Valahol......, valakik.......megtöltötték azt tarta lommal !
Valahol......, valakik.......megfogalmazták........, mit is kell abban csinálni, végrehajtani !
Az, azok, akik ezeknek a munkaköri leírásoknak az alapján dolgoztak, azok ott munnnnnkát vállaltak, a számukra elkészített munnkaköri leírásnak megfelelően végezték a munnkájukat !!!!!!!
Ha történetesen SzT tiszt volt az illető, ugyanakkor alkalmazotti státusban, közszolgaként végezte a rábízott feladatokat !!!
Ha csatornatisztító munnkakört vállal valaki, hogy megéljen, akkor vállalja azt is, hogy néha, mindig büdös lesz !!!
Ha beszervező volt, beszervezett !!!
Akit beszerveztek, az azt vállalta !!!
Nu, akkor, honnan is eredtek, erednek a munkaköri leírások ?????!!!!!!!!!
Komolyan kérdezem: benneteket érdekel ez az egész ügynökösdi? Bevallom, engem nem tud izgatni. Azért az utóbbi időben kezdtem irigykedni azokra, akik koruknál fogva benne lehettek a buliban. Hiszen, mint eddig kiderült, csupa értékes, tisztességes ember van az érintettek között. Megkérdeztem kedves közeli rokonomat, hogy ő nem volt-e ügynök, mire azt válaszolta: párttagokat nem szerveztek be.
Az SZDSZ ügyvivője vitatja, hogy az MSZP új javaslata a történeti levéltárról szóló törvény módosítására csak technikai jellegű pontosítást jelent; Fodor Gábor szerint lényeges pontok változtak a szövegben, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi a módosítást.
" Hiába bátor viszont a törvénytervezet, ha nem lehet elfogadni, és sokan azt mondják, hogy előre meg lehet mondani, hogy nem lesz ebből semmi, hiszen az ellenzék akkor támogatná, hogyha lenne valami következménye annak, ha valakiről kiderül, hogy érintett. Márpedig ahhoz, hogy például alkotmányt módosítsanak, kétharmados egyetértés kell, ha nem módosítanak, akkor meg lehet, hogy adatvédelmi okok miatt bukik el a törvény. Szóval ahhoz, hogy meglegyen az ellenzék támogatása, valami kompromisszumot kellene kötni. Az MSZP hajlandó lenne-e erre, hogyha nem is kizárnák a közéletből az érintetteket, de valamiféle következménye legyen annak érdekében, hogy meglegyen végre ez a törvény, ami 15 éve nincs?
- Az ellenzék számoljon el a saját lelkiismeretével, hogyha nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az aktákat kinyissuk, és mindenki betekintést nyerhessen. Ha az ellenzék ebből bármilyen módon ürügyet keres, akkor azt tudom mondani, ki fog derülni, hogy a szegény ellenzék már régen elfelejtette, hogy egyszer rendszerváltó párt volt, a múltat őrzi, az önmaga féltett titkait megpróbálja elrejteni a nyilvánosság elől. Szerintem nagy csalódás lenne a demokratikus Magyarország számára, hogy ezek a fiatalemberek, akik korábban oly harcosan követelték ezt, most azt keresnék, hogyan lehet kibújni ez alól."
Nem tejjesen így van, de érdekes a helyzet a továbbszolgálókkal.
Vagyis akiket a fordulatkor +kérdeztek (állítólag mindenkit), hogy a továbbiakban is akarnak-e szolgálni, 15-20% monta, hogy IGEN, de ez az egész 3-as csf-re vonatkozik.
Valszeg a III/III-nál ez kisebb.
Namost az a kérdés, hova sorolták a mexűnt III/III IGEN-t mondó ügynökeit, akiknél úgy láccik, a "szakmai" elhivatottság erősebb volt a politikai ragaszkodásnál....
Érdekes módon, nekik szerencséjük van/lesz azokkal szemben, akik iszkiri kiugrottak az adódó lehetőséggel élve.
Valszeg köztük több volt a zsarolással beszervezett/kényszerből jelentő....
Burány tennap említést tett fotóanyagokról is (Levéltár), példul intim helyzetben készült kép is van a beszervezendőről, zsarolási céllal. Ezt ugye túl fogják exponálni kiadás előtt/helyett.
"A Magyar Szocialista Párt visszatáncolt az ügynöktörvényügyben. Pont így zárult az elsõ felvonás is: Medgyessy Péter kémelhárítói múltjának "kiderülõdése" (copyright by M. P.) után a volt kormányfõ teljes iratnyilvánosságot hirdetett, hogy aztán pártja az eredeti javaslatot villámgyorsan kiherélve, egy fékezett habzású törvényt hozzon létre." Ki etet kit?
" valamilyen minősített többséggel az országgyűlés határozna az akták azonnali megsemmisítéséről."
Ezt csak az érintettek forszírozzák, a többség szeretné tudni, hogy akiket felterjesztenek kitüntetésre, azok ténylegesen megérdemlik-e, vagy sem. 2004-2005-ben a korábbi tartótisztek kitüntetése már joggal borzolja a kedélyeket.
Azt is tudni szertné a közvélemény, melyik mai pártaktivistára nézzen fel, melyikre ne.
Ez is része az ügynek, s a tisztánlátás szükségessége is, hogy le lehessen zárni a témát örökre, mert most már addig nem lesz nyugalom. Pedig elkelne.
240 000 név található, 4000 oldalon. Valamennyien olyan személyek, akiknek állambiztonsági dossziéját a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) őrzi. A baj csak az, hogy a listán sokan vannak, akik nem "titkos munkatársak", hanem állambiztonsági tisztek voltak, illetve olyan személyek, akikről dossziét nyitottak, de nem sikerült őket beszervezni.
Bronislaw Waldstein akciója megváltoztatta a lengyel politikai közbeszédet. Az ügynökügyet már korábban felvetette a Lengyel Családok Ligája (LPR) nacionalista-klerikális jobboldali párt. Azzal álltak elő, hogy az IPN teljes listáját - hasonlóan a cseh és szlovák gyakorlathoz az interneten kell publikálni. Az érvényben lévő lengyel törvény szerint a doszsziét csak olyan személy kaphatja meg, akit az állambiztonsági tevékenység sértettjének nyilvánítanak. Megkaphatja persze az egykori besúgó is - ám ezzel deklarálják az államszocializmus éveiben végzett ténykedését.
Az IPN állambiztonsági archívuma hozzáférhető a történészek és újságírók számára. Waldstein számos interjújában azt bizonygatta, hogy a másolatokkal csupán újságíró-kollégáinak kívánt segíteni. Tény, hogy az adatlopás addig nem is lett nyilvános, amíg a Gazeta Wyborcza című, vezető liberális lap meg nem írta. Az újságírótól lapja megvált. Talán ebben annak is lehetett szerepe, hogy a listán szerepelt a főszerkesztő neve is.
A további fejlemények része, hogy az IPN éppen csütörtökön közölte: megrövidíti az anyagkiadást, s a Waldstein-listán szereplőket előre veszi. Ez azt jelenti, hogy a korábbi néhány hónap helyett egy-két hét alatt is dossziéjához juthat az egykori megfigyelt.
A mostani szuperbotrányt 15 év kiszivárogtatása és az elmúlt hónapok közepes méretű botrányai előzték meg. A III. Lengyel Köztársaság létrejötte óta különbözőbb közéleti tekintélyeket vádolnak meg besúgói múlttal. A leghangosabb az volt, amikor Lech Walesa akkori államfőt, a Szolidaritás alapítóját vádolták meg, hogy Bolek álnévvel jelentett.
A legutóbbi botrány Józef Oleksy baloldali politikust, a szejm addigi elnökét érintette. Sokéves eljárás után az átvilágítóbíróság megállapította: hazudott, amikor azt mondta nem állt kapcsolatban az állambiztonsággal. Oleksy lemondásra kényszerült, de egyáltalán nem tűnt el a közéletből.
Mindez nem keltene akkora izgalmat, ha 2005 nem lenne választási év Lengyelországban. Lehet, hogy már júniusban képviselőket választhatnak, s hamarosan új elnököt is. Aleksander Kwasniewski többé nem jelöltetheti magát. Ebben a helyzetben az átvilágítás ügyét választotta a szélsőjobboldal arra, hogy átvegye a politikai közbeszéd irányítását. Főleg a korábbi liberális ellenzéket támadják, azokat, akik az 1988-1989-es kerekasztal-tárgyalásokon fordulatot értek el. Azt akarják demonstrálni, hogy ott "ügynökök tárgyaltak beszervezőikkel".
Neves krakkói értelmiségiek - köztük Wieslawa Szymborska Nobel-díjas költő - arra figyelmeztettek: az átvilágítási vitában radikalizálódott a választások fő esélyese a Polgári Platform, amelyet eddig a politikai mérséklet, a liberalizmus pártjának véltek.
Óriási botrány kerekedett Lengyelországban abból, hogy Bronislaw Wildstein tekintélyes publicista, a demokratikus ellenzék volt aktivistája - jelenleg a Rzeczpospolita napilap munkatársa - másolatot készített az egykori államvédelmi irattárat őrző Nemzeti Emlékezés Intézetének (IPN) adatbázisáról. A 240 ezer nevet tartalmazó, 4 ezer oldalas listát e-mailben szétküldte több újságíró kollégájának, akik cd-re írva terjesztik azt. Wildstein azzal magyarázta akcióját, hogy ki akarta csikarni a tények nyilvánosságra hozatalát. A volt állambiztonsági hivatásosok, ügynökök mellett az "ügynökjelöltek" nevei is szerepelnek a listán, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy be akarják szervezni őket. Ráadásul a nevek között megfigyeltek is találhatók, és nem lehet az áldozatokat egyértelműen megkülönböztetni az üldözőktől. A varsói Sajtóetikai Tanács elnöke szerint Wildstein akciója "megmérgezte a dossziék tartalmának megismerése körüli társadalmi légkört, és lejáratta az IPN tekintélyét". A főügyészség is megszólalt az ügyben: csak akkor indít vizsgálatot, ha az IPN törvénysértést vél felfedezni.
"Ilyen levél létezéséről nincs információm, de az MSZP-t semmi sem tántoríthatja el attól a döntésétől, hogy a köztársaság az elmúlt rendszer ilyen típusú ügyeit egyszer s mindenkorra maga mögött tudhassa" - mondta Nyakó István az MTI-nek szerdán.
A vezető kormánypárt sajtószóvivője hozzátette: ezért támogatják a Burány Sándor frakcióvezető-helyettes által kidolgozott ügynöktörvény-módosítási javaslat benyújtását. "Pont az ilyen jellegű zsarolásoknak kell elejét venni" - fűzte hozzá Nyakó István.
Göndör István frakcióvezető-helyettes az MTI érdeklődésére csütörtökön elismerte, hogy "emberek tucatjai" próbálják lebeszélni a szocialisták egyes politikusait az állambiztonsági iratok nyilvánosságának kiterjesztéséről. "Ezeket emberileg megértem, de továbbra is kitartunk a módosítás szükségessége mellett" - hangsúlyozta a politikus, aki a Fidesz által szorgalmazott szankciók nélküli megoldást tartja célravezetőnek.
"Szeretnénk emlékeztetni a kissé feledékeny elvtársakat, hogy 1989 előtt a "belső elhárítás" fő feladatait az MSZMP KB és a Politikai Bizottság határozta meg." Miként pedig további szavaikból kiderül, "az érintett elvtársak többsége - az azóta elhangzott nyilatkozataikkal ellentétben - nemcsak elolvasta ezeket a "Bizalmas " és "Szigorúan titkos" jelentéseket, hanem széljegyzet formájában ráírta az úgynevezett hírigényét is".
Egy lapunknak nyilatkozó volt állambiztonsági tiszt szerint lehet alapja a fenyegetésnek. Az állami és pártvezetők ugyanis a Belügyminisztériumtól kapott jelentésekre gyakran saját kezű megjegyzéseket írtak, ha egy-egy ügyben további híradásra tartottak igényt. Ilyen dokumentum 1990 óta nem jutott nyilvánosságra - s ha most megtörténne, nem egy politikus érezhetné kényelmetlenül magát.
Suchman Tamás a Heti Válasznak "hangsúlyozta, a múlt lezárásának több módja lehetséges, s ezek egyike lehet a törvényalkotás is. "Ám nem biztos, hogy a cseh vagy a német mintát átvéve a legszélesebb nyilvánosság megteremtésére van szükség. Figyelembe kell venni egyes érzékenységeket is - hogy az igazság kiderítésével ne okozzunk aránytalanul nagy sérelmeket. Ha tizenöt éve megegyezéses rendszerváltás volt, akkor ma ne folytassunk boszorkányüldözést" - mondta."
