a) egyfelől elnézést az igaztalan kifakadásért b) a historikus tapasztalataink, már ami minket magyarokat illet azt mutatják hogy vazallusi pozícióinkból sosem tudtunk pozitíve kikeveredni, haszonnal kijönni. c) azért nem hiszek starssbourgnak mert az erőforrások jelen leosztását tekintve, starsbourg a létező legroszabbul áll, a vazallusi rangért cserébe sok mindent nem kapunk, az agrártámogatásokat leszámítva d) magyarország fennmaradási pályája egy viszonylag laza integráció mentén képzelhető szerintem szvsz, miközben trójaiként betelepítjük a különféle japán és kóreai cégeket és számukra így kevésbé macera az eus export, esetleg hajlandóak ennek okán elviselni a csöppet magasabb munkabéreket e) jó lett volna, ha magyarország idejébem 1996- benevez a digitális forgalomkicserélő és adatbankászati szerepre, mert akkor fontosak lehetnénk.
isten rúdjaival nem lehet győzni. a ww2-thellyel közzel meg lehetett nyerni a levegőből, de vietnamban ez már nem ment és kínával szmben is gondok lesznek. saddam megdöntése is kínkeservesen zajlott.
Naost egy kína támadásra kína a dollár tönkretételével válaszol, ezek után az usákban energiakrízis lészen, és a településszerkezet sajátosságai miatt az iparszerkezet is összedől. a termelőbázisok már ma sem állnak túl jól. szóval ennek a vége a jelen világrend öeezomlása lenne.
Az eU-nak arra kéne rájönnie, hogy hogyan tudna az orosz piacokra gazdaságosan termelni, lii. arra, hogy hogyan lehetne afrikát annyira felhozni, hogy fizetőképes keresletté váljon..
Tovabbi bovites amikor a 10 uj tag kozul egyetelen egy francia parti sem volt? Ujaknal talan a romanokra szamithatnak egy keveset, de azok meg ugye fordulnak secperc alatt ha erdekuk ugy kivanja es most is nagyban USA partiak
A masik pedig az eros kozalkalmazotti/szakszervezeti jogok feltese. Elvegre per pillanat neki van a legjobb dolguk egesz EU-ban olyan szempontbol.
Persze, hogy az. Hisz francia, ok vannak beszarva atol, hogy nem ok lesznek az EU vezetoi es, hogy az uj tagok vagy angol es amerikai vagy nemet baratok (francia az osszes uj tag kozul nincs tudtommal).
Vedd mg hozza a gazdsag allapota az angloknall, ireknel (munkanelkuliseg es kulonoson a mostani vita a munkaidokorlatozasrol ami az EU legkevesebbet doolgozinal husbavago kerdes. Agoloknall mai napig lehet 47ora pr het folott dolgozni ha alairod a munkaltatodnal, hogy vallalod ha neha szuksg van ra)
Kedves netizen, ez egy igen lineáris helyzetelemzés és projekció és így igazából nem értelmezhető, legalábis a másodfajú illiterátusoknak nem.
Hiszen hát ellentmondasz önmagadnak. Ha egyszer resource war, és ilyen történelmileg rövid időn belül fenyeget, akkor nem az a racionális cselekvés, hogy megszerezzük a resourece-k kontrollját és fegyverkezünk?
Pont azért kell most elfoglalni a resource-kat és a lehetőséghez képest évtizedes előnyre szert tenni a haditechnikában, hogy majdan ez a disputa az euroatlanti tömb számára tisztes kompromisszummal végződjék.
Énnekem ezért igazából örülnöm kellene a francia népszavazási kudarcnak, mert erre csak az angolszász tömb képes szoros szövetségeseivel és Franciaország a botrányos iraki defetizmusának és ennek a népszavazásnak köszönhetően remélhetőleg végleg ki fogja magát írni a történelemből.
Isten rúdjai egész jó helyen lesznek ott a sas jobb karmában.
Vagy azt akarja mondani, hogy az Uniót tekintsük ezek után üres keretnek és forduljunk Amerikához gazdasági modellért, kapcsolatokért és támogatásért?
Bárhogy is szépítjük saddam ellen egész közép és északeurópa az angolszászokkal volt és nem a franciákkal, meg a semlegességet elriszálni próbáló németekkel...
Ha úgy tetszik a francia nem-ben egykicsi ezis benne van
Kedves Állományjavító. A modern demók háborúja sokkalta inkább resource war, mint területi disputa. Ha úgy teccik a háborút Kína kezdte most és térdre fogja kényszeríteni az USÁkat. Bush telepítheti isten rúdjait a sztratoszférába, ez éppoly szánalmas mint Hitler V1-e és V2-je. Ennyi. 20 év mulva mindenki Kína vazallusa lesz, úgyhogy lehet nem árt elkezdeni tanulni a kínait...
breien nos úgy hogy 50 éven át nem kellett versenyezni az EU-nak se a bel sem pedig a külpiacaiért. Az USÁk szépen felszívta az exportot miközben az állami szinten megteremtett vas és szénszövettség prospreált. a termékek előállítási költsége jól alakult, mert az EUs életszinvonál az USÁknak jó ha a 60 %-a volt, ez versenyképessé tette a termékeket az USÁk piacán.
Az első pofon a 70-esekben feljövő Japán volt, de Japán termelési volumene még nem volt akkora, hogy komoly gondot okozzon. aztán jözttek az ázsiai kistigrisek, de még ez sem okozott úl nagy bajt. Ha jól visszaemléxünk, a 80-as években a világ legprosperálóbb gazdaság az NSZK-é volt.
A gondok a 90-esek közeépre datálódnak, HongKong kínához visszatérésével. Ez megindított egy iszonyat termelőkapac bővülést Kínában, és ez pofánrúgta az EU piacait először az USÁkban, majd mostanára a belpiacokon is.
Kína egymaga képes hozni az EU termelői kapacitását, költségszinten úgy, hogy az EUsnak a harmada negyede.
Az USÁk, ugy emléxel a 90-esek végén holmi versenyokokból fel akarta koncolni a Microsoftot... aztán a folyamat nagy hirtelen elakadt. Hát izé az USÁk kezdi egy banánköztársaság formációját felvenni, hiszen jó közelítéssel az egész USÁk a windózból él.. és most nem röhög!!!
Hogyhogy jól jártunk, mert a franciák és nyomukban mások, leszavazzák a felvételünk nyomán szükségessé váló liberalizációt és támogatásokat és új egyensúlyok kialakítását?
Mert így valamiféle angolszász befolyásról hablatyol? Milyen angolszász befolyás?
Vagy azt akarja mondani, hogy az Uniót tekintsük ezek után üres keretnek és forduljunk Amerikához gazdasági modellért, kapcsolatokért és támogatásért?
És hogy Párizs modell lett volna nekünk azelőtt...?
Lehet, hogy a sajátos magyar ressentimentes álláspont eltér a többiekétől, de csodálkoznék, ha a többi eddig felvett országnak Párizs nem a centralizált bürokrácia, a gőgös nacionalizmus és a német meg angol oda-vissza revansok rendezésétől eltekintve nem a bővülő és mélyülő nemzetközi együttműködés ellensége honaként élt volna a tudatában...
egy számadat sokkal meggyőzőbb a számomra, mint száz eszelős kirohanás a bushákokról a la Makulata. A 14% deficit Európával szemben, az komoly dolog. És nem gondoltam.
Úgyhogy akkor talán azt mondhatjuk azt, hogy az Egyesült Államok nem minden tekintetben a stabilitás oszlopa a világban.
Bár ha jól meggondoljuk, igazából lehet, hogy az egy előremutató stratégia, hogy a hadiiparát és a high-tech szektorát fejleszti, a belső piacát úgy-ahogy ellátja, a nigg...pardon, elfelejtettem, hogy liberális vagyok, a részben afroamerikai alsóközéposztályát meg tartsa el a külföld, dollárban denominált, tehát manipulálható értékű kötvényekkel.
Végülis Róma külkereskedelmi mérlege is negatív volt azidőtt. És hát miért ne fizetnénk vissza mindazt, amit a szabadságunkért tettek és tesznek?
A tendenciaszerűen növekvő külkereskedelmi mérleghiány azért valószínűleg azzal is járhat, bármely távol essen tőlem pillanatnyilag az eretnek gondolat, hogy talán nem minden tekintetben a nemzetközi stabilitás az Egyesült Államok prioritása.
Hogy csak elzárni tud olajforrásokat és azok hosszú távon biztonságos kiaknázását nem, az ugyanakkor értékelhető bon mot, de nem igaz. Az iraki ügy az energiaellátás biztonságát is szolgálja, katalizál pozitív folyamatokat arrafelé, és ha valóban ennyire instabil az Egyesült Államok gazdasági potenciáljának állapota, akkor bizony minél előbb megcsinálták, annál jobb.
Mond, kérlek tisztelettel, hogy-hogy nem omlott össze az elmúlt ötven évben?
Mi okozna most akkora krachot, hogy összeomoljon most. Ők tudod most is, mint eddig fizetik az adót, azzal a külömbséggel, hogy elszámoltatják az arra illetékeseket a befizetett Euró centekkel is. / ja ezzel kellene nekünk is kezdeni /
breien persze hogy nem adjak fel, kivarjak amig osszedol az egesz. A karok sokkalta nagyobbak lesznek, mintha szepen fokozatosan feladnank a "gondoskodo allam" modelljet.
Én valami tanfolyáson azt hallottam, hogy az EU lényege az egy lépés előre - kettőt hátra önkifárasztás. Sokan akarják az EU-t ebbe vagy abba az irányba elmozdítani és az EU-t felhasználni, hogy céljaikat elérjék. Khmm... az EMBERISÉG üdvére persze :) Merthogy ők tudják a legjobban, hová is kellene menni...
Akár tetszik, akár nem, kialakul valamifajta "munkamegosztás" az Egyesült Államok és az EU között, hard power, soft power, etc. Szerintem a közel-keleti válságot is ezek okos kombinálásával lehetne megoldani. Általánosságban aki "észhez tér" az USA kemény husángjától, azt Európa lágy keblére öleli. Így persze az EU lenne a népszerűbb, de Reagan elnök is megmondta, hogy az Egyesült Államok célja nem az, hogy szeressék, hanem az, hogy tiszteljék. Ha ez szépen ki lenne dolgozva, akkor már csak az a kérdés maradna, hogy van-e valamiféle "békéltető", "civilizáló" küldetése, szerepe a Nyugatnak, avagy nincs. Érdeke mindenesetre van: minél több barátot és szövetségest szerezni. Erre az USA egymaga láthatóan nem képes, vagy csatlósai vannak, vagy ellenségei. Valódi integrálásra csak az európai modell képes.
Jacques Chirac francia államfő elfogadta miniszterelnöke, Jean-Pierre Raffarin lemondását és egyben Dominique de Villepin eddigi belügyminisztert nevezte ki új miniszterelnökké.
Az új uniós tagállamok jól jártak a francia nemmel
2005. május 31. 12:55
Bár a hivatalos kelet-európai álláspontok csalódottságot tükröznek a francia nemet követően, az újonnan csatlakozott EU-tagállamok vezetői igazából elégedettek, hogy az európai alkotmány elvetésével egy nagyobb angolszász befolyással bíró, gazdaságilag liberálisabb Unió előtt nyílt meg az út.
A konzervatív Le Figaro keddi száma szerint Kelet-Európa pontosan megértette, hogy az alkotmány francia ellenzőinek tarka forgatagában előkelő helyet foglaltak el a "Kelet-Európa-ellenesek". Ez az első alkalom, hogy az új tagállamok - amelyek számára Nyugat-Európa egyrészt a stabilitás és a gazdagság szimbóluma volt, másrészt Kelet-Európa növekedésének támogatója - egyértelműen látják, hogy "a nyugati társadalmak mély identitásválsággal küszködnek, amely aligha segíti a keleti stabilitást".
Az alkotmány elvetése az egy évvel ezelőtt a 40 éve kettészakadt kontinens történelmi egyesüléseként ünnepelt EU-bővítés utólagos elutasításává vált Franciaországban, ami a bővítés folytatását is megkérdőjelezheti a francia lap szerint.
Ugyanakkor a lap meglátása szerint az érzések sokkal ellentmondásosabbak, mert a már csatlakozott lengyelek, baltiak és magyarok tulajdonképpen örülnek, hogy a "morális és szociális leckét osztogató Franciaország" háttérbe szorul, és a politikai Európa meggyengülésével megnyílik az út egy a gazdaságra koncentráló, angolszász érdekeltségű Unió irányába.
A berlini fal leomlásáig Párizs az emberi jogok és a szabadság szimbóluma volt a vasfüggöny mögé szorult országok számára.
"Franciaország még mindig olyan várakozásokat kelt (Keleten), amelyekről a franciáknak fogalmuk sincs" - nyilatkozott a lapnak egy francia diplomata. A rendszerváltás után viszont Franciaország sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt jelen az Unióhoz való csatlakozásért folytatott hosszú menetükben - emlékeztet a Le Figaro.
Az iraki háború kirobbanásának pillanatában Kelet-Európa meglepődve tapasztalta, hogy Párizs kész szövetséget kötni Putyin Oroszországával, csak hogy ellentmondjon az Egyesült-Államoknak. A konzervatív újság magyarázata szerint ez érthetetlen választásnak bizonyult Kelet-Európában, amely mindig is Washington védőszárnyait élvezte, s az a tény, hogy Jacques Chirac vita helyett a hallgatást tanácsolta a keletieknek, felháborodás keltett.
Az európai alkotmány kampányában felhozott érvek a gyártóüzemek áttelepítéséről, majd a szerződés elvetése a Le Figaro értékelése szerint egyértelművé tette a kelet-európainak, hogy "nem partnerként, hanem zavaró tényezőként és tisztességtelen konkurenciaként kezelik őket Franciaországban, amely döntésével végleg hátat fordított a történelmileg Németország és Oroszország érdekszférájába tartozó térségnek".
A lett sajtót és Vaclav Klaus cseh államfőt idézve a Le Figaro felhívja a figyelmet, hogy Kelet-Európát az unióban a gazdasági perspektíva, és nem a politikai alapok érdeklik: "nem nézik rossz szemmel (az újonnan csatlakozott országok) a francia-német páros meggyengülését, amely a nemzeti szuverenitására kényesebb és gazdaságilag liberálisabb perifériára ráerőltette döntéseit. A francia szavazat ellentmondása, hogy Franciaország azt a szociális gazdasági piactervet temette el, amelyet a brit és kelet-európai liberálisok ellenében védett" - zárja elemzését a konzervatív lap.
Dehogy örömködöm. A szürkék még sohasem csináltak olyat ami a magyaroknak kedvezett volna. Most sem. Tanulni viszont lehetne tőlük egy két dolgot. Főleg hogy kell valamit jól eladni.
Na ez az egy amit en utalok mostani EU politikajaban. Alszenten pofazi az megy azz mberi jogokrol meg minderol, de ha konkretan tenni kellene valamit erte akkor mar nem.
Lasd most Szudan. Nepirtas? (ja nem epp a franciak akadalyoztak mg, hogy annak nevezzek. Egyedull C.Powell mrte kimondnani) Ki nem tojja le azok csak csoro afrikaiak akiket epp a muszlimok olnek halomra. Szora sem erdemes. De irak? Juj fuj amcsik, fuj Bush!
Dumalnak az amcsik ellen allandoan, de ha baj van, mert az EU meg a sajat szomszedjaban nem tud 10 evig rendet tenni, akkor jojjenek az amcsik allitsak mar meg a szerbket.
Meg dumalnak, hogy fuj az amcsi hadsereg, az van amit ok akarnak...de utana tuntetnek (!) a nemetek, nehogy megszuntessek mar a legnagyobb legibazisukat ott, mert ki tudja hany (kb 10ezer) nemetnek ad munkat es akkor mar jok az amcsik.
