Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
Nem egyből, kicsit azért várni kellett (lehet, hogy a srác éppen a sárkánnyal küzdött ezalatt), de tényleg ott sorakoznak a piperepolcon (huh!milyen szó ez?!) az aftersévek.
Egy "szakértő" azt kérte az egyik barátnőmtől a jaj-de-egyedül-vagyok-pedig-már- vágyom-egy-pasira kezdetű nagyjelenet után, hogy mutassa meg a ruhásszekrényét, mennyi hely van benne az öltönyöknek és egyéb pasiruháknak. Ugyanígy járt a fürdőszobai polccal (hova is tette volna szegény hím a borotválkozó cuccait?), de a cipősszekrényben sem találtak helyet A FÉRFI cipőinek.
Aztán azt mondta neki, hogy előbb a szívében csináljon helyet egy társnak, aztán a lakásában.
Pontosabban: vagy fellovagol ide a negyedikre a fehér lován, és bekopogtat, vagy nem.:-) Mert mint már egyszer írtam, nem hiszek a keresésben, az igazán fontos emberekbe az ember szerintem véletlen botlik. Vagy sorsszerűen. Mindenesetre nem úgy, hogy nekiindulok, hogy most aztán...:-)))
Hát izé... a helyzet az, hogy hogyha úgy amblok egy hapsit akarnék (mert üres az ágy, unom az egyedüllétet, nincs ki ütvefúrjon:-), kevés a lóvé, gyerekre vágynék stb.) akkor megfontolnék egy kompromisszumot. És mindenkinek javaslom, aki így van vele. De én az álmaimat szeretném valóraváltani, és ehhez szeretnék partnert. Vagy találok, vagy nem - én itt nem látok kompromisszumot.:-(
Hmmm, hmmm. Mi van Marlon Brando-val? Pénteken festtettem (van ilyen szó?), és ez a dög:-) kicsit szőkébbre csinált, de ilyen azonnali hatása lenne?:-)
Persze hogy az ideális férfira lenne szükségünk, csak tudjuk, hogy az nem létezik. Így azt kell eldönteni, van-e, és ha igen, akkor mekkora a kompromisszum-készségünk. Nem igaz?
Utálom a nagyon nőies nőket! A múltkor is láttam egyet 12 cm-es csizma, bőrnaci, minden vörösre festett hajszál külön tupírozva, a fejét méltoságteljesen hordozta..., és babakocsit tolt. Ó, anyám, mondom, szegény gyerek!
A nagyon nőiességhez egy hatalmas adag megjátszás szükségeltetik, ki ér rá erre? Az alapvető nőiesség meg vagy megvan valakiben vagy nincs. Nekem volt halálian csinos judos és focista barátnőm is, ez utóbbi termetes mellekkel. A fősulin bár hosszú hajam volt, és ékszereket is hordtam, alapvetően nadrág, bakancs, poló, pulcsi, kalap egy-két extrémebb darab - ebből állt a ruhatáram. Az egyik barátnőm mutogatta az otthoni barátnőinek az évfolyamról készül fényképünket, és mindenki azt mondta, milyen szép vagyok. Lehet, h gázálarcot kellett volna felvennem?