A kocsis csak állt, állt s akkor hirtelen a gazdatiszt rámért egy hatalmasat – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A lélekzetem elakadt.
Szívem fölugrott, mint vad a hurokban. Egy kutya szűkölt. A kocsis riadtan szétnézett a tájon, szegény idegen! s egymásután kétszer azt mondta: igen.
Aztán urára nézett szánakozva mintha az ütést a tiszt kapta volna. Vörös lett az, dőlt belőle vad átka, rondán, akár a részeg hányadéka.
A kocsis csak állt, nézett könnyes szemmel, nyugodtan, mint egy megcsúfolt új Mester. Kalapot emelt, indult tova némán s kutyája véle, mint ijedt tanitvány.
Volt valaha egy blog, ahol a kedvenc verseimet gyűjtöttem össze. Kacat ajánlotta . Azt ígérte, hogy biztosan nem fog megszűnni. Persze megszűnt, még a halála előtt.
Nagyon sajnálom. Próbálom összeszedegetni a verseket, de nem mindre emlékszem. Volt pl. egy, aminek sem a címét sem a szerzőjét nem tudom, de az biztos, hogy magyar volt és egy kocsisról szólt, akit valaki megalázott. Ez persze nagyon kevés infó, de hátha.....
Nem szedem ki, de néha az ember szeretne egy logikailag összefüggő sorozatot beírni -például- és akkor nagyon sz@rul veszi ki magát egy belepiszkítás. Az általam beírt vers meg biza', hogy ott volt vagy negyed órája, csak ugye én frissíteni szoktam, mielőtt beírok valamit.
Na mindegy, úgyis gondoltam, hogy nem ismered el, de már évek óta próbáltam rászánni magam, hogy szólok ezért.
Tudod, eszembe se jutott überelni, amikor a hozzászólás olldalt megnyitottam még nem volt ott a hozzászólásod. Ha bánt, hogy beírtam a verseket, nyugodtan töröld ki, biztosan még jogodban áll.
és még sok egészséges évet kívánok!
