Minden, ami kép.
Vizualitás, képi világ, dizájnnal, látvánnyal, fotókkal kapcsolatos elméletek, élmények és ízlés... Várok számotokra kedves képeket is, leírással, élménybeszámolóval, asszociációkkal, etc. (de nem csak képeket).
Nem tudom pontosan, milyen kép fog születni, inkább visszafelé igyekszem megérteni, mit mi idéz elő. Legközelebb felteszem ugyanerről a tábláról azokat a képeket, amelyek gyengébben sikerültek, és leírom, hogy mi volt a különbség, csak most másik gépről írok, mint amelyiken rajta vannak a fotók, úgyhogy erre egy kicsit várni kell.
Igazad van, elég hülye kérdés volt... Arra lennék kíváncsi, hogy mennyire tudod előre, milyen kép fog születni, amikor exponálsz. Nem a kompozíciót és efféléket tekintve, hanem technikailag... Merthogy ez egy kompakt kamera esetén tiszta sor, hiszen látni az LCD-n, legalábbis egy jó minőségű LCD-n.
Találtam a környéken egy jó terepet, a repcetáblát (eltaláltátok, valóban az) két és fél oldalról erdőféleség veszi körbe, és a kettő határán (repce + erdő) egymástól kb. 100 méternyire tizenöt vadászles helyezkedik el. Ezek némelyike olyan állapotban van, hogy inkább nem kíséreltem meg felmászni rá, viszont volt egy, amelyik megfelelő helyzetben és jó állapotban leledzett, onnan készültek a képek. Földről-állvánnyal nem lehet a repcetábláról látványos felvételeket készíteni, mert rálátás híján a táj ellaposodik. Catkiller: tényleg mondhatjuk, hogy a puszta közepén van, én terepjáróval mentem ki. A földutak alapból nehezen járhatók a mély traktornyomok miatt, ha pedig jön egy kiadós zuhé, ami fellazítja a talajt, akkor négykerékmeghajtás nélkül aligha evickél ki a kocsi a sárból. További tanulsága volt a kiruccanásnak, hogy tömegesen virágzó terepre NEM szabad sárga-piros-fehér színű pulóverben menni, mert az ott rajzó legyek és a méhecskék ezt összekeverik a virágzattal. Mozgás közben persze kevésbé, de mihelyt megáll a fotós, urambocsá’ próbál mozdulatlan helyzetet felvenni az exponáláshoz, hamarosan úgy fog festeni, mint egy nyomornegyed lakója, aki belefáradt a legyek elhessegetéséért folytatott kilátástalan harcba.
Az a gond, hogy csak Dunántúlt tudnék mondani. :( Az intercityvel ilyen mezőkön megyünk keresztül-kasul. Persze vonatból nehézkesen lehet fényképezni, ha én elkezdenék visszagyalogolni, legközelebb Kazahsztánból jelentkeznék.
Szerintem is szép. Mindig megfogadom, hogy legközelebb, amikor aktuális lesz, megyek fotózni, csak azt nem tudom, hogyan és mivel (a puszta közepére?).
„Egyébként milyen jó kép/elrontott kép aránnyal rendelkezel?” - ezt így nem lehet megmondani, mert különféle sorozatokat csinálok, tehát például beállítom a nappali közepére az állólámpát, és különféle zársebesség/ISO érték/rekeszérték mellett, ilyen távolságból, olyan távolságból, ilyen látószöggel, olyan látószöggel készítek róla vagy ötven-hatvan felvételt, és utána visszanézem, melyik hogyan mutat. Főleg azt nézem, mi az, ami szabad szemmel nem látható, de a képen igen, vagy fordítva, a képen nem látható, de szabad szemmel igen. Utána az egész mennyiség megy a kukába, hogy ne foglalja a számítógépen a helyet. Ezek nem jó felvételek, de nem is tekintem őket rontottnak olyan értelemben, hogy a céljuknak (kísérletezés) megfelelnek. Arról a fehér virágról, amelyről előzőleg idetettem a topikba egy hármas sorozatot, arról a virágról is készült kb. hatvan kép, meghagytam az öt legjobbat, a többi kuka. Ugyanakkor vannak olyan képek, amelyek nem sikerülnek jól (látványra snassz), viszont látom magam előtt, hogy időráfordítással hogyan lehetne turbózni (más képekkel montírozni), ezeket meghagyom, majd ha egyszer sok időm lesz, megpróbálkozom velük. Mindezeken felül azért is nehéz ilyen arányt mondani, mert csak hétvégén tudok foglalkozni ezzel, és ha látok pl. hét közben egy jó témát, de nem tudok időt szánni rá, akkor hiába megyek vissza pár nappal később, mert a látvány már nem ugyanolyan, és mivel láttam, hogy milyen lehetett volna, a kicsit vagy nem olyan kicsit rosszabbal nem érem be, és az ilyeneknek is kuka. Amúgy a gép összes lehetőségét még nem aknáztam ki, pl. mozgó tárgyak követésével, beépített szűrőkkel, egyéb nyalánkságokkal nem foglalkozom, inkább azon vagyok, hogy az alap menjen jól.
Egyébként milyen jó kép/elrontott kép aránnyal rendelkezel? Mondjuk tízből hány kép sikerül? Nehéz beleszokni a dslr-használatba, vagy nincs nagyon mihez viszonyítanod? Mesélj.
Egyébként ami nagyításban még hibaként jön ki a képeken – ennek nem tudom, mi lehet az oka -, az az, hogy a felhős égbolton a fehér és kék színek találkozásánál megjelenik egy vékony lila sáv.
Holnap, ha tudok, írok erre bővebben, mert van véleményem, csak szeretem megrágni. Az a jó a kérdéseidben, hogy mindig van benne valami, ami tényleg elgondolkoztat, csak nemrég realizálódott bennem, hogy holnap délutánra még sokat kell okosodnom egy órámra.
Én kevésbé vagyok elégedett, mert ahhoz képest, hogy mennyit kattintgatok, a jól sikerültek aránya nem valami magas (sőt). Előző vasárnap körbeautóztam a környéket, szép idő volt, van itt a közelben egy olyan mellékút, ahol nagyon sűrűn fehér virágú bokrok nőnek, múlt héten még úgy nézett ki, mint a tömény csipke, és egy kép sem lett jó róla, ugyanis, azt hiszem, nem tudom elmozdulás nélkül, kellő mereven megtartani a gépet, mert mindegyik kép homályos lett egy kicsit. Volt egy másik jó terep is, egy erdős rész, ahol a zöld különféle árnyalataiban bontanak levelet a fák, a majdnem fekete-zöld fenyőfáktól kezdve az egészen világoszöld cserjéig, olyan messziről nézve, mint a zöld foltokból varrt takaró, hát sajnos azok sem lettek jók, úgyhogy egyelőre szöveges leírást tudtam hozni róluk:-) Az objektívet sem ártana lecserélni, mert ez, amit adtak a vázhoz, nem lehet a legjobb minőség; a sima váz csak ötezer forinttal kerül kevesebbe, mint a kettő együtt. Egyébként ami nagyításban még hibaként jön ki a képeken – ennek nem tudom, mi lehet az oka -, az az, hogy a felhős égbolton a fehér és kék színek találkozásánál megjelenik egy vékony lila sáv.
Szerintem sajtónál – ahol nem öncélú a fotó – számít, hogy mennyire illeszkedik az illusztrált cikkhez; illetve a cikk címéhez, végülis ha ránéz a főoldalra az ember, akkor a vastagbetűs-nagybetűs címen és a képen akad meg a szeme, ha a kettő jó (érdekfeszítő) hatást kelt, akkor belenéz az olvasó a cikkbe. Így önmagában nekem sincs róla nagy véleményem, de azzal a magyarázattal együtt, amit hozzáírtál, nem olyan rossz, végülis a tanácskozó csoport középen helyezkedik el, és éles maradt.
Fifty-fifty
Szieszta
:-)
Ilyen szép gazok nyílnak most az erkélyen
