Sziasztok!
Mi van akkor, ha a pasid/férjed/párod/barátnőd fütyül az - akutan - érzékeny lelkedre? Sírsz - ő nevet mert vicces a tévéműsor. ("Bocsánat, de ez annnnyira jó poén volt!")
Beszélsz a kapcsolatotok nehézségeiről - alig várja, hogy befejezd. Másnap kiderül, hogy nem emlékszik egyetlen szavadra sem. ("Miből gondolod, hogy fáradtan figyelni tudok...?")
Eközben rendületlenül bizonygatja, hogy szeret, de nagyon...
Önmagáról nem beszél, kényelmetlen kérdésekre nem válaszol.
Akad hasonló jellegű tapasztalatotok?
Okulás képpen szívesen olvasnám...
Nem haragszom természetesen, h leírod a véleményed, sőt köszönöm.
Igazad van abban h míg a múlt kísért nem javul a helyzet. Ezt mi már meg is beszéltük. Mikor most aug-ban újra kezdtük akkor azt mondta, h kezdjünk új lapot teljesen. Ezt be is tartottuk és ment is a kapcsolat egy ideig. Aztán egyre jobban éreztem azt h nem bírom már ki h nem szeret, nem érzem azt a szerelmet amit kéne. Rájöttem h ennek még a múlt az oka, és hát még mindnig nem léptünk túl. De nem tudom mit csinálhatnék. Nem tudom h szerezzem vissza a bizalmát, mert én megbíznék benne ha látnám h szeret engem. Tehetetlen vagyok.
Bárcsak én is túllenék már ezen az egészen vagy így- vagy úgy. Nem lép egyikőnk sem, de ha meg igen újra együtt vagyunk mindig. Mindig visszamegyünk egymáshoz.
Tudod, most elgondolkodtam nagyon. Kibékültünk végülis, de hát nem tudom. Kicsit az az érzésem h a te életed lenne az én jövőm ha én még kitartok a párom mellett. Mi is jól megvagyunk meg minden, de ez nagyon szakaszos. Úgy érzem h ő se becsülne engem meg, és ez engem felemésztene. Nem tudom, ebbe már belegondolni is szar. Elkeserít h így oda vagyok valakiért akiről valljuk be már nincs közös jövőnk. Nem olyan pár vagyunk akik oylan szerelmesek h arról álmodnak egyszer összeházasodjanak. Ezen gondolkodtam és megkérdeztem töle ha 30éves lenne elvenne e feleségül? Rávágta h nem. Ez úgy fáj nekem. Tisztába vagyunk vele h nem valószínű h addig együtt leszünk, sőt egyenesen elképzelhetetlen, de mégis nem vártam volna h ezt így a pofámba nyomja. akkora világ omlott össze bennem. Nem értem őt, és nem tudom mit csináljak. Túl kéne lépnem és el kéne őt felejteni, de nem tudok túllépni amíg azt látom egy kicsit is h szeret. bennem van az ösztön mint valami állatba h küzdjek érte a végsőkig és kitartsak. Akkora remény van bennem amit nem bírok leküzdeni. Nem tudom mit csinálhatnék:( Barátnőmmel elmentem bulizni, ö nem volt hajlandó jönni, és azt kérdeztem h miért enged el?! h megbízik bennem vagy nem érdekli h elmegyek, ahol sok fiú van. Azt mondta h mind a kettő. Ezt nem tudom neki elhinni. Sztem inkább már nem is érdekli. Lehet azt várja találjak valakit, de akkor miért hív folyton fel vagy vissza magához?! Nagyon nem jó ez így már de olyan tehetetlen vagyok. Foggalmam sincs mit kéne már csinálnom h azt lássa h én jó vagyok már hozzá és nem akarok vele háborúzni. Biztos vagyok benne h nem fog egyhamar olyan lányt találni mit én, aki lenyeli a hidegvérű stílusát, és kitart ennyi ideig. Mert lássuk be az összes barátnöm és aki tudja mi van mögöttünk azt mondja h nem vagyok normális...
Az jutott még eszembe h lehet az lenne a megoldás ha nem látnánk egymást fél vagy több évig és akkor egyszer csak belépek újra az életébe. Hátha nem lesz akkor barátnöje és hátha már nem marad meg a sok harag benne... Hátha feléled benne az a régi szerelem ami régen. DE hát ebben elég sok a ha, meg a hátha. Lehet igaz h egy szerelem ha meghal az már többé soha nem éled fel. :s
Remélem, nem haragszol, ha én is elmondom a véleményem a törénetedről. Nekem kicsit zavarosnak tűnik ez az egész és az alapján, amit megértettem belőle, azt szűrtem le, hogy egyikőtök sem egy angyal, mindketten sokat hibáztatok és van mit egymás szemére vetni. Véleményem szerint a legbölcsebb dolog az lenne, ha leülnétek és megbeszélnétek, hogy képesek vagytok-e és akartok-e tiszta lapot nyitni. Szívből meg tudtok-e bocsájtani egymásnak és újrakezdeni az egészet úgy, hogy ezúttal komolyan gondoljátok, hogy nincs megcsalás, nincs vádaskodás, nincs "múltidéztés". Ha erre mindketten hajlandóak vagytok, akkor működhet a dolog, de amíg nem tudjátok félrerakni a múltat, addig mindig kísérteni fog. Legyetek őszinték egymással.
Ettől eltekintve az jutott még eszembe, hogy nagyon-nagyon fiatal vagy és emiatt (meg persze a felfokozott állapot miatt) nem is hiszed el, hogy lehet nélküle is új életet kezdeni. Most úgy teszek, mintha Neked mondanám, pedig valójában azon mélázok, hogy az a pasi, aki miatt én elkezdtem ide írogatni (tavaly november) teljesen eltűnt az életemből és nagyon furcsa érzés. Nem volt túl régen, mégis -ahogy mondják- talán igaz sem volt. Néha még feltörnek az emlékek, de tényleg hálát adok az égnek, hogy megszabadultam tőle. Pedig, istenemre, szó szerint majdnem beledöglöttem.
És persze azóta sem intézem az ügyeimet okosabban... :) De legalább ezen túl vagyok.
HopefulGirl, az nem baj, ha mindenféle rossz tapasztalatot szerzel, csak ne gondold, hogy kötelező a rosszban élni.
Nagyon sajnálom hogy összevesztetek, ez már nem hiányzott a kapcsolatotoknak. Persze, már nem volt értelme hazudni neki. Ha esetleg mégsem mondtad volna meg neki, az sem lett volna jó, mert ilyen áron nem jó visszaszerezni senkit sem. Úgy tűnik nekem, hogy féltékeny rád, nem is kicsit. Márpedig ha féltékeny, akkor nem vagy közömbös a számára. Igen érdekesen viselkedik, szerintem ő sem tudja hogy mit érez. Lehet hogy a szíve szeret téged, de az esze nem tud megbízni benned és az a kettő dolog hadakozik benne. Nem tudom, ez csak most hirtelen az eszembe jutott.
Ami engem illet, egyet értek veled, hogy biztosan sok nő jár hasonló cipőben mint én. Én sokszor a férjem szemére vetem, hogy nem is tudja milyen jó dolga van, de ált. ezt egy válrándítással elintézi. Nekem nem kell sok ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Nem várom el tőle pl. hogy takarítson, vagy mosogasson, mert ismerem hogy milyen, ő ezt soha nem fogja megcsinálni. Viszont azt nem tudom elviselni, amikor minden ok nélkül keresztül néz rajtam, csak a saját feje után megy,mert neki éppen ahhoz van kedve. Tudod, az a furcsa, hogy amikor itthon van és rendesen hazajár, akkor minden rendben közöttünk. Tök jól megvagyunk. Nem állítom, hogy nincsenek surlódások, esetleg veszekedések, mert vannak. De azok akkor csak ideig-óráig tartanak. Az az igazság, hogy a házasságunk elején sem volt minden rendben ezzel kapcsolatban. Akkor is szeretett eljárni és együtt is sokat voltunk szórakozni. Persze, erre lehet azt mondani és már a fórumon is ha jól emlékszem megkaptam, hogy akkor mit csodálkozom, ha régen is ilyen volt. Viszont ez szerinztem nem így van. Az ember mindig változik. 20 évesen az a fontos, hogy bulizzunk, éljük az életünket. Viszont 30 felett már nem ez kell hogy legyen egy ember életcélja, főleg ha családja van. Na mindegy, ez csak egy kis eszmefuttatás. Szóval amikor fiatal az ember, egészen más dolgok fontosak neki az életben, egészen másként fogja fel a dolgokat. Én tudom, hogy elrontottam pl. akkor amikor már az elején nem szóltam amikor kimaradozott. Utána pedig már mire ráeszméltem hogy ez így nem lesz jó, már késő volt. Tudod olyan ez, min amikor a gyereket próbálod nevelni. Ha nem akarsz megengedni vmit neki, akkor 1x se engedd meg neki, ha pedig már megengedted akkor már nem tudod visszacsinálni. Húúú, bocsi nagyon hosszú lére eresztettem, nem papolok tovább. Csak még annyit, ha tudná, hogy ezeket én így leírom egy fórumba, szerintem nagyon nem tetszene neki.
Hát eléggé összevesztünk, igazából szakítottunk is, de most meg irta sms-ben h menjek ma át mégis. Nem bír ö se elengedni. Ott kezdödött h mondtam neked h nem bizik bennem. Ezt felhozta most is az ebédünk után. Aztán ezen kezdtünk el veszekedni. és szóba jött egy olyan buli amikor én már szakitottam vele és voltam egy másik fiúval. Az elözö szerelmemmel. Nagy hatással volt még akkor is rám a fiú, és részegen sajnos lefeküdtem vele:( Ezt most megkérdezte a K h lefeküdtem e akkor vele és megmondtam h igen. Nem akartam már hazudni neki, mert minek? De ez már több mint egy éve volt.. Erre nagyon mérges lett. DE ö se volt küldönb hozzám, mert 3lánnyal is megcsalt. csak nem jutottak el a sexig, de ez nem a barátomon múlt, szoval ha tehette volna akkor megteszi. Ezt mondtam neki, erre még mérgesebb lett... BEszólt egy olyat h milyen jo lenne neki ha nem szeretném öt, sokkal könyebb lenne az élete. Erre begurultam és azt mondtam jo és otthagytam. Kiabált utánam meg probált visszahuzni, de elmentem. Este irt nekem éjfélkor h reméli jol vagyok. ezen meglepödtem mer soha nem ir smst na meg éjfélkor már rég alszik a kis lusta. Ugy tünik azért nem érzete jol magát.. na mindegy. Irtam neki h ma akkor átmenjek e. Erre visszaírt h egyre szarabb a kapcsolat és h nem hiszi h sok értelme van huzni. de ha van ellenvetésem. azt irtam h ma estig döntse el. de tudtam h már ennek vége,csak hát meddig... na mindegy. közös haverunknak is azt mondta h szakitottunk, erre most kaptam meg az sms-t h menjek . Nem értem. Össze vissza beszél meg csinál mindent. Az a baj h még tűrök mert nem tudok mást tenni. Én is eléggé határozatlan vagyok, vagy inkább gyenge ahhoz h én mondjam ki h vége ... elfogadni azt h nincs többé az akit szeretek az meg aztán a még szarabb..
Elgondolkodtatott a történeted. Sok nő lehet ilyen helyzetben , és mégis senki nem adja fel. Neked legalább van két gyermeked aki biztat h ne add fel és küzdjél. Néha meg tudnám jol pofozni a sok hülye pasit akik nem látnak a szemüktől h milyen jo életük van és ök semmibe vesznek minket. Most nagyon lázadós kedvemben vagyok... Na midnegy. Nem tudom mi lesz már ebből a kiút, de még neked sem tudom megmondani h mit csinálj, vagy biztassalak bármivel is. Házasságod eleje legalább jó volt? szóval biztos vannak legalább szép emlékeid nem? mikor még nem volt ilyen a férjed?! mit cisnálna ha egyszer látná h milyen elkeseredetten irsz? az se segitene?
Szóval ne gondold, hogy nagy hülyeséget írtál! A taktika nem rossz fegyver általában. Igenis fel tud tűnni ilyen helyzetben egy férfinak hogy milyen rossz is a másik oldalon lenni. Az már más kérdés hogy ezek után tud-e, akar-e változtatni a dolgokon. Nálunk sajnos ez nem jön be. Ugyanis az én férjemet egyáltalán nem zavarja, ha elmegyek itthonról, kivel, mit csinálok és mikor jövök haza. Persze ez nem mindennapos, két gyerek mellett nem is lehet az. Néha-néha eljárok itthonról, nekem is szükségem van a kikapcsolódásra, mivel együtt szinte sehová nem megyünk. Nálunk úgy érzem a változásra 2 esély van és nem több. 1. ha ő magától rájön, hogy ez az állapot tovább nem tartható ha másnem a gyerekek miatt. 2. ha egyedül marad és megtapasztalja milyen nélkülünk, nélkülem. Namármost 1-es variációra az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem sok esélyt látok. 2-es variáció pedig nagyon húzós. Egyrészt nagyon nagy elhatározás kellene az én részemről /bár az idővel ez érik/ a másik pedig anyagi dolgoktól függ, hiszen egyedül 1 anyának 2 gyerekkel ... szóval nem egyszerű helyzet. A legnagyobb baj, hogy ezt ő is tudja és ki is használja, azért csinálhatja ezt meg velem, mert tudja nem sok választási esélyem van.
Ha már megnyugodtál 1 kicsit, természetesen érdekel mi történt veled, mármint ha meg szeretnéd osztani. Szerintem ne vágyakozz arra, hogy idősebb legyél. Olyan jó fiatalnak lenni, még a maga nehézségeivel együtt is. Nem kell siettetni az életet, majd minden jön magától.
Elolvastam amit tudtam és amit írtál,remélem mindent. Sajnálom h ilyen helyzetben vagy, de tudom evvel nem sokra mész. Nem hiszem h pont az én tanácsom segit majd , hiszen jóval kevesebb a tapasztalatom mint nektek, de azért hátha.
Valamennyire én is átélem a helyzeted... úgyh abból kiindulva tudom h nem használ semmit ha prédikálok. Ami ugye a páromnak úgy tűnik, de nekem meg fontos probléma. Nem értik meg. Talán megkéne próbálnod taktikázni, lehet h nem jön be és lehet h nem is , de hátha. Egyszer mond meg a párodnak h ma elmész este, akár ne is személyesen közöld, csak egy cetlin, és ne mond meg h hova és kivel. Lehet az egy barátnöd is. A lényeg h érezze milyen az amikor Ö vár otthon egyedül a gyerekekkel, mig te szórakozol, és nem éppen ö mulat valahol. Kicsit meg kéne mutatni neki h milyen lenne ha ö lenne a te helyedben, és sztem rögtön másképp álna a dolgokhoz. SZtem ha a párod tényleg szeret észre fogja venni magát, h ez nem szép dolog ahogy viselkedik és belátja h több figyelmet érdemel az aki mos, föz, takarít rá. Ha nem fogja fel abból amit elmondasz neki konkrétan akkor cselekedj valamit. Ijessz rá valamivel, és utána jobban fog ragaszkodni hozzád remélhetöleg.
Ez lehet csak nálam jönne be és az én korosztályomban, nem több év házasság után, de azért hátha segitettem valamit.
Sztem te jo anya vagy és feleség is, a leirtak alapján. Megérdemled a boldogságot és azt h törödjenek veled. A pasik sokszor nem értékelik ezt, de ha már nincs akkor azért el tudnak gondolkodni, h milyen is volt mig mindent megcsinált valaki több éven át...
Hát én meg pont úgy vagyok, bárcsak lehetnék már idősebb hátha már túl lennék ezeken az időszakokon. Néha arra vágyok h 90éves legyek és már túl legyek az életen. Na mindegy.
Épp most jöttem haza a kis vacsoránkról és nagyon összvesztünk. Túl ideges vagyok most leírni h mi is történt, de ha érdekel elmesélem majd. Lehet h szakítunk. Ha felhív h átmegyek e még hozzá a hétvégén akkor átmegyek, ha nem akkor már vége. Nekem elegem lett... most nagyon. Olyan elkeserítö ez a dolog... és most tudom h megint a padlón leszek, de hát mindegy. Túl sok volt már az áldozat érte talán. Történeted elolvasom ma és majd irok még. Szija
Szóval lány vagyok. Igaz, kicsit idősebb kategória mint Te... sajna. Nekem 1 kicsit más jellegű problémáim vannak, ha visszaolvasol kb. nyárra akkor megtudod. Igen, tanácsot adni nagyon nehéz dolog, még ismerősnek is. Viszont azt tudom, ha elmondhatja, leírhatja a problémáját az ember már akkor is megkönnyebbül. Ezért írtam neked, hogy írd le a hosszabb verziót, hátha jobb lesz. Örülök hogy segíthettem 1 picit azzal, hogy meghallgattalak, hogy meghallgatlak. Sajnálom azt, hogy egyáltalán létezik ez a topik, hogy vannak boldogtalan emberek, hogy egyáltalán 1 kapcsolatban felmerülhet a kérdés, szeret vagy kihasznál. És azt is sajnálom, hogy a mai eszemmel, vagy mondhatnám tapasztalatommal nem lehetek annyi idős mint most Te, mert úgy érzem egész más életet élhetnék. Persze tudom, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelme, de olyan jó néha belegondolni mi lett volna ha... Biztosan úgy van, hogy mindenkinek a saját kárán, okulásán, tapasztalatán kell megtanulnia az élet dolgait, de ezt néha olyan igazságtalannak érzem, mert olyan rövid az élet. Ne haragudj az eszmefuttatásért és a közhelyekért, de most ez így kijött belőlem, mostanában nekem sincs sajnos jó hangulatom. Úgy érzem, az egész életemet elrontottam, tehetetlen és béna vagyok. Benne vagyok 1 olyan helyzetben, amiből egyre kevesebb kiutat látok. Viszont még nem vagyok a beletörődés szintjén sem. Nem akarok úgy élni mint most, változtatni viszont nincs erőm és bátorságom. Remélem rendeződnek a dolgaitok és minden rendben lesz veled... vagy így,... vagy úgy és ezt, valamint a hasonló topikokat csak azért kell majd látogatnod hogy felmossál másokat akik a padlón vannak.
Kicsit nem jól írtam le a dolgot, mert volt alapja annak h nem bizik bennem. Ez h hallotta a bnömmel h beszélgetek ez csak egy példa. A barátom rájött arra h én még a másik fiút szeretem, és mivel ö akkor szerelmes volt belém ez nagyon rosszul esett neki. Ugymond elástam magam nála, de nagyon. Ezek után szakítottunk, és telt el úgy szinte egy év h nem voltunk együtt, de mégis. Elmondta egyszer részegen (máshogy nem volt hajlandó...) h mi a baja. Miért nem tud velem újra együtt lenni, mert megmaradt benne a negatív emlékem amit fel fel idézek benne mikor beszélek a fiúval vagy akár mással. Ezt el tudom képzelni h mély nyomot hagyott benne.
Nem tudom eldönteni h csak kihasznál-e, mert rendes velem tényleg. Holnap pl.:vacsorázni megyünk. Nem dolgozik, zsebpénzt kap, és lenne más is amire kötheti a pénzét, mégis tördik velem. Virágot is szoktam mostanság töle kapni. Szóval van úgy h kitesz magáért, és ha csak kihasználna akkor talán ezeket nem csinálná. Nem olyan fiú aki nagyon taktikázik... szóval ezért hiszem el h nem csak kihasznál, de azért bennem van a kétely:s
Tudom h nehéz tanácsot adni egy idegennek, és eldönetni valami úgy h mi helyes és mi nem h csak egy leirt történetet ismersz. Azért irtam inkább ide a fórumba, mert én már nem tudom eldönteni egyedül h mikor van az a pont mikor fel kéne adni. Abba reménykedtem talán ha meghallgatok pár kivülállót akkor majd okosabb leszek vagy nem tudom. Az se baj ha nem tud senki tanácsot adni. Az idő mindent megold. De valahogy jobban érzem magam h leírtam a problémám ide. Nagyon díjjazom ebből a szempontból a netet, mert pozitivan hat rám h vannak olyan emberek akik még ismeretlenül is de segitenek és meghallgatnak. Ez nagyon jol esik. Szóval köszönöm.
Bocsika h ilyet kérdezek, ne nézz bunkónak, csak azon gondolkodtam h fiú v lány vagy. Lehet h el döntehettem volna már, de multkor egy angol odalon én több hétig azt hittem egy fiúval beszélek azt közbe kiderült egy csajjal. Furcsa volt:)
Neked is vannak v voltak hasonló gondjaid? Gondolom nem hiába vagy ebben a topikban?! Szivesen meghallgatlak én is ha szeretnéd:) ha már leirtad egyszer akkor majd vissza olvasok.
Teljes mértékben meg tudlak érteni. Ahogy olvastam a történeted, kicsit bele-bele éltem magam a helyzetedbe. Azt éreztem, hogy nagyon szereted ezt a srácot.
Szerintem semmit nem követtél el, aminek az kellett hogy legyen a következménye hogy elvesztetted a bizalmát. Hiszen nem csaltad meg. Ha csak beszéltél a barátnődnek a másik fiúról, az miért lenne hiba? Akkor az azt jelentené, hogy neked minden szavadat meg kell gondolni amit kiejtesz a szádon? Mert lehet hogy következménye lesz? Ez azért így nem megy. Ez nem indok arra, hogy ne bízzon meg benned. Legfeljebb mondvacsinált indok, tudod, amolyan mindenképpen belekötök vmibe dolog. Persze nem ismerlek benneteket, de nekem így tűnik. Azt is sejtem az írásodból, hogy közületek Te szeretsz jobban és Te teszel többet azért hogy ez a kapcsolat működjön. Ez bizony hosszú távon elég fárasztó. És hogy mit is tud produkálni egy szerelmes ember? Hát igen, többek között megalázkodni, könyörögni, félre tenni a büszkeségét. Csak az a baj, hogy ilyenkor nagyon sebezhető lesz az ember. Megmutatod, mire is vagy képes érte, megmutatod a gyenge pontodat, ő pedig kihasználja ezt. Nálatok szerintem ez olyan se veled, se nélküled állapot. Főként nála, mert Te inkább vele szeretnél lenni. Viszont ő sem akar téged elengedni, mert nem engedi hogy új kapcsolatod legyen. Lehet hogy tényleg kihasznál téged? Mert tudja, ha szüksége van rád, akkor mindig ott vagy?
Igen evvel én is tisztában vagyok h más is bele szerethet és nagyon félek ettől:(
Azért irtam azt h nem nagyon van esélye, mert ezt tapasztaltam. És talán a mai lányok gondolkodásából kiindulva (talán még a magaméból is) arra következtethetek h elösször a külsöt nézem meg utána döntöm el érdemes-e megismerni az embert. Ö ált. szórakozóhelyeken probált ismerkedni és csak a kosarakat kapta. Mindegy, nem ez a lényeg.
Osztálytársak voltunk 4évig. Elsőben és másodikban egy másik osztálytársam-ba voltam szerelmes, akivel eléggé viharos "kapcsolatba" voltam. Ez azért lényeges, mert mikor elkezdtem K.-val (nevezzük igy a párom) beszélgetni, és megismerni jobban nem mint csak egy sima osztálytársat, még szerettem a másik fiút. Ö már nem akart tölem semmit, de kihasznált, mert amikor tudott megdöntött. Ez az én hibám is, mert hagytam magam. Igaz. A mentségemre talán az szolgál, h én minden alkalommal arra vártam majd vissza szeret belém, ha egyáltalán szeretett valaha. Szóval reménykedtem és rendkívül naivan láttam a dolgokat. K-val egyre többet bezsélgettünk, és mint elsö lány felkeletttem az érdeklödését. Belém szeretett. Én is kedztem megszeretni öt, de hibáztam nála elég sokat. Ez alatt azt értem h Néha kimondtam a barátnömnek azt amit neki nem kellett volna hallani, emlegettem sokat a másik fiút. Ez mély nyomot hagyott benne. Nem csaltam meg vele, de mégis elveszett a bizalma felém. Tipikusan ugy jártam h mikor már elfelejtettem a régebbi szerelmem, és beleszerettem K-ba, akkor már késönek bizonyult. Tavaly nyáron emiatt szakitott velem. De jött a 4.év és mi még midnig osztálytársak voltunk... Találkoztunk sulin kivül, ültünk órákat a padon és beszélgettünk. Nem igazán történt semmi. Mi eléggé jó kapcsolatban voltunk, és mindig kimonduk amit gondoltunk. MOndta h nehéz ülni ugy velem szemben h nem csokolhat meg. stb. Én ezt hallva még nagyobb reményt tápláltam magamban egyszer talán ujra szeretni fog és együtt leszzünk. Már már átmentünk abba a fázisba h én könyörögtem neki sokszor megalázó helyzetbe vittem magam... olyan leveleket irtam amit utolag vissza olvasva azt mondom semmi tartás nem volt bennem, mint lány h ezt már nem kéne azért. Úgy gondoltam h nem érdekel az emberi büszkeség, ha megkaphatom azt akit szeretek. Lehet itt rontottam el, mert rájöhetett sok mindent megcsinálhat velem.
Így telt el az utolsó év, h külön voltunk "hivatalosan"de együtt táncoltunk a szalagavatón, együtt voltunk az év közbeni bulikon, és igy tovább. Bele mentem ebbe, mert az lebegett a szemem elött h legalább egy egy napra avval lehetek akit szeretek, és jobb mint a semmi. És persze a remény egyszer rájön szeret engem.
Év végére már elfajut a dolog. Nem bírtam tovább. Év közben neki voltak kalandjai lányokkal, ahogy nekem is fiukkal, de ezek se bennem se benne nem hagytak mély nyomot. Nyáron én egész végog dolgoztam, ö nem. NEm találkoztunk, néha beszéltünk MSN en, de akkor is ö irt, és legtöbbször összevesztünk. Eltelt a nyár, és aug közepe felé én "összejöttem" az egyik munka társammal. Boldog kezdtem lenni, és talán elkezdtem azt érezni amit akartam. Éreztem h szeretnek. Egyik este a barátnőmmel itt voltunk nálunk, és itt volt az "uj barátom" is. Barátnöm kicsit részegen olyat mondott nekem amitöl bennem megállt a világ ugy ahogy van. Nem birtam másra gondolni csak h h teheti ezt velem valaki. K. megkérte a legjobb barátnöm h feküdjön le vele. Nem nagyon tudtam meg miért is... erről az egészről nem kellett volna tudnom, de bnöm elmondta. Rettenetesen összeomlott bennem minden, mert az akit annyira szerettem ennyire semmibe vette az érzéseimet. Látni akartam és bele akartam nézni a szemébe, és magyarázatot akartam miért tesz ilyet. Mivel érdemeltem ezt ki. Elmentem hozzá váratlanul. Becsöngettem ö meg leesett állal ajtot nyitott. Kérdöre vontam. Nem nagyon adott magyarázatot, csak h megbánta és hülyeség volt. Ne haragudjak rá. Túl nagy volt bennem a düh és nem mondtam h megbocsájtok. Beszélgettünk még sokáig. Azt mondta nekem h sokat gondolkozott és lehet ujra szeretné kezdeni velem. Én erre mondtam h hagyjuk már ezt, ne csináld... ( ezt azért mondtam mert tudtam h ebből még kisülhet az is h meggondolja magát, akkor minek éljem bele magam. Ha komolyan gondolja akkor majd észre veszem. ) Teltek a munka napok és én egyre jobban távolodtam el az "uj barátomtol" ( semmi nem történt köztünk, nagyon az elején voltunk mindennek)
Nem tudtam tultenni magam a történteken, és nem ment ki a fejemből az h a múltam vissza térhet amit tudom h senki más nem tudott volna megadni nekem. Nem érdekelt a talán jobb jövő. Egyik nap áthivott K. magához, ott volt még egyik osztálytársunk is és a bátya meg barátnöje. K olyan volt velem mint amit álmaimban sem gondoltam volna talán h ilyen még lehet velem, olyan honapok után ami eltelt... Kedves volt, figyelmes, és olyat láttam a szemében amit már rég nem. Akart engem komolyan, és nem csak a sexet látta bennem. "szakitottam" az "uj barátommal" és megadtam az esélyt K-nak. Ez nem egyből történt . 1-2 hét elteltével. Teltek a hetek, és mikor aug. lett kezdtem besokallni. NEm éreztem azt h ugy szeretne ahogyan kéne. Ha ránknézett valaki az utcán sztem nem látott semmi lángolást semmit, csak két üres ember aki fogja egymás kezét. Elmodntam neki a problémám és megkértem vagy változzon, vagy legyen vége, mert én csak szarabbul leszek ha ez igy megy tovább. A vége az lett h szakitottunk. Eltelt egy hét és egy bulin ujra egymásra találtunk, azota megint együtt vagyunk. Vannak napok mikor jol vagyunk, vannak mikor nem. Sokszor gondolok arra h talán el kéne válnunk, és mikor elszánom magam mindig meggyöz h ne. ezt akaratlanul teszi, szoval csak magamban civodok, erről ö nem tud. Pl:szülinapomon nagyon meghatott. Meglepett nagyon és ujra láttam azt h talán szeret ö a szive méllyén. Ez az állapot nem nagyon mehet sokáig. H mindig ingadozunk. VAgy rendesen v sehogy. Bizonytalan sztem ö is abban h mit akar és mit nem. Mikor együtt vagyunk, semmi gond nincs, nem vitázunk, harmoniában vagyunk, szoval teljesen jo kapcsolat lehetne, csak a szerelem hiányzik az ö oldalárol. Nem akarom elhagyni és tovább lépni, mert ugy érzem ö életem párja. Sok fiú lehetne aki szivesen járna velem. Nem öntelt vagyok, ez sajnos igaz. Ebből is voltak konflikrusok régen, h miért van enniy fiú barátom. Barátságos vagyok, és sok ember megbizik bennem. Erről nem tehetek h emiatt sok a barátom. De már azt is megtettem h nem nagyon beszélek másik fiukkal (akik tényleg csak barátok) h ne legyen rossz... Sok áldozatot hoztam ezért a kapcsolatért, és elengedtem egy olyan fiut is aki hosszu évek ota érdekelt is K-n kivül. Elgondolkodok sokszor h van e vajon sors és hihetek e abban h majd megkapom a jutalmam ezért az élettől, h enniyre kitartottam mellette... remélem nagyon. Vagy igy vagy ugy, mert elég sokszor vagyok padlon lelkileg. Mellettem van valaki aki mégis olyan távol van. Kétségbe vagyok esve, és sokszor álmodom azt h szakit velem én meg térdre rogyva sirok elötte meg könyörgök. Nyomasztó.
Juj elég hosszú lett a szöveg :$ bocsánat. Remélem nem unod meg az életed a negyedénél:(
Szerintem segíteni nem tudok Neked, mert nem szeretek tanácsot osztogatni. Viszont szívesen elolvasnám a hosszabb változatát a történeteteknek, ha esetleg le szeretnéd írni. Igazából úgy érzem, hogy Te nagyon bízol még abban, hogy köztetek minden rendbe jöhet. És igazad van, ha látsz esélyt magatoknak akkor megéri küzdeni érte. Talán azzal kéne kezdeni, hogy a hajdanán elvesztett bizalmát vissza kéne szerezni.
Viszont az utolsó résszel amit írtál, nem értek egyet. Lehet hogy Te úgy látod nincs esélye a lányoknál pl. a külseje miatt. Viszont lehet hogy vkinek pont ő a zsánere. Nem beszélve arról, ha vki meglátja azokat az értékeket benne mint amibe Te is beleszerettél...
Most regisztráltam magam tegnap, mert eddig csak olvasója voltam az egyik forumnak. Most viszont gondoltam teszek egy próbát hátha tud valaki segiteni, vagy én másoknak.
Szeretnék tanácsot vagy segítséget kérni tőletek. Szeretek egy fiút aki a barátom(kedvesem) is, de mégse jó a kapcsolat mert úgyérzem kezd elmúlni a szerelme. Most leszünk 2évesek. (Amúgy egy 19 éves lány vagyok és Ő egy idős velem) Eléggé hosszú a mi kis történetünk, amit inkább csak akkor írok le ha valaki szívesen meghallgatja, mert nem akarok senkit hiába fárasztani:)
Körvonalakban annyi, h elvesztettem a bizalmát kb 1,5éve... volt is szünetünk pár honap, de a bulikon mindig egymás karjaiba kötötünk ki. Nem feltétlenül sex-re gondolok itt. Volt közben neki is barátnője és nekem is barátom, de egyik sem volt komoly, inkább amolyan randikig jutottunk el. Nem tudtam túllépni rajta. Úgy érzem Ö az igazi és nagyon szeretem őt. Nem szeretném elveszíteni, és napról napra rettegek mikor mondja h szakítsunk. Jól elvagyunk mikor együtt vagyunk, csak nincs meg az a nagy fellángolt szerelem. Ezért félek h egyszer elhagy megint. Nem tudom h mit tehetnék, mert én érzem h ha áttörném a falat amit felépített akkor nagyon tudna szeretni, igazán teljes szívéből. Nem szeretném feladni. Ha valaki azt mondja h az eszemre hallgassak akkor is kitartok és nem adom fel, mert reálisan nézve a dolgokat is úgy látom h nem kell elengednem azt akit szeretek és aki még talán szeretni fog.
Néha felmerül bennem az is h csak kihasznál. Helyes fiú, de nincs sok lehetősége mert eléggé vékony és alacsony testalkatú, ami nem nagyon jön be a csajoknak. Kicsit gyerekes arca van, de én igy imádom. Lehet h csak azért van velem mert nem jut jobb neki?! :S nem tudom...
Bele lehet szolni? Ne foglalkozz vele. Ahogy te is irtad : hogy birja ki, hogy ne segitsen? Gondolom az orvoshoz sem kisért el!?! Neki nem társ kell!
Tudod mit ha nekem lennének millioim (amik hamarosan lesznek) én elvittelek volna a dokihoz mindamellet, hogy nem foghatom mindenki kezét de ha "belebotlok" ilyesmibe igyekszik az ember. Egyszerüen mert megteheti. A pénz szart nem ér! Sokan el vannak tévedve. Ép nemrég valakivel felmentem a barátság parkba és beszélgetünk (inkább én) persze mélyebb vonzodás miatt intimebb volt a helyzet de nagyon jól éreztük magunk és annyiba került hogy eljutottunk oda! Nem párizsba! Csak a barátság parkba! Párizsban is ezt éltük volna meg. :)
Igen olyan dolgot tett, ami fölött nem tudok szemet húnyni, sajnos. Szóval ennek annyi.
Most már úgy érzem, a nehezén túl vagyok. Hál' Istennek elég optimista beállítottságú vaagyok és az önsajnálatot sem bírom sokáig. Túl vagyok az első "magányos" 7végén, nem dőlt össze a világ, úgyhogy most fel a fejjel. Kicsit átalakítottam az életemet, h a napi rutinok közben se ő járjon az eszemben. Dolgozom, kutyázom és nem emésztem magam a történteken.
Kedves Sorstársak, Nektek is hasonlókat tudok tanácsolni ;)
Sajnálom ami veled történt. Lehet tudni vmit a részletekről? Mi volt a konkrét oka a szakításnak? Bocs ha nagyon kíváncsi vagyok. És biztos hogy veszett minden?
Én egészen a múlt hét szombatig nem foglalkoztam a topic-kal, mivel boldogan éltünk a pasimmal. Aztán egyszer csak beütött a mennykő, és hirtelen kihasznált lettem. Legalábbis baromira úgy érzem magam.
A pasimmal majd' 5 évig voltunk együtt. Voltak vitáink, de semmi komoly. Jövőre költöztünk volna családi házba, szintén jövőre terveztük a gyerek-projektet, volt állásunk, szal elvoltunk.
Erre jött a múlthét szombat.... és egyszerre vége lett mindennek. Most úgy érzem, elég csúnyán elbánt velem, de a barátai azt mondják, iszonyúan szeretett és tényleg komolyan gondolta velem az életét. Lehet, h így van, de a részemről vége, elmúlt. Ráadásul elég komoly dologba keveredett, amiből én segítek neki kimászni, tehát még csak el sem tudok tőle szakadni teljesen.
Most - noha a legnehezebb napokon már túl vagyok - kavarognak bennem a gondolatok, bocs, ha zavaros voltam, csak jól esett egy kicsit kiírnom magamból.
Rájöttem valami nagyon fontos dologra, miközben azon siránkoztam, hogy engem mindenki kihasznál. Csak szép csendben sajnáltam itt magam, és elgondolkodtam, hogy lehet, hogy engem mindenki, és mindenki engem használ ki. Szerencsére mindig magamba nézek, ha észreveszem, hogy a tömeg velem ellentétes irányban halad, hogy nem én megyek-e rossz felé. Általában rájövök, hogy igen, mint most is. Azt lehet kihasználni, aki kiszolgáltatott, aki fél, hogy elveszíthet valami számára nagyon fontosat. Jelen esetben a másik szeretetét. Ha én nagyon vágyom a másik szeretetére, ha nagyon félek, hogy csalódik bennem, hogy elfordul tőlem, akkor kiszolgáltatottá válok. És ha másik megérzi ezt, ha észreveszi, hogy az én szeretetem atombiztos, az ő pozicióját az én szívemben nem veszélyezteti semmi, akkor kényelembe helyezi magát (képletesen), nem fog törleszkedni, kedveskedni, a kedvembe járni, hogy megszerettesse, elfogadtassa magát, hisz erre semmi szükség. És onnantól kezdve én úgy érzem, hogy csak adok, és adok, miközben nem kapok semmit. És meg leszek róla győződve, hogy kihasználnak. Ettől van tehát ez az érzés bennem. De mit lehet tenni ellene? Hogy gyűrhetném le magamban a vágyat, hoyg végre szeressen valaki. Persze, akik ismernek, most azt mondanák, hogy engem nagyon sokat szeretnek. Ami tulajdonképpen igaz is. Sokan szeretnek a maguk módján. De inkább csak szeretik az érzést, hogy ott vagyok, és a rendelkezésükre állok. Szeretik, hogy van valaki, akire mindig számíthatnak. De nem engem szeretnek. Nem számít az, hogy én mit érzek. Ez a szeretet nem győzi le az akadályokat, elakad az első porszemnél. Ez a szeretet nem önzetlen, mert rögtön eltünik, ha az önös érdekkel szembe kerül. Eza szeretet nem símogat, hanem korbácsol. Nem ad, hanem követel.
Innentől kezdve nem érdekel, hoyg szeretnek-e. Senki bánata nem érdekel, mindenkin átgázolok, és csak magammal fogok törödni. A folyók pedig visszafele fognak folyni!
Köszönöm kérdésed, jól :) További részletek megtekinthetőek a Beégésem története c. topikban :)
Egyébként ma futottam bele egy olyan pasiba, hogy amikor be kellett volna mutatkoznom, elfelejtettem a nevemet és csak vigyorogtam, mint egy idióta. Az egyik tanítványom apja, remélem nem futok össze vele túl gyakran, mert csúnya vége lesz...
Luca: ezerrel szorítok, hogy összejöjjön ezzel a pasival! Most lehet, hogy megköveznek páran, de sztem jobb ilyen helyzetben gyorsan túlesni a testi részén dolognak és akár érhet olyan kellemes meglepetés (technikailag :)), hogy utána csak érte fog a dobogni a szíved :)
Petra: Most akkor mi van? Pasi tényleg véglegesen lapát? Vagy csak én vagyok olyan béna, hogy ezerszer kell kiraknom valakit?
Én most úgy döntöttem, hogy felnövök és mégis megpróbálom azzal a sráccal, akire nem vagyok ráindulva. Azt is tudom, hogy vannak hibái, de az Anyaszomoritó (aki mellesleg a hétvégén kicsit megint megrugdosott... pont azzal, hogy megamagasról szrt a fejemre) hibáihoz képest ez a srác sétagalopp. Plusz pénteken megint belefutottam majdnem egy jelöltbe, aki úgy érzte, hogy hajnali 3-kor leginkább egy casinoban van a helye!! Ettől jött meg (pillanatokra?) az eszem és döntöttem úgy, hogy a környezetemben fellelhető egyetlen épeszűt megkaparintom, mert a többi őrülten selejtes és én őket MÁR NAGYON UNOM!!!!! Azt fogom szeretni ebben a fiúban, hogy mellette nem kell három percenként idegbajt kapnom a hülyeségeitől.
Nos, ez a terv és felszólitottam minden körülöttem élőt, hogy nagy erőkkel kampányoljon a projekt mellett és rugdosson, ha el találnám szalasztani! Ugye helyes a döntés? Most én kérek kibic véleményt.
No, persze ezt még csak ma mondom, mert holnap kell vele találkozni és félek, hogy amint meglátom, elszáll az elszántságom. De nagyon meg akarom próbálni. Jaj, szoritsatok, hogy végre legyen valami rend és nyugalom az életemben, mert valójában teljes idegbaj vagyok. :(((
Igen, kibic véleményt! :))))))))))))))))))))) És köszönöm szépen. Törődöm, nyomulok, munka-lakás-magánélet irányban. Egészségért mindent mindig mindenkinek! Alap. De ezzel együtt alázat is van: el kell fogadni, ami jut, azzal a töretlen hittel, hogy nem lesz semmi baj, mert dolog, na az még ezerrel van.... Magaddal. Is. (Ha NagyFőnök is így gondolja.) KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖÖM!!! :)
Sajnálom ami veled történik. Nagyon okos dolgokat sajnos nem tudok írni neked. Pár hete itt panaszkodtam ki magam, úgyhogy köszi hogy anno nyitottad ezt a topikot. Szerintem mindenképpen járj utána az egészségi állapotodnak. A pozitív hozzáállásod már nagyon sokat jelent, de jobb tudni a biztosat. És ne adj ég, ha mégis valami baj lenne /ne legyen!/ minél előbb kezelnek annál jobb az esély a gyógyulásra. Mivel a pasi ügyed ha nem is szerencsésen de megoldódott, törődj magaddal. Bocs hogy belepof... , kibic véleményt kértél :-)
Köszönöm, szarul.... (Botttsánat....) Élet az én -nem jó- ösztöneimet igazolta. Tragikomédia van: az milyen, amikor az exnejjel csalnak?????? Beadta, hogy gyerekkel és vővel mennek Horvátországba a hó végén, ugye megértem. (Persze, hogy igen, én apahiányosan nőttem- fontos, hogy ő szereti a gyereket.) Majdan tegnap kaptam egy emilt. Hogy miért az én címemre jött az opatijai onlány szállásfoglalás, azt nem értem.... De a lényeg az, hogy a foglalás az ő- meg exnej nevére szólt. Két személyre- három napra. Kérdeztem, miként lehet ez. Aszonta, erre ő nem válaszolna...... Bár van rá magyarázat. Nem hallgattam meg: lapát.
Ugyanezen este, a KutyaharapástSzőrivel alapon és erős felindulásból megrohamozott bé döntős közeg bejelentette, hogy nős. Még jó, hogy nem történt semmi. Eddig. (Bé döntős közeget egyébként az Ebecském találta. Úgy, hogy odarohant hozzá-én a póráz másik végén vonszolódom utána- majdan egyszerűen össze hurkolt vele. Kedves, csupaszív fiú- de én apákkal és férjekkel nem kezdek.) Tulképp hálás lehetek Fatának, hogy nem hagy (sokáig) amorális hímek között létezni.... :)
Jaahj, Luca! Köszi, hogy leügyeseztél. Jól esett. :) Nyafffff.........
Az általad érzett "sugallat" nem fedi a valóságot. Azonban ha nálam lakik egy pasas, minimálisan elvárom a rezsi rendezését, a hűtő -időnkénti- feltöltését, valamint egy sor olyasmit, ami általában evidens- ezen kívül időszerű, plusz egy hímnemű egyén előttem elég jellemhibás, ha a gondoskodás ösztöne elméleti síkon sem van benne-hát még gyakorlatban.... Magyarul: hogy bííírja ki? Főleg velem. (Dokik, dudorok, nem sajnáltatom magam, de ebben a helyzetben a Mire van szükséged, Kicsim? című kérdés alapvető. Lenne.) Elméleted tehát némiképp egyszerű értelmezésről szól, javallom, sugallatok helyett legközelebb kérdezz. :)
A soraidat olvasva nekem úgy tűnt, hogy a "Pasas" nem igazán gondolja komolyan ezt a kapcsolatot, inkább csak kényelmes neki ez a viszony. Más kérdés, hogy ez a "vastag az ő bankszámlája, mégcsak meg sem érezne pár százezrest" stílusú szöveg és az egész megközelítésed eléggé azt sugalja, hogy bizony igaza van az exnejnek, mert te is szívesebben költenéd az ő pénzét, hisz abból úgyis sokkal több van...
És köszönöm! Sokat lendített rajtam, hogy gondoljam át, én miket javallottam Neked anno decibel. Próbálok kívülről ránézni a helyzetre.... Lesz rá most négy napom, mert ez idő alatt Pasas lábat áztat a Balcsin GyerekeMajdnemveje csapattal.
Beszéltem vele- a nyíltság jegyében a problemről. Mondtam, értem én, hogy fél egy újabb kötöttségtől. Érzem, hogy egyébként szerelemmel és emberileg is szeret- nekem mindkettő fontos. De ez esetben nem értem, HOGY BÍÍÍÍÍRJA ki, hogy ne segítsen nekem- noha vastag az ő bankszámlája, mégcsak meg sem érezne pár százezrest. És akkor - némi összevissza hadova után- kiderült, hogy MERT KÍÍÍÍNOS volna exnej előtt, hogy a kedvemért csapolja a bankszámlát. Exnej ui észt oszt, mondván, "eddig minden nőd lehúzott, legyél észnél....!" Pasi szerint baráti alapon megy az észosztás, jóakarásból.
Erre én dühös lettem, de nyugiban elmondtam a véleményemet. Azt, hogy exnej megkapta a válásnál az összes ingatlant, házakat, nyaralót- mindent. Pasasnak maradt egy darab átlagos lakás- és pont. Vállalkozást továbbra is közösen nyomják- felesben. És akkor exnej ugyanbizony ne akarjon rátenyerelni Pasi maradék milláira is, azzal a jelszóval, hogy Pasi pénzére vigyázni kell- mert pasit a női jó lehúznák, ha Őőőő, Exnej nem vigyázna. És szépen megkértem Pasast, hogy tegye meg nekem, hogy mindezt átgondolja a négy nap Balcsi alatt. Úgy láttam- megértette. De nagyon befolyásolható, kérdés, hogy excsalád véleménye hat-e jobban rá, vagy az enyém. Szeretném, ha mindenkitől függetlenül önálló véleményt alkotna ez ügyben....
Örülök, hogy nyíltan el tudtam mondani mindezt neki. Annak is örülök, hoyg pár napig most nem fogom látni. Ő is hadd gondolkozzon- és nekem is szükségem van arra, hogy ráérezzek, mit súgnak az ösztöneim. :)
Pia kérdés mindettől függetlenül- engem is zavar. Dudorok ügyben köszönöm a drukkot- rám fér- de nem érzem, hogy komoly gázok lennének velem. Ki kell venni néhány csomócskát- és kész. Makkegészséges vagyok.
