyomat a mozani ásatásokból:
Tupkiš felesége, Uqnitum királynő (királyné?) pecsételőjének lenyomata
Zamena, Uqnitum királynő dajkája pecsételőjének lenyomata
Uqnitum királynő szakácsa pecséthengerének lenyomata
...Four tablets in particular contain the specific information that has resulted in the possibility of reconstructing the scales and the tuning system: these tablets, written in the now dead Semitic language known as Akkadian, come from the Assyrian and Babylonian cultures of ancient Mesopotamia. Two of the tablets are from the ancient city of Ur, one is from Assur, and one is from Nippur. Finally, among the many tablets excavated at the ancient city of Ugarit (modern Ras Shamra) on the Syrian sea coast, came one complete cult hymn whose lyrics are written in the now dead Hurrian language but whose music instructions and notation consist of borrowed Akkadian terms known to us from the four tablets mentioned earlier...
Bibliography about Urkesh and the Hurrians
(Urkešt „az első hurri főváros”-nak tartják egyesek)
Astour, Michael C.
2002
"A Reconstruction of the History of Ebla (Part 2)" Eblaitica; Essays on the Ebla Archives and Eblaite Language, 4, 57-195
Barrelet, M.J.
1977
"Le ‘Cas’ hurrite et la pratique archeologique," in Methodologie et critique,I: problemes concernent les Hurrites, Paris, pp. 1-20.
1978
"Le ‘cas hurrite’ et l’archeologie," RHA 36, pp. 23-34.
Bonetti, Sophie (ed.)
2001
Gli Opifici di Urkesh. Papers read at the Round Table in Florence, Novembre 1999. Urkesh/Mozan Studies 4 Bibliotheca Mesopotamica 27, Malibu: Undena Publications. Published jointly with the Opificio delle Pietre Dure, Florence. See summary See full text
Bonetti, Sophie and Buccellati, Giorgio
2003
"Conservation at the Core of Archaeological Strategy: The Case of Ancient Urkesh at Tell Mozan" Conservation The Getty Conservation Institute Newsletter 18 See full text See on-line article version
Buccellati, Giorgio and Marilyn Kelly-Buccellati
1988
Mozan 1. The Soundings of the First Two Seasons Bibliotheca Mesopotamica 20, Malibu. See summary See full text
1990
"Tell Mozan," Syrian Archaeology Bulletin 2, pp. 4-7.
1990
"Tell Mozan," Mille et une capitales de Haute-Mésopotamie. Les dossiers d'Archéologie, No. 155, 18-23.
1991
"Mozan" American Journal of Archaeology 95, 712-714.
1994
"Mozan" American Journal of Archaeology 98, 131-133.
1995
"Mozan, Tall," Reallexikon der Assyriologie 8 (5/6), 386-393. See full text
1995
"The Identification of Urkesh with Tell Mozan (Syria)," Orient-Express 1995/3, cover page and pp. 67-70.
1996
"The Royal Storehouse of Urkesh: The Glyptic Evidence from the Southwestern Wing," Archiv für Orientforschung 42-43 (1995-96), 1-32. See full text
1996
"The Seals of the King of Urkesh: Evidence from the Western Wing of the Royal Storehouse AK," Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes 86, 65-100, Pl. 1-7. See full text
1996
"Una manciata di secoli," Bollettino dell'Associazione Archeologica Ticinese 6 (1996) 16-23 See full text
1996
"Evidence for a Royal Palace at Tell Mozan/Urkesh," Orient-Express 1996/3, 72-76
1997
"Mozan, Tell," The Oxford Encyclopedia of Archaeology in the Near East, Vol. 4, New York – Oxford: 60-64. See full text.
1997
"Urkesh. The First Hurrian Capital," Biblical Archaeologist 60: 77-96 See full text
1997
"The Seventh Season of Excavations at Tell Mozan, 1992," Chronique Archéologique en Syrie 1, 79-84
1998
"The Courtiers of the Queen of Urkesh: Glyptic Evidence from the Western Wing of the Royal Storehouse AK," Subartu 4/2, 195-216
1998
Urkesh and the Hurrians. A volume in Honor of Lloyd Cotsen. Urkesh/Mozan Studies, 3. Bibliotheca Mesopotamic 26. Malibu: Undena Publications. (Contributions by F.A. Buccellati, G. Buccellati, R. Hauser, H. Hoffner, V. Ivanov, M. Kelly-Buccellati, M. Salvini, P. Steinkeller, G. Wilhelm) See summary See full text
1999
"Das archäologische Projekt Tall Mozan/Urkeš," Mitteilungen der deutschen Orient-Gesellschaft zu Berlin 131, 7-16 See full text
2000
"The Royal Palace of Urkesh. Report on the 12th Season at Tell Mozan/Urkesh: Excavations in Area AA, June–October 1999," Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft zu Berlin 132, pp. 133-183 See full text
2001
"In Search of Hurrian Urkesh," Archaeology Odyssey 4, 16-27 See full text
2001
"Überlegungen zur funktionellen und historischen Bestimmung des Königspalastes AP in Urkesch. Bericht über die 13. Kampagne in Tall Mozan/Urkesch: Ausgrabungen im Gebiet AA, Juni-August 2000," Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft zu Berlin 133, pp. 59-96 See full text
2001
"The Royal Palace at Urkesh and the Daughter of Naram-Sin," Ministère de la Culture Direction Générale des Antiqués et des Musées Les Annales Archéologiques Arabes Syriennes: Revue D'Archéologie et D'Histoire, Vol. XLIV, 2001, pp. 63-69 See full text
2002
"Die Große Schnittstelle. Bericht über die 14. Kampagne in Tall Mozan/Urkeš: Ausgrabungen im Gebiet AA, Juni-Oktober 2001," Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft zu Berlin 134, pp. 103-130 See full text
2002
"Mozan/Urkesh: A New Capital in the Northern Djezireh," M. Al-Maqdissi, M.A. Karim, A. Al-Azm, M.D. Al-Khoury (eds.) The Syrian Jezira: Cultural Heritage and Interrelations. Proceedings of the International Conference held in Deir ez-Zor April 22nd-25th, 1996, pp.127-133 See full text
2002
"Tar’am-Agade, Daughter of Naram-Sin, at Urkesh," L. al Gailani Werr, J. Curtis, H. Martin, A. McMahon, J. Oates and J. Reade (eds.), Of Pots and Plans. Papers on the Archaeology and History of Mesopotamia and Syria presented to David Oates in Honour of his 75th Birthday. London: Nabu Publications, pp. 11-31. See full text
2003
"Tell Mozan (Ancient Urkesh)," J. Aruz (ed.), Art of the First Cities. The Third Millennium B.C. from the Mediterranean to the Indus. New York and New Haven, pp. 224-227. See full text
2004
"Der monumentale Palasthof von Tall Mozan/Urkeš und die stratigraphische Geschichte des ābi" Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft zu Berlin 136, pp. 13-39 See full text
in press
"Preliminary Report on the 12th Season of Excavations at Tell Mozan/Urkesh (June-October 1999)," Chronique Archéologique de Syrie (submitted 2000)
in press
"The Monumental Palace Courtyard and the Stratigraphic History of the ābi," Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft (submitted 2003) Back to top
Buccellati, Federico
1998
"3-D Rendering and Animation at Tell Mozan/Urkesh," in Urkesh and the Hurrians (cited), 51-62 See full text
2001
"Digital Photography and Architectural Modeling as Elements of Conservation," in Bonetti, Opifici (cited), 82-88 See full text
Buccellati, Giorgio
1998
"Urkesh as Tell Mozan: Profiles of the Ancient City," in Urkesh and the Hurrians (cited), 11-34 See full text
1999
"The Royal Storehouse of Urkesh," in M. Fortin, Syria, Land of Civilizations, Quebec: Musée de la Civilization, p. 170
1999
"Urkesh and the Question of Early Hurrian Urbanism," in M. Hudson and B. A. Levine, eds., Urbanization and Land Ownership in the Ancient Near East, Peabody Museum Bulletin 7, Cambridge: Peabody Museum of Archaeology and Ethnography/Harvard University, pp. 229-250 See full text
2000
"Urkesh: archeologia, conservazione e restauro," Kermes 13, 41-48 See full text
2002
"Beyond Clay and Beyond Paper," Backdirt Fall 2002 / Winter 2003, 4-5 See full text
2003
"A Lu E School Tablet from the Service Quarter of the Royal Palace AP at Urkesh," JCS 55, 45-48 See full text
2004
"ANONYMUS (Ed.): La civiltà dei Hurriti. La parola del passato. Rivista di studi antichi, Vol. 55 Napoli: Gaetano Macchiaroli, 2000, pp. 42," Die Welt des Orients, pp. 209-214 See full text
in press
"The Royal Palace of Urkesh: A Browser Edition," Y. Montchambert et al (eds.), still untitled volume (submitted 2003)
in press
"Conservation qua Archaeology," N. Agnew (ed.), still untitled volume (submitted 2004)
in press
"Conservation and presentation of Archaeological Sites: The case of Mozan," N. Agnew (ed.), still untitled volume (submitted 2004)
Canby, Jeanny Vorys
2003
"A Figurine From Urkesh: A 'Darling' From Troy to Mesopotamia," Iraq 65, 171-173 See full text
Caubet, Annie and Patrick Pouyssegur
1977
The Origins of Civilization. The Ancient Near East. Paris: Finest/Terrail, 1998 (original French edition: 1997).
Christie, Agatha
1977
Come, Tell Me How You Live (New York; first published in 1946).
Collins, Billie Jean
2004
"A Channel to the Underworld in Syria," Near Eastern Archaeology 67: 1, 54-56 See full text
Crawford, V.E. et al.
1966
The Metropolitan Museum of Art Guide to the Collections, Ancient Near Eastern Art, New York.
Dalley, Stephanie
2001
"Old Babylonian Tablets from Nineveh, and Possible Pieces of Early Gilgamesh Epic" Iraq, 63, 155-167
Dilleman, L.
1962
Haute Mesopotamie orientale et pays adjacent, BAH 72, Paris.
Dolce, Rita
1999
"Political Supremacy and Cultural Supremacy. A Hypothesis of Symmetrical Alternations between Upper Mesopotamia and Northern Syria in the Fourth and Third Millenia BC" in L. Milano, S. de Martino, F.M. Fales, G.B. Lanfranchi (eds.) Landscapes, Territories, Frontiers and Horizons in the Ancient Near East. Papers presented to the XLIV Rencontre Assyriologique Internationale, Venezia 7-11 July 1997. Vol. 2. Geography and Cultural Landscapes History of the Ancient Near East / Monographs. Padova 199, pp.103-121.
Edzard, D.O. and G. Farber
1974
Repertoire geographique des Textes Cuneiformes: Die Orts- und Gewassernames der Zeit der 3. Dynastie von Ur, Wiesbaden.
Edzard, D.O., G. Farber, and E. Sollberger.
1977
Repertoire géographique des Textes Cuneiformes: Die Orts- und Gewassernames der prasargonischen und sargonischen Zeit, Wiesbaden.
Edzard, D.O. and A. Kammenhuber
1972-1975
"Hurriter, Hurritisch," RLA 4, pp. 507-14.
Ellis, Richard
1968
Foundation Deposits in Ancient Mesopotamia, New Haven.
Gadd, C.J.
1940
"Tablets from Chagar Bazar and Tall Brak, 1937-38," Iraq 7, 22 ff.
Gelb, I.J.
1944
Hurrians and Subarians, Chicago.
1956
"New Light on Hurrians and Subarians," in Studi orientalistici in onore di Giorgio Levi della Vida, Rome, pp. 378-92.
Giorgeri, M.
2000
"Schizzo grammaticale della lingua Hurrica," La civilitŕ dei Hurriti = La parola del passato 55, pp. 171-277.
Goetze, Albrecht
1953
"An Old Babylonian Itinerary," JCS 7, pp. 51-71.
Güterbock, Hans G.
1951-52
"The Song of Ullikummi: Revised Text of the Hittite Version of a Hurrian Myth," JCS 5 (1951) pp. 135-161; 6 (1952) pp. 8-42.
1954-55
"The Hurrian Element in the Hittite Empire," CHM 2/2, pp. 383-94.
1965
"A Votive Sword with Old Assyrian Inscription," Assyriological Studies 16 (Chicago), 197-198.
Hallo, W.W.
1962
"The Royal Inscriptions of Ur: A Typology," HUCA 33, pp.1-43.
1964
"The Road to Emar," JCS 18, pp. 57-88
1978
"Simurrum and the Hurrian Frontier," RHA 36, pp. 71-83.
Hauser, Rick
1997
"The Figurines of Urkesh" Biblical Archaeologist 60: 87
1998
Unwrapping Urkesh A film produced for the Radio-Televisione della Svizzera Italiana, with L. Fedele, G. Buccellati and M. Kelly-Buccellati
1998
"The Equids of Urkesh: What the Figurines Say" in Urkesh and the Hurrians, 63-74 See full text
in prepar.
Figurines from the Service Wing AK of the Royal Palace to appear in Urkesh Typological Record
Hijara, Ismail
in press
Prehistoric Pottery from the Surface Collection of the 1985 Regional Survey to appear in Urkesh/Mozan Studies
Hrouda, B.
1958
"Wassukanni, Urkis, Subat-Enlil" MDOG 90 pp. 22-35
1985
"Zum Problem der Hurriter" MARI 4 pp. 595-613
Kelly-Buccellati, Marilyn
1990
"Trade in Metals in the Third Millennium: Northeastern Syria and Eastern Anatolia" in Resurrecting the Past: A Joint Tribute to Adnan Bounni ed by P. Matthiae, M. Van Loon, and H. Weiss. Nederlands Historisch-Archaeologisch Instituut, pp. 117-130 See full text
1990
"Three Seasons of Excavation at Tell Mozan" in S. Eichler, M. Wäfler, D. Warburton Tall al-Hamidiya 2, Orbis Biblicus et Orientalis: Series Archaeologica 6, Göttingen, 119-132
1990
"A New Third Millennium Sculpture from Mozan" in A. Leonard and B. Williams, eds. Essays in Ancient Civilization Presented to Helene J. Kantor SAOC 47, Chicago, 149-54, Pl. 26 See full text
1996
"Nuzi Viewed from Urkesh, Urkesh Viewed from Nuzi: Stock Elements and Framing Devices in Northern Syro-Mesopotamia," Studies on the Civilization and Culture of Nuzi and the Hurrians 8, 247-268 See full text
1998
"The Workshops of Urkesh" in Urkesh and the Hurrians(cited), 35-50 See full text
2002
"Ein hurritischer Gang in die Unterwelt," Mitteilungen der Deutschen Orient-Gesellschaft 134, 131-148 See full text
in press
"Andirons at Urkesh," A. Sagona (ed.), still untitled volume (submitted 2003)
in press
"Gilgamesh at Urkesh: Figurative Representations and Literary Motifs," Y. Montchambert et al. (eds.), still untitled volume (submitted 2003)
in prepar.
The Glyptics of the Service Wing AK of the Royal Palace to appear in Urkesh Typological Record
Kessler, K.
1980
Untersuchungen zur historischen Topographie Nortmesopotamiens Wiesbaden.
Kupper, Jean-Robert
1998
Lettres royales du temps de Zimri-Lim Archives Royales de Mari 28. Paris: Éditions Recherches sur les Civilisations.
Mallowan, Max E. L.
1937
The Excavations at Tall Chagar Bazar and an Archaeological Survey of the Khabur Region, Second Campaign, 1936" Iraq 4
1947
"Excavations at Brak and Chagar Bazar" Iraq 9, pp. 1-259
1971
"Early Dynastic Period in Mesopotamia" CAH 1/2, pp. 238-314
1977
Mallowan’s Memoirs New York
Mellink, M.
1972-75
"Hurriter Kunst," RLA 4, 514-19
Michalowski, P.
2003
"An Early Dynastic Tablet of ED Lu A from Tell Brak (Nagar)," CDLJ, 2003_003 6 pages.
Milano, Lucio, Mario Liverani et al.
1991
Mozan 2. The Epigraphic Finds of the Sixth Season Syro-Mesopotamian Studies 5/1, Malibu See summary See full text
Nougayrol, J.
1960
"Documents des Habur" Syria 37, 3/4, 205-214
Otten, H.
1950
Mythen vom Gotte Kumarbi Berlin
Parayre, D.
1977
"L’Attribution de Sculptures aux Hurrites" in Barrelet 1974, pp. 115-208
Parrot, A.
1948
"Depot Hurrite de Foundation" Musees de France (May), pp. 85-86
1954
"Acquisitions et inedits du Musee de Louvre" Syria 31, 1/2, pp. 1-13
Parrot, A., and J. Nougayrol
1948
"Un Document de Foundation Hurrite" RA 42, 1/2, pp. 1-20
Salvini, Mirjo
2000
"La civiltŕ dei Hurriti, popolo dell’Asia anteriore antica. Introduzione alla storia degli studi e alla documentazione testuale" La civiltŕ dei Hurriti. La Parola del Passato 55, pp. 7-24.
"Le piů antiche testimonianze dei Hurriti prima della formazione del regno di Mittanni" La civiltŕ dei Hurriti. La Parola del Passato 55,, pp. 25-67
Sollberger, E. and J.-R. Kupper
1971
Inscriptions royales sumeriennes et akkadiennes Paris
Speiser, E. A.
1930
Mesopotamian Origins. The Basic Population of the Near East Philadelphia
1953
"The Hurrian Participation in the Civilization of Mesopotamia, Syria and Palestine" CHM 1, 2, pp. 311-327 reprinted in J. J. Finkelstein and M. Greenberg, Oriental and Biblical Studies: Collected Writings of E. A. Speiser Philadelphia 1967, pp. 244-269
Thureau-Dangin, F.
1912
"Tablette de Samarra" RA 11, pp. 1-14
A Nikkal holdistennő tiszteletére írt ének (nem nemzeti himnusz, bocs'!) agyagtáblái Ugaritból kerültek elő.
Eddig nem kevesebb, mint 9 rekonstrukciós kísérlet történt:
1971 David Wulstan 1974 A. D. Kilmer 1976 M. Duchesne-Guillemin 1977, 1978 Thiel 1982 Raoul Vitale 1982 M. Duchesne-Guillemin 1988 Cerny 1993 M. L. West 1998 R. J. Dumbrill
Dr. Anne Kilmer et al. of the University of California, Berkeley, made a detailed study of the Ugaritic song text. Their work was published as an LP and accompanying booklet.
The original publication data follows: Anne Draffkorn Kilmer–Richard L. Crocker–Robert R. Brown: Sounds From Silence: Recent Discoveries in Ancient Near Eastern Music; Bit Enki Publications, POB 9068, Berkeley, CA., 94709, copyright 1976
Cuneiform writing was also applied to several local languages, like Hurrian in northern Mesopotamia, Syria and Asia Minor...
Forrás:http://i-cias.com/e.o/cuneiform.htm
Mindez elméletben természetesen nem zárja ki, hogy a hurrik más írásmódot is használhattak.
Én el fogom ezt hinni neked, sőt akár azt is, hogy az inka kipukhoz vagy a kilkához hasonló jelzésekkel éltek, vagy hogy bölénybőrre írtak, csak mutass rá bizonyítékot.
"Az ugariti ékírás nem a mezopotámiai ékírás egyik leszármazottja, hanem önállóan alakult ki egy helyi lineáris írásból, amely hasonlíthatott a székely íráshoz s amelyet feltehetően a hurriták használtak."
Egyelőre ott tartunk, hogy én a 623.-ban adatoltam egy nagy csomó föníciai jel félreérthetetlen egyezését bizonyos egyiptomi hieroglifákkal.
Valami hasonlót várnék tőled is, ha nem túl megterhelő számodra állításaid bizonyítása.
Tehát hol is van az a "helyi lineáris írás", amiből az ugariti ékírásos ábécé kialakult?
Vagy ha esetleg mégsem ismerjük ezt az írást (még szíriai strucctojások ötletes díszítéseiről sem), akkor miből gondolod, hogy hasonlított a székely rovásíráshoz?
Ha már egyszer az ugariti ékírásról kiderült, hogy nem hasonlít.
Hurri írásnak gondolod ezt a lineáris betűsort? Akkor rajta, mutasd ki a hurriknál, nyilván nem lesz nehéz, hiszen elég jól dokumentált ennek a népnek a nyelve és kultúrája.
"Az ugariti ékírás nem a mezopotámiai ékírás egyik leszármazottja, hanem önállóan alakult ki egy helyi lineáris írásból, amely hasonlíthatott a székely íráshoz s amelyet feltehetően a hurriták használtak."
Hol van az a "helyi lineáris írás", ami "hasonlíthatott" a székely íráshoz, és amit "feltehetően" használtak a hurriták?
Nem tudom miért engem nézel hülyének, amikor te nem tudsz olvasni sem. Én a jelsorrendről beszéltem, s nem a jelek alakjáról.
A jelek alakja ugyanis nagyon változékony. Az írástechnológiától függően változik.
Az ugariti ékírás nem a mezopotámiai ékírás egyik leszármazottja, hanem önállóan alakult ki egy helyi lineáris írásból, amely hasonlíthatott a székely íráshoz s amelyet feltehetően a hurriták használtak.
Az időközben bevezetett ékírásos technológia miatt a jelek alakja ékírásossá vált és az eredeti jelforma ezért már felismerhetetlen. Megmaradt azonban a jelsorrend, amely ugyanúgy okot ad a rokonításra, mint a jelek alakja (ha megmaradt volna az eredeti alak).
Tehát fenntartom: a székely írás nikolsburgi jelsorrendje az ugariti ékírás jelsorrendjének közeli rokona.
Részlet Várkonyi Nándor Az írás és a könyv története c. művéből:
Az írást a hagyomány szerint a tiruszi [Sor városbeli – V.A.Z.E.] Kadmosz hozta be Görögországba Föníciából; először Thérai szigetén alapított gyarmatot, majd amikor a dórok ezt elfoglalták, Boiótiába vándorolt. Hérodotosz így ír erről: „A Kadmosszal bevándorolt foinikok letelepedve sok mindenféle ismeretet hoztak be Görögországba, többek közt a betűket is, melyeket véleményem szerint a görögök azelőtt nem ismertek, s kezdetben úgy írták valamennyit, mint a foinikok. Idő folytán a nyelvvel együtt a betűk alakja is megváltozott. Azok a görögök, akik abban az időben a legtöbb helyen körülöttük laktak, iónok voltak, s ezek vették át a betűket a foinikoktól, csak keveset változtatván az alakjukon, s mint a méltányosság megkívánta, minthogy foinikok hozták be Görögországba, foinikiai betűnek is nevezték (phoinékeia grammata). A papirost is régtől fogva bőrnek (diphtera) hívják az iónok, mert valamikor papiros híján kecske- és juhbőrökre írtak; s még ma is sok barbár nép van, mely ilyen bőrökre ír. Magam is láttam ilyen kadmoszi betűket a boiótiai Thebaiban, Apollón Iszméniosz templomában néhány triposzra bevésve; s nagyrészt az ión betűkhöz hasonlítanak.”
Kadmosz tehát a hagyomány szerint 16 betűt hozott magával, ezeket később Palamédész négy betűvel megtoldotta, végül Epikharmosz és a keószi Szimonidész újabb négy betűvel egészítette ki a görög ábécét. Kadmosz természetesen nem volt személy, neve „keleti ember”-t jelent, afféle korszakot jelző, eponümikus név, s valójában a keleti műveltség térfoglalását summázza egy névbe, egyetlen történeti adatba foglalva …A monda egyébként igazat szól: a görög írás föníciai, keleti eredete minden kétségen felül áll. Jensen a döntő bizonyítékokat így foglalja össze: 1. a legrégibb görög emlékek írásjelei csaknem azonos formájúak az ósémita jelekkel; 2. a betűk neveit kizárólag a sémita nevekből lehet megmagyarázni (ez ellen a tétel ellen lépett fel legújabban Bauer és Georgiev); 3. a betűk sorrendje s a sorrenddel kapcsolatos számértéke megfelel az ósémita használatnak; 4. a sorvezetés a legrégibb emlékek tanúsága szerint a görögben is balra haladó volt vagy „busztrofedon”, azaz váltakozva balra vagy jobbra futó, mint az „ökörszántás”. Emiatt az egyes jelek hol balra, hol jobbra néznek, de ezt a szokásukat az egységes jobbra menő sorvezetés elterjedésével elveszítik, s azóta mind jobbfelé fordulnak.
Az átvétel ideje is pontosan megállapított, s ez megint egybeesik a görög művelődés hajnalával. Tudjuk, hogy amikor a görögök (iónok) az Archipelagoszból Kis-Ázsia nyugati partvidékét elfoglalták és gyarmatosították (Trójai háború), már magukkal vitték ábécéjüket [semmi szükségük nem volt Anatólia égei-tengeri partjainak gyarmatosítására, mivel onnan jöttek, részben a szárazföldön, részben a szigetvilágon keresztül – V.A.Z.E.]; viszont a Peloponneszosz őslakói nem rendelkeztek írással, hanem csak az ide betörő dórok tettek szert reá. Az írás elsajátítása tehát a görög félsziget keleti partvidékén történt, s a dór bevándorlás és az ión gyarmatosítás közötti időre esik, azaz körülbelül a Kr. e. 11. századra (Larfeld). Ez megegyezik a Kadmosz-hagyománnyal.
Maga az átvétel nem járt sok nehézséggel, mert a foinik betűk alkalmazhatók voltak a görög beszédre is, csupán a magánhangzókat és néhány sajátos görög hangzót kellett pótolni. A magánhangzókra szükség volt, mert a görög beszédben ezen a téren nincs ingadozás, a magánhangzók egyenlő értékűek a mássalhangzókkal. Műszóval élve, a görög ábécét vokalizálni kellett, s ez így ment végbe: az alefet, amely a foinikban csak efféle nyomatékjelző félhangnak számított, a-vá, alfává erősítették; ugyanígy lett a hehezetes he e-vé, azaz epszilonná; h-vá, a spiritus asperré a hetet tették, az ájint o-vá, a jodot i-vé, a vavot u-vá. A mássalhangzókkal még kevesebb volt a gond; csak néhánynak a neve módosult az utána következő hangzó nevének hatására, a könnyebb kiejtés kedvéért; így például a foinik memből az utána jövő ny (nü) hatása alatt my (mü) lett, vagyis a foinik mem-nun betűpár a görögben a folyékonyabb my-nyvé (mü-nü) változott. A hiányzó aspiráták (j, c, ph, kh) és kettőshangzók (y, e, psz, ksz) pótoltattak, végül egy-két foinik betű fölöslegesnek mutatkozott, s elmaradt. Evvel létrejött az úgynevezett archaikus ábécé, s ez is maradt a görög alfabétum törzse, amelyet az itáliai népek átvettek, s a latinok aztán továbbadtak [ez megint csak nem így történhetett, hanem az etruszkok Anatóliából, Transzkaukáziából, Krétáról bevándorló elődei vihettek magukkal hasonló írást, amihez mérten Megalé Hellász hatása Itáliában csekélyebb volt – V.A.Z.E.].
Legrégibb emlékei a Thérai és Mílosz (Milo) szigetén talált feliratok, ezek a Kr. e. 7. század első feléből származnak, s természetesen már egy előzetes fejlődés jelét hordják. Vidékenként, a görög törzsek körében, sok külsőleges, jelentéktelen változás alakult ki; közülük az ión forma kerekedett felül, s lett hivatalossá. Kr. e. 403-ban Athénben, Eukleidész arkhónsága alatt, Arkhinosz javaslatára a régi törvényeket ión írással újból kiadták. E fontos intézkedés hatását az 5. század közepén az attikai okmányokon már meg lehet figyelni, s a példát hamarosan követte a többi görög állam is. Így kimondható, hogy a 4. századtól kezdve már kialakult a közgörög, az úgynevezett klasszikus ábécé, s lényeges változáson többé nem esett át.
Egy Jorgan Tepén – az ősi Nuziban – talált hurri pecséthenger lenyomata.
Tupkiš felesége, Uqnitum királynő (királyné?) pecsételőjének lenyomata
Zamena, Uqnitum királynő dajkája pecsételőjének lenyomata
Uqnitum királynő szakácsa pecséthengerének lenyomata
Segítséget kapsz:
Ahmet Ünal: Hittite and Hurrian Cuneiform Tablets from Ortaköy (Çorum), Central Turkey; Simurg, İstanbul, 1998
Hurri agyagkupák Billából
A Felső-Zab és a Tigris között található Billa falu azon helyszínek egyike, ahol a régészek homokkal betemetett hurri lelőhelyet (tellt) ásnak
Hurri ékírás
A Nikkal holdistennő tiszteletére írt ének (nem nemzeti himnusz, bocs'!) agyagtáblái Ugaritból kerültek elő.
Hurri királyságok
Föníciai, etruszk, ógörög és latin betűsor
Hieroglif és föníciai jelek
