Természetesen néha én is hasonló érzésekkel viseltetek az általad maradandónak vélt műveket illetően, amiket ráadásul valószínűleg ki sem fognak újra adni, mert most sem fogy, csak a belsős kör élvez rá ezerrel, jó szop.. szokás szerint. :)
Igen? Remek hír! Gondolom, bővült az otthoni gyűjteményed. Majd fuss neki azért komolyabbaknak is, ha engedi a pénztárcád. Befizesselek egy Courts-Mahler összesre? Á, mégsem. Oda már kapaszkodnod kellene. A Hazafi Veray János még megjárja. :)
W.A.-t lehet, hogy sokáig fogák olvasni, épp ma láttam pl. a metróban, hogy ismét kiadták Földes Jolántól a Halászó macska utcáját, ami a harmincas évek sikeres lektűrje volt.
Tetted volna azt. (Vagy, mittomén, bemásolhattál volna valamit Thomas Manntól vagy Franz Kafkától jó fordításban. Az is rizikós lett volna.) De óvatosan nem tetted. Most micsináljunk, ez így akkor sem a Csehov szövege, hanem valami, amit Acsai György nikk írt, és egy 20. századi, magát a magyar/székely nép ismerőjéként tételező és akként dicsért író szövegének bizony nem jó. Azt én se mondtam, hogy rossz, de jónak sehogy se lehet mondani.
Hogy azt higyjék, WA írta. bejött. Nem is kellett sok gondolkozás hozzá, hogy mindjárt kisilabizálják a szövegből, hogy ez bizony minőségileg gyenge.
Igaz, eredetileg arra gondoltam, hogy érintetlenül bemásolom a Háború és béke fűzfás csatajelenetét (és sejtetem a szakértő olvasókkal, hogy WA a szerző), amelyet oly' szívhezszólóan gyönyörűnek festenek le az avatott ítészek, de féltem, hogy az közismertebb, mint a csehovi icinkepicinke kertecske-cseresznyécske, úgyhogy nem mertem. :)
Az elég képzett elemzők már a fülszövegből tudják - mert tudniuk kell -, hogy mi a minőség és mi nem az. A szerző neve csak segítségképpen szolgál, hogy tudják, milyen laudációt elősegítő jelzőket kelljen használniuk. Előlegbe'. :)
Mindössze a nevekkel tisztáztad, hogy magyar környezetben játszódik. Sajnálom, az emberek úgy olvasnak, hogy "ha a név magyar, a többi is magyar". Pedig nem.
Semmit nem tudsz a szövegből a helyszínnel kapcsolatban. Bárhol lehetett volna, mivel direkt olyat választottam ki, amiből nem azonosítható be a közeg. Pontosan azért, hogy az 5000 értelmiségi valamelyike jól ráugorjon. :)
Nem tudom, mi volt benne a bravúr, de abban majdnem biztos vagyok, hogy ha Csehov neve alatt futott volna orosz nevekkel, akkor biztosan bravúrosan ábrázolta volna az orosz lélek sajátosságait. :)
Ne már. A behelyettesítés megváltoztatta a szöveg tartalmát, a helyszín, a kulturális-társadalmi környezet a tartalomhoz tartozik. Ha pedig elszakítom a társadalmi-kulturális tartalomtól, és marad az általános emberi, ennyiből különösebb lélektani mélységet lehetetlen kibányászni. Ami a stílust illeti, egészen pontosan mi volt ebben a kurta részletben az a nyelvi bravúr vagy ragyogmány, amiből a szöveg készítőjének zsenialitására következtetsz?
Speciel őt kezelték, mivel a helyettesítés és ezáltal a nemlétező szöveg ugyanúgy Csehovot tükrözi, merthogy a helyettesítés a szöveg tartalmát nem változtatta meg. Stilisztikailag is ugyanaz maradt, mert a változás azt sem érintette.
Minden bizonnyal így van, mindenesetre azért nagyon árulkodó volt, hogy a minősítés rögvest érkezett. Igazából kivárhattam volna, amíg ellenpróbát teszek, de így sokkal jobb volt. És mulatságosabb is. :)
Speciel nem Csehovot kezelték dilettánsként, hanem azt a nemlétező szöveget, amit a magyar nevek behelyettesítésével csináltál belőle. Arra pedig nyugodtan rá lehetett mondani, hogy gyenge vagy közepes, ugyanis realista műnél a valósághoz valón hűség per definitionem alapkövetelmény, ilyen valóság viszont nincs. Mint bátorkodtam megjegyezni, nyugodtan rá lehet mondani, hogy "ez az ember sohasem látott magyar parasztot", ami magyar parasztfiúról író magyar szerzőnél öreg hiba, Csehovnál meg semleges tény.
ez igazolhatja az elsô elméletet, miszerint a "környezet" nélkül nem lehet megítélni a mûvet. viszont nem bizonyítja (ezt egyelôre csak te bizonygatod:)), hogy ha a szerzô ismert lett volna, attól az a bizonyos szövegrészlet jó szövegnek ítéltetett volna akár itt, akár máshol, annál is inkább, mert -és ebben szvsz nagy vita nem lehet- hogy minden írónak-költônek megvannak a maga gyenge szövegei. (én pl. nem tudnék most kapásból mondani egyetlen állandóan magas szinten teljesítô írót sem.)
Csehovot is dilettánsként kezelték itt, amíg azt hitték, hogy az idézet nem tőle, hanem WA-tól származik. Ilyen ez a dilettantizmus. Bezzeg ha tudták volna! Mindjárt kiderült volna az írói nagyság. :)
Még mindig örülök a csőbehúzásnak, bármilyen kétségbeesve magyarázkodás veszi is azt körül. :)
"igenis létezik olyan irodalomkritika, amelyik politikai értelemben abszolút neutrális. olyan, amelyik nem lokális, nem röghöz kötött, semmiféle ideológiai érdek befolyásolni nem tudja, stb...."
Biztos van, csak valószínűleg - hogy finoman fogalmazzak -, nem hatolhat elég mélyre. Egy művet ugyanis elég nehéz igazából megérteni is anélkül, hogy az ember elhelyezné azt térben, időben, ismerné az alkotót érő hatásokat, eszmei áramlatokat, satöbbi... szóval a műhöz vezető belső és külső világot.
Nem véletlenül mondom mindig: egy művet szívvel-lélekkel élvezni kell, nem pedig elemezni.
nade, hogy egyezteted össze a kettôt?:-) mert szvsz ha egymásnak nem is mondanak feltétlenül és minden esetben ellent, ez azért mégiscsak két különbözô megközelítés.
amúgy: ha igaz az -s miért is ne lenne?-, hogy nem elemezni, hanem szívvel-lélekkel élvezni kell, hát Albertünk esetére ez nálam végképp nem áll. Albert szvsz. egy dilettáns, megítélésébe csak bekavar a tény, hogy politikailag sem szalonképes. (Akkor is dilettánsként kezelném, ha egyébként az égvilágon semmiféle politikai szerepe nem lett volna, soha)
Ennél több "bűn" nem is kell a szoclib.igazlátóknak, hogy kimeszeljék a nevét minden honnan. Gratulálhatunk a Duna TV-nek a jó műsorért! Ismételjék meg mielőbb!
Wass Alberttel semmi baj - egy kitűnő DunaTV emlékműsorból megtudhattuk a múlt héten. Ami baj lehet még a rákent román hazugságoko kívül, ma: nemzeti érzésű, tartozik valahová és stabil az értékrendje.
A Hídfő c. lap munkatársainak nagy része a szélsojobbos ideológia elkötelezettje volt. Wass Albert rendszeres szerzoje volt A Hídfonek, ahogy a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának is évtizedeken át volt aktivistája.
