Visszatérve az eredeti témához, Tuarego napokkal ezelőtt a MACHO objektumok (így köztük a fekete lyukak) mennyiségének meghatározására indított csillagászati felméréseket volt szíves különféle ürügyekkel elutasítani, mivelhogy a felmérések tizedét sem mutatták ki annak a kompakt objektum-mennyiségnek, amit ő maga a sötétanyag kimagyarázására fantáziált.
Itt egy másik kutatási program, ami szintén a "hűdevalószínűtlen" csillag-fedést használta ki, apró kompakt objektumok kimutatására:
"Ezzel a jelenlegi észlelést jegyző japán csillagászok is pontosan tudták, ezért okkultációval eredtek a rejtélyes objektumok nyomába. Ennek lényege röviden összefoglalva az, hogy a keresett égitest helyett csillagokra irányítják a teleszkópjaikat, és az azok előtt elhaladó égitestek árnyékát figyelik.
Arimacu Kó és csapata mindössze két kicsi, 28 centiméteres teleszkóppal dolgozott, melyekkel nagyjából kétezer csillagot figyeltek hatvan órán át, az adatok kielemzése során pedig kiderült, hogy kísérletüket siker koronázta, egy ponton ugyanis bekövetkezett a csillagfedés, egy 1,3 kilométer átmérőjű objektum által." (https://index.hu/techtud/2019/01/29/kuiper-ov-naprendszer-objektum-bolygo-evolucio/)
Röviden: jók a csillagfedésre alapuló objektum-mennyiség felmérések, ergo NINCS ANNYI FEKETE LYUK A GALAXISBAN, AMI A SÖTÉTANYAG KIMAGYARÁZÁSÁRA ELÉG LENNE. Azért nincsen, mert megvizsgáltuk, és nem találtuk.
Előttem szóló már megválaszolta. A szabad úthossz itt a kulcsfogalom. Persze nyilván akkor nő az entrópia, ha a müonnyaláb részecskéi lelassulnak, amíg be nem áll a termikus egyensúly a légköri gázok és a müongáz között. Tehát nem tagadom, hogy van ilyen folyamat is - csak éppen jelen témánk szempontjából lényegtelen. Ezért van az, hogy vagy a cikket kérem, vagy azt, hogy fejből mondd meg, sebességük hányad részét veszíti el egy neutrínó, amíg leér. Nagyon kis részét, ugye?
"Szerinted nem lassul, mikor egy töltött részecske áthalad 20-30 km vastag légkörön?"
Megjegyzem, értetlenke, hogy a magaslégköri müon KÉT ÜTKÖZÉS KÖZÖTTI szakaszon egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
Ugyanis mégha érdemben lassulnak is a müonok, ezt úgy csinálják, hogy a levegőmolekulákba csapódva arról lepattannak és megváltozott impulzussal haladnak tovább. Úgyhogy barátom, még a "lassulásos érved" is bukta, hiszen a müonok az idejük nagy részét inerciálisan mozogva töltik. Szimplán csak össze kell adogatni ezeknek az inerciális szakaszoknak a paramétereit specrel szerint a pálya teljes hosszán és készen vagyunk: a müon igazolta a hosszkontrakciót.
Ne tedd, mert csak azt mutatod meg vele, hogy síkhülye vagy a fizikához, például totálisan ismeretlen előtted, hogy eleve a fizika differenciális összefüggésekre alapul.
Csak a miheztartás végett szögezzük le: a közkeletű vérlaikus félreértéssel szemben a speciális relativitáselmélet MINDENFÉLE, AZAZ AKÁR GYORSULÓ MOZGÁSÚ dolgok kezelésére tökéletesen alkalmas. Tehát egy büdös szó nem igaz azokból az ostoba ellenvetésekből, hogy csak inerciarendszerekkel foglalkozik. Egy jó fenét!
"A lassuló müonnal? Például ez... Hol lehet ott inerciarendszert találni?"
Két szó: PILLANATNYI INERCIARENDSZER.
Bár ez neked szerintem mágiának tűnik, de a valódi hozzáértő fizikusok kiválóan tudnak dolgozni bármilyen görbe pályán bármilyen gyorsulással mozgó dologgal pusztán annak a trükknek a használatával, hogy a pályát rövid, inerciális mozgásúnak tekinthető szakaszokra bontják (a pontbeli érintőnek megfelelő inerciarendszerrel számolnak), majd pedig a szakaszonként elvégzett számításokat összegzik. Ha nagyon ügyesek, akkor a vizsgált szakaszok hosszát határérték-számítással nullává tehetik, és kapnak egy olyan DIFFERENCIÁL-FÜGGVÉNYT, amit csak integrálni kell a girbegurba pálya vizsgált hosszára.
Vegyétek már tudomásul, hogy csak Tuarego képes bebizonyítani hogy melyik fizikai mennyiség valóságos, és melyik látszólagos. Ő ugyanis vágyvezérelt gondolkodású, és az ilyen gondolkodással akár még hegyeket is meg lehet mozgatni. :)
Nincs olyan dolog a fizikában, hogy "látszólagos változás", értetlenke!
Ha egy megfigyelő számára a kib@szott kristályrudad L hosszúságú, akkor bármiféle fizikai interakcióban az a kristályrúd FIZIKAILAG L hosszúságúként viselkedik, például megfelelő időzítéssel egy L+5cm nyílású keretet keresztben áttolhatsz rajta anélkül, hogy az eleje-vége elakadna a keretedben. És megteheted ezt annak ellenére is, hogy a rúd nyugalmi hossza L+100cm!
De ott van például a magaslégköri müonok esete.
Mivel gyorsan mozognak, a sajátidejük lassabban telik, mint a földfelszíni megfigyelőé. De még ezzel a lassabb sajátidővel sem juthatnának el a földfelszínig a v sebességükkel! És mégis lejutnak! Azért teszik, mert a müon vonatkoztatási rendszerében a földfelszínig tartó távolság RÖVIDEBB, mint a felszínen álló megfigyelő vonatkoztatási rendszerében. A müon számára FIZIKAILAG rövidebb az út a földfelszínig, és nem "látszólag" rövidebb!
Mellesleg, ha egy nagysebességű járművel teszed meg az L távoságot, akkor ez a távolság lesz rövidebb számodra. Azaz egy két fénymásodperc távolság v=0,866*c sebességgel haladva csak egy fénymásodperc hosszú lesz a sebességmérőd és az órád szerint. Akkor te most ilyen utazásnál csak látszólag érkezel meg a célállomásra?
Most nem a sebességről van szó, hanem a kristályrúd valódi torzulásáról.
Pedig de. A kontrahálódás sebességfüggő. Éppen gyök(1-v2/c2) ami a mértékét megadja. Ezért beszélünk különböző mértékű kontrakcióról, mint ahogy a különböző nagyságú sebességekről.
a MEGFIGYELŐ RENDSZERÉBEN LEÍRVA a kölcsönhatásnak anizotrópiája van: a menetirányban egy kicsit más a megnyilvánulása mint a menetirányra merőlegesen.
Tehát csak látszólagos a változás. Erről beszélek!...
A topic témájától már régen baromira eltávolodtunk.
Viszont kiválóan megmutattuk, hogy a topic témájával kapcsolatban te úgy tettél kategorikus állításokat, hogy a jóval egyszerűbb fizikai összefüggéseket sem vagy képes megérteni.
Egyébként tudok válaszolni a sebesség kérdésére is, de az most messzire vezetne, s így is már eltértünk a topik témájától. Azt majd tényleg máshol kell tárgyalni.
