Gondolkozz könyörgöm, mi van ha én akarom befolyásolni az embereket ? Azt mondom, hallgassatok rám, ne a politikusokra, én mondom a tutit, nem a pártok ? Akkor az ellentétes a normáinkkal ? Nem, erről szól az egész ? Akkoris ha hülyeséget beszélek, vagyok aki vagyok, egyszeri és megismételhetetlen emberi lény, és jogaim vannak, amelyeket az Államnak tiszteletben KELL tartania. Vannak emberek akik szervezeteket hoznak létre, egyesületeket, és nem kérdezik meg az Államot, hogy kell, mit kell, mit csináljanak, csak csinálják mert hisznek benne. Esetleg Istenben. Vagy abban, hogy nincs Isten. Ez a köztársaság.
Lehet jogkövetkezménye: Btk. 211. § - amennyiben kimutatható a megtévesztő szándék - már idéztem valahol... a kommentárt is... Az MVSZ például büntetőfeljelentést is tett...
Hm... én magányszemélyként nyilatkozom itt erről, nem képviselek senkit és nem is élek vissza "erkölcsi" következményekkel. Az egyház viszont jelen esetben de.
Mivel a hitélet összemosódik a világi élettel (ez a dolgok rendje) a pógárnak kellene elvélasztania ezt magában, ugyanis a jog többet nem tehet. Ez a népszavazás a világi állam ügye, amely világi állam polgárai a hívők is és az egyházi vezetők is. Nekik állampolgárként természetesen joguk van véleményt nyilvánítani, de hitéleti elvárások alapján világi döntést befolyásolni nincs. Ha jól értelmezem, de majd a wigwamos megmondja.
Az egyházaknak nincs hatásköre, feladata, ahogy nekem sem. Van egy szerződésünk, amit Alkotmánynak neveznek, ami alapvetően egy békénhagyási szerződés. Az Egyház lemondott arról, hogy apostoli királyunk legyen, államvallás, egyházi esküvő, és büntethető istentagadás, az Állam pedig lemondott arról, hogy belepofázzon olyasmibe amihez semmi köze. Nem rád hallgatok, hanem Martin Luther Kingre, akik a kicsiny vallási közössége nevében mondta ki a legeslegszebb POLITIKAI üzenetet Amerikában.
Kedves Indián!
Amiről te beszélsz, az az ateista állam. A magyar Alkotmányban emlékeim szerint
szó van a vallásszabadságról is. Ennek értelmében nekem jogom van hinni abban is, hogy a püspöki tisztség Istentől származik, és feladata a hivőknek hitbeli és erkölcsi kérdésekben irány mutatást adni.
Az erkölcsi kérdést pedig ne tessék leszükiteni se a szexualitásra (bár sokan szeretnék, ha még erről se beszélne az egyház), se a munkaerkölcsre vagy a tulajdon tiszteletére, az élet minden lényeges cselekedete és döntése erkölcsi kérdés, így olyan, amiben az egyházi vezetőknek alkotmányos joga, és a vallásuk
által ekőirt kötelessége, hogy írányitást adjanak a hívőknek és mindenkinek, aki számára az ő tisztségük tekintélyt jelent.
Hoppá! Jogkövetkezménye nincsen! Hiszen nem tud szankcionálni. Befolyásolhatja a választás eredményét, természetesen, de azt te is meg én is befolyásolhatjuk. Viszont ahogy a te vagy én véleményem nem kötelező erejű, ugyanúgy az egyházé sem - csak erkölcsileg kötelezi a hívőket.
Maga az a tény, kérlek, hogy az egyháznak nem lehet véleménye, álláspontya feladat- és hatáskörén kívűl - megtéveszt(het)i a hívőket, akik egyben állampolgárok is. Sajnos, sokminden egybemosódik, ráadásul a közvetítő közeg - a nyelv - is rohamosan degradálódik, egész egyszerűen ötletszerű fogalmakat alkotnak, pusztán tömeg(félre)tájékoztatási céllal.
Nekem lenne egy ötletem a kettős állampolgárság anyagi vonzatainak rendezésére.
Amennyibe a dolognak negatív hatása lenne a költségvetésre vagy az ország gazdaságára, azt vonják le a javaslatot támogató szervezetek (híveiket igenre buzdító egyházak és pártok) állami támogatásából. Mindenki megnyugodhatna, mert nem kellene több adót fizetni, vagy fontos területekről pézt elvonni.
A dologgal az az egyetlen probléma, hogy könnyen előfordulhat, hogy az összes támogató szervezet teljes állami támogatásának lenullázása sem elég a költségek fedezésére.
nem tudod igazolni, hogy nincs jogkövetkezménye, sem azt, hogy van. Hiszen a szavazás titokos, mint a gyónás.(már ahol van gyónás)
A kérdés inkább jogi szerintem, a pispek úrnak állampolgári joga, hogy elmondja a véleményét, (pl. azt, hogy ő igennel szavaz ezér meg azér) amely joggal rendelkezel te is, én is. De a kat.egyház nevében nem beszélhet. Mint ahogy nem beszélhet az összes hívő nevében, ha jól tudom. (nem vagyok jogész)
Az már inkább erkölcsi kérdés (vagy tisztességről szól?) hogy nem mondunk olyanokat, hogy aki böcsülletes az igent/nemet mond, mert hát hogy jövünk mi ahhoz?
Bár már lényegében meggyőztél, de azért egy kérdésem még van: Ha az egyház véleményének, felhívásának (azaz, hogy pl. szavazz igennel), semmiféle jogkövetkezménye nincs (márpedig nincs, mert semmivel sem tudja sem ellenőrizni, hogy hogyan szavaztam, még kevésbé szankcionálni), akkor mi a különbség a között, hogy pl. a kat. eház mint szervezet vagy X.Y. püspök mint magánszemély nyilatkozik? Végülis az egyház parancsainak betartása önkéntes, lelkiismereti kérdés, így aztán miért ne szóhatna bele akármibe? Hiszen jogilag az lényegében magánvéleményx marad.