Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
Én erre a bevásárlás/játszótér átvezetést használtam, amíg ezek lementek, át tudtam állni. Bár lehet, hogy ez habitus kérdése, én ezerszer inkább éreztem magam mindig anyának, mint bármi másnak :-)
Mindenhol ott lenni, hú, ez tényleg nem könnyű, nálam a szeptember, május, június a legrémesebb, mikor azt sem tudom, kinek milyen programjára rohanok. Eddig a fontos dolgokat mindig megoldottam, szerencsére, de nagyon sok szervezést igényel az életünk. Ráadásul a két nagyobb versenysportol, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
Nekem nem is a háztartás okoz gondot, és abban simán elfogadok segítséget, van aki jár hozzánk takarítani. Persze az elejlén túl kellett esni a lelkifurdaláson, hogy nem én csinálom a nagytakarítást, de beláttam, hogy x gyerek és férj mellett így is nagyon sokat házimunkázom a mindennapokban. Azt látom nehéznek kivitelezni, hogy (mivel szeretnék, és ebben nem is nagyon tudok kompromisszumot kötni) tudok majd ott lenni minden fontos eseményen az életükben, legalább amíg nem repülnek ki. Tényleg nem az a necces, hogy reggel elvigyem/vigyük őket, és délután valaki értük menjen, hanem hogy a bemutatókon, betegségek esetén én legyek velük.
A másik: baromi nehéz átállni munkamamából otthonmamába. Van erre tipp? Olyan jó hazaérni, és leereszteni(nék), és akkor jön a cunami, anya ez történt, meg az, nézd mit rajzoltam, én meg lerogyok közéjük, és próbálom befogadni, de nagyon nehezen megy:). Egy óra, és elmúlik, lezuhanyzom, kényelmeset veszek fel, de ebben az egy órában nagyon sajnálom őket, annyira használhatatlan vagyok. Nem panaszkodni akarok, biztos úgy tűnik, csak kíváncsi vagyok, másnál ez hogy működik. Nem emlékszem, gyerekkoromban ez hogy volt otthon.
Aktivnak aktiv az ember, sooot :-DDD Az utobbi evekben egy percet sem unatkoztam :) (a nevelt lanyomat beleszamolva, aki velunk el, most varjuk a negyediket, igaz nalunk van ket nagyobbik, 10 es 7 evesek, aztan egy 2 eves).
Sok minden szervezes kerdese, a legjobb baratom a naptaram :) Es le kell adni a maximalizmusbol egyes teruleteken, pl haztartas. Meg ami nehezemre esik, segitseget elfogadni ha ajanljak, pl baratnoktol hogy vigyaznak a gyerekekre (vagy legalabb 1-2-re) idonkent.
En probalok itthon vallalkozni egyenileg, de ez sem egyszeru, sok melo es eleinte nem nagyon hoz semmit (ezert kezdtem jo elore, a lanyom 1 eves koraban, es most kaptam meg 3 ev haladekot, hogy beinduljon az uzlet :) De ha nem megy, akkor fogalmam sincs, 4 gyerekre mindenfele gyerekmegorzes egy vagyonba kerul, ott a rengeteg szunet - itt mar ovitol, stb., nagyszulok nincsenek, majd ki kell talalnom vmit.
Nalunk is enyem volt a nagyobb jovedelem, meg is ereztuk a valtozast alaposan, de apuka sajat bevallasa szerint 3 nap alatt idegbajt kapna ha o maradna itthon a gyerekekkel... en meg abba zakkannek bele hogy egyensulyozzak a melo es a kolykok kozott. Szoval elismeresem hogy etz igy birjatok csinalni!
Én 6 órában dolgozom, az én fiaim 9, 5 és 3 évesek. Szeptembertől kicsit könnyebb lesz, mert a legkisebb is óvodába megy. Kisvárosban lakunk, így a legnagyobb már egyedül jár edzésre (heti 6 edzése van), csak érte szoktam menni. Szeptembertől a középső is megy már sportolni, de ő még csak 2* egy héten. Nekem van nagymama segítségem, így "idegen" bébiszitterre nincs szükség, szerencsére.
Karrier nem nagyon van, de igazából nem is nagyon vágyom rá.
Kriszi, itt is gratulálok. Nem vagy semmi, de akkor lett volna furcsa, ha nem így van, hogy már bedolgozol. :)
En is visszaszamolok mar jovo hetfoig :) A vicc, hogy a gyerek is. Elvezte a nyaralast, a sok programot, a semmittevest is, de kb. ket hete megunta, azota nem tud mit kezdeni magaval, semmi sem jo, csak nyig, hogy mikor mehet mar iskolaba :) (most lesz harmadikos). A kozepsom is nagyon varja a sulit, de o meg nem tudja, hogy mi is az igazabol.
Hát Misi most egy felüdülés, az ő igényeit a legkönnyebb kielégíteni :) Egyelőre az egész család nagyon megvan vele elégedve, az apja nemrég "tényleg elég fejlett ez a gyereknek" minősítette az 5 napost ;)
Na igen, kb. sejtem, hogy könnyebb nem lesz, bár annak azért örülök, hogy lassan, de biztosan magam mögött hagyom az egész napos input-output menedzsmentet :)
Izé, rég láttalak skype-on, de eccer majd mesélek a 19 évesről, az egyetem, nyári meló és most az ő elköltözik cuccáról, na szóval vele kapcsolatban én nagyon szeretném, ha csak 12 éves lenne ;)
nagyik nálunk sincsenek közelben, mondjuk negyedévente 1-1 nap megoldható, vagy évente egyszer kétszer 1-1 hét (persze csak a nagyoknak - 2 és 3.5 évesek-, a pici még marad).
Karrier? Őszintén szólva nem vágyom rá. Két évem van kitalálni, hogy lehetne fenntartani a mostani szintet (legalább) itthonról.
